A világ májtermelésének növekedése azt jelzi, hogy e különleges termék fogyasztása iránti igény várhatóan hosszabb távon fennmarad. A termelés szerkezetében azonban átrendeződés várható az olcsóbb hízott kacsamáj javára. Ugyanakkor a libamáj a hízottmáj-termékcsoportban csúcsminőség marad. Magyarország, mivel Franciaország után a legnagyobb májtermelő ország, továbbra is mindkét termék előállításában érdekelt lesz.
Hazánk már évtizedek óta a világ vezető libamájtermelő országa, de a jövőben új piaci versenytársak (pl. Kína) megjelenésére is számíthat a világ májkereskedelmében. Emellett más országok növekvő kacsamájtermelése is egyre nehezebbé teszi a magyarországi májtermékek külpiaci értékesítését. Mivel a jelenlegi gyakorlattól eltérő módon hízott májat (foie gras) előállítani nem lehet, ezért – az egyre erősödő állatvédelmi mozgalmak miatt – helyes megoldás a vásárlók tájékoztatására az a magyar rendelkezés, amely előírja, hogy a hizlalt libából és kacsából előállított termékeket kiegészítő jelöléssel kell ellátni. Ez korrekt tájékoztatást ad a vevőnek, megadva a választás lehetőségét a termék megvásárlására vagy elutasítására.
Kommunikációs eszközökkel célszerű tudatosítani – hazánkban és külföldön egyaránt –, hogy a hízott libamáj egy sajátos minőségű tradicionális hungarikum termék. Ennek megtartásához komoly társadalmi érdekek (munkahelyek, iparág megőrzése), gazdasági előnyök (exportbevétel) fűződnek. A májvertikum védelme érdekében, a hízott máj imázsának növelése céljából – az állatjóléti szempontokat érvényesítő termék-előállítási technológia széles körű tudatosításával – meg lehet, meg kell cáfolni a májhizlalást alaptalanul ért szélsőséges kritikákat.
Blog
-
A hízott liba- és kacsamáj termelése, valamint piaci kihívásai
-
A gazdálkodók képzettsége és a tanácsadás
A magyarországi gazdálkodók az EU 27 tagállama közötti képzettségi rangsorban a 19. helyet foglalják el. Ezért rendkívül fontos a tanácsadás igénybevételének szorgalmazása. A gazdálkodók leginkább a falugazdász hálózat és az alapanyag forgalmazók képviselőivel tartanak kapcsolatot, jórészt az adminisztratív tennivalók miatt. A termelési-technológiai tanácsadást gyakorlatilag az inputanyag-forgalmazók látják el, ami erős konkurenciát jelent a névjegyzéki szaktanácsadásnak. A szaktanácsadási rendszer szereplőinek elsődleges feladata a tanácsadás piaci keresletének bővítése.
-
Az erdők éve 2011! – Nemzetközi összefogás az erdőkért
„Kísértet járja be Európát és Észak-Amerikát: az erdőpusztulás kísértete.” Ezzel a drámai hangvételű mondattal kezdődik a World Resources 1986. évi kötetének erdőkkel foglalkozó része, ami a 70-es években kezdődött nagyarányú erdőpusztulás világméretű „jajkiáltása” volt, melynek visszhangja: „Mentsétek meg a Föld erdeit – amíg nem késő, amíg van mit megmenteni és megőrizni!” Nemzetközi tudományos, világméretű társadalmi fórumok témájává vált az erdő. Az emberiség egyre jobban ráébredt arra, hogy az erdő az emberiség létfeltételeinek elengedhetetlen része. Ebben nagy jelentősége volt a Római Club állásfoglalásának a növekedés határairól. A Stockholmban rendezett első környezetvédelmi világértekezlet, majd a Brundtland Bizottság közös jövőnkről készített jelentését követően az 1992. évi riói Föld csúcson fogadták el a fenntartható (tartamos) erdőgazdálkodás alapelveit (Forest Principles), miután nem sikerült egyetértést elérni az erdők védelméről szóló egyezmény elfogadását illetően! Előrelépést jelentett, hogy az ENSZ keretében megalakult az Erdőkkel Foglalkozó Kormányközi Testület, amely később ENSZ Fórumként foglalkozott a fenntartható erdőgazdálkodás témájával. A FAO 1985-ben hirdette meg először az erdők évét, majd az erdők, az erdőgazdálkodás fontossága miatt 2011-et ismét az erdők évének szentelte. A „Gazdálkodás” nemcsak az agrárszakemberek tájékozottsága, általános műveltsége miatt foglalkozik a témakörrel, hanem azért is, mert az erdők léte és „szolgáltatásai” szorosan összefüggenek az emberi lét minőségével, a természeti környezettel, az élővilággal, a mezőgazdálkodással.
-
Magyarországi eredetű élelmiszerek részesedése a hazai kiskereskedelemben
A kutatás célja az, hogy áttekintést adjunk a magyarországi eredetű élelmiszertermékek piaci részesedéséről a hazai kiskereskedelemben. A Magyarországon tevékenykedő legnagyobb – három hazai és kilenc nemzetközi tulajdonú – kiskereskedelmi lánc egy-egy véletlenszerűen kiválasztott kereskedelmi egységében 2010 októberében lefolytatott, egyszeri állapotfelvételben 10 termékcsoport (húskészítmény, tálcás baromfihús, tálcás sertéshús, tojás, joghurt-kefir-tejföl, sajt-sajtkészítmény-túró, tej, zöldség-gyümölcs – szezonális minta –, méz, lekvár) magyarországi beszállítói részarányát mértük fel. A termékcsoportok kiválasztásánál meghatározó szempont volt, hogy az idetartozó élelmiszerek Magyarországon előállíthatók legyenek.
A felmérés eredménye szerint minden vizsgált termékcsoportban 50%-nál nagyobb hazai beszállítói részarány állapítható meg. Egyes termékcsoportoknál – például a tálcás húsoknál, illetve tojásnál – ez az arány 90% feletti. Ugyanakkor a tejtermékek – a folyadéktej kivételével –, valamint a gyümölcsdzsemeknél a hazai eredetű termékek aránya alig haladta meg az 50%-ot. Az összes, általunk vizsgált áruféleségben 76,4% volt a magyarországi termékek aránya. A hazai tulajdonú láncoknál ez az arány magasabb, 82%-os, míg a nemzetközi láncoknál 72,8%-os volt. -
A megújuló és a fosszilis energiahordozók szerepe Magyarországon
A magyar gazdaság energiaszükségletében meghatározóak a fosszilis eredetű tüzelőanyagok – kőolaj, földgáz, kőszén, illetve ezek származékai –, amelyek kimerülőben vannak, így növelik függőségünket, károsítják környezetünket. Ezért fokozott figyelmet kell fordítani az alternatív energiaforrásokra, amelyekről ma még az a véleményünk, hogy kimeríthetetlenek, kevésbé károsítják Földünket.
A kutatók számára ma az jelent feladatot, hogy ezen erőforrások felhasználásának korlátait felkutassák, feltárják. Az előrelépés egyik tényezője a finanszírozásban keresendő, mert annak ellenére, hogy mintegy évtizede az aktuális kormányok folyamatosan hirdetik részarányuk növelésének szükségességét, a megfelelő – a társadalom nagy többsége számára elérhető – támogatási rendszert a mai napig nem sikerült kialakítani. Az újonnan csatlakozó tizenkettek problémáit látva az Európai Uniónak cselekednie kellene. Azt várjuk, hogy ne csak meghatározza az elvárásait, hanem konkrétan nevesítse meg és rendelje hozzá azokat a forrásokat, amelyek valós alapot jelentenek a megvalósításhoz.
Ugyancsak fontos annak megválaszolása is, hogy miként, hasznosíthatók azok a mezőgazdasági területek, amelyek kevésbé jó minőségűek. A jelenlegi támogatási rendszer ugyanis az átlagtól jobb minőségű területek ilyen irányú hasznosítására ösztönöz, így a gyenge minőségű területek hasznosítás nélkül (parlagon) maradnak. Ez elfogadhatatlan, hiszen ez hazánk esetében is mintegy 600 ezer hektár területet jelent (17 AK alatti szántó mintegy 200 ezer ha, míg 400 ezer ha a jó minőségű legelő). Ezek a területek – magas ráfordítási igényük, az időjárási kitettségük miatt – a mezőgazdasági termelésre kevésbé alkalmasak, ugyanakkor energianövények hasznosítását kiválóan szolgálhatják. Ezt figyelembe véve célszerű átgondolni a mezőgazdaság szerkezetváltásának szükségszerűségét, amely képes igazodni a kialakult helyzethez, lehetőséget teremtve ezzel a kevésbé jó minőségű területek hasznosítására, a foglalkoztatás növelésére, a vidék megtartó képességének fokozására. -
Szarvasmarhafajták tejtermelésének gazdasági értékelése
Azt vizsgáltuk, hogy a különböző mennyiségű, zsír- és fehérjetartalmú tejet termelő szarvasmarhafajták (holstein-fríz, magyar tarka, jersey) esetében miképpen alakulnak a tejtermelés bevételei és költségei, valamint azt, hogy a koncentráltabb tejért fizetett felárak és a feldolgozásukban jelentkező költségmegtakarítás milyen arányban állnak egymással. Megállapítható volt, hogy a tehenészetek mindhárom fajtánál, a jelenlegi árviszonyok mellett, némi jövedelmet csak a költségvetési támogatásoknak köszönhetően érnek el. A tejtermelésben a fajták versenyképessége legpontosabban a termelési érték és a takarmányköltség különbözete alapján ítélhető meg, az egyéb költségek többségének alakulása ugyanis nem a fajtától függő. A magyar tarka a tejtermelésben nem versenyképes az egyhasznú tejelő fajtákkal. A több tejet termelő holstein-fríz és a koncentráltabb tejet adó jersey gazdasági mutatóiban lényeges különbségek nincsenek, a jersey kevesebb, de drágább takarmányt igényel. A tej feldolgozásakor a tejipar a jersey egységnyi mennyiségű koncentráltabb tejéből több vajat és sajtot tud előállítani, azonban az egy tehénre jutó termékmennyiség vonatkozásában a fajtának kisebb az előnye. A holstein-fríz tejéből készülő vaj és sajt gyártásakor több értékes melléktermék keletkezik. A magasabb zsírszázalék után a tejipar által fizetett felár általában nagyobb, a fehérjetartalom utáni felár viszont kisebb, mint a feldolgozásban jelentkező költségmegtakarítás összege. A koncentráltabb tejet termelő fajták nagyobb mértékű elterjesztése a jelenlegi körülmények között nem jelent számottevő előnyt a hazai tejtermelésben.