Összefoglalóan megállapítható, hogy 2010-ben kedvező fejlemény a gazdálkodók jövedelemhelyzetének javulása, valamint a növekvő mezőgazdasági és élelmiszer-ipari külkereskedelmi mérleg. Ugyanakkor továbbra is aggodalomra ad okot a kivitel és behozatal termékszerkezetének alakulása (feldolgozott termékek importhányada magas, exporthányada alacsony), a foglalkoztatás csökkenése, a növénytermelés és az állattenyésztés aránya, valamint a csökkenő támogatások hatására negatív jelenség volt a beruházások visszaesése. A jelentés pontos képet ad az élelmiszer-gazdaságról, azaz a termékpályáról, a dezintegráció és a nemzetközi versenyképesség problémáiról. A termékpálya szereplői mindaddig ki lesznek téve a hektikus ármozgásoknak, amíg nem jön létre közöttük bizalmi viszony. Ennek kiépítésére szükséges törekedni a beszállítók, a feldolgozók és kereskedők között, egyébként nem leszünk képesek csillapítani az egyes termékek nagy árkilengéseit.
Blog
-
A magyar agrárgazdaság napjainkban
Áchim L. András parasztpolitikus a nagybirtok elleni harc jelentős vezetője a XIX–XX. század fordulóján. A cikk a halálának centenáriuma alkalmából tartott emlékkonferencián elhangzott előadás alapján készült azzal az igénnyel, hogy bemutassa napjaink magyar agrárgazdaságát, és megkíséreljen párhuzamot vonni a 100 évvel ezelőtti kor, illetve a mai agrárgazdasággal szemben álló kihívások között.
A 100 évvel ezelőtti viszonyok és a maiak között meglepő párhuzamok rajzolódtak ki: földosztás, a nagybirtokok parcellázása; a kisparasztok (családi gazdaságok) preferálása a nagybirtokkal szemben; szegény emberek (munkanélküliek) állami munkába történő bevonása; igazságos adó- (támogatási) rendszer igénye; törekvés hatásos érdekképviseletek létrehozására. Mindezek mellett a kornak is voltak hasonlóságai: akkor is, ma is válsághatások érték az ágazatot; mind a két korszakot hasonló megosztottság, békétlenség jellemezte; Áchim korában az élelmiszer még stratégiai termék volt, napjainkban pedig újra egyre inkább azzá kezd válni.
Ugyanakkor óvatosan szükséges bánni azokkal a – Áchim korában még igencsak helytálló – politikai véleményekkel, amelyek az ágazatnak „húzó” szerepet szánnak a magyar nemzetgazdaságban. Indokolt tudomásul venni, hogy a mezőgazdaság a fejlett – vagy közepesen fejlett – gazdaságú társadalomban már soha nem lehet „húzóágazat”, de lehet sikerágazat! A magyar mezőgazdaságnak célszerű erre törekednie, okos, kiegyensúlyozott agrárirányítással és politikával, ennek elérését ajánlatos célként kitűzni.
A történelem során és napjainkban is éles vita folyt (folyik) arról, hogy egyes mezőgazdasági tevékenységeknél mekkora az az ágazati méret, amely a szerény megélhetést biztosítja. Az ágazati költség-jövedelem adatok alapján számításokat végezve megállapítható, hogy szántóföldi gabonatermelésben 70-100 hektár, kézimunka-igényes zöldségfajoknál 7-11 hektár, gyümölcsültetvényeknél 15-20 hektár szükséges a megélhetéshez. Tejelő tehénből a megélhetéshez 30-35 egyed és hozzá kapcsolódó 30-35 hektár takarmánytermő terület, vágósertésből 800-900 egyed évi kibocsátás és hozzá kapcsolódó 90-100 hektár szántó szükséges. Az okszerű ágazati struktúra és megfelelő méret mellett elkerülhető az a helyzet, hogy egyes családi gazdaságok adnak ugyan munkát, de megélhetést nem, míg mások adnak megélhetést, de munkát nem.
