Benchmarking alkalmazásával vizsgáltuk a hazánkban alkalmazott marhatartási technológiákat annak érdekében, hogy valamilyen módon az externális hatásokat be lehessen mutatni. A vizsgálataink eredménye, hogy a hagyományos technológia mellett található a legtöbb negatív externália, míg az extenzív, és az ökológiai tartásmód externális, valamint környezeti szempontból is a legjobb megoldást jelenti.
Blog
-
Beszerzés az észak-alföldi zöldség-gyümölcs feldolgozó vállalkozásokban
Az Észak-alföldi Régióban – köszönhetően Szabolcs-Szatmár-Bereg megyének – összesen 60 vállalkozás, szövetkezet, betéti társaság, kft. és rt. foglalkozik zöldség-gyümölcs feldolgozással, konzerv- és fagyasztott termékek gyártásától a pálinka- és lekvárkészítésig. Megállapítható, hogy minél nagyobb az éves árbevétel, annál nagyobb szerepet kap a beszerzési funkció, az ezzel kapcsolatos ráfordítások és a szervezettség. Önálló beszerzési szervezet csupán 13 vállalkozásnál található a hatvan feldolgozóból. Ezek 500 millió Ft feletti árbevétellel rendelkező vállalkozások.
A megfelelő beszállító megtalálása, a velük való hosszú távú kapcsolatok kialakítása egyformán fontos, ha van, ha nincs a szervezetben önálló beszerzés. Ahol nincsen beszerzési szervezet, ott nem is fordítanak hangsúlyt a feladatra kijelölt szakember továbbképzésére, fejlesztésére.
Tapasztalható, hogy a beszerzési és az ehhez kapcsolódó tevékenységeket felsővezető irányítja, de munkájának csak töredékét tették ki az erre irányuló tevékenységek. -
A bioüzemanyagok adózása Magyarországon
Megállapítható, hogy a bioetanol adózási helyzete kedvezőbb, mint a biodízelé. Az etanol forgalma dinamikusan növekszik. Magyarországon jelenleg több mint 200 benzinkúton kapható E85 üzemanyag.
Annak érdekében, hogy Magyarországon legalább 10% legyen a közlekedési szektorban a „bio” arány, célszerű első lépésként az üzemanyagokban lévő biokomponens-arányt a jelenlegi 4,8%-ról 6,0%-ra, majd 1-2 év múlva 8,0%-ra emelni. A biodízelnél, például a B40-nél – 40% biotartalmú biodízelnél – a bio rész adómentes lehetne és csak a fennmaradó gázolaj rész (60%) kerülne adóztatásra. -
A zöldség- és gyümölcstermelés, valamint –kereskedelem Katalóniában
Spanyolország az EU egyik legnagyobb zöldség- és gyümölcstermelő országa, amely a nem mindig ideális környezeti és infrastrukturális adottságok, az utóbbi éveket jellemző makrogazdasági nehézségek, a kiszámíthatatlan piaci folyamatok ellenére is versenyképes. Ennek alapja a termelők és a kereskedők közötti szoros és hosszú távú együttműködés. A spanyolországi gyümölcstermelés egyik központjaként számon tartott Katalóniába tett tanulmányút tapasztalatait adjuk közre a termelők és a kereskedők szerveződéséről, a több szintű koordinációról, illetve az érdekképviseleti szervezetek működéséről.
-
Tízéves az óvári mintagazdasági hálózat
Éppen tíz éve annak, hogy a „Gazdálkodás” 2000. évi 5. számában beszámoltunk a mintagazdasági hálózat alakításának első lépéseiről. A mintagazdasági szabályzatunk alapján a gazdaságok pályázhattak a mintagazdasági cím elnyerésére, majd az NYME mezőgazdaság- és élelmiszertudományi kar tanácsa döntött a felvételről. alapvető kritérium, hogy a gazdálkodási eredményeik tartósan (több éven át) haladják meg a hasonló tevékenységet folytató gazdaságokét, és egyben legyenek alkalmasak szakmai bemutatók tartására, valamint látogatók fogadására.
Menet közben újabb funkciókkal is bővült az együttműködés: egyre jelentősebb az az anyagi és erkölcsi támogatás, amit a mintagazdaságok innovációs járulék, illetve szakképzési hozzájárulás formájában adnak a kar számára. Erre is alapozva nagyon jelentős kutatási együttműködésekre és innovációs fejlesztésekre került sor az utóbbi években mindkét fél hasznára. 2010 végén már 50 mintagazdaság tartozik a rendszerhez.
A Kar és a mintagazdaságok együttműködése felöleli pályázatok készítését, szaktanácsadást, kiállításokat, bemutatókat, tapasztalatcseréket, konferenciákat, de a fejlődés az együttműködés bővítését igényli. -
Van-e jövője az agrárgazdaságtannak mint önálló tudománynak?
Az agrárgazdaságtannal foglalkozók mint tudományos közösség előtt komoly kihívások állnak. Az elmúlt évtizedekben a hagyományos agrárgazdaságtan művelésének külső és belső feltételei gyökeresen megváltoztak. Ezek közül talán a legjelentősebb, hogy az agrárgazdaságtan mint szakma iránti kereslet csökkenésével, illetve a kereslet szerkezetének megváltozásával a szakma „láthatósága” is visszaesett, melynek legfontosabb jelei a tanszékek számának zsugorodása, illetve a stagnáló tudományos társasági élet. Az agrárgazdaságtant művelők azonban eddig sikeresen alkalmazkodtak a változásokhoz, ami az agrárgazdaságtan horizontjának folyamatos bővülésével járt. Az agrárgazdaságtan mint önálló diszciplína életben maradásához azonban világos és előrelátó stratégia szükséges. Egyrészt folyamatosan keresni kell azokat az új témákat, amelyek legitimálhatják, hogy fennmaradjon önálló képzés a felsőoktatás minden szintjén, illetve a kapcsolódó tudományos intézményrendszer. E téren egyelőre nincsenek gondok, hiszen a régi témák mellett korunk folyamatosan biztosítja a kutatási kérdéseket, mint például a technológiai változások, egészségügy, környezet, globalizáció vagy a szegénység. De közgazdászként hitelesen el kell tudni adni ezeket a tudomány és a politika piacán. Másrészt fontos, hogy a létező agrárgazdasági tanszékek vezetői sikeresen tudják menedzselni és képviselni tudományunkat az egyetemeken belül. Ne problémás gyerekként, hanem pozitív példaként szerepeljenek az egyetemi vezetők előtt.
Végezetül bármilyen témájú kutatások folynak majd a jövőben, azok nem nélkülözhetik az erős közgazdasági elméleti és módszertani megalapozást, hiszen ez adja relatív előnyünket a mai napig is más diszciplínákkal szemben. Az agrárgazdaságtan mint tudományos közösség azonban csak úgy maradhat fenn, ha az utánpótlás megfelelő képzésben részesül. Ennek problémái azonban már túlmutatnak e cikk keretein.