A tanulmány alapvető célja, hogy megvizsgálja: a borjak számviteli törvénynek megfelelő elszámolása hogyan hat az önköltségre, az eredményre és a vállalkozás vagyonára. Az előhasi üszőktől született borjak növendék állományon belül történő elszámolásának hatása vagyont és eredményt csökkentő tételként jelentkezik. Azt, hogy az elszámolás során keletkező különbözet milyen arányban jelenik meg vagyont és eredményt csökkentő tételként, a korosbítás gyakorlata is jelentősen befolyásolja. Ha az állományt az első korcsoport után választják szét, nagyobb hányad kompenzálja a tejre jutó költségnövekedést és kisebb lesz a vagyoncsökkenés. Minél magasabb korcsoportban sorolják át a húshasznosítású állatokat, annál nagyobb arányban csökkenti a vagyont és az eredményt az elszámolásnál jelentkező különbözet.
Blog
-
Az élelmiszer-ipari vállalkozások környezeti teljesítménye és a pénzügyi eredmények
Kutatásunk célja fényt deríteni arra, hogy a vállalkozások környezeti teljesítménye befolyásolja-e pénzügyi teljesítményüket, továbbá az, hogy milyen szerepet játszik ebben a média, hogyan változott az elmúlt időszakban a vállalkozások zöld erőfeszítéseinek megítélése?
Megállapítható, hogy azokban a vállalkozásokban, amelyekben a média és a befektetők környezeti teljesítményüket kedvezően ítélik meg, magasabbak a megtérülési (ROE) mutatók, mint azokban, amelyeknek környezeti teljesítményét nem ítélik meg pozitívan.
A magyarországi társadalomban a nem anyagi értékek iránti érzékenység és a környezettudatosság alacsony szintű. A társadalmi értékrendben alárendelt szerepet játszó környezetvédelmi gondolkozásra – reklámérték híján – a média mérsékelten hat. Ez a tendencia azonban, ha lassan is, de változik. -
Válaszúton a kormányzati agrárpolitika
A magyar mezőgazdaság jelene, de még inkább a hosszú távú jövője szempontjából meghatározóak a Nemzeti Vidékstratégia – 2020-ban (NVS – 2020) vázlatosan megfogalmazott intézkedéstervezetek, amelyek a mezőgazdaság birtok- és üzemi viszonyainak az átalakítására irányulnak. Mindezek természetesen automatikusan hatnak a földtulajdon alakulására is.
Napjainkban a hazai mezőgazdaságra a bérleti alapú földhasználat túlsúlya jellemző. Az érvényes földtörvény alapján a termőföldre vonatkozó moratórium lejártáig – tehát 2014. április 30-ig – a társas gazdaságok csak az államtól, illetve természetes személyektől bérelt területen gazdálkodhatnak. Az elaprózódott tulajdon/birtokszerkezetet ők – de vonatkozik ez a nagyobb területen gazdálkodó egyéni termelőkre is – a földhasználatukon keresztül de facto a maguk számára „rendezik”. (Magyarországon 2009-ben a 100 hektár feletti gazdaságok a támogatásban részesülő agrárvállalkozásoknak számszerűen a 4,5%-át képezték, az általuk használt földterület a mezőgazdasági területnek a 61,7%-a volt.) Így ők – érthető okokból – inkább ellenérdekeltek a birtokrendezés megvalósításában. A jelen helyzet fennmaradása mellett viszont a kisebb – zömében családi – gazdaságok termőföld hiányában nem tudnak megerősödni, illetve új családi gazdaságok sem jöhetnek létre. A földjeiket bérbe adó tulajdonosoknak pedig a földbérbeadási és a földértékesítési pozíciójuk romlik ez által. Sőt, az osztatlan közös, illetve a részarány-tulajdonosok esetében a kiméretlen földjeiket nagyobbrészt csak bérbe tudják adni.
