A nemnövekedés (degrowth) a fejlett országok számára ajánlott új gazdasági paradigma, amely hosszú távon bolygónk ökológiai fenntarthatóságát és az igazságosabb társadalmak kialakítását eredményezheti. A fogalom karrierje Latouche francia közgazdász 2006-os könyvével indult, amelyet két nemzetközi konferencia, négy latin nyelvű országban pedig politikai mozgalom is követett. Jelen cikk szerzője javasolja, hogy – az alulról jövő kezdeményezések mellett – valamelyik fejlett EU-tagállam is vállalja fel e mozgalom támogatását. A hazai agrárszakemberek a témakörön belül elsősorban az ökofalvakkal, az alacsony fogyasztású vidéki életmóddal és a szövetkezeti bankokkal kapcsolatos francia és spanyol kezdeményezéseket hasznosíthatják, amelyeket ők a nemnövekedés gyakorlati kísérleteinek tekintenek.
Blog
-
Hazai zöldség-gyümölcs TÉSZ-ek kisárutermelőket integráló szerepe a nagy kereskedelmi láncoknak történő értékesítésben
A hazai zöldség-gyümölcs termelői szervezetek (TÉSZ-ek), és azok másodlagos szerveződései lehetnek azok, akik a nagy kereskedelmi láncok sikeres beszállítói és erős alkupozícióval rendelkező partnerei tudnak lenni. A kistermelők tömegei elsősorban e szervezetekhez csatlakozva tudnak beszállítani. Magyarországon még nem terjedtek el eléggé a termelői szerveződések a zöldség-gyümölcs ágazatban, ezért nem töltik be azt a szerepet a nagy kereskedelmi láncoknak történő beszállításban, mint az Európai Unióban. Ez az egyik alapvető oka a hazai zöldség-gyümölcs kisárutermelők beszállítási nehézségeinek. A sikeres országok és Magyarország közötti különbség fő oka az, hogy Magyarországon jelentős a szürkegazdaság aránya. Ez egyrészt nem ösztönzi a kisárutermelőket az alkalmazkodásra, másrészt nagy árutömeget von el a termelői szervezeteken keresztül vezető legális értékesítési csatornától. A szürkegazdaság méretét döntően csak állami, kormányzati eszközökkel lehet érzékelhetően visszaszorítani. A TÉSZ-ek és a kistermelő tagjaik egyik fő gondja, a tőkehiány enyhítésére a kormánynak pénzügyi konstrukciókat kellene létrehozni. Különösen fontos lenne állami eszközökkel is segíteni a felkészült, gazdaságukat bővíteni akaró kistermelők fejlődését. A TÉSZ-ek szerepének növekedéséhez szükség lenne a termelők gondolkodásmódjának, szemléletének változására, arra, hogy ne saját maga szervezetlenül gazdálkodjon, hanem kapcsolódjon valamelyik környékbeli termelői szerveződésbe. A termelőknek fel kellene ismerniük a helyzeti előnyöket, melyek ezzel járnak: egységes árualap, minőségbiztosítási rendszerek, folyamatos beszállítás és fizetőképes vásárló, fejlesztés és innováció. A TÉSZ-ek és a TÉSZ-tag kisárutermelők közötti kooperációt, továbbá a TÉSZ-ek szolgáltatási tevékenységét pedig hatékonyabbá kellene tenni.
-
A kereskedelmi márkák hatása az élelmiszer-termékpályán
A kereskedelmi márkák sikere a modern élelmiszer-ellátási lánc és a fogyasztói preferenciák formalizálódásának szimbóluma, ezen kívül a globális élelmiszer-kiskereskedelem egyre fontosabb hatalmi és versenyeszköze. A kereskedelmi márkás termékek részesedése ma már olyan jelentős a nemzetközi és hazai élelmiszerpiacon, hogy az ellátási lánc szinte minden szereplője számára érezhető és mélyreható változásokat hozott. Hatott a termékpályafázisok vertikális és horizontális piaci versenyére, a termékek árára és költségére, valamint jövedelmezőségére egyaránt. A választékot differenciáló, alacsonyabb fajlagos költséggel előállítható és alacsonyabb áron értékesíthető kereskedelmi márkák terjedésének elméleti előnye lehet, hogy az alacsonyabb fajlagos jövedelem ellenére, magasabb összes profitot érhet el az élelmiszer-feldolgozásban és a kiskereskedelemben a kereslet (piaci részesedés) növekedésével. A belföldön termelt élelmiszerek piaci részesedése azonban a saját márkák arányának növekedésével az elmúlt években csökkent, tehát nemzetgazdasági szinten a feldolgozói és alapanyag-termelő fázisban a folyamat negatívan hatott, a hazai élelmiszeripar gyengébb versenyképességéből adódó piacvesztést tovább erősítette. Az üzletláncok saját arculatának kiépítése, vertikális erejének fokozódása, illetve az olcsó importtal az ipari értékesítéshez képest stabilabb kiskereskedelmi forgalom egyaránt azt jelzi, hogy a saját márkák terjedésének pozitív hatása hazánkban elsősorban a kiskereskedelmi fázisban mutatkozott meg. Elemzésünkben a saját és gyártói márkás termékek ár-összehasonlításának segítségével vizsgáljuk a kereskedelmi márkás termékek hazai élelmiszerpiacra és kiemelten a hazai élelmiszer-beszállítókra gyakorolt hatását.
