A természet működési rendjéhez igazodó ártéri legelőgazdálkodás környezeti és közjóléti funkciói egyaránt jelentősek, érvényre juttatásuk feltétele a társadalom és gazdaság érdekviszonyainak összhangja. Tanulmányunk egy elméleti modellen vizsgálja a gazdaságossági szempontokat és eredményeket, melyek ismerete az ártéri legelők tényleges hasznosításához adhat elvi eligazítást. Feltételezésünk szerint a modell kialakításával – mely egy, a szigetközi tájba, mint mintatérbe illeszkedő hagyományos legeltetéses módban tartandó, magyar tarka fajtából álló húshasznú tehenészet – biztosítható a folyó menti területek komplex használata, a természeti rendszerek és az azokhoz kötődő ökológiai folyamatok sértetlensége.
Blog
-
A földhasználat-váltás gazdasági modellezése a bodrogközi tájgazdálkodási mintaterületen
A bemutatásra kerülő öt bodrogközi településre (Karos, Karcsa, Pácin, Nagyrozvágy, Cigánd) kiterjedő kutatásunk két részből állt.
Az elemzések első része a termőföld hasznosítására vonatkozó javaslatokat alapozta meg, a második rész pedig a javasolt változások gazdasági következményeit kísérelte meg modellezni.
A termőföld hasznosítására vonatkozó javaslatok megalapozásához az úgynevezett „ökotípusos” modellt használtuk, míg az elemzés második részében a gazdasági hatásokat kérdőíves felmérésen alapuló ökonómiai modell segítségével értékeltük.
Az elemzések eredményei egyértelműen igazolták, hogy a termőhelyi adottságok (beleértve a rendszeres vízkivezetés, így az ártéri gazdálkodás lehetőségét is) alapján a térségben jelentős változásokra lenne szükség. Ez elsősorban a jelenleg szántóként használt területek csökkenését, az erdő- és gyepterületek növekedését jelentené.
A termőföld hasznosítására vonatkozó javaslatok gazdasági értékelése azt mutatta, hogy a termőhelyi adottságokhoz történő igazodás – az agrár-környezetgazdálkodási támogatásokat is figyelembe véve – gazdasági szempontból is kedvező lehet. A vizsgálat ugyanakkor nem terjedt ki arra, hogy egy ilyen új típusú környezethasználat megvalósítása milyen egyéb költségekkel jár (új gépek, berendezések), és nem foglalkozik a szociológiai (pszichológiai) kapcsolódásokkal sem. Ez utóbbi azért lehet fontos, mert a gazdáknak a korábbi tevékenységükhöz képest gyakran egy teljesen más típusú tevékenységre kell átállniuk. Továbbá a javasolt termőföld-használatok csak gazdálkodói összefogással valósíthatók meg, hiszen a rendszeres vízkivezetésen alapuló gazdálkodás nagyobb összefüggő térséget érint.
A kutatók és a tervezők véleménye alapján az elvégzett elemzések jó kiindulópontot adhatnak a további kutatások elvégzésére, köztük a felsorolt hiányosságok pótlására. A vizsgálat elősegítheti a gazdálkodók hatékonyabb tájékoztatását és ezáltal azok térségi együttműködésének magvalósulását. Hasonló típusú kutatások elvégzését, illetve a jelenlegi munka kiterjesztését elsősorban a Tisza menti ártéri területek esetében javasoljuk, ahol már több helyi próbálkozás is történt az ártéri tájgazdálkodás megvalósítására. -
Fenntartható vidékfejlesztés és turizmus-ökológia
A társadalmi-gazdasági szempontból hátrányos helyzetű vidéki, periferikus térségek fejlesztésére, felzárkóztatására már korábban is több elképzelés megfogalmazódott és próbálkozás történt. A legtöbb célkitűzés azt javasolja, hogy lehetőség szerint a helyi természeti, kulturális, agrár stb. hagyományokra alapozva támogassák a vidéki turizmus és annak menedzsmentje megerősítését, illetve fejlesztését, ami az elképzelések szerint alapot adhat az érintett térségek felzárkóztatására is. Vizsgálataink alapján megállapítható, hogy a fenntartható és felelősségteljes vidéki turizmusfejlesztés elképzelhetetlen az ökológiai gondolkodásmód alkalmazása nélkül. A turizmus-ökológia ennek megfelelően egy turizmusfejlesztési elmélet és gyakorlat, amely természetes módon, a helyi természeti és társadalmi-kulturális erőforrásokra alapozva teszi lehetővé a vidéki térségek turizmusának eredményes fejlesztését. A turizmus fenntarthatósága kettős feladat: egyszerre kell biztosítani a vonzerők hosszú távú megőrzését, és közben garantálni a turizmusba befektető vállalkozók tőkéjének megtérülését, cégük eredményeinek javulását. A fenntartható turizmusnak hosszú távon kell ökológiailag elviselhetőnek, gazdaságilag kivitelezhetőnek lennie, ugyanakkor etikailag és szociálisan méltányosnak is a helyi lakosságra nézve. Ugyanakkor ma már elvárás az is, hogy maguk a rendszerben részt vevő főszereplők, a turisták is aktív és felelősségteljesen fenntartható gyakorlatot folytassanak.
