Blog

  • Kiút az integrált agrártermelés modellje

    A termőföld csak akkor marad magyar kézben, ha tulajdonosának megfelelő jövedelmet, létbiztonságot nyújt. Ha ez elmarad, akkor az „istenadta föld” át fog menni külföldiek kezébe, bármilyen jogszabályokat is hozzunk! A tőkeerős, megfelelő méretű családi farm és a szuverén földtulajdonosok szövetkezése útján létrehozott, működtetett szövetkezeti nagyüzem lehet erre együtt, egymás mellett a garancia. Különben a kisüzem elbukik és földje átmegy a külföldi tőkeerős agrárvállalkozók kezébe, és akkor a magyar agrártermelő bérmunkásként dolgozhat a külföldi kézben levő árutermelő latifundiumokon!

  • A táplálkozási kultúra átalakulása Délkelet-Ázsiában

    Megállapítható, hogy a globalizációval együtt járó modernizációs és életminőség-javító folyamatok a tradíciókat csak igen lassan és korántsem teljes egészében váltják fel. A táplálkozási kultúrában kettősség érvényesül, fokozatosan billentve a mérleget a korhoz igazodó étkezési szokások felé. Különösen értékesek ezek a tapasztalatok az ázsiai piacon kereskedelmi szándékkal megjelenők számára. Megállapítható, hogy miközben folyamatosan nő a fizetőképes középrétegek és a foglalkoztatottak, így a korszerűbb élelmezési szokásokkal megismerkedők száma, ez mind magasabb minőségi elvárásokkal párosul. A helyi adottságoktól függően ez a mérsékeltebben feldolgozott termékek iránti igényt, vagy éppen csúcsminőség megkövetelését jelentheti. Bizonyos, hogy folytatódik az eltolódás a táplálékok összetételében egyrészt a nem-hagyományos gabonaneműek felé, másrészt a félkész- és késztermékek, a tartósított, de egyben egészséges és a helyi ízvilággal összhangba hozott termékek iránt. A verseny e piacokon – éppen azok tekintélyes mérete és tartósan fizetőképes volta következtében – hatalmas, ahol meg kell küzdenie az európai és észak-amerikai, illetve ausztrál és új-zélandi versenytársakon túlmenően – egyre erőteljesebben – a helyi termelőkkel is.

  • A mezőgazdasági szektor nemzetgazdasági jelentősége

    A magyar mezőgazdaság valós nemzetgazdasági szerepéről többnyire nagyvonalú becsléseken alapuló adatok kerülnek nyilvánosságra. Ezért megkíséreltük, hogy cikkünkben korrekt módszertani alapokon nyugvó, megbízható mutatókat számítsunk az elérhető statisztikai adatok alapján. A mezőgazdaság és a hozzá kapcsolódó ellátó, feldolgozó, forgalmazó tevékenységek (agrobiznisz) jelentőségét a kibocsátás, a bruttó hozzáadott érték és a foglalkoztatottak nemzetgazdasági részarányával jellemeztük. Az ismert tendenciának megfelelően csökkenő részarányokat találtunk, amelyek ráadásul szerényebbek is, mint a szakmai köztudatban szereplő értékek. Ennek ellenére tévedés lenne a mezőgazdaság, illetve az agrobiznisz jelentéktelenné válásáról beszélni (még pusztán gazdasági, pénzügyi értelemben is). Az agrobiznisz GDP-hez való hozzájárulása több mint a felét teszi ki annak, amit a (élelmiszeripar nélkül vett) feldolgozóipar produkál. A nemzetgazdaságban legalább minden 7. munkahely közvetlenül vagy közvetve ma is a mezőgazdasághoz kötődik. Vagyis egy olyan jelentős gazdasági komplexumról van szó, amelynek hatékonysága, versenyképessége, fejlesztése nagymértékben meghatározza az egész nemzetgazdaság helyzetét. Elemzéseink rámutattak arra is, hogy – bár a mezőgazdaság teljesítménye sem ad okot elégedettségre – mind az ellátó szektor, mind a feldolgozóipar komoly teljesítménydeficittel küzd a mezőgazdasághoz viszonyítva. Az agrobiznisz-koncepció éppen arra világít rá, hogy előrelépést akkor remélhetünk, ha a teljes értéklánc összehangoltan, arányosan fejlődik.