A XIX–XX. század fordulóján a mezőgazdaság meghatározó szerepet játszott az országok, így hazánk nemzetgazdaságában is. Stratégiai jelentőségű volt a helyi élelmiszer-ellátás, mivel az élelmiszerek széles rádiuszú szállítási lehetősége – az élelmiszer-tartósítás hagyományos módszerei, valamint a fejletlen logisztika mellett – korlátozott volt. Az élelmiszeripar és az élelmiszer-logisztika rohamos fejlődése csak Áchim kora után kezdődött, ami jelentősen bővítette az élelmiszerek világkereskedelmét. Ennek következtében az agrárgazdaság vesztett stratégiai jelentőségéből, a népesség élelmiszer-ellátása külpiacokról is megoldható, s egyre inkább az ipar és a szolgáltatás vált a fejlődés motorjává. Fokozatosan kialakult az a napjainkra is jellemző szemlélet: „gyárts olcsón élelmiszert, azután jól – és drágán – csomagold be, mert a termék sokat fog utazni”.
Az elmúlt fél évtized folyamatai azonban arra utalnak: az elkövetkező években keresleti piac jellemzi majd az élelmiszerek világkereskedelmét, az élelmezés és élelmiszer-biztonság kérdései egyre inkább újra stratégiai ágazattá teszik az élelmiszer-gazdaságot. -
A kukorica és a vágósertés felvásárlási árának és mennyiségének ciklikussága
A vizsgálatok a rendszerváltozást követő időszakra vonatkozó piaci folyamatok – árak, felvásárolt mennyiségek – havi változásainak elemzésére irányultak. Célként fogalmazódott meg annak a hipotézisnek az igazolása, miszerint piacgazdasági körülmények között nem elhanyagolható rövid távú ciklikus ingadozásokkal szükséges számolni. A kukorica felvásárlási áránál öt teljes ciklus figyelhető meg az ár alakulásában 1992 januárja és 2011 januárja között. A ciklikus periódusok hossza 3-4 évre tehető. A vágósertésnél szintén öt ciklus rajzolódott ki a vizsgált időszakban. A hullámok hossza változó volt. A sertésáraknál a leghosszabbnak az utolsó előtti tekinthető, a maga három és fél évével. Vizsgálat tárgyát képezte a vonatkozó tényezők sztochasztikus összefüggéseinek feltárása, a változásokat befolyásoló tényezők hatásának kimutatása és azok magyarázata. Megállapítható, hogy a kukorica ára és mennyisége közötti kapcsolat szorossága közepesnek mondható (R=0,57), továbbá az, hogy az ár változására a mennyiség 17 hónappal később reagált. A vágósertésárak és a volumenek késleltetett regresszióanalízise rámutatott arra, hogy a felvásárlási ár változására a felvásárolt mennyiség a vágósertésnél huszonegy hónap alatt reagált. A kukorica ára jelentős hatást gyakorolt a vizsgált időszak alatt a sertés (R=0,81) árszínvonalára. A vizsgálatok kimutatták, hogy a kukorica árának változása tizenkét hónappal előzi meg a sertés árának változását.
-
A magyar marhahús versenyesélyei az EU-ban
A tanulmány a magyarországi vágásra szánt, élőszarvasmarha-külkereskedelem versenyképességét, komparatív előnyeit és hátrányait vizsgálja az 1999–2010 közötti időszakban. A marhahús jelentős része elsősorban exportra kerül. Vizsgálva ennek versenyképességét megállapítható, hogy jelenleg komparatív hátránya van az EU27-en belüli marhahúspiacon. A mutatók tendenciáját tekintve a hátrány mértéke évről évre csökkenő. Az RSCA-átlag mutatója a folyamatos emelkedést követően 2008-ban pozitív volt. A külkereskedelmi mérleg minden vizsgált évben aktív. A 2008-ban kibontakozott pénzügyi válság hatása ugyanakkor érződött, s jelentős visszaesést okozott, ami mindhárom mutató értékeiben megnyilvánult. A Gehlhar és Pick által kidolgozott kategóriák alapján pedig megállapítható, hogy a minőségi verseny átváltozott árversennyé a vizsgált időszakban Magyarországon. Az országok közötti árverseny igen erős, amellyel nehéz lépést tartani.
-
Közvetlen értékesítés az egri borászatokban
A tanulmány a magyar szőlő-bor ágazatban vizsgálja a közvetlen értékesítés elterjedtségét, valamint a borászok erre való hajlandóságát. A kérdőíves vizsgálat 2010-ben az Egri borvidéken zajlott, melynek eredményei azt mutatták, hogy jelentős eltérés figyelhető meg az egyes borászatok között abban, hogy milyen mértékben és milyen hatékonyan alkalmazzák a közvetlen értékesítés különböző formáit.1
A borok közvetlen értékesítésének legfontosabb eredménye az, hogy megszűnik a termelő feldolgozóval, illetve kiskereskedelemmel szemben fennálló kiszolgáltatottsága. A fogyasztónak közvetlenül értékesített borok nyereségesebbek, mint a közvetítőkön keresztül történő értékesítésnél. A vásárlókkal, borfogyasztókkal közvetlen kapcsolattal növelhető az értékesítés, valamint hasznos tanácsok forrása lehet (pl. címke kialakítása). Emellett a borász önmaga felel az értékesítésért, a fogyasztókkal való jó kapcsolatért, így az értékesítés átláthatóbbá, kezelhetőbbé válik.
A közvetlen értékesítés energiát és időt követel a borásztól, amit sok esetben csak alkalmazottak felvételével tud megoldani. Ez több kiadást, s nagyobb szervezettséget igényel. Emellett a közvetlen értékesítéssel az infrastruktúrát is bővíteni szükséges, ami további költségekkel jár, amit növel a különböző törvényi előírásoknak (pl. higiéniai előírásoknak) való megfelelés kényszere.
A közvetlen értékesítéssel foglalkozó borászok számára számos fejlesztési lehetőség nyílik. Jelenleg a borászok nem, vagy csak korlátozottan használják ki az internetben rejlő lehetőségeket a borászat reklámozása, az online értékesítés vonatkozásában. A fogyasztókkal való folyamatos kapcsolat kialakításával lehetőség nyílik a fogyasztóbarát fejlesztések kialakítására (pl. csavarzár bevezetése). Fontos szerepe lehetne a borászok összefogásának, egy közös, valóban működő érdekvédelmi szervezet kialakításának is, amely elősegíthetné az egri borok marketingjét, együttes megjelenését.
A borászatok számára fenyegetést jelentenek az egyre magasabb inputköltségek, amit a fogyasztói árakban csak részben tudnak érvényesíteni. Bizalmatlanság tapasztalható a termelői együttműködéssel és a szakmai szervezetekkel szemben, ami hosszú távon előnytelen. Hiányzik a csődbe ment Egervin, a biztos felvásárlói háttér. Bizonytalanságot jelent az is, hogy több idős borásznak nincsen kinek átadnia a „stafétát”. -
A készletgazdálkodás optimalizálási módszereinek gyakorlati alkalmazása
A készletgazdálkodás színvonala a forgóeszköz-gazdálkodáson belül kiemelt szerepű és folyamatosan napirenden lévő a vállalatok életében, ami a készletgazdálkodás gazdasági hatásaival magyarázható. A kapcsolódó forrásmunkákban közölt eredmények, a fogalmak értelmezése, az összefüggések gyakorlati alkalmazásának feltételrendszere stb. több ellentmondást is takar, sok esetben hiányos vagy rosszul értelmezett. Jelen tanulmányban a készletgazdálkodással összefüggésben azon ismert módszerek és algoritmusok képezik a kutatás tárgyát, melyeknek elméleti megalapozottsága nem vitatható, de gyakorlati alkalmazásuk több problémát is felvet, melyek az egyes készletgazdálkodási modellek gyakorlati alkalmazásakor, az összefüggésekben szereplő változók gazdasági tartalmának értelmezésekor és számszerűsítésekor jelentkeznek. A tanulmány keretében feltárjuk az összefüggésekben szereplő változók számszerűsítésének fontosságát, értelmezzük gazdasági tartalmukat, meghatározzuk gyakorlati alkalmazásuk esetén jelentkező problémákat, és javaslatot teszünk a változók számszerűsítésének és gyakorlati alkalmazásuk algoritmusára.