A birtokrendezést – amely törvényi szintű szabályozást igényel – az új földtörvény, valamint a mezőgazdasági üzemszabályozásról szóló törvény megalkotásával összefüggésben szükséges megvalósítani. Egyben hangsúlyozni indokolt a birtokrendezés önkéntes jellegét. Mindez azonban nem zárja ki adott körzetben egy rendezési terv több tulajdonos által történő támogatása esetén, a birtokrendezés kötelezővé tételét. -
A vidéki hálózatok tevékenysége az Európai Unióban, kételyek és esélyek
A tagállamok cselekvési tervét és a felállított struktúrákat áttekintve megállapítható, hogy főleg azok az államok tudtak eredményes intézményrendszert kialakítani 2008 óta, akiknek önkéntesen hálózatba szerveződő csoportjai már korábban is működtek.
Számos tagállamban a hálózati koordináló feladatok ellátását külön kompetenciának tekintik, és speciális képzést indítanak a szakemberek felkészítésére. A képzett animátorok kulcsszereplői a hálózatok működtetésének. Feladatuk, hogy szervezői tevékenységük révén aktivizálják a hálózatok szereplőit, aktualizálják, mozgósítsák a már kialakult partneri kapcsolatokat, szervezzék a hálózaton belüli és kívüli tapasztalatcseréket, rendszeresen informálják a nemzeti és uniós szintű projektekről, rendeletmódosításokról a helyi szintű szereplőket, összehangolják a helyi szereplők munkáját, helyet biztosítsanak a hálózati tagoknak a közös gondolkodásra és a közös munkára, a HACS-okat folyamatosan informálják a fent említettekről és az új módszerekről, tanulmányokról. A felsorolt feladatokra olyan embereket választanak ki, akik az ehhez szükséges tudást felnőttoktatás során elsajátították és rendelkeznek azokkal a készségekkel, amelyek szükségesek a több száz vagy akár több ezer ember közötti kommunikációjához és szervezéséhez. Általában több szinten neveznek ki animátorokat, hogy a kisebb csoportok kialakításával megkönnyítsék a munkafolyamatokat és az adott témakörért, csoportért felelős személy bevonásával koordinálják a hálózat résztvevőit.
Azokban a tagállamokban, ahol az önszerveződési készség alacsony és felülről irányított „hálózatosodást” kellett végrehajtani, ott a cselekvési tervek eredményessége is alacsonyabb. Sok esetben a vidékfejlesztési programok kommunikálása nem jut el a célszemélyekhez, a kedvezményezettekhez, vagyis a hálózatok legalsóbb szintjére. Ez a probléma gyengítheti a legérintettebb csoportok motivációját a hálózatépítésben.
A hálózatok 2008–2010 közötti periódusának eredményessége jól mérhető különböző indikátorokkal. Ezek az indikátorok a hálózatban aktívan részt vevők száma, az eredményes vidékfejlesztési projektek számának növekedése, a nemzetközi kooperációk gyarapodása és hatékonysága, valamint a vidéki térségek szereplőinek mobilizálása, motiváltságuk kifejeződése a véleménynyilvánításokban és a rendezvényeken az aktív részvételekben.
A Magyar Nemzeti Vidéki Hálózat 2008–2010 közötti működése alatt a nemzeti vidékfejlesztési stratégiába való beillesztése és a hálózat megismertetése megtörtént a vidéki szereplők körében. Azok a szakemberek (helyi akciócsoportok, kutatók, helyi vidékfejlesztési irodavezetők, szaktanácsadók, városi önkormányzatok), akik napi szinten tájékozódnak az EU vidékfejlesztési programjainak végrehajtásáról, már ismerik az új intézményt és aktívan részt is vesznek az általa szervezett programokon, visszajelzéseikkel segítik működését. Ezzel ellentétben a gazdák, vállalkozók, falusi önkormányzatok nem váltak eléggé aktívvá a hálózat munkájában és nem mutatnak tájékozottságot a vidéki hálózati programok céljaiban sem. Ennek a problémának a megoldásában nagy segítséget nyújtana a korábban megtervezett és a cselekvési tervben is szereplő helyi kontaktpontok megvalósítása, melyek nagyobb eredményességgel lennének képesek megszólítani a vidéken élőket és „bottom-up” módon közvetítenék a helyben megfogalmazott igényeket és véleményeket a döntéshozók felé.