  • A hazai mezőgazdaság finanszírozásának főbb elemei a pénzügyi válságban

    Kutatásunk eredményeként megállapítottuk, hogy a mezőgazdasági finanszírozás fontosabb csatornái a közvetlen banki finanszírozás és a közvetett banki finanszírozás. Ez utóbbinál a bank nem közvetlenül a termelőt, hanem egy köztes szervezetet, leggyakoribb esetben lízingcéget, faktoringcéget vagy integrátort finanszíroz, valamint a nem-banki finanszírozás, melynek legfontosabb szereplői a mezőgazdasági inputanyag-gyártók, a szállítók.
    A pénzügyi válság, amely 2008 őszén érte utol Magyarországot, jelentősen eltérő hatást gyakorolt az egyes mezőgazdasági finanszírozási csatornákra. Míg a jellemzően külföldi tulajdonosi körrel rendelkező hazai bankok közvetlen ügyfélkörüket (bár szigorúbb feltételekkel) hajlandóak voltak folyamatosan finanszírozni (sok esetben a kieső külföldi forrásokat MFB-s refinanszírozással felcserélve), addig a közvetett finanszírozásban részt vevő cégek (faktoring, lízing, integrátorok) finanszírozását jobban beszűkítették. Különösen igaz volt ez a devizában denominált finanszírozásra. Ezzel szemben a nem-banki finanszírozók, elsősorban a szállítók piaci részesedésük megőrzése érdekében jellemzően hajlandóak voltak engedményeket adni.
    A válság leginkább a kis egyéni vállalkozásokat érintette, mivel ezek méretük, valamint cégformájuk miatt már a válság előtt is a kevésbé hitelképes cégek közé tartoztak, és amelyek ezért csak azon közvetítőkön (lízingcég, integrátor) keresztül voltak képesek forrásokhoz jutni, amelyeket az átlagnál jobban sújtott a válság, míg a kevésbé érintett szereplők (bankok, szállítók) nem szerepeltek ezen cégek finanszírozói között.

  • A forgótőke és elemeinek értelmezése, valamint a forgótőke-menedzsment

    Többéves kutatómunkánk eredményei alapján – jelen tanulmányban – az elméleti összefüggések tisztázásával definiáljuk a forgótőke, az idényszerűen jelentkező forgóeszközök, a forgóbefektetés, a nettó forgótőke, működő tőke és ezekkel összefüggésben a forgótőke-menedzsment fogalmakat. A forgótőke-menedzsment tehát nem egyéb, mint a termelési folyamat gazdaságtana. Mint diszciplína, a termelési folyamat gazdasági vetületét veszi alapul, a körforgás elemeivel és a forgótőkével való gazdálkodás – készletgazdálkodás, a vállalat kereskedelmi, hitelezési politikája, a pénzeszközökkel való gazdálkodás –, valamint a kapcsolódó finanszírozási döntések állnak vizsgálódásának középpontjában.

  • Az eredménykategóriák alkalmassága a vállalkozás gazdasági teljesítményének értékeléséhez

    Nyolc mezőgazdasági vállalkozás utóbbi hat évben közzétett éves beszámolója, valamint a jogi szabályozás vizsgálata alapján megállapítható, hogy elméleti és gyakorlati szempontból is van különbség a számviteli és a pénzügyi eredménykategóriák között. A számítások elvégzéséhez szükséges információkat, adatokat pedig az éves, és az egyszerűsített éves beszámoló is tartalmazza. Az adatok összegyűjtéséhez, csoportosításához az agrárközgazdászoknak nincsen szüksége számviteli alapismeretekