Az Észak-alföldi Régióban – köszönhetően Szabolcs-Szatmár-Bereg megyének – összesen 60 vállalkozás, szövetkezet, betéti társaság, kft. és rt. foglalkozik zöldség-gyümölcs feldolgozással, konzerv- és fagyasztott termékek gyártásától a pálinka- és lekvárkészítésig. Megállapítható, hogy minél nagyobb az éves árbevétel, annál nagyobb szerepet kap a beszerzési funkció, az ezzel kapcsolatos ráfordítások és a szervezettség. Önálló beszerzési szervezet csupán 13 vállalkozásnál található a hatvan feldolgozóból. Ezek 500 millió Ft feletti árbevétellel rendelkező vállalkozások.
A megfelelő beszállító megtalálása, a velük való hosszú távú kapcsolatok kialakítása egyformán fontos, ha van, ha nincs a szervezetben önálló beszerzés. Ahol nincsen beszerzési szervezet, ott nem is fordítanak hangsúlyt a feladatra kijelölt szakember továbbképzésére, fejlesztésére.
Tapasztalható, hogy a beszerzési és az ehhez kapcsolódó tevékenységeket felsővezető irányítja, de munkájának csak töredékét tették ki az erre irányuló tevékenységek.
Blog
-
Beszerzés az észak-alföldi zöldség-gyümölcs feldolgozó vállalkozásokban
-
A bioüzemanyagok adózása Magyarországon
Megállapítható, hogy a bioetanol adózási helyzete kedvezőbb, mint a biodízelé. Az etanol forgalma dinamikusan növekszik. Magyarországon jelenleg több mint 200 benzinkúton kapható E85 üzemanyag.
Annak érdekében, hogy Magyarországon legalább 10% legyen a közlekedési szektorban a „bio” arány, célszerű első lépésként az üzemanyagokban lévő biokomponens-arányt a jelenlegi 4,8%-ról 6,0%-ra, majd 1-2 év múlva 8,0%-ra emelni. A biodízelnél, például a B40-nél – 40% biotartalmú biodízelnél – a bio rész adómentes lehetne és csak a fennmaradó gázolaj rész (60%) kerülne adóztatásra. -
A zöldség- és gyümölcstermelés, valamint –kereskedelem Katalóniában
Spanyolország az EU egyik legnagyobb zöldség- és gyümölcstermelő országa, amely a nem mindig ideális környezeti és infrastrukturális adottságok, az utóbbi éveket jellemző makrogazdasági nehézségek, a kiszámíthatatlan piaci folyamatok ellenére is versenyképes. Ennek alapja a termelők és a kereskedők közötti szoros és hosszú távú együttműködés. A spanyolországi gyümölcstermelés egyik központjaként számon tartott Katalóniába tett tanulmányút tapasztalatait adjuk közre a termelők és a kereskedők szerveződéséről, a több szintű koordinációról, illetve az érdekképviseleti szervezetek működéséről.
-
Tízéves az óvári mintagazdasági hálózat
Éppen tíz éve annak, hogy a „Gazdálkodás” 2000. évi 5. számában beszámoltunk a mintagazdasági hálózat alakításának első lépéseiről. A mintagazdasági szabályzatunk alapján a gazdaságok pályázhattak a mintagazdasági cím elnyerésére, majd az NYME mezőgazdaság- és élelmiszertudományi kar tanácsa döntött a felvételről. alapvető kritérium, hogy a gazdálkodási eredményeik tartósan (több éven át) haladják meg a hasonló tevékenységet folytató gazdaságokét, és egyben legyenek alkalmasak szakmai bemutatók tartására, valamint látogatók fogadására.
Menet közben újabb funkciókkal is bővült az együttműködés: egyre jelentősebb az az anyagi és erkölcsi támogatás, amit a mintagazdaságok innovációs járulék, illetve szakképzési hozzájárulás formájában adnak a kar számára. Erre is alapozva nagyon jelentős kutatási együttműködésekre és innovációs fejlesztésekre került sor az utóbbi években mindkét fél hasznára. 2010 végén már 50 mintagazdaság tartozik a rendszerhez.
A Kar és a mintagazdaságok együttműködése felöleli pályázatok készítését, szaktanácsadást, kiállításokat, bemutatókat, tapasztalatcseréket, konferenciákat, de a fejlődés az együttműködés bővítését igényli. -
Az erdők éve 2011! – Nemzetközi összefogás az erdőkért
„Kísértet járja be Európát és Észak-Amerikát: az erdőpusztulás kísértete.” Ezzel a drámai hangvételű mondattal kezdődik a World Resources 1986. évi kötetének erdőkkel foglalkozó része, ami a 70-es években kezdődött nagyarányú erdőpusztulás világméretű „jajkiáltása” volt, melynek visszhangja: „Mentsétek meg a Föld erdeit – amíg nem késő, amíg van mit megmenteni és megőrizni!” Nemzetközi tudományos, világméretű társadalmi fórumok témájává vált az erdő. Az emberiség egyre jobban ráébredt arra, hogy az erdő az emberiség létfeltételeinek elengedhetetlen része. Ebben nagy jelentősége volt a Római Club állásfoglalásának a növekedés határairól. A Stockholmban rendezett első környezetvédelmi világértekezlet, majd a Brundtland Bizottság közös jövőnkről készített jelentését követően az 1992. évi riói Föld csúcson fogadták el a fenntartható (tartamos) erdőgazdálkodás alapelveit (Forest Principles), miután nem sikerült egyetértést elérni az erdők védelméről szóló egyezmény elfogadását illetően! Előrelépést jelentett, hogy az ENSZ keretében megalakult az Erdőkkel Foglalkozó Kormányközi Testület, amely később ENSZ Fórumként foglalkozott a fenntartható erdőgazdálkodás témájával. A FAO 1985-ben hirdette meg először az erdők évét, majd az erdők, az erdőgazdálkodás fontossága miatt 2011-et ismét az erdők évének szentelte. A „Gazdálkodás” nemcsak az agrárszakemberek tájékozottsága, általános műveltsége miatt foglalkozik a témakörrel, hanem azért is, mert az erdők léte és „szolgáltatásai” szorosan összefüggenek az emberi lét minőségével, a természeti környezettel, az élővilággal, a mezőgazdálkodással.
-
Az élelmiszerlánc szereplői közötti kapcsolatok hazánkban
Hazánkban a válság miatt a keresleti oldalról növekedni képtelen piacon a kiskereskedelmi szereplők a kötelező éves növekedést immár csak a piac újraosztásával érhetik el, ami a kiskereskedők között kíméletlen – horizontális – versenyt eredményez. Ennek eszköze az alapvető termékek esetében a minél alacsonyabban tartott ár. Ezért a kereskedelmi láncok és beszállítóik kapcsolata vegyes képet mutat. A nagy, tőkeerős, elsősorban nemzetközi élelmiszer-feldolgozók és mezőgazdasági beszállítók számára még így is jövedelmező lehet a kereskedelmi láncok által biztosított széles körű piaci jelenlét. Ezzel szemben a hazai szinten nagy, de nem elég tőkeerős hazai beszállítók alkupozíciója rendkívül kényes, számukra még veszteség mellett is létkérdés a kereskedelmi láncok nyújtotta piaci jelenlét, mivel az alternatív értékesítési csatornák egy részéhez túl nagyok (független boltok), más részéhez pedig túl kicsik (exportpiacok). Paradox módon tehát a hazai piaci viszonyok között az élelmiszer-gazdasági vállalkozások növekedése a közép-nagy vállalati határon komoly jövedelmezőségi és értékesítési gondokhoz vezet.
Az EU tagállamaként Magyarországon a versenyjogot az uniós és a harmonizált hazai versenyjogi szabályok jelentik. Az agrárszektor specialitásait ezzel szemben a közös és a nemzeti agrárpolitika jeleníti meg, az ágazati szabályozás keretében elsőbbséget biztosítva a versenyjogi szabályok alkalmazásával szemben. Az élelmiszer termékpálya teljes kizárása a versenyszabályok alkalmazása alól azonban az uniós tagállami kötelezettségeink felmondását jelenti, ezért nem jogszerű megoldásról lenne szó. A piaci zavarok esetében az állam piacbefolyásoló, árakat is érintő ad hoc beavatkozásai nem képesek a piaci folyamatokat tartósan befolyásolni, sőt csökkentik a tartós megoldások kialakulásának esélyét is (legfeljebb az indulatok csillapítására alkalmasak).
Joggal tehető fel akkor a kérdés, hogy a várhatóan továbbra is fennmaradó kíméletlenversenyben lehet és érdemes-e a hazai élelmiszer-gazdaság erodálódását, szelekcióját gátolni? Véleményünk szerint mindenképpen, de csak reális tisztánlátásra épülhetnek a hazai beszállítók számára kétségkívül kedvezőtlen piaci helyzet javításának valós és hatásos eszközei. A készülő Nemzeti Vidék Stratégia társadalmi vitája előtt így kiemelkedően fontosnak tartottuk, hogy az ellátási lánc szereplői között felhalmozódott feszültségek okait számba vegyük, valamint a közigazgatás beavatkozási lehetőségeiről kialakult tévhiteket eloszlassuk. -
A helyi akciócsoportok működése egy országos felmérés tükrében
A tanulmányban kérdőíves felmérésünk eredményeire támaszkodva bemutatjuk a 2007-ben megalakult LEADER HACS-ok fontosabb működési jellemzőit. Országos felmérésünkből kiderül, hogy nincsen hagyománya, gyakorlata a fejlesztésekben való együttműködésnek, holott a helyi program végrehajtása nagymértékben múlik a helyi társadalom felkészültségén, az emberek és szervezetek együttműködésén. A HACS-ok által lefedett térségek fejlődését több vonatkozásban a humán erőforrások, a vidéki emberek és közösségeik (az ún. szoft tényezők) hiányosságai gátolják, következésképpen sürgető a humán erőforrások fejlesztése is. A HACS-ok feladatuknak a támogatási források odaítélését tartják, ami fontos, de korántsem elégséges ahhoz, hogy a tőlük elvárt, a helyi vidékfejlesztési stratégiák végrehajtásában betöltendő katalizátor szerepüket ellássák. Ehhez elengedhetetlen az akciócsoportok társadalomszervező szerepvállalása, a helyi közösségek cselekvőképessége érdekében. A szubszidiaritással összhangban a vidékfejlesztést a helyi közösségek által irányítottan szükséges eldönteni és megvalósítani. A felmérés szerint a HACS-ok erős kormányzati befolyás és kontroll mellett decentralizáltan, de a szubszidiaritás híján működnek. A jelenlegi struktúrában a HACS-ok – az ellátott feladatokkal kapcsolatban felmerülő működési kiadásainak – finanszírozása nemzeti és uniós forrásokból történik, az elszámolható kiadások 100%-ának mértékéig. Az elszámolás adminisztrációja jelentős terhet ró a HACS-okra. Ahhoz, hogy az akciócsoportok betölthessék valós, helyi fejlődést katalizáló szerepüket, fel kell ismerniük küldetésüket, szabályozási és finanszírozási oldalról pedig segíteni szükséges, hogy a tőlük elvárt feladatokat ellássák.