A vidékfejlesztési hálózat integrálása a nemzeti agrárintézményi struktúrába még nem fejeződött be, ennek következménye, hogy nem alakult ki a valós helye, rendeltetése a magyar vidéki életben a térségek fejlesztésében, nem került be a köztudatba, hogy a döntéshozói láncban mely szinten szerepel, és milyen kérdésekkel lehet az MNVH-hoz fordulni.
Véleményünk szerint a jövőben nagyobb hangsúlyt szükséges fektetni a jó gyakorlatok (best practice) átadásának módjára, mivel ez az Európai Vidékfejlesztési Hálózat egyik fő célkitűzése közé is tartozik. A jó gyakorlatok átadása módja annak, hogy azok a vidékfejlesztési programok valósuljanak meg, melyek korábban más nemzetközi gyakorlatban már beváltak. Ennek legjobb színtere a know-how-k, konferenciák és a tanulmányutak szervezése.
A nemzetközi tapasztalatok és kapcsolatok építése szerényen valósult meg az elmúlt két évben. A nemzetközi partnerség kiépítéséhez szükség van az MNVH közreműködésére, mely összekötő szerepet játszhatna a szakmai kapcsolatok és a hosszú távú eredményes partnerség kiépítésében.
Magyarországon is előremutató lenne a hálózatszervező, animátori kompetencia oktatása és elsajátítása, mely a koordinálásban, szervezésben részt vevő munkatársak eredményességét, a vidéken élő emberek hatékonyabb motiválását segítené elő mind nemzeti, mind nemzetközi területen. -
A hízott liba- és kacsamáj termelése, valamint piaci kihívásai
A világ májtermelésének növekedése azt jelzi, hogy e különleges termék fogyasztása iránti igény várhatóan hosszabb távon fennmarad. A termelés szerkezetében azonban átrendeződés várható az olcsóbb hízott kacsamáj javára. Ugyanakkor a libamáj a hízottmáj-termékcsoportban csúcsminőség marad. Magyarország, mivel Franciaország után a legnagyobb májtermelő ország, továbbra is mindkét termék előállításában érdekelt lesz.
Hazánk már évtizedek óta a világ vezető libamájtermelő országa, de a jövőben új piaci versenytársak (pl. Kína) megjelenésére is számíthat a világ májkereskedelmében. Emellett más országok növekvő kacsamájtermelése is egyre nehezebbé teszi a magyarországi májtermékek külpiaci értékesítését. Mivel a jelenlegi gyakorlattól eltérő módon hízott májat (foie gras) előállítani nem lehet, ezért – az egyre erősödő állatvédelmi mozgalmak miatt – helyes megoldás a vásárlók tájékoztatására az a magyar rendelkezés, amely előírja, hogy a hizlalt libából és kacsából előállított termékeket kiegészítő jelöléssel kell ellátni. Ez korrekt tájékoztatást ad a vevőnek, megadva a választás lehetőségét a termék megvásárlására vagy elutasítására.
Kommunikációs eszközökkel célszerű tudatosítani – hazánkban és külföldön egyaránt –, hogy a hízott libamáj egy sajátos minőségű tradicionális hungarikum termék. Ennek megtartásához komoly társadalmi érdekek (munkahelyek, iparág megőrzése), gazdasági előnyök (exportbevétel) fűződnek. A májvertikum védelme érdekében, a hízott máj imázsának növelése céljából – az állatjóléti szempontokat érvényesítő termék-előállítási technológia széles körű tudatosításával – meg lehet, meg kell cáfolni a májhizlalást alaptalanul ért szélsőséges kritikákat. -
A gazdálkodók képzettsége és a tanácsadás
A magyarországi gazdálkodók az EU 27 tagállama közötti képzettségi rangsorban a 19. helyet foglalják el. Ezért rendkívül fontos a tanácsadás igénybevételének szorgalmazása. A gazdálkodók leginkább a falugazdász hálózat és az alapanyag forgalmazók képviselőivel tartanak kapcsolatot, jórészt az adminisztratív tennivalók miatt. A termelési-technológiai tanácsadást gyakorlatilag az inputanyag-forgalmazók látják el, ami erős konkurenciát jelent a névjegyzéki szaktanácsadásnak. A szaktanácsadási rendszer szereplőinek elsődleges feladata a tanácsadás piaci keresletének bővítése.