A tudományos kutatás a műszaki fejlesztéssel és az innovációval együtt a tudásalapú gazdaság kulcsfontosságú eleme. Ezt felismerve az Európai Unió első számú céljai közé emelte kutatási költségvetése növelését. A mezőgazdasági kutatás közös programozásának célja annak vizsgálata, hogy a társadalom képes-e választ adni azokra a kihívásokra, amelyek a megújuló nyersanyagok közösségi szintű fejlesztéséből erednek.
Hasonló szellemben fogant kutatásunk célja az EU-tagállamok mezőgazdasági K+F ráfordításai és agrár GDP-je között fennálló összefüggések vizsgálata az Eurostat adatbázis alapján. Számításainkat 2000-es állandó árak alapján végeztük. A számítások eredményei az alábbiakban foglalhatók össze:
– A C-D típusú függvények jól használhatók az elemzett termelési tényezők közelítő hatásának mérésére.
– 2000-ben a mezőgazdasági eszközök, míg 2007-ben a munkaerő járult hozzá nagyobb mértékben az agrár GDP-hez. Ez a változás azt jelzi, hogy időközben a munkaerő nagyobb szakmai tudást tett magáévá, azaz több szakmai ismeretet szerzett, ezért jelentősebb termelési tényezővé vált.
– A mezőgazdasági K+F részesedése a GDP-ből 2000-ben 11%, míg 2007-ben 14% volt, ezért a fejlesztési törekvések az agrártermelés szempontjából nélkülözhetetlenek.
Blog
-
A mezőgazdasági kutatás és fejlesztés hatása az EU-tagállamok GDP-jére
-
Újabb feszültség a láthatáron az élelmiszer- és bioüzemanyag-ipar között?
Az élelmiszerek szinte megállíthatatlannak tűnő drágulása 2006–2008 között a világ egyes térségeiben zavargásokhoz és a politikai stabilitás megrendüléséhez vezetett. Különösen fejlődő országokban súlyos a helyzet, ahol a legszegényebb rétegek jövedelmük döntő hányadát élelmiszerekre költik. Az agrárpiacokon a kereslet vált meghatározóvá, nemcsak mennyiségi (humáncélú és ipari felhasználás rohamos növekedése), de minőségi értelemben (élelmiszer-fogyasztás szerkezetének változása) egyaránt. Árkilengések persze korábban is előfordultak, de a 2007/2008. gazdasági évben tapasztalt ársokkot számos tényező együttesen idézte elő. Első helyen áll a világ gabona- és olajosmag-készleteinek megcsappanása, a média azonban az élelmiszerárak ugrásszerű növekedését inkább a feltörekvő gazdaságok (pl. Kína és India) élelmiszer-fogyasztási szerkezete átalakulásának és a bioüzemanyag-gyártás növekvő nyersanyag-felhasználásának tulajdonította. Nem véletlen, hogy az élelmiszerárak növekedéséről szóló elemzések többnyire szélsőségesen ítélték meg a bioüzemanyag-ipar szerepét. Időközben folyamatosan emelkedett a globális bioüzemanyag-gyártás és az ahhoz felhasznált nyersanyag mennyisége, de azok piaci ára mégis csökkent, legfeljebb stagnált.
Az élelmezésbiztonságban fontos a fizikai kínálat, mert az emberek rettegnek attól, hogy nem jutnak élelemhez, még akkor sem, ha van elegendő pénzük az élelmiszerek vásárlásához, vagyis az élelmiszerhez való hozzájutás kockázatáról van szó. A várható újabb élelmiszerválság elsődleges oka a kereslet növekedése és a kínálat fluktuációja lesz, mivel az élelmiszer iránti kereslet jövedelemrugalmassága csekély. A kínálati oldalon az időjárás hatásai (vízhiány, áradás) ellátási zavarokhoz vezethetnek. Az élelmiszer kínálatának változását elsősorban a vízhiány alakulása határozza meg. A spekuláció fontos szerepet tölt be a piaci likviditásban, ugyanakkor növelheti az árak volatilitását is.
A növekvő olajárak miatt egyre inkább előtérbe kerül az energiabiztonság kérdése, ami a bioüzemanyag-gyártás további növeléséhez vezet. A bioüzemanyag-gyártás egyelőre a nemzeti energiapolitikának megfelelően elsősorban a belső piac igényeit elégíti ki, ennek ellenére az utóbbi években megfigyelhető volt a külföldi befektetések növekedése is. A világ két legnagyobb bioüzemanyag-piaca az USA és Brazília, a nemzetközi beruházások fő kedvezményezettjei pedig Brazília és Európa. Brazília azért vonzó befektetői célpont, mert bőséges nyersanyaggal és feldolgozói kapacitással, valamint potenciális exportpiaccal rendelkezik. Az USA és Brazília komoly nettó exportőr a bioüzemanyag-gyártásban felhasznált nyersanyagokból, ezzel szemben az EU, a világ első számú biodízel-gyártója pedig nettó importőr olajnövényekből és növényolajból. Az összes üzemanyag-fogyasztáson belül tovább nő a gázolaj már amúgy is magas, közel 65%-os aránya. Ebből következik, hogy az EU dízelolajból is egyre nagyobb importra szorul, benzinből viszont egyre nagyobb exportra kényszerül. A paradox helyzetet mutatja, hogy a nettó gabonaexportőri pozíció az etanoltermelésnek kedvezne, de az üzemanyag-fogyasztáson belül a benzin csökkenő aránya a biodízelhez képest relatíve kevesebb etanol bekeverését jelenti.
A bioüzemanyag célú etanolgyártásra 2009-ben a gabonatermés 7%-át használták fel, az előállított melléktermék (nedves és száraz gabonatörköly) figyelembevételével azonban a nettó gabonafelhasználás a termelésnek csupán 4,7%-át tette ki. Az USA-ban a gabona 30%-a, az EU-ban 3%-a és Kínában 1,5%-a szolgálta az üzemanyag célú etanoltermelést. Az etanolgyártásban felhasznált nádcukor és cukorrépa aránya meghaladja az éves globális termelés 10%-át. Ennek ellenére az etanolgyártás szerény mértékben befolyásolja a cukor világkereskedelmét, ugyanis Brazíliában a kombinált cukor- és etanolgyártással foglalkozó üzemek arányától és termelési döntésétől függ, hogy éppen mennyi cukrot, illetve etanolt állítanak elő. Mivel az etanol- és cukortermelésre egyaránt alkalmas feldolgozók aránya viszonylag kicsi, ezért csak néhány százalékban változhat a cukornád felhasználása etanol- és cukorgyártásra.
A biodízel-gyártás hatása a globális növényolajpiacra már sokkal jelentősebb, mert 2009-ben a világszerte előállított növényolaj 11%-ából készült biodízel. Az EU-27-ben az összes növényolaj-termelés kétharmadát teszi ki a biodízel nyersanyagszükséglete. Észak- és Dél-Amerikában az elmúlt években többszörösére nőtt a növényolaj biodízel célú felhasználása, ami az összes termelés már több mint 10%-át jelenti.
Összességében aligha lehet szó komoly konfliktusról az élelmiszer- és energiatermelés között. Brazíliában ma a szántóterület 2,5%-án állítanak elő cukornádat, annak 57%-ából etanolt. Így az etanoltermelés területlekötése a szántó alig 1,5%-át teszi ki. Az USA-ban a 2022. évi kötelező bioenergia-felhasználás kötelezettségének teljesítése a szántóterület 15%-át veszi igénybe. Ugyanez vonatkozik az EU-ra is 2020-ra, ha a felhasznált bioüzemanyag 30%-át importálják. Az USA-ban a 2022-re szükséges 36 milliárd gallon etanol nagyobb része már nem kukoricából készül, 15 milliárd gallon etanol lesz gabonaalapú, a fennmaradó részt nem élelmiszercélú növényekből (cellulóz, szennyvíziszap, hulladék stb.) állítják elő, vagy importálják. A globális biodízel-termelésben a fő nyersanyag továbbra is a repce és szója lesz. Európa, Észak- és Dél-Amerika lesz a biodízel-gyártás meghatározója, ugyanis a világ fő repce- és szójatermelő országairól van szó. A növekvő biodízel-gyártás több szójaolajat igényel, ugyanakkor Európában a növényolaj kínálata egyre korlátozottabb lesz. Európa marad a növényolaj/olajnövény fő importőre. Az alternatív nyersanyagok, mint a jatropha és a manióka jelentősége nő, különösen a nyersanyag-ellátási problémával küszködő Kínában és Indiában.
A második generációs bioüzemanyagok kiterjedt piaci bevezetése még várat magára. Egyelőre még csak korlátozott mértékben használnak fel cellulózalapú nyersanyagokat a bioetanol-gyártásban, illetve állati zsírokat és használt sütőolajat a biodízel-gyártásban. A 2007/2008-as gazdasági évben kialakult feszültség az élelmiszer- és bioüzemanyag-előállítás között újra napirendre kerül(het), amikor a globális gabona- és olajosmag-készletek csökkenésével párhuzamosan újra emelkednek az árak. -
A készségek és képességek szerepe a magyarországi felsőoktatásban és a munkaerőpiacon
A XXI. század rohamos technológiai, technikai, gazdasági fejlődésének köszönhetően a tudás és a tanulás egyre inkább gazdasági tényezővé válik. Egy nemzetgazdaság, egy régió vagy akár egy kontinens versenyképességét is alapvetően meghatározza a megfelelő kompetenciákkal rendelkező humán erőforrás. A munkaerőpiac a szűken értelmezett szakismeret mellett gazdasági, számítástechnikai és idegen nyelvi ismeretekkel rendelkező diplomás szakembereket keres. A munkaerő szabad áramlása csak azok számára jelent előnyt, akik a magas szintű szaktudás mellett megfelelően képesek idegen nyelven kommunikálni.
Kutatásunk célja volt, hogy kérdőíves felméréssel támasszuk alá azt a tényt, hogy a felsőoktatásban is szemléletváltásra van szükség. A jelenlegi eredmények egyértelműen bizonyítják, hogy a hallgatók és a munkáltatók szerint is rendkívül fontos az idegen nyelvi oktatás hatékonyságának növelése, a pénzügyi, számviteli, jogi, közgazdasági és marketingismeretek bővítése és korszerűsítése. Ugyanakkor a mai felsőoktatásra inkább a szakburjánzás jellemző, mintsem a munkaerőpiac igényeihez igazodó kompetenciák fejlesztése.
Összegzésképpen elmondható, hogy Magyarország versenyképességének növelése szempontjából a kutatásunkban vizsgált kompetenciák elsajátítása és elsajátíttatása nélkülözhetetlen tényező. -
Az élelmiszer-gazdasági marketing helyzete és lehetőségei Magyarországon
A múlt áttekintése, a jelen értékelése és a jövő körvonalai ismét megerősítik azt a megállapítást – amely a rendszerváltás idején is megfogalmazódott –, hogy azok a környezeti (éghajlat, víz, hőmérséklet), történeti, tradicionális (évszázados szakmakultúra), technológiai (új, korszerű rendszerek) előnyök, amelyek a magyar élelmiszer-gazdaság nemzetközi előnyeit alapozták, pillanatok alatt köddé válnak, eltűnnek, a nem megfelelő piaci munka, marketingtevékenység hiányosságai miatt. Ezért a jövő élelmiszer-gazdaságának kulcsszerepű eleme a tudatos és szisztematikus marketingstratégia-építés, és a közösségi marketingtevékenység állami gondolkodásba történő beépítése. Ez egyben a CAP (Common Agricultural Police) mellett a nemzeti agrárstratégia építését is lehetővé teszi, nemzeti kompetenciába helyezi. (Él is ezzel valamennyi erős agrárország az EU-ban.)
A közösségi intézményrendszer (AMC) megerősítése, agrárpolitikába történő bevonása, racionális, az EU-forrásokat is felhasználó működtetése a vállalkozás és az állam elemi érdeke. Ez egyben azt a szinergiát is biztosítja, amely az állam és a régiók, az igazgatás és a vállalat, a kis- és a középvállalati klaszter együttműködésétől elvárható. Az ilyen filozófia segíthet a magyar termékek piaci eredményességében, a magyar fogyasztó hazai termék iránti elkötelezettségének növelésében, áttételesen a foglalkoztatottsági szint és a nemzeti jövedelem agrároldali növekedésében. -
Magyar megújuló energiastratégia és a vidék felemelkedése
A megújuló energia helyi termelése és hasznosítása elősegíti az új energiahordozó-előállítási és hasznosítási paradigma térnyerését, amelynek az a lényege, hogy a nagy energiatermelő és -ellátó rendszerek mellett, és egyre inkább helyettük, létrejönnek a helyi igényeket kiszolgáló, túlnyomórészt helyben található erőforrásokat hasznosító, sokpólusú, egyenként kis kapacitású, ám együtt nagy hatóerejű megújuló energia termelő-szállító-elosztó-fogyasztó rendszerek. A jövő intelligens energiaellátó rendszere a megújuló energiaforrásokból és azok szétosztó rendszeréből áll.
Különösen fontosnak tartjuk azt, hogy a rendelkezésünkre álló megújuló energiaforrások döntő jelentőségre tehetnek szert a magyar vidék felemelkedésében, hiszen a zöldenergia a gyengébb adottságú termőterületeken is haszonnal termelhető. Az ország 40%-a alatt forró tenger van, amelynek energiáját számos helyi és országos célra fel lehet és fel is kell használni. A napenergia helyi hasznosítása pedig olyan többlet jövedelemszerzési lehetőség, amelyet a leghátrányosabb helyzetű településeken és kistérségekben is ki lehet aknázni. -
A LEADER Program hazai gyakorlatáról
A LEADER Programban az ország területén közel száz helyi akciócsoport működik a települési önkormányzatok, vállalkozások és civil szervezetek együttműködésében, amivel lehetőség nyílott az alulról jövő, a helyi érintettek igényeit is figyelembe vevő széles körű és integrált vidékfejlesztésre. Ezt a lehetőséget azonban egyelőre nem sikerült kellően hasznosítani. Ennek alapvető okai között említhető a megfelelő időben végzett átfogó és korábbi tapasztalatokra építő tervezés hiánya, az akciócsoportok autonómiájának alacsony szintje, a megvalósítás rendszerének túlbonyolítása, rugalmatlansága, valamint a résztvevők folyamatos és széles körű aktív részvételének hiánya. Továbbá megállapítható, hogy a magyarországi LEADER Program alapvető problémáinak, nehézségeinek jelentős része a Program kulcselemeinek gyakorlatba ültetési nehézségeiből adódik, ami nem tipikusan magyarországi sajátosság. A helyi partnerségek lehetőségeit az őket körülvevő társadalmi és gazdasági környezet állapota, fejlettségi szintje is befolyásolja, amely gyakran torzítja a LEADER-elvek eredeti elgondolások szerinti megvalósítását.
-
A magyar bioüzemanyag-programok néhány gazdasági összefüggése
A megújuló energiaforrások felhasználásának jelentősége az egész világon fokozódik. A bioetanol- és biodízel-termelés számos ország agrárstratégiájának részévé vált, jóllehet erőteljesen vitatott ezen projektek gazdasági és környezeti hatása. A jelen cikk a magyar bioetanol program jóléti hatásait és a tervezett üzemek gazdaságosságát vizsgálja. Igazolható, hogy a magyar bioetanol-program csak kis mértékben módosítja majd az agártermékek árát.
Hazai viszonyaink között a bioetanol-gyártás önköltsége 470 és 630 €/m3 közötti értékre becsülhető. Ez összhangban van az európai becslésekkel. A költségcsökkentésre csak korlátozott lehetőség van, mert a legfontosabb költségtényezők az alapanyagár és az energia. A legkedvezőbb beruházás-gazdaságossági mutatók az egyszerű technológiával működő, a képződött szeszmoslékot helyben hasznosító kisüzemeknél és a rendkívül nagy kapacitású vállalatoknál érhetők el. -
A falusi turizmus helyzete és ökonómiai értékelése zempléni településekben
Zempléni települések helyzetét és falusi vendéglátóinak a tevékenységét 2002-ben és 2010-ben végzett mélyinterjúk és kérdőíves felmérések keretében vizsgáltam, amely lehetőséget adott a változások figyelemmel kísérésére. A vizsgált települések az utóbbi nyolc évben jelentősen fejlődtek a megvalósult infrastrukturális beruházásoknak köszönhetően. A térség jelentős turisztikai potenciált rejt magában, melynek hasznosítása azonban szerény. A vendégforgalom alakulása nem tükrözi az országos tendenciát, mert a gazdasági válság hatására nem emelkedett, hanem 40%-kal csökkent. A vendéglátók nincsenek tisztában a tevékenységgel kapcsolatban felmerülő költségekkel, nem ismerik a tevékenységüket érintő aktuális változásokat; a szállás mellett szegényes az étkeztetés és a programkínálat.
Korábban a falusi turizmus gazdasági értékelésére alkalmas modellt dolgoztam ki Hortobágy menti településekre, melyet adaptáltam a zempléni településekre, melynek segítségével számszerűsíthetővé tettem a térségben működő falusi vendéglátás költség-, bevétel- és jövedelemviszonyait, valamint különböző beruházási koncepciók megtérülését.
Feltártam, hogy a vizsgált zempléni településeken reális esély nyílik az ökofalvak koncepciójának megvalósítására, mely a falusi vendéglátással karöltve hozzájárulhat a fenntartható gazdálkodás megalapozásához és a környezettudatosság terjesztéséhez. -
A földhasználat gazdasági szempontjai
Cikkünk célja a földhasználat gazdasági jelentőségének bemutatása. Ez a téma azért kiemelt fontosságú, mert a föld az ipari és mezőgazdasági termelés, az energia- és a környezetbiztonság alapja. Az elemzés középpontjában a földhasználat és a korlátozottság, a fenntarthatóság és a versenyképesség közti összefüggések állnak.