-
A vidéki hálózatok tevékenysége az Európai Unióban, kételyek és esélyek
A tagállamok cselekvési tervét és a felállított struktúrákat áttekintve megállapítható, hogy főleg azok az államok tudtak eredményes intézményrendszert kialakítani 2008 óta, akiknek önkéntesen hálózatba szerveződő csoportjai már korábban is működtek.
Számos tagállamban a hálózati koordináló feladatok ellátását külön kompetenciának tekintik, és speciális képzést indítanak a szakemberek felkészítésére. A képzett animátorok kulcsszereplői a hálózatok működtetésének. Feladatuk, hogy szervezői tevékenységük révén aktivizálják a hálózatok szereplőit, aktualizálják, mozgósítsák a már kialakult partneri kapcsolatokat, szervezzék a hálózaton belüli és kívüli tapasztalatcseréket, rendszeresen informálják a nemzeti és uniós szintű projektekről, rendeletmódosításokról a helyi szintű szereplőket, összehangolják a helyi szereplők munkáját, helyet biztosítsanak a hálózati tagoknak a közös gondolkodásra és a közös munkára, a HACS-okat folyamatosan informálják a fent említettekről és az új módszerekről, tanulmányokról. A felsorolt feladatokra olyan embereket választanak ki, akik az ehhez szükséges tudást felnőttoktatás során elsajátították és rendelkeznek azokkal a készségekkel, amelyek szükségesek a több száz vagy akár több ezer ember közötti kommunikációjához és szervezéséhez. Általában több szinten neveznek ki animátorokat, hogy a kisebb csoportok kialakításával megkönnyítsék a munkafolyamatokat és az adott témakörért, csoportért felelős személy bevonásával koordinálják a hálózat résztvevőit.
Azokban a tagállamokban, ahol az önszerveződési készség alacsony és felülről irányított „hálózatosodást” kellett végrehajtani, ott a cselekvési tervek eredményessége is alacsonyabb. Sok esetben a vidékfejlesztési programok kommunikálása nem jut el a célszemélyekhez, a kedvezményezettekhez, vagyis a hálózatok legalsóbb szintjére. Ez a probléma gyengítheti a legérintettebb csoportok motivációját a hálózatépítésben.
A hálózatok 2008–2010 közötti periódusának eredményessége jól mérhető különböző indikátorokkal. Ezek az indikátorok a hálózatban aktívan részt vevők száma, az eredményes vidékfejlesztési projektek számának növekedése, a nemzetközi kooperációk gyarapodása és hatékonysága, valamint a vidéki térségek szereplőinek mobilizálása, motiváltságuk kifejeződése a véleménynyilvánításokban és a rendezvényeken az aktív részvételekben.
A Magyar Nemzeti Vidéki Hálózat 2008–2010 közötti működése alatt a nemzeti vidékfejlesztési stratégiába való beillesztése és a hálózat megismertetése megtörtént a vidéki szereplők körében. Azok a szakemberek (helyi akciócsoportok, kutatók, helyi vidékfejlesztési irodavezetők, szaktanácsadók, városi önkormányzatok), akik napi szinten tájékozódnak az EU vidékfejlesztési programjainak végrehajtásáról, már ismerik az új intézményt és aktívan részt is vesznek az általa szervezett programokon, visszajelzéseikkel segítik működését. Ezzel ellentétben a gazdák, vállalkozók, falusi önkormányzatok nem váltak eléggé aktívvá a hálózat munkájában és nem mutatnak tájékozottságot a vidéki hálózati programok céljaiban sem. Ennek a problémának a megoldásában nagy segítséget nyújtana a korábban megtervezett és a cselekvési tervben is szereplő helyi kontaktpontok megvalósítása, melyek nagyobb eredményességgel lennének képesek megszólítani a vidéken élőket és „bottom-up” módon közvetítenék a helyben megfogalmazott igényeket és véleményeket a döntéshozók felé.
A vidékfejlesztési hálózat integrálása a nemzeti agrárintézményi struktúrába még nem fejeződött be, ennek következménye, hogy nem alakult ki a valós helye, rendeltetése a magyar vidéki életben a térségek fejlesztésében, nem került be a köztudatba, hogy a döntéshozói láncban mely szinten szerepel, és milyen kérdésekkel lehet az MNVH-hoz fordulni.
Véleményünk szerint a jövőben nagyobb hangsúlyt szükséges fektetni a jó gyakorlatok (best practice) átadásának módjára, mivel ez az Európai Vidékfejlesztési Hálózat egyik fő célkitűzése közé is tartozik. A jó gyakorlatok átadása módja annak, hogy azok a vidékfejlesztési programok valósuljanak meg, melyek korábban más nemzetközi gyakorlatban már beváltak. Ennek legjobb színtere a know-how-k, konferenciák és a tanulmányutak szervezése.
A nemzetközi tapasztalatok és kapcsolatok építése szerényen valósult meg az elmúlt két évben. A nemzetközi partnerség kiépítéséhez szükség van az MNVH közreműködésére, mely összekötő szerepet játszhatna a szakmai kapcsolatok és a hosszú távú eredményes partnerség kiépítésében.
Magyarországon is előremutató lenne a hálózatszervező, animátori kompetencia oktatása és elsajátítása, mely a koordinálásban, szervezésben részt vevő munkatársak eredményességét, a vidéken élő emberek hatékonyabb motiválását segítené elő mind nemzeti, mind nemzetközi területen.