A teleházak létrehozásának fő célja a vidéki települések informatikai infrastruktúra-ellátottságának javítása, a közösségi hozzáférés biztosításán keresztül. A teleházak munkaerejének mennyisége és minősége döntő fontosságú az üzemeltetésben. A hazai és külföldi szakirodalom kiemeli, hogy a teleházak eszközrendszerének felhasználásához megfelelő munkaerőre van szükség. A 2004-ben elvégzett felmérés eredményei szerint a megvizsgált teleházakban dolgozó menedzserek jellemzően felsőfokú végzettséggel rendelkeznek, de csak 54%-uk kap fizetséget az elvégzett munkáért. Az ügyfélszolgálatos munkatársak több mint fele középfokú végzettséggel rendelkezik, és közülük minden harmadik nem kap egyáltalán fizetséget. A teleházas alkalmazottak szakmai tudása a felmérés szerint megfelelőnek mondható, ugyanakkor az anyagi ösztönzők hiánya jelentős munkaerő-fluktuációt okoz, ami az állandó létbizonytalanságból fakad. Fabulya vizsgálatai szerint a helyzet nem változott, sőt romlott, mivel 2006-ban az általa vizsgált teleházak felében nem volt fizetett alkalmazott. A teleházas munkatársak anyagi ösztönzése és motiválása létfontosságú a sikeres működtetéshez. A teleházak forráshiányos állapota miatt jelenleg nem képesek dolgozóikat anyagilag megfelelően motiválni. Az üzemeltetési nehézségeket a pályázati és támogatási rendszer átalakítása oldhatja meg.
Blog
-
Innováció és környezettudatosság a voestalpine-konszern példája alapján – A sikeres vállalatvezetés titkai
A piacgazdaságok egyik legfontosabb jellemzője a piaci verseny, ahol a vállalatoknak helyt kell állniuk, ha lehet az élmezőnyben, a folyamatos kihívások mellett. Tanulni a legjobbaktól érdemes. A voestalpine-konszern élen jár az acélipari vállalatok között, világpiac-vezető több szegmensben is.
Magas fokú innováció jellemzi műszaki, energiagazdálkodási és környezetvédelmi területen is, ezért több nemzetközi elismerésben is részesült, díjakat nyert. Az innováció és kutatás, a humánerőforrás-menedzsment és a környezetvédelem területén igyekeztünk összegyűjteni azokat a tényezőket, amelyek hozzájárulnak a voestalpine-konszern kiemelkedő gazdasági sikereihez. A konszern a dinamika, a gyors reakcióképesség, a rugalmasság, valamint a kiváló szakemberek alkalmazása terén múlja felül versenytársait, de nagy gondot fordít a vevői kapcsolatokra is. Tevékenysége példaértékű lehet a hazai vállalatok számára. -
A mezőgazdasági kutatás és fejlesztés hatása az EU-tagállamok GDP-jére
A tudományos kutatás a műszaki fejlesztéssel és az innovációval együtt a tudásalapú gazdaság kulcsfontosságú eleme. Ezt felismerve az Európai Unió első számú céljai közé emelte kutatási költségvetése növelését. A mezőgazdasági kutatás közös programozásának célja annak vizsgálata, hogy a társadalom képes-e választ adni azokra a kihívásokra, amelyek a megújuló nyersanyagok közösségi szintű fejlesztéséből erednek.
Hasonló szellemben fogant kutatásunk célja az EU-tagállamok mezőgazdasági K+F ráfordításai és agrár GDP-je között fennálló összefüggések vizsgálata az Eurostat adatbázis alapján. Számításainkat 2000-es állandó árak alapján végeztük. A számítások eredményei az alábbiakban foglalhatók össze:
– A C-D típusú függvények jól használhatók az elemzett termelési tényezők közelítő hatásának mérésére.
– 2000-ben a mezőgazdasági eszközök, míg 2007-ben a munkaerő járult hozzá nagyobb mértékben az agrár GDP-hez. Ez a változás azt jelzi, hogy időközben a munkaerő nagyobb szakmai tudást tett magáévá, azaz több szakmai ismeretet szerzett, ezért jelentősebb termelési tényezővé vált.
