Blog

  • Szarvasmarhafajták tejtermelésének gazdasági értékelése

    Azt vizsgáltuk, hogy a különböző mennyiségű, zsír- és fehérjetartalmú tejet termelő szarvasmarhafajták (holstein-fríz, magyar tarka, jersey) esetében miképpen alakulnak a tejtermelés bevételei és költségei, valamint azt, hogy a koncentráltabb tejért fizetett felárak és a feldolgozásukban jelentkező költségmegtakarítás milyen arányban állnak egymással. Megállapítható volt, hogy a tehenészetek mindhárom fajtánál, a jelenlegi árviszonyok mellett, némi jövedelmet csak a költségvetési támogatásoknak köszönhetően érnek el. A tejtermelésben a fajták versenyképessége legpontosabban a termelési érték és a takarmányköltség különbözete alapján ítélhető meg, az egyéb költségek többségének alakulása ugyanis nem a fajtától függő. A magyar tarka a tejtermelésben nem versenyképes az egyhasznú tejelő fajtákkal. A több tejet termelő holstein-fríz és a koncentráltabb tejet adó jersey gazdasági mutatóiban lényeges különbségek nincsenek, a jersey kevesebb, de drágább takarmányt igényel. A tej feldolgozásakor a tejipar a jersey egységnyi mennyiségű koncentráltabb tejéből több vajat és sajtot tud előállítani, azonban az egy tehénre jutó termékmennyiség vonatkozásában a fajtának kisebb az előnye. A holstein-fríz tejéből készülő vaj és sajt gyártásakor több értékes melléktermék keletkezik. A magasabb zsírszázalék után a tejipar által fizetett felár általában nagyobb, a fehérjetartalom utáni felár viszont kisebb, mint a feldolgozásban jelentkező költségmegtakarítás összege. A koncentráltabb tejet termelő fajták nagyobb mértékű elterjesztése a jelenlegi körülmények között nem jelent számottevő előnyt a hazai tejtermelésben.

  • Ikertermékek kalkulációja a tehenészetben

    A számviteli alapelvek között szereplő összemérés és a valódiság elve, valamint a költségokozati elv gyakorlati megvalósítása a mezőgazdasági termelés sajátosságai miatt bonyolult. Különösen igaz ez az olyan állattenyésztési ágazatokban, ahol ikertermékek keletkeznek. Arra keressük a választ, hogy a kapcsolódó vizsgálati eredményeket felhasználva milyen lehetőségek adódnak a tehenészetben az egyenértékszámos osztókalkuláció helyett más önköltség-számítási mód alkalmazására. A dolgozatban ismertetjük konkrét gazdasági tényadatok alapján, modellszámítások segítségével kidolgozott módszerre való áttérés hatását.

  • A hazai húsmarhatartás környezeti értékelése és externáliáinak vizsgálata benchmarking módszerrel

    Benchmarking alkalmazásával vizsgáltuk a hazánkban alkalmazott marhatartási technológiákat annak érdekében, hogy valamilyen módon az externális hatásokat be lehessen mutatni. A vizsgálataink eredménye, hogy a hagyományos technológia mellett található a legtöbb negatív externália, míg az extenzív, és az ökológiai tartásmód externális, valamint környezeti szempontból is a legjobb megoldást jelenti.

  • Beszerzés az észak-alföldi zöldség-gyümölcs feldolgozó vállalkozásokban

    Az Észak-alföldi Régióban – köszönhetően Szabolcs-Szatmár-Bereg megyének – összesen 60 vállalkozás, szövetkezet, betéti társaság, kft. és rt. foglalkozik zöldség-gyümölcs feldolgozással, konzerv- és fagyasztott termékek gyártásától a pálinka- és lekvárkészítésig. Megállapítható, hogy minél nagyobb az éves árbevétel, annál nagyobb szerepet kap a beszerzési funkció, az ezzel kapcsolatos ráfordítások és a szervezettség. Önálló beszerzési szervezet csupán 13 vállalkozásnál található a hatvan feldolgozóból. Ezek 500 millió Ft feletti árbevétellel rendelkező vállalkozások.
    A megfelelő beszállító megtalálása, a velük való hosszú távú kapcsolatok kialakítása egyformán fontos, ha van, ha nincs a szervezetben önálló beszerzés. Ahol nincsen beszerzési szervezet, ott nem is fordítanak hangsúlyt a feladatra kijelölt szakember továbbképzésére, fejlesztésére.
    Tapasztalható, hogy a beszerzési és az ehhez kapcsolódó tevékenységeket felsővezető irányítja, de munkájának csak töredékét tették ki az erre irányuló tevékenységek.

