Az integrált növényvédelmi és növény (alma) termelési technológiák bevezetése a kereskedelmi termelésbe, ennek marketingstratégiába történő beépítése elengedhetetlen a vegyszermaradványokban rejlő kockázatok mérsékléséhez. A 6. Kiválósági Hálózat program keretében hét országban áttekintettük a technológiák bevezetésének feltételeit és a kiskereskedelmi áruházláncok szerepét. A kutatásban felhasznált módszerek közé tartozott a kérdőíves felmérés, valamint a részben strukturált szakértői interjúk készítése és kiértékelése. A fogyasztói magatartás vizsgálata 328 vásárlóból (hipermarket és szupermarket) álló mintán történt, továbbá szakértői interjút készítettünk két kiskereskedelmi lánc árubeszerzési munkatársaival, 6 gyümölcs (alma) beszállítóval (3 nagykereskedővel és 3 TÉSZ-szel), valamint 11 gyümölcstermelővel. A kutatás során összevetettük és kiértékeltük a hazai és a nemzetközi tapasztalatokat.
Blog
-
Agrárkérdések, alapkérdések, a termőföld
A termőföld kérdése a „rendszerváltástól” kezdődően új megvilágításba került. Az azt megelőző évtizedekben hazánkban uralkodó marxi munkaérték-elmélet alapján a termőföldnek, mint a mezőgazdaság legfőbb termelési tényezőjének – mivel az nem a munka eredményeként keletkezett –, hivatalosan nem volt értéke. Nem létezett valójában földpiac sem. A magántulajdon körében hagyott kis parcellák esetenkénti adásvétele még csak jelzőértékként sem volt értelmezhető a föld árára vonatkozóan.
Az elmúlt két évtized agrárpolitikai koncepciótlansága, és ebből eredően a birtokpolitika, valamint a mezőgazdasági üzemszabályozás elmaradása következtében a hazai földtulajdon-, valamint a birtokviszonyok a kárpótlási folyamat eredményét, illetve annak tovább torzult módosulásait tükrözik.
A bemerevedett birtokszerkezeten nehéz változtatni. A birtokrendezés és annak egyik formája, a földcsere tekintetében az érdekképviseleti szerveknek – MAGOSZ, MOSZ, valamint az Agrárkamara – és az egyes települési közösségeknek lehet katalizáló szerepük.
Szükséges a mezőgazdasági üzemszabályozás jogintézményének a bevezetése. (Erre az EU hét tagállamában, valamint Norvégiában és Svájcban is találunk példát.)
A külföldiekre és a hazai jogi személyekre vonatkozó földvásárlási tilalom meghosszabbítása mellett a birtokrendezés céljából indokolt támogatást kérni az EU-tól, vagy pedig a jelenlegi támogatási keretösszegen belül forrásátcsoportosítást szükséges végezni.
A családi gazdaságok kiemelt támogatása érdekében EU-konform intézkedések bevezetése, illetve újraélesztése szükséges. -
A fiatalok borfogyasztási szokásainak vizsgálata a Budapesti Corvinus Egyetem példáján keresztül
A magyar borpiac folyamatos átalakulásban van, amelynek az egyik legfőbb oka, hogy hazánk 2004 óta az Európai Unió tagja. A tagság hátránya leginkább abban mutatkozik meg, hogy a külföldi borok már nem választékbővítés szintjén vannak jelen a hazai piacon, hanem piaczavaró mértékben, így nagy konkurenciát jelentenek (a bor helyettesítő termékei mellett) a hazai boroknak. A jelenleg tapasztalható gazdasági válság szintén több veszélyt jelenthet az ágazat számára, mint például a fogyasztás visszaesése vagy a jó ár-érték arányú külföldi borok fogyasztásának növekedése. Mivel jómagam is fontosnak tartom „a belföldi piacon a magyar bor piaci dominanciáját megőrizni”, így nemcsak elméleti szinten foglalkoztam a hazai borfogyasztási szokások kérdéskörével, hanem kérdőíves kutatást is végeztem e témakörben. Az elemzésem fókuszában a belföldi piacon érvényesülő borfogyasztási szokások vizsgálata állt, különös figyelmet fordítva arra, hogy a megkérdezettek értékítélete alapján összehasonlítsam a magyar és az importborokat.
