Blog

  • A mezőgazdasági szervezetek gazdálkodásának vizsgálata a 2002–2009 közötti időszakban

    A tanulmány a magyarországi mezőgazdasági – kettős könyvvitelt vezető – szervezetek erőforrásainak és teljesítményének vizsgálatára irányul az Agrárgazdasági Kutató Intézet (AKI) által rendelkezésünkre bocsátott adatbázis alapján, idősorok elemzése segítségével.
    Megállapítható, hogy a hazai mezőgazdasági szervezetekben mind a foglalkoztatottságot, az eszközállományt, a kibocsátási teljesítményt tekintve a jogi személyiségű gazdasági társaságok (rt.-k és kft.-k) a meghatározók. Ezen belül a korlátolt felelősségű társaságok dominálnak. A 2007–2009. évek átlagában a mezőgazdasági szervezetek adózás előtti eredményének közel 60%-át a kft.-k, 30%-át az rt.-k realizálták, s a maradék 10%-on osztoztak a szövetkezetek, valamint az egyéb szervezetek. Figyelemreméltó, hogy a vizsgált időszakban, kiemelkedően magas eszközkoncentráció mellett, az rt.-k jövedelmezőségi mutatóinak javulása messze meghaladta a kft.-k azonos mutatóit. 2002–2003-hoz képest a mezőgazdasági szövetkezetek társadalmi-gazdasági súlya igen jelentősen csökkent. Feltételezhető, hogy a szövetkezetek és az egyéb szervezetek egy része kft.-vé alakulva folytatta működését.
    Javasoljuk, hogy a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) és az AKI a gazdálkodó szervezetek aggregált adatainak elemzésén túlmenően, törekedjen az egyes szervezeti formák adatbázisainak a közzétételére és azok elemzésére.

  • Az integrált növényvédelem és gyümölcstermelés magyarországi bevezetésére, valamint elterjesztésére ható gazdasági tényezők

    Az intenzív, iparszerű technológiával kapcsolatos technológiai és fogyasztói kockázatok következtében a mezőgazdasági technológiákban is lényeges változások zajlanak, ezek között terjednek az ún. alacsony inputú technológiák. Ebben a folyamatban az integrált növényvédelem és az integrált gyümölcs(alma-)termelés szerepe is felértékelődött. 2014-től a technológiák alkalmazása az EU-tagországokban kötelező lesz. Az új technológiák bevezetésében fontos szerepet játszanak a gyümölcstermelők és azok termelői, értékesítési szervezetei. A kutatás keretében az integrált növényvédelmi és az integrált almatermelési technológiák elterjedési folyamatát vizsgáltuk. A kutatások alapján megállapítottuk, hogy az új technológiai megoldások elterjedésében az állami irányítás és az állami szabályozás (támogatások) kulcsszerepet játszott, a szakmai szervezetek, a kis- és nagykereskedelmi vállalatok, valamint a szaktanácsadási és egyéb szakmai szervezetek szerepe pedig marginális volt.

  • A tejtermelés költségei és bevételei a nyugat-dunántúli társas vállalkozásokban

    A hat – különböző tehénlétszámú és termelési színvonalú – társas gazdaságban végzett vizsgálatainkból megállapítható, hogy még a nagy – 8 ezer liter feletti – fajlagos tejhozam mellett is csak a kiegészítő (kvóta-) támogatások tették a tejtermelést nyereségessé. A tejtermeléshez adott különféle támogatások nélkül a hazai tejtermelők egyre nagyobb hányada termel veszteségesen. A vizsgált hat gazdaságból kettő a teljes állományát felszámolta 2010-ben.
    A tejtermelés költségeiben továbbra is a takarmányköltségek adják a legnagyobb (52%-os) részt, ami a magas tejhozamú (8 ezer liter feletti) állományokban még ennél is nagyobb. A magasabb hozamok ugyanakkor mérséklőleg hatottak a munkabér-, az amortizációs és az általános költségek arányára. A tejtermelés költségei hét év alatt (2004–2010) a társas gazdaságokban országosan közel 20, a takarmányköltségek 14, a munkabérköltségek pedig 66%-kal emelkedtek. A tej értékesítési ára ebben az időszakban – a 2007–2008. évek kivételével – stagnált, illetve 2009-ben 2004-hez képest 5, 2008-hoz képest viszont 25%-kal csökkent. 2010-ben a 2009. évihez képest 13, 2011 első negyedévében pedig közel 50%-os tejárnövekedés következett be, amihez a támogatások 70%-os emelkedése társult.

  • Gyógynövény-fogyasztási szokások vizsgálata

    A gyógynövények reneszánszukat élik, folyamatosan növekszik a gyógynövényekből készült termékek iránti kereslet. Kutatásunkban közvetlen fogyasztói megkérdezések segítségével rávilágítunk a gyógynövényeket használók szokásaira, vásárlásukat befolyásoló tényezőkre. Primer kutatási eredményeink alátámasztják a fogyasztók gyógynövények iránti fokozódó keresletét, de jelzik, hogy rendkívül hiányosak a gyógynövények hatásaival kapcsolatos ismereteik.
    A megkérdezettek közül a legtöbben teaként fogyasztják a gyógynövényeket, illetve gél vagy krém formában használják. A válaszadók a legnépszerűbb gyógynövényfajok közé sorolták a kamillát, a csalánt és az aloe verát. A vizsgált termékek vásárlásakor a minőséget tartották a legfontosabbnak, majd az árat és a származási helyet.
    A fogyasztók felé történő kommunikációban fontos annak megvilágítása, hogy a gyógynövények fogyasztásával betegségek kialakulása előzhető meg, sőt sok esetben a már kialakult betegség is kezelhető. A marketingkommunikációs eszközök között a fogyasztók legszélesebb rétegét érintő televíziós társadalmi célú hirdetések, a főbb vásárlóhelyeken tájékoztató kiadványok, szórólapok elhelyezése, valamint állami támogatásokkal és civil szervezetek bevonásával „egészségnapok” szervezése ajánlható.

  • A területhasználat néhány változása és következményei a Tisza-tónál

    A Tisza-tó jelentős változásokat idézett elő a térség életében, módosult a települések térbeli kiterjedése. Ez a fajta térmódosulás a tanulmányban bemutatott ábrákon kiválóan végigkövethető. Sarud, Abádszalók és Tiszafüred esetében egyértelműen megállapítható, hogy a települések térszerkezetének eltolódása a Tisza-tó partján kínálkozó turisztikai lehetőségek hatására következett be.
    A településkép beépítettségében, új településrészek kialakításában, a település arculatának módosulásában szintén közrejátszott a Tisza-tó léte. A strandok településformáló hatása is jelentős a feléjük vezető lineáris infrastruktúrák fejlődésében, az út mentén lévő telkek árainak felértékelésében és a parton végbemenő változásokban (például Abádszalók).
    Az elárasztással változás történt a tájhasználatban, majd az azt követő években folyamatosan módosult a Tisza-tavat övező tájszerkezet is. A régióban a szántók arányának dominanciája mellett a cserjések és a legelőhasznosítás jellemző.
    Jól látható továbbá a Tisza-tó mint természeti jelenség térszínformáló hatása. A természet lassan, de mindig változó tendenciáját az emberiség nem hagyhatja figyelmen kívül. A turisztikai célú változtatások akkor lehetnek kellőképpen eredményesek, ha a természet adta folyamatokba minimális mesterséges beavatkozás történik, mert csak az ember és a természet harmonikus együttműködése eredményezhet kedvező változásokat.