-
Üszőellések elkülönített elszámolásának hatása az eredményre és a vagyonra
A tanulmány alapvető célja, hogy megvizsgálja: a borjak számviteli törvénynek megfelelő elszámolása hogyan hat az önköltségre, az eredményre és a vállalkozás vagyonára. Az előhasi üszőktől született borjak növendék állományon belül történő elszámolásának hatása vagyont és eredményt csökkentő tételként jelentkezik. Azt, hogy az elszámolás során keletkező különbözet milyen arányban jelenik meg vagyont és eredményt csökkentő tételként, a korosbítás gyakorlata is jelentősen befolyásolja. Ha az állományt az első korcsoport után választják szét, nagyobb hányad kompenzálja a tejre jutó költségnövekedést és kisebb lesz a vagyoncsökkenés. Minél magasabb korcsoportban sorolják át a húshasznosítású állatokat, annál nagyobb arányban csökkenti a vagyont és az eredményt az elszámolásnál jelentkező különbözet.
-
Az élelmiszer-ipari vállalkozások környezeti teljesítménye és a pénzügyi eredmények
Kutatásunk célja fényt deríteni arra, hogy a vállalkozások környezeti teljesítménye befolyásolja-e pénzügyi teljesítményüket, továbbá az, hogy milyen szerepet játszik ebben a média, hogyan változott az elmúlt időszakban a vállalkozások zöld erőfeszítéseinek megítélése?
Megállapítható, hogy azokban a vállalkozásokban, amelyekben a média és a befektetők környezeti teljesítményüket kedvezően ítélik meg, magasabbak a megtérülési (ROE) mutatók, mint azokban, amelyeknek környezeti teljesítményét nem ítélik meg pozitívan.
A magyarországi társadalomban a nem anyagi értékek iránti érzékenység és a környezettudatosság alacsony szintű. A társadalmi értékrendben alárendelt szerepet játszó környezetvédelmi gondolkozásra – reklámérték híján – a média mérsékelten hat. Ez a tendencia azonban, ha lassan is, de változik. -
Válaszúton a kormányzati agrárpolitika
A magyar mezőgazdaság jelene, de még inkább a hosszú távú jövője szempontjából meghatározóak a Nemzeti Vidékstratégia – 2020-ban (NVS – 2020) vázlatosan megfogalmazott intézkedéstervezetek, amelyek a mezőgazdaság birtok- és üzemi viszonyainak az átalakítására irányulnak. Mindezek természetesen automatikusan hatnak a földtulajdon alakulására is.
Napjainkban a hazai mezőgazdaságra a bérleti alapú földhasználat túlsúlya jellemző. Az érvényes földtörvény alapján a termőföldre vonatkozó moratórium lejártáig – tehát 2014. április 30-ig – a társas gazdaságok csak az államtól, illetve természetes személyektől bérelt területen gazdálkodhatnak. Az elaprózódott tulajdon/birtokszerkezetet ők – de vonatkozik ez a nagyobb területen gazdálkodó egyéni termelőkre is – a földhasználatukon keresztül de facto a maguk számára „rendezik”. (Magyarországon 2009-ben a 100 hektár feletti gazdaságok a támogatásban részesülő agrárvállalkozásoknak számszerűen a 4,5%-át képezték, az általuk használt földterület a mezőgazdasági területnek a 61,7%-a volt.) Így ők – érthető okokból – inkább ellenérdekeltek a birtokrendezés megvalósításában. A jelen helyzet fennmaradása mellett viszont a kisebb – zömében családi – gazdaságok termőföld hiányában nem tudnak megerősödni, illetve új családi gazdaságok sem jöhetnek létre. A földjeiket bérbe adó tulajdonosoknak pedig a földbérbeadási és a földértékesítési pozíciójuk romlik ez által. Sőt, az osztatlan közös, illetve a részarány-tulajdonosok esetében a kiméretlen földjeiket nagyobbrészt csak bérbe tudják adni.
A birtokrendezést – amely törvényi szintű szabályozást igényel – az új földtörvény, valamint a mezőgazdasági üzemszabályozásról szóló törvény megalkotásával összefüggésben szükséges megvalósítani. Egyben hangsúlyozni indokolt a birtokrendezés önkéntes jellegét. Mindez azonban nem zárja ki adott körzetben egy rendezési terv több tulajdonos által történő támogatása esetén, a birtokrendezés kötelezővé tételét.