A kutatás bebizonyította, hogy a hazai boroknak a marketingjellegű tényezőkben hátrányuk van, ellenben a minőségük, valamint az ár-érték arányuk kedvezőbb megítélés alá esik a külföldi borokkal szemben. A hátrányt ki lehet küszöbölni, de a fiatalok érdekes módon nem fogékonyak a borok marketingjére, ugyanis más tényezőket tartanak szem előtt a borok megválasztásánál. A külföldi borok jobb marketingháttérrel rendelkeznek, ezzel szemben az alapsokaság tagjai jobban kedvelik a hazai borokat, mint ahogy ezt a harmadik hipotézisem is mutatja. A fiatal felnőttek hazánk boraihoz megbízhatóbb minőséget társítanak, és többek között ezért is kedvelik jobban a hazai termékeket, mint az importot. Ez az elemzés rávilágított arra, hogy a fiatalok számára a magyar bor minőségileg versenyképesebb. A borfogyasztókról elmondható, hogy a férfiak leginkább sörrel, a nők pedig üdítővel helyettesítik a bort. Valószínűleg a férfiak számára azért olyan kedvelt a sör, mivel rendszerint egy oldott hangulatot társítanak a fogyasztásához, valamint felfrissít, és a magyar ember számára is megfizethető. A sör előnye még az alacsonyabb alkoholtartalom, aminek következtében többet is ihatnak belőle anélkül, hogy különösebben kontrollálatlanná válnának. Annak ellenére, hogy a fiatalok nem fogékonyak a borok marketingjére, úgy gondolom, hogy igenis veszélyt jelenthetnek ezen fogyasztói csoport vonatkozásában is az erősebb marketingháttérrel rendelkező külföldi borok, hiszen még alakulóban vannak borfogyasztási szokásaik. -
Kié lesz a föld?
Eltelt két évtized és hazánk, valamint az agrárvilág újra attól hangos, mint két évtizeddel ezelőtt, hogy kié lesz a föld? Ebben sok minden közrejátszott, de mindenekelőtt az, hogy a rendszerváltozáshoz ziláltan érkezett az agrárgazdaság, a vidék, s a földek reprivatizációja helyett kárpótlásra került sor, elmaradt a parasztság rehabilitációja, s főleg hogy egyetlen kormány sem foglalkozott stratégiai, szociális, környezetfenntartó súlyának megfelelően a vidékkel, a mezőgazdasággal. Ugyan 2001-ben korlátozott lépéseket kezdeményeztek a családi gazdaságok felkarolására, de ez nem folytatódott. Nem jött létre korszerű üzemi szerkezet, a gazdák tőkehiánnyal küszködnek, és összefogás, hatásos érdekképviselet, érdekérvényesítő képesség híján kiszolgáltatottak a közvetítő és más kereskedőknek, feldolgozóknak.
Okulva az elmúlt két évtized mulasztásaiból, a kétharmados parlamenti többség lehetőségeire és felelősségére támaszkodva remélni lehet, hogy a kormány vidékbarát agrárpolitikájában irányt mutat a termőföld tulajdonlásán túlmenően annak fenntartható hasznosításáról, a vidék, a mező-erdőgazdaság fejlődési irányairól, koncepciójáról, megoldási feltételeiről. A jövőképben kulcsfontosságú annak megjelölése is, hogy a döntéshozók milyen szerepet várnak a vidéktől, a vidéki településektől, a mező-erdőgazdaságtól az élelmiszer-ellátás és minőség biztosításában, a foglalkoztatásban, a külkereskedelmi egyensúlytöbbletben, a vidék elnéptelenedésének, szegényedésének, öregedésének csökkentésében, a környezetfenntartó, közjavakat szolgáltató tevékenységben, a kívánatos üzemi struktúrában és természetesen mindezek szellemi-pénzügyi-anyagi-műszaki feltételeiben. Mindezen belül sürgető az üzem jogszabályi meghatározása, majd az üzemszabályozás, az elhanyagolt piaci munka középpontba állítása, s ami mindennél fontosabb, a valóságos helyzet messzemenő számításba vétele. -
Ártéri legeltetésre alapozott húsmarhatartás a Szigetközben
A természet működési rendjéhez igazodó ártéri legelőgazdálkodás környezeti és közjóléti funkciói egyaránt jelentősek, érvényre juttatásuk feltétele a társadalom és gazdaság érdekviszonyainak összhangja. Tanulmányunk egy elméleti modellen vizsgálja a gazdaságossági szempontokat és eredményeket, melyek ismerete az ártéri legelők tényleges hasznosításához adhat elvi eligazítást. Feltételezésünk szerint a modell kialakításával – mely egy, a szigetközi tájba, mint mintatérbe illeszkedő hagyományos legeltetéses módban tartandó, magyar tarka fajtából álló húshasznú tehenészet – biztosítható a folyó menti területek komplex használata, a természeti rendszerek és az azokhoz kötődő ökológiai folyamatok sértetlensége.