– A mezőgazdasági K+F részesedése a GDP-ből 2000-ben 11%, míg 2007-ben 14% volt, ezért a fejlesztési törekvések az agrártermelés szempontjából nélkülözhetetlenek. -
Újabb feszültség a láthatáron az élelmiszer- és bioüzemanyag-ipar között?
Az élelmiszerek szinte megállíthatatlannak tűnő drágulása 2006–2008 között a világ egyes térségeiben zavargásokhoz és a politikai stabilitás megrendüléséhez vezetett. Különösen fejlődő országokban súlyos a helyzet, ahol a legszegényebb rétegek jövedelmük döntő hányadát élelmiszerekre költik. Az agrárpiacokon a kereslet vált meghatározóvá, nemcsak mennyiségi (humáncélú és ipari felhasználás rohamos növekedése), de minőségi értelemben (élelmiszer-fogyasztás szerkezetének változása) egyaránt. Árkilengések persze korábban is előfordultak, de a 2007/2008. gazdasági évben tapasztalt ársokkot számos tényező együttesen idézte elő. Első helyen áll a világ gabona- és olajosmag-készleteinek megcsappanása, a média azonban az élelmiszerárak ugrásszerű növekedését inkább a feltörekvő gazdaságok (pl. Kína és India) élelmiszer-fogyasztási szerkezete átalakulásának és a bioüzemanyag-gyártás növekvő nyersanyag-felhasználásának tulajdonította. Nem véletlen, hogy az élelmiszerárak növekedéséről szóló elemzések többnyire szélsőségesen ítélték meg a bioüzemanyag-ipar szerepét. Időközben folyamatosan emelkedett a globális bioüzemanyag-gyártás és az ahhoz felhasznált nyersanyag mennyisége, de azok piaci ára mégis csökkent, legfeljebb stagnált.
Az élelmezésbiztonságban fontos a fizikai kínálat, mert az emberek rettegnek attól, hogy nem jutnak élelemhez, még akkor sem, ha van elegendő pénzük az élelmiszerek vásárlásához, vagyis az élelmiszerhez való hozzájutás kockázatáról van szó. A várható újabb élelmiszerválság elsődleges oka a kereslet növekedése és a kínálat fluktuációja lesz, mivel az élelmiszer iránti kereslet jövedelemrugalmassága csekély. A kínálati oldalon az időjárás hatásai (vízhiány, áradás) ellátási zavarokhoz vezethetnek. Az élelmiszer kínálatának változását elsősorban a vízhiány alakulása határozza meg. A spekuláció fontos szerepet tölt be a piaci likviditásban, ugyanakkor növelheti az árak volatilitását is.
A növekvő olajárak miatt egyre inkább előtérbe kerül az energiabiztonság kérdése, ami a bioüzemanyag-gyártás további növeléséhez vezet. A bioüzemanyag-gyártás egyelőre a nemzeti energiapolitikának megfelelően elsősorban a belső piac igényeit elégíti ki, ennek ellenére az utóbbi években megfigyelhető volt a külföldi befektetések növekedése is. A világ két legnagyobb bioüzemanyag-piaca az USA és Brazília, a nemzetközi beruházások fő kedvezményezettjei pedig Brazília és Európa. Brazília azért vonzó befektetői célpont, mert bőséges nyersanyaggal és feldolgozói kapacitással, valamint potenciális exportpiaccal rendelkezik. Az USA és Brazília komoly nettó exportőr a bioüzemanyag-gyártásban felhasznált nyersanyagokból, ezzel szemben az EU, a világ első számú biodízel-gyártója pedig nettó importőr olajnövényekből és növényolajból. Az összes üzemanyag-fogyasztáson belül tovább nő a gázolaj már amúgy is magas, közel 65%-os aránya. Ebből következik, hogy az EU dízelolajból is egyre nagyobb importra szorul, benzinből viszont egyre nagyobb exportra kényszerül. A paradox helyzetet mutatja, hogy a nettó gabonaexportőri pozíció az etanoltermelésnek kedvezne, de az üzemanyag-fogyasztáson belül a benzin csökkenő aránya a biodízelhez képest relatíve kevesebb etanol bekeverését jelenti.
A bioüzemanyag célú etanolgyártásra 2009-ben a gabonatermés 7%-át használták fel, az előállított melléktermék (nedves és száraz gabonatörköly) figyelembevételével azonban a nettó gabonafelhasználás a termelésnek csupán 4,7%-át tette ki. Az USA-ban a gabona 30%-a, az EU-ban 3%-a és Kínában 1,5%-a szolgálta az üzemanyag célú etanoltermelést. Az etanolgyártásban felhasznált nádcukor és cukorrépa aránya meghaladja az éves globális termelés 10%-át. Ennek ellenére az etanolgyártás szerény mértékben befolyásolja a cukor világkereskedelmét, ugyanis Brazíliában a kombinált cukor- és etanolgyártással foglalkozó üzemek arányától és termelési döntésétől függ, hogy éppen mennyi cukrot, illetve etanolt állítanak elő. Mivel az etanol- és cukortermelésre egyaránt alkalmas feldolgozók aránya viszonylag kicsi, ezért csak néhány százalékban változhat a cukornád felhasználása etanol- és cukorgyártásra.
A biodízel-gyártás hatása a globális növényolajpiacra már sokkal jelentősebb, mert 2009-ben a világszerte előállított növényolaj 11%-ából készült biodízel. Az EU-27-ben az összes növényolaj-termelés kétharmadát teszi ki a biodízel nyersanyagszükséglete. Észak- és Dél-Amerikában az elmúlt években többszörösére nőtt a növényolaj biodízel célú felhasználása, ami az összes termelés már több mint 10%-át jelenti.
Összességében aligha lehet szó komoly konfliktusról az élelmiszer- és energiatermelés között. Brazíliában ma a szántóterület 2,5%-án állítanak elő cukornádat, annak 57%-ából etanolt. Így az etanoltermelés területlekötése a szántó alig 1,5%-át teszi ki. Az USA-ban a 2022. évi kötelező bioenergia-felhasználás kötelezettségének teljesítése a szántóterület 15%-át veszi igénybe. Ugyanez vonatkozik az EU-ra is 2020-ra, ha a felhasznált bioüzemanyag 30%-át importálják. Az USA-ban a 2022-re szükséges 36 milliárd gallon etanol nagyobb része már nem kukoricából készül, 15 milliárd gallon etanol lesz gabonaalapú, a fennmaradó részt nem élelmiszercélú növényekből (cellulóz, szennyvíziszap, hulladék stb.) állítják elő, vagy importálják. A globális biodízel-termelésben a fő nyersanyag továbbra is a repce és szója lesz. Európa, Észak- és Dél-Amerika lesz a biodízel-gyártás meghatározója, ugyanis a világ fő repce- és szójatermelő országairól van szó. A növekvő biodízel-gyártás több szójaolajat igényel, ugyanakkor Európában a növényolaj kínálata egyre korlátozottabb lesz. Európa marad a növényolaj/olajnövény fő importőre. Az alternatív nyersanyagok, mint a jatropha és a manióka jelentősége nő, különösen a nyersanyag-ellátási problémával küszködő Kínában és Indiában.
A második generációs bioüzemanyagok kiterjedt piaci bevezetése még várat magára. Egyelőre még csak korlátozott mértékben használnak fel cellulózalapú nyersanyagokat a bioetanol-gyártásban, illetve állati zsírokat és használt sütőolajat a biodízel-gyártásban. A 2007/2008-as gazdasági évben kialakult feszültség az élelmiszer- és bioüzemanyag-előállítás között újra napirendre kerül(het), amikor a globális gabona- és olajosmag-készletek csökkenésével párhuzamosan újra emelkednek az árak. -
A készségek és képességek szerepe a magyarországi felsőoktatásban és a munkaerőpiacon
A XXI. század rohamos technológiai, technikai, gazdasági fejlődésének köszönhetően a tudás és a tanulás egyre inkább gazdasági tényezővé válik. Egy nemzetgazdaság, egy régió vagy akár egy kontinens versenyképességét is alapvetően meghatározza a megfelelő kompetenciákkal rendelkező humán erőforrás. A munkaerőpiac a szűken értelmezett szakismeret mellett gazdasági, számítástechnikai és idegen nyelvi ismeretekkel rendelkező diplomás szakembereket keres. A munkaerő szabad áramlása csak azok számára jelent előnyt, akik a magas szintű szaktudás mellett megfelelően képesek idegen nyelven kommunikálni.