  • A bioüzemanyagok adózása Magyarországon

    Megállapítható, hogy a bioetanol adózási helyzete kedvezőbb, mint a biodízelé. Az etanol forgalma dinamikusan növekszik. Magyarországon jelenleg több mint 200 benzinkúton kapható E85 üzemanyag.
    Annak érdekében, hogy Magyarországon legalább 10% legyen a közlekedési szektorban a „bio” arány, célszerű első lépésként az üzemanyagokban lévő biokomponens-arányt a jelenlegi 4,8%-ról 6,0%-ra, majd 1-2 év múlva 8,0%-ra emelni. A biodízelnél, például a B40-nél – 40% biotartalmú biodízelnél – a bio rész adómentes lehetne és csak a fennmaradó gázolaj rész (60%) kerülne adóztatásra.

  • A zöldség- és gyümölcstermelés, valamint –kereskedelem Katalóniában

    Spanyolország az EU egyik legnagyobb zöldség- és gyümölcstermelő országa, amely a nem mindig ideális környezeti és infrastrukturális adottságok, az utóbbi éveket jellemző makrogazdasági nehézségek, a kiszámíthatatlan piaci folyamatok ellenére is versenyképes. Ennek alapja a termelők és a kereskedők közötti szoros és hosszú távú együttműködés. A spanyolországi gyümölcstermelés egyik központjaként számon tartott Katalóniába tett tanulmányút tapasztalatait adjuk közre a termelők és a kereskedők szerveződéséről, a több szintű koordinációról, illetve az érdekképviseleti szervezetek működéséről.

  • Nemzeti kincsünk a vidék!

    Társadalmunk gazdasági fejlődése a természeti erőforrások használatára épül. A földtulajdon és a földhasználati rendszer hatékonysága hazánkban és az EU-ban is a figyelem középpontjában áll. A birtokstruktúra és a földhasználat döntően befolyásolják a gazdálkodás eredményességét. A Kormány a Nemzeti Földalap létrehozásával gátat kíván szabni a földspekulációnak. Vidéken a föld racionális használata megkerülhetetlen.
    A kritikus gazdasági helyzetű térségekben a mezőgazdasági tevékenység – mint a megélhetés egyetlen forrása – felértékelődik. Az intenzív kultúrák versenyképességének fokozása mellett kiemelt fontosságú a foglalkoztatás. Indokolt a zöldség-gyümölcstermelés és az állattenyésztés arányának növelése. A mezőgazdaság szerkezetváltása részben az energetikai célú termelés, részben az integrált és ökológiai gazdálkodás irányába is kívánatos. Az öntözött terület arányának növelése is szükséges, hiszen jelenleg csak a termőterület 1 százalékát öntözik. Új stratégiát több körülmény is indokol, így többek között a foglalkoztatás mellett az, hogy a területi és munkatermelékenységi mutatók hazánkban az EU fejlett mezőgazdasággal rendelkező államaihoz képest csak 35-45%-ot érnek el. A gazdasági teljesítmények növelésének feltétele, hogy együtt jár az erőforrások fenntartható használatával, a hulladéktermelés csökkentésével, a biodiverzitás és az ökoszisztémák megőrzésével. A fenntartható fejlődés indikátorainak figyelemmel kísérésével a változások a jelenlegi gyakorlattól eltérően objektívebben értékelhetők. A hatékonyság és versenyképesség javítása önmagában nem elégséges, mert a népességmegtartás, a környezet- és tájvédelem stb. is egyenrangú célnak tekintendők.

  • Az egykulcsos személyi jövedelemadó várható hatásai az agrárfoglalkoztatásra

    A személyi jövedelemadó rendszert érintő 2011. évi változásokkal kapcsolatban elhangzott vélemények és értékelések rendkívül egysíkúak. A változások és az eredmények bemutatásakor az adózó magánszemélyt állították a középpontba, a magánszemélyeket érő pozitív és negatív hatásokat összevetve, s így mérleget vonva. Az intézkedések gazdaságpolitikai dimenzióit ugyanakkor figyelmen kívül hagyták: az ágazati szinten megnyilvánuló hatások számszerűsítése, illetve a makrogazdasági következmények összegzése és bemutatása nem történt meg. Az szja-változásokból fakadó nettóbér-csökkenést a munkáltatóknak kompenzálniuk kell. Az intézkedéssel jól járó munkavállalók ugyanakkor kizárólagosan élvezik nettó bérük növekményének hasznát. Ez ágazati szinten azt jelenti, hogy míg az adóintézkedések eredményét a munkavállalók élvezik, a költségeket az érintett ágazatok, azok munkáltatói viselik. A magyar nemzetgazdaság versenyképességének alakulása és a gazdaság növekedése szempontjából ezek a hatások kritikusak.
    Mindebből az következik, hogy az egykulcsos adó bevezetése mellett az adójóváírást teljesen kivezetni nem szabad: az alacsony képzettségű, nehezen foglalkoztatható rétegek helyzete romlik és az alacsonyabb munkajövedelem mellett foglalkoztató ágazatok versenyképessége csökken annak következtében, hogy a minimálbéren, illetve garantált bérminimumon foglalkoztatottak körében a reálpozíciók megtartása közel 30 százalékos béremelési terhet ró az ágazatokra idén és a következő két évben.

  • Van-e jövője az agrárgazdaságtannak mint önálló tudománynak?

    Az agrárgazdaságtannal foglalkozók mint tudományos közösség előtt komoly kihívások állnak. Az elmúlt évtizedekben a hagyományos agrárgazdaságtan művelésének külső és belső feltételei gyökeresen megváltoztak. Ezek közül talán a legjelentősebb, hogy az agrárgazdaságtan mint szakma iránti kereslet csökkenésével, illetve a kereslet szerkezetének megváltozásával a szakma „láthatósága” is visszaesett, melynek legfontosabb jelei a tanszékek számának zsugorodása, illetve a stagnáló tudományos társasági élet. Az agrárgazdaságtant művelők azonban eddig sikeresen alkalmazkodtak a változásokhoz, ami az agrárgazdaságtan horizontjának folyamatos bővülésével járt. Az agrárgazdaságtan mint önálló diszciplína életben maradásához azonban világos és előrelátó stratégia szükséges. Egyrészt folyamatosan keresni kell azokat az új témákat, amelyek legitimálhatják, hogy fennmaradjon önálló képzés a felsőoktatás minden szintjén, illetve a kapcsolódó tudományos intézményrendszer. E téren egyelőre nincsenek gondok, hiszen a régi témák mellett korunk folyamatosan biztosítja a kutatási kérdéseket, mint például a technológiai változások, egészségügy, környezet, globalizáció vagy a szegénység. De közgazdászként hitelesen el kell tudni adni ezeket a tudomány és a politika piacán. Másrészt fontos, hogy a létező agrárgazdasági tanszékek vezetői sikeresen tudják menedzselni és képviselni tudományunkat az egyetemeken belül. Ne problémás gyerekként, hanem pozitív példaként szerepeljenek az egyetemi vezetők előtt.
    Végezetül bármilyen témájú kutatások folynak majd a jövőben, azok nem nélkülözhetik az erős közgazdasági elméleti és módszertani megalapozást, hiszen ez adja relatív előnyünket a mai napig is más diszciplínákkal szemben. Az agrárgazdaságtan mint tudományos közösség azonban csak úgy maradhat fenn, ha az utánpótlás megfelelő képzésben részesül. Ennek problémái azonban már túlmutatnak e cikk keretein.