-
Turizmusfejlesztés mint fenntartható vidéki tevékenység
Az elemzés célterülete a Tisza-tavi régió, amely nemcsak természeti értékekben gazdag, de gazdasági és társadalmi problémái, valamint jelentős roma népessége is sürgeti az összefüggések komplex elemzését. Vizsgálataim tárgyát a fenntarthatóság megvalósításának elősegítése képezi, a fenntarthatóság, a klímaváltozás, valamint a turizmus közötti helyi kapcsolatok és kölcsönhatások figyelembevételével. Jelen cikk célja, hogy megvizsgálja a turizmus lehetséges szerepét a fenntartható vidékfejlesztésben, és ennek alapján egy adaptációs stratégia kidolgozását. 2008 júniusa és decembere között kérdőíves felmérésre került sor a helyi, térségi fenntarthatóság gyakorlati megvalósításával kapcsolatos bizonytalanságok feltárására. A felmérés eredményeit 2009-ben egy pályázathoz kapcsolódóan hasznosították. 2010 első felében már tapasztalható pozitív eredmények fényében kijelenthető, hogy az eredményes felmérés a való életben is hozzájárulhat a helyi fenntarthatóság megvalósításának elősegítéséhez.
A fenntartható vidéki tevékenységek jelentős szerepet játszanak a vidékfejlesztésben. A turizmus megfelelő körülmények között hasznos részét képezheti a fenntartható vidéki tevékenységeknek. A hazai természeti erőforrások és megőrzésük kiemelten fontos, mivel elsősorban ezekre a természeti értékekre alapozva lehet elmozdulni a fenntartható vidéki kistérség irányába. A turizmus fejlesztésében is célszerű számolni a klímaváltozás lehetséges hatásaihoz való alkalmazkodással. Olyan helyi adaptációs portfolió kidolgozása javasolható a Tisza-tavi régióban, amely összekapcsolja a turizmusfejlesztést, a klímaváltozáshoz való alkalmazkodást és a fenntartható vidékfejlesztést. -
Még egyszer a földtulajdonról
A magyarországi földpiac liberalizációja mellett számos érv szól. Ilyen elsősorban, hogy a belföldi piacot kellene mielőbb szabaddá tenni, azaz a földvásárlási és tulajdoni korlátozásokat megszűntetni az erőteljesebb mezőgazdasági fejlődés érdekében. A külföldiek földvásárlási tilalmának megszűntetését nem csak az EU szabad áru,- személy- és tőkeforgalomra vonatkozó irányelvei és jogszabályai követelik meg, hanem a kapitalizmus szabad áruforgalomra, vagyontárgyak és szolgáltatások forgalmára vonatkozó piaci törvényei is. Az újonnan belépett országok többsége már számottevően oldotta, illetőleg teljesen megszűntette a föld szabad forgalmára vonatkozó korlátozásokat. Mindezek ellenére a magyar kormány kérvényezni kívánja, hogy az EU további három évvel hosszabbítsa meg a szabad földpiac hét éves moratóriumát. Sőt mi több, nagy valószínűséggel olyan belföldi birtokszabályozást kíván törvénybe iktatni, amely a moratórium feloldása után is erőteljesen korlátozza a szabad földforgalmat.
Helyes lenne, ha az állam – legalább részben – a szegénység enyhítésére használná fel az állami földalapot. -
Kiút az integrált agrártermelés modellje
A termőföld csak akkor marad magyar kézben, ha tulajdonosának megfelelő jövedelmet, létbiztonságot nyújt. Ha ez elmarad, akkor az „istenadta föld” át fog menni külföldiek kezébe, bármilyen jogszabályokat is hozzunk! A tőkeerős, megfelelő méretű családi farm és a szuverén földtulajdonosok szövetkezése útján létrehozott, működtetett szövetkezeti nagyüzem lehet erre együtt, egymás mellett a garancia. Különben a kisüzem elbukik és földje átmegy a külföldi tőkeerős agrárvállalkozók kezébe, és akkor a magyar agrártermelő bérmunkásként dolgozhat a külföldi kézben levő árutermelő latifundiumokon!