Kutatásunk célja volt, hogy kérdőíves felméréssel támasszuk alá azt a tényt, hogy a felsőoktatásban is szemléletváltásra van szükség. A jelenlegi eredmények egyértelműen bizonyítják, hogy a hallgatók és a munkáltatók szerint is rendkívül fontos az idegen nyelvi oktatás hatékonyságának növelése, a pénzügyi, számviteli, jogi, közgazdasági és marketingismeretek bővítése és korszerűsítése. Ugyanakkor a mai felsőoktatásra inkább a szakburjánzás jellemző, mintsem a munkaerőpiac igényeihez igazodó kompetenciák fejlesztése.
Összegzésképpen elmondható, hogy Magyarország versenyképességének növelése szempontjából a kutatásunkban vizsgált kompetenciák elsajátítása és elsajátíttatása nélkülözhetetlen tényező. -
Az élelmiszer-gazdasági marketing helyzete és lehetőségei Magyarországon
A múlt áttekintése, a jelen értékelése és a jövő körvonalai ismét megerősítik azt a megállapítást – amely a rendszerváltás idején is megfogalmazódott –, hogy azok a környezeti (éghajlat, víz, hőmérséklet), történeti, tradicionális (évszázados szakmakultúra), technológiai (új, korszerű rendszerek) előnyök, amelyek a magyar élelmiszer-gazdaság nemzetközi előnyeit alapozták, pillanatok alatt köddé válnak, eltűnnek, a nem megfelelő piaci munka, marketingtevékenység hiányosságai miatt. Ezért a jövő élelmiszer-gazdaságának kulcsszerepű eleme a tudatos és szisztematikus marketingstratégia-építés, és a közösségi marketingtevékenység állami gondolkodásba történő beépítése. Ez egyben a CAP (Common Agricultural Police) mellett a nemzeti agrárstratégia építését is lehetővé teszi, nemzeti kompetenciába helyezi. (Él is ezzel valamennyi erős agrárország az EU-ban.)
A közösségi intézményrendszer (AMC) megerősítése, agrárpolitikába történő bevonása, racionális, az EU-forrásokat is felhasználó működtetése a vállalkozás és az állam elemi érdeke. Ez egyben azt a szinergiát is biztosítja, amely az állam és a régiók, az igazgatás és a vállalat, a kis- és a középvállalati klaszter együttműködésétől elvárható. Az ilyen filozófia segíthet a magyar termékek piaci eredményességében, a magyar fogyasztó hazai termék iránti elkötelezettségének növelésében, áttételesen a foglalkoztatottsági szint és a nemzeti jövedelem agrároldali növekedésében. -
A forgótőke és elemeinek értelmezése, valamint a forgótőke-menedzsment
Többéves kutatómunkánk eredményei alapján – jelen tanulmányban – az elméleti összefüggések tisztázásával definiáljuk a forgótőke, az idényszerűen jelentkező forgóeszközök, a forgóbefektetés, a nettó forgótőke, működő tőke és ezekkel összefüggésben a forgótőke-menedzsment fogalmakat. A forgótőke-menedzsment tehát nem egyéb, mint a termelési folyamat gazdaságtana. Mint diszciplína, a termelési folyamat gazdasági vetületét veszi alapul, a körforgás elemeivel és a forgótőkével való gazdálkodás – készletgazdálkodás, a vállalat kereskedelmi, hitelezési politikája, a pénzeszközökkel való gazdálkodás –, valamint a kapcsolódó finanszírozási döntések állnak vizsgálódásának középpontjában.
-
Az eredménykategóriák alkalmassága a vállalkozás gazdasági teljesítményének értékeléséhez
Nyolc mezőgazdasági vállalkozás utóbbi hat évben közzétett éves beszámolója, valamint a jogi szabályozás vizsgálata alapján megállapítható, hogy elméleti és gyakorlati szempontból is van különbség a számviteli és a pénzügyi eredménykategóriák között. A számítások elvégzéséhez szükséges információkat, adatokat pedig az éves, és az egyszerűsített éves beszámoló is tartalmazza. Az adatok összegyűjtéséhez, csoportosításához az agrárközgazdászoknak nincsen szüksége számviteli alapismeretekre, elég ha tudják az éves beszámolókat olvasni, ami minden gazdasági területen dolgozó vezetőtől, kutatótól jogosan elvárható.