-
A földhasználat-váltás gazdasági modellezése a bodrogközi tájgazdálkodási mintaterületen
A bemutatásra kerülő öt bodrogközi településre (Karos, Karcsa, Pácin, Nagyrozvágy, Cigánd) kiterjedő kutatásunk két részből állt.
Az elemzések első része a termőföld hasznosítására vonatkozó javaslatokat alapozta meg, a második rész pedig a javasolt változások gazdasági következményeit kísérelte meg modellezni.
A termőföld hasznosítására vonatkozó javaslatok megalapozásához az úgynevezett „ökotípusos” modellt használtuk, míg az elemzés második részében a gazdasági hatásokat kérdőíves felmérésen alapuló ökonómiai modell segítségével értékeltük.
Az elemzések eredményei egyértelműen igazolták, hogy a termőhelyi adottságok (beleértve a rendszeres vízkivezetés, így az ártéri gazdálkodás lehetőségét is) alapján a térségben jelentős változásokra lenne szükség. Ez elsősorban a jelenleg szántóként használt területek csökkenését, az erdő- és gyepterületek növekedését jelentené.
A termőföld hasznosítására vonatkozó javaslatok gazdasági értékelése azt mutatta, hogy a termőhelyi adottságokhoz történő igazodás – az agrár-környezetgazdálkodási támogatásokat is figyelembe véve – gazdasági szempontból is kedvező lehet. A vizsgálat ugyanakkor nem terjedt ki arra, hogy egy ilyen új típusú környezethasználat megvalósítása milyen egyéb költségekkel jár (új gépek, berendezések), és nem foglalkozik a szociológiai (pszichológiai) kapcsolódásokkal sem. Ez utóbbi azért lehet fontos, mert a gazdáknak a korábbi tevékenységükhöz képest gyakran egy teljesen más típusú tevékenységre kell átállniuk. Továbbá a javasolt termőföld-használatok csak gazdálkodói összefogással valósíthatók meg, hiszen a rendszeres vízkivezetésen alapuló gazdálkodás nagyobb összefüggő térséget érint.
A kutatók és a tervezők véleménye alapján az elvégzett elemzések jó kiindulópontot adhatnak a további kutatások elvégzésére, köztük a felsorolt hiányosságok pótlására. A vizsgálat elősegítheti a gazdálkodók hatékonyabb tájékoztatását és ezáltal azok térségi együttműködésének magvalósulását. Hasonló típusú kutatások elvégzését, illetve a jelenlegi munka kiterjesztését elsősorban a Tisza menti ártéri területek esetében javasoljuk, ahol már több helyi próbálkozás is történt az ártéri tájgazdálkodás megvalósítására. -
Fenntartható vidékfejlesztés és turizmus-ökológia
A társadalmi-gazdasági szempontból hátrányos helyzetű vidéki, periferikus térségek fejlesztésére, felzárkóztatására már korábban is több elképzelés megfogalmazódott és próbálkozás történt. A legtöbb célkitűzés azt javasolja, hogy lehetőség szerint a helyi természeti, kulturális, agrár stb. hagyományokra alapozva támogassák a vidéki turizmus és annak menedzsmentje megerősítését, illetve fejlesztését, ami az elképzelések szerint alapot adhat az érintett térségek felzárkóztatására is. Vizsgálataink alapján megállapítható, hogy a fenntartható és felelősségteljes vidéki turizmusfejlesztés elképzelhetetlen az ökológiai gondolkodásmód alkalmazása nélkül. A turizmus-ökológia ennek megfelelően egy turizmusfejlesztési elmélet és gyakorlat, amely természetes módon, a helyi természeti és társadalmi-kulturális erőforrásokra alapozva teszi lehetővé a vidéki térségek turizmusának eredményes fejlesztését. A turizmus fenntarthatósága kettős feladat: egyszerre kell biztosítani a vonzerők hosszú távú megőrzését, és közben garantálni a turizmusba befektető vállalkozók tőkéjének megtérülését, cégük eredményeinek javulását. A fenntartható turizmusnak hosszú távon kell ökológiailag elviselhetőnek, gazdaságilag kivitelezhetőnek lennie, ugyanakkor etikailag és szociálisan méltányosnak is a helyi lakosságra nézve. Ugyanakkor ma már elvárás az is, hogy maguk a rendszerben részt vevő főszereplők, a turisták is aktív és felelősségteljesen fenntartható gyakorlatot folytassanak.