  • Válaszúton a kormányzati agrárpolitika

    A magyar mezőgazdaság jelene, de még inkább a hosszú távú jövője szempontjából meghatározóak a Nemzeti Vidékstratégia – 2020-ban (NVS – 2020) vázlatosan megfogalmazott intézkedéstervezetek, amelyek a mezőgazdaság birtok- és üzemi viszonyainak az átalakítására irányulnak. Mindezek természetesen automatikusan hatnak a földtulajdon alakulására is.
    Napjainkban a hazai mezőgazdaságra a bérleti alapú földhasználat túlsúlya jellemző. Az érvényes földtörvény alapján a termőföldre vonatkozó moratórium lejártáig – tehát 2014. április 30-ig – a társas gazdaságok csak az államtól, illetve természetes személyektől bérelt területen gazdálkodhatnak. Az elaprózódott tulajdon/birtokszerkezetet ők – de vonatkozik ez a nagyobb területen gazdálkodó egyéni termelőkre is – a földhasználatukon keresztül de facto a maguk számára „rendezik”. (Magyarországon 2009-ben a 100 hektár feletti gazdaságok a támogatásban részesülő agrárvállalkozásoknak számszerűen a 4,5%-át képezték, az általuk használt földterület a mezőgazdasági területnek a 61,7%-a volt.) Így ők – érthető okokból – inkább ellenérdekeltek a birtokrendezés megvalósításában. A jelen helyzet fennmaradása mellett viszont a kisebb – zömében családi – gazdaságok termőföld hiányában nem tudnak megerősödni, illetve új családi gazdaságok sem jöhetnek létre. A földjeiket bérbe adó tulajdonosoknak pedig a földbérbeadási és a földértékesítési pozíciójuk romlik ez által. Sőt, az osztatlan közös, illetve a részarány-tulajdonosok esetében a kiméretlen földjeiket nagyobbrészt csak bérbe tudják adni.
    A birtokrendezést – amely törvényi szintű szabályozást igényel – az új földtörvény, valamint a mezőgazdasági üzemszabályozásról szóló törvény megalkotásával összefüggésben szükséges megvalósítani. Egyben hangsúlyozni indokolt a birtokrendezés önkéntes jellegét. Mindez azonban nem zárja ki adott körzetben egy rendezési terv több tulajdonos által történő támogatása esetén, a birtokrendezés kötelezővé tételét.

  • A közvetlen termelői értékesítés szerepe, jellemzői

    A magyar mezőgazdaság és ezzel a magyar vidék elhúzódó válsága szinte kikényszeríti, hogy az egyes kormányprogramokban, nemzeti fejlesztési tervekben, területi gazdasági stratégiákban megváltó megoldásokat vonultassanak fel. Így kapott kiemelt figyelmet a vidéki turizmus, a kézműipar, a hungarikumok kérdése, jelenleg pedig a közvetlen termelői értékesítés lehetősége. Ezek közös jellemzője, hogy a kialakult állapotokat nem kérdőjelezik meg, csak annak életképességének javításához egy eddig is ismert megoldást tolnak előtérbe, elkerülve ezzel, hogy az alapvető gondokkal szembenézzenek. Nem esik szó a gazdasági versenyképességről, holott a folyamatosan végbemenő leépülési folyamat a versenyképesség elvesztésének egyenes következménye. Ez pedig az agrárágazat tulajdonosi szétaprózódására, a mezőgazdaságból és egyben az egész vidékről történő folyamatos jövedelemelszívás mértékére (földbérlet), az agrárvertikum felső szakaszainak, a feldolgozásnak és kereskedelemnek kizárólag profitérdekelt külföldi érdekeltségbe adására vezethető vissza. A mezőgazdasági alapanyag-termelésben alapvető feladatot jelent a földkoncentráció elősegítése, a további felaprózódás megállítása, a jövedelemkivonás mérséklése és a gazdasági társulások létrehozása, ezzel az ágazat szervezettségének a javítása. Ez önmagában is nehéz feladat, mert kialakult érdekrendszereket érint, hiszen a város sikeresen megoldotta a vidék gyarmatosítását a jövedelemelvonás „polgári formáján”, a földbérleten keresztül. A termelői társulások pedig a jövő érdekében végrehajtott termelői önkorlátozást, közös szabályrendszerhez történő igazodást jelentik, ami átmenetileg gazdasági áldozattal is jár, s csak bizalmi alapon működik. A jelenlegi zavaros helyzetben a bizalmi légkör kialakítása az egyik legnehezebb feladat. Bármilyen eretnekségnek hangzik, szükséges lenne az állami tulajdonban lévő kincstári birtok újraszervezése, amelyek a fejlesztés és integráció központjai, továbbá a gazdálkodási folyamatok közvetlen állami kontrollálásának a bázisai lehetnének.
    Nagyon fontos, hogy a külföldi kézbe átjátszott élelmiszeripar és kereskedelem határozott állami szabályozásával és ellenőrzésével biztosítsák a nemzeti érdekek érvényesítését, és minden eszközzel elősegítsék (beleértve az állami hozzájárulást és tulajdonlást is) a versenyképes méretű feldolgozó kapacitások létrejöttét. Ez lényegesen több, mint amit a helyi ellátást biztosító kisvállalkozások támogatása jelenthet. Végül pedig le kell számolni azokkal a hazug sztereotípiákkal, hogy a kistermelés hatékony, az önálló gazdálkodás a példakép, a nagy rendszer környezetromboló, egészségtelen élelmiszert termelő, a kicsi környezetkímélő és egészségre biztonságot nyújtó, vagy a ténylegesen már szinte nem létező hungarikumok jelentik a mezőgazdaság jövőjét. A kettő helyes arányát egy ágazati példán keresztül is szemléltetni tudjuk: Magyarország reális vágósertés-termelő kapacitása kb. 8 millió darab, és ha ebben levágnak 100 ezer mangalicát (eddigi maximum kb. 50 ezer volt), akkor az kb. 1%-ot jelent.
    A jövő számára rendkívül veszélyes az önellátó, a hobbi és az árutermelő tevékenységek összemosása is, amellyel rendszeresen találkozunk. Az önellátó termelő, a gazdasági kényszertől is hajtva, költségkímélő módon, elsősorban a saját fizikai erejére támaszkodva termel, mert így kiadásait minimalizálhatja, a saját munkáját nem számítja fel a költségek között, így látszólag olcsó termékhez jut. Mivel ennek hatékonysága alacsony, ezért a fejlett országokban és hazánkban is gyorsan visszaszorul. A hobbitermelő a költségekre nem érzékeny, elsődleges célja nem gazdasági jellegű. A saját termék felett érzett öröm, büszkeség (pl. a kis területű borosgazdaságok), a szabadidő hasznos eltöltése, egészségmegőrzés stb. a tevékenységének oka. Erre a célra szolgálnak például a német nyelvterület városlakóinak szobányi méretű kertjei is. Mindkét típus társadalmilag nagyon hasznos. Nálunk ezeknek a formáknak a radikális méretű visszaszorulása (lásd országszerte az elhanyagolt kerteket), az ezeket a tevékenységeket az életmód részének tekintők kiöregedésének, a közbiztonság romlásának (ha ellopják a termést, akkor nem érdemes vele vesződni), a termelőeszközárak növekedésének és ehhez képest nyomott áraknak, valamint a fiatalok idegenkedésének a következménye. Az utóbbi nem meglepő, mert a fiatalok egyetlen tőlünk nyugatra lévő országban sem az önálló kistermelésben látják a jövőjüket, mert így a tisztes szegénység állapota is nehezen érhető el. A vidéki élet szerves részét jelentő kertkultúra jelentős visszaszorulása viszont már egyértelműen negatív jelenség.
    Az állami szabályozásnak a folyamatos piaci megmérettetésnek kitett és a termelés 80-90%-át adó árutermelők helyzetére kell a hangsúlyt helyezni, mert ezek határozzák meg az egy térségben megteremthető jövedelmet és a foglalkoztatás színvonalát is. Egyáltalán nem lebecsülve az önellátás és az esetenként piacra termelés egyes társadalmi rétegek megélhetésében betöltött szerepét, a mezőgazdaság fejlesztését nem lehet erre leszűkíteni, hiszen a mezőgazdaság fejlesztése sokkal szélesebb körű intézkedéseket igényel. A témához kapcsolódóan ezek a következők lehetnek:
    – Más, érintett országokkal közösen ki kell kényszeríteni az EU-ból, hogy ha alapellátást szolgáló hagyományos termékek esetén a termelés az ellátás 70%-a alá csökken, akkor az országnak rendkívüli beavatkozásra legyen lehetősége.
    – Az üzletláncokat arra kell kényszeríteni, hogy a központi beszerzés helyett a regionális beszerzéssel oldják meg az áruutánpótlásukat, és többségében nemzeti termékeket forgalmazzanak, míg a nagy távolságról szállított áruk csak a választék bővítését szolgálják.
    – Okulva a termelők rendkívül kismértékű társulási hajlandóságából és a felvásárlás áttekinthetetlenségéből, az államnak nagyobb szerepet kellene játszania a termékfelvásárlásban.
    – A termelés fejlesztése érdekében az államnak kiemelten kellene támogatnia a fajtanemesítéssel és az agrártechnológia fejlesztésével foglalkozó kutatóintézeteket és azok marketingtevékenységét.