Blog

  • A sertéshústermelés színvonala és jövedelmezősége dunántúli gazdaságokban

    Az országos adatok alapján a sertéságazat helyzete válságos, a 11 dunántúli gazdaságra kiterjedő, 2006–2008. évek közötti felmérésünkből viszont megállapítható, hogy megfelelő színvonalú, szervezettségű vágóalapanyag-termelés mellett tisztes jövedelmet lehet elérni. A vizsgálatba vont állomány (több mint 6 ezer koca és éves átlagban 100 ezer hízósertés) adatai alapján folyamatosan növekvő termelési költségek mellett számottevő különbség mutatkozott az integráción kívüli, illetve az iparszerű termelési rendszerhez (integrációhoz) tartozó gazdaságok eredményei között. A kocák reprodukciós teljesítménye és a takarmányértékesülés fajlagos mutatói közötti különbségek jelentősen differenciálták a két csoporthoz tartozó gazdaságok jövedelmét tekintve, az iparszerű rendszerhez tartozók javára.

  • Fenntartható bioüzemanyag-termelés Magyarországon és Európában – önvédelmi támogatásokkal?

    A fosszilis üzemanyagok kiváltását az elmúlt években az EU kiemelt témaként kezelte. Az energiabiztonság, valamint az agrárgazdasági és környezeti megfontolások mind szerepet játszottak az alternatív üzemanyagok kifejlődésben éppúgy, mint a használatukat elősegíteni hivatott támogatások életre hívásában. A kialakult rendszer, mint a nagy rendszerek általában, jelen formájában nem reagál kellő gyorsasággal az új fejleményekre, valamint olyan elemeket foglal magában, melyeket célszerű lenne felülvizsgálni, illetve helyettesíteni a káros hatások elkerülése érdekében. Jelen cikk célja ezen problémák összefoglalásán túl olyan javaslatok megfogalmazása, melyek egy olyan támogatási rendszer felé mutatnak, ami agrárgazdasági szempontból is kedvezőbb a jelenleginél.

  • A fajtacsoport szerepe az alföldi juhászatok eredményeiben

    A vizsgált juhászatok a hazai átlagtól eltérő fajtaösszetételűek és nagyobb nyájméretűek, de a nagyobb állományokhoz korszerűtlen technológia társul, ami korlátozza a potenciális hozamok elérését. A költségek szerkezetéből kitűnik, hogy a takarmányköltségek mellett a személyi jellegű költségek aránya igen magas, a vizsgált gazdaságok állománykoncentrációja ellenére is, ami utal az évtizedek óta elavult tartástechnológiára is.
    A fajtacsoportonkénti bevételekben szembetűnő a tejelő juhászatok kimagasló teljesítménye, míg a húshasznú és keresztezett fajtáknál ez alig haladja meg a merinó fajtacsoportét. A méretcsoportok szerinti árbevétel a 300–600 anyajuh/nyáj méretű gazdaságokban jelentősen meghaladja a kisebb és nagyobb méretkategóriába tartozó juhászatok bevételét.
    A direkt vagy indirekt támogatásoknak köszönhetően a juhászatok jövedelmezőek, melyek meg is haladhatják a termelésből származó bevételeket. A támogatások hatásfoka növelhető, ha a támogatásokat az ágazati fejlődést elősegítő tényezőkhöz, innovációs elemekhez kötnék.

  • Az integrált növényvédelem és az integrált termesztési technikák alkalmazásának elterjedtsége a gyümölcs (alma) termelésben Magyarországon

    Az integrált növényvédelmi és növény (alma) termelési technológiák bevezetése a kereskedelmi termelésbe, ennek marketingstratégiába történő beépítése elengedhetetlen a vegyszermaradványokban rejlő kockázatok mérsékléséhez. A 6. Kiválósági Hálózat program keretében hét országban áttekintettük a technológiák bevezetésének feltételeit és a kiskereskedelmi áruházláncok szerepét. A kutatásban felhasznált módszerek közé tartozott a kérdőíves felmérés, valamint a részben strukturált szakértői interjúk készítése és kiértékelése. A fogyasztói magatartás vizsgálata 328 vásárlóból (hipermarket és szupermarket) álló mintán történt, továbbá szakértői interjút készítettünk két kiskereskedelmi lánc árubeszerzési munkatársaival, 6 gyümölcs (alma) beszállítóval (3 nagykereskedővel és 3 TÉSZ-szel), valamint 11 gyümölcstermelővel. A kutatás során összevetettük és kiértékeltük a hazai és a nemzetközi tapasztalatokat.

  • Agrárkérdések, alapkérdések, a termőföld

    A termőföld kérdése a „rendszerváltástól” kezdődően új megvilágításba került. Az azt megelőző évtizedekben hazánkban uralkodó marxi munkaérték-elmélet alapján a termőföldnek, mint a mezőgazdaság legfőbb termelési tényezőjének – mivel az nem a munka eredményeként keletkezett –, hivatalosan nem volt értéke. Nem létezett valójában földpiac sem. A magántulajdon körében hagyott kis parcellák esetenkénti adásvétele még csak jelzőértékként sem volt értelmezhető a föld árára vonatkozóan.
    Az elmúlt két évtized agrárpolitikai koncepciótlansága, és ebből eredően a birtokpolitika, valamint a mezőgazdasági üzemszabályozás elmaradása következtében a hazai földtulajdon-, valamint a birtokviszonyok a kárpótlási folyamat eredményét, illetve annak tovább torzult módosulásait tükrözik.
    A bemerevedett birtokszerkezeten nehéz változtatni. A birtokrendezés és annak egyik formája, a földcsere tekintetében az érdekképviseleti szerveknek – MAGOSZ, MOSZ, valamint az Agrárkamara – és az egyes települési közösségeknek lehet katalizáló szerepük.
    Szükséges a mezőgazdasági üzemszabályozás jogintézményének a bevezetése. (Erre az EU hét tagállamában, valamint Norvégiában és Svájcban is találunk példát.)
    A külföldiekre és a hazai jogi személyekre vonatkozó földvásárlási tilalom meghosszabbítása mellett a birtokrendezés céljából indokolt támogatást kérni az EU-tól, vagy pedig a jelenlegi támogatási keretösszegen belül forrásátcsoportosítást szükséges végezni.
    A családi gazdaságok kiemelt támogatása érdekében EU-konform intézkedések bevezetése, illetve újraélesztése szükséges.

  • A fiatalok borfogyasztási szokásainak vizsgálata a Budapesti Corvinus Egyetem példáján keresztül

    A magyar borpiac folyamatos átalakulásban van, amelynek az egyik legfőbb oka, hogy hazánk 2004 óta az Európai Unió tagja. A tagság hátránya leginkább abban mutatkozik meg, hogy a külföldi borok már nem választékbővítés szintjén vannak jelen a hazai piacon, hanem piaczavaró mértékben, így nagy konkurenciát jelentenek (a bor helyettesítő termékei mellett) a hazai boroknak. A jelenleg tapasztalható gazdasági válság szintén több veszélyt jelenthet az ágazat számára, mint például a fogyasztás visszaesése vagy a jó ár-érték arányú külföldi borok fogyasztásának növekedése. Mivel jómagam is fontosnak tartom „a belföldi piacon a magyar bor piaci dominanciáját megőrizni”, így nemcsak elméleti szinten foglalkoztam a hazai borfogyasztási szokások kérdéskörével, hanem kérdőíves kutatást is végeztem e témakörben. Az elemzésem fókuszában a belföldi piacon érvényesülő borfogyasztási szokások vizsgálata állt, különös figyelmet fordítva arra, hogy a megkérdezettek értékítélete alapján összehasonlítsam a magyar és az importborokat.
    A kutatás bebizonyította, hogy a hazai boroknak a marketingjellegű tényezőkben hátrányuk van, ellenben a minőségük, valamint az ár-érték arányuk kedvezőbb megítélés alá esik a külföldi borokkal szemben. A hátrányt ki lehet küszöbölni, de a fiatalok érdekes módon nem fogékonyak a borok marketingjére, ugyanis más tényezőket tartanak szem előtt a borok megválasztásánál. A külföldi borok jobb marketingháttérrel rendelkeznek, ezzel szemben az alapsokaság tagjai jobban kedvelik a hazai borokat, mint ahogy ezt a harmadik hipotézisem is mutatja. A fiatal felnőttek hazánk boraihoz megbízhatóbb minőséget társítanak, és többek között ezért is kedvelik jobban a hazai termékeket, mint az importot. Ez az elemzés rávilágított arra, hogy a fiatalok számára a magyar bor minőségileg versenyképesebb. A borfogyasztókról elmondható, hogy a férfiak leginkább sörrel, a nők pedig üdítővel helyettesítik a bort. Valószínűleg a férfiak számára azért olyan kedvelt a sör, mivel rendszerint egy oldott hangulatot társítanak a fogyasztásához, valamint felfrissít, és a magyar ember számára is megfizethető. A sör előnye még az alacsonyabb alkoholtartalom, aminek következtében többet is ihatnak belőle anélkül, hogy különösebben kontrollálatlanná válnának. Annak ellenére, hogy a fiatalok nem fogékonyak a borok marketingjére, úgy gondolom, hogy igenis veszélyt jelenthetnek ezen fogyasztói csoport vonatkozásában is az erősebb marketingháttérrel rendelkező külföldi borok, hiszen még alakulóban vannak borfogyasztási szokásaik.

  • Kié lesz a föld?

    Eltelt két évtized és hazánk, valamint az agrárvilág újra attól hangos, mint két évtizeddel ezelőtt, hogy kié lesz a föld? Ebben sok minden közrejátszott, de mindenekelőtt az, hogy a rendszerváltozáshoz ziláltan érkezett az agrárgazdaság, a vidék, s a földek reprivatizációja helyett kárpótlásra került sor, elmaradt a parasztság rehabilitációja, s főleg hogy egyetlen kormány sem foglalkozott stratégiai, szociális, környezetfenntartó súlyának megfelelően a vidékkel, a mezőgazdasággal. Ugyan 2001-ben korlátozott lépéseket kezdeményeztek a családi gazdaságok felkarolására, de ez nem folytatódott. Nem jött létre korszerű üzemi szerkezet, a gazdák tőkehiánnyal küszködnek, és összefogás, hatásos érdekképviselet, érdekérvényesítő képesség híján kiszolgáltatottak a közvetítő és más kereskedőknek, feldolgozóknak.
    Okulva az elmúlt két évtized mulasztásaiból, a kétharmados parlamenti többség lehetőségeire és felelősségére támaszkodva remélni lehet, hogy a kormány vidékbarát agrárpolitikájában irányt mutat a termőföld tulajdonlásán túlmenően annak fenntartható hasznosításáról, a vidék, a mező-erdőgazdaság fejlődési irányairól, koncepciójáról, megoldási feltételeiről. A jövőképben kulcsfontosságú annak megjelölése is, hogy a döntéshozók milyen szerepet várnak a vidéktől, a vidéki településektől, a mező-erdőgazdaságtól az élelmiszer-ellátás és minőség biztosításában, a foglalkoztatásban, a külkereskedelmi egyensúlytöbbletben, a vidék elnéptelenedésének, szegényedésének, öregedésének csökkentésében, a környezetfenntartó, közjavakat szolgáltató tevékenységben, a kívánatos üzemi struktúrában és természetesen mindezek szellemi-pénzügyi-anyagi-műszaki feltételeiben. Mindezen belül sürgető az üzem jogszabályi meghatározása, majd az üzemszabályozás, az elhanyagolt piaci munka középpontba állítása, s ami mindennél fontosabb, a valóságos helyzet messzemenő számításba vétele.

  • Ártéri legeltetésre alapozott húsmarhatartás a Szigetközben

    A természet működési rendjéhez igazodó ártéri legelőgazdálkodás környezeti és közjóléti funkciói egyaránt jelentősek, érvényre juttatásuk feltétele a társadalom és gazdaság érdekviszonyainak összhangja. Tanulmányunk egy elméleti modellen vizsgálja a gazdaságossági szempontokat és eredményeket, melyek ismerete az ártéri legelők tényleges hasznosításához adhat elvi eligazítást. Feltételezésünk szerint a modell kialakításával – mely egy, a szigetközi tájba, mint mintatérbe illeszkedő hagyományos legeltetéses módban tartandó, magyar tarka fajtából álló húshasznú tehenészet – biztosítható a folyó menti területek komplex használata, a természeti rendszerek és az azokhoz kötődő ökológiai folyamatok sértetlensége.

  • A földhasználat-váltás gazdasági modellezése a bodrogközi tájgazdálkodási mintaterületen

    A bemutatásra kerülő öt bodrogközi településre (Karos, Karcsa, Pácin, Nagyrozvágy, Cigánd) kiterjedő kutatásunk két részből állt.
    Az elemzések első része a termőföld hasznosítására vonatkozó javaslatokat alapozta meg, a második rész pedig a javasolt változások gazdasági következményeit kísérelte meg modellezni.
    A termőföld hasznosítására vonatkozó javaslatok megalapozásához az úgynevezett „ökotípusos” modellt használtuk, míg az elemzés második részében a gazdasági hatásokat kérdőíves felmérésen alapuló ökonómiai modell segítségével értékeltük.
    Az elemzések eredményei egyértelműen igazolták, hogy a termőhelyi adottságok (beleértve a rendszeres vízkivezetés, így az ártéri gazdálkodás lehetőségét is) alapján a térségben jelentős változásokra lenne szükség. Ez elsősorban a jelenleg szántóként használt területek csökkenését, az erdő- és gyepterületek növekedését jelentené.
    A termőföld hasznosítására vonatkozó javaslatok gazdasági értékelése azt mutatta, hogy a termőhelyi adottságokhoz történő igazodás – az agrár-környezetgazdálkodási támogatásokat is figyelembe véve – gazdasági szempontból is kedvező lehet. A vizsgálat ugyanakkor nem terjedt ki arra, hogy egy ilyen új típusú környezethasználat megvalósítása milyen egyéb költségekkel jár (új gépek, berendezések), és nem foglalkozik a szociológiai (pszichológiai) kapcsolódásokkal sem. Ez utóbbi azért lehet fontos, mert a gazdáknak a korábbi tevékenységükhöz képest gyakran egy teljesen más típusú tevékenységre kell átállniuk. Továbbá a javasolt termőföld-használatok csak gazdálkodói összefogással valósíthatók meg, hiszen a rendszeres vízkivezetésen alapuló gazdálkodás nagyobb összefüggő térséget érint.
    A kutatók és a tervezők véleménye alapján az elvégzett elemzések jó kiindulópontot adhatnak a további kutatások elvégzésére, köztük a felsorolt hiányosságok pótlására. A vizsgálat elősegítheti a gazdálkodók hatékonyabb tájékoztatását és ezáltal azok térségi együttműködésének magvalósulását. Hasonló típusú kutatások elvégzését, illetve a jelenlegi munka kiterjesztését elsősorban a Tisza menti ártéri területek esetében javasoljuk, ahol már több helyi próbálkozás is történt az ártéri tájgazdálkodás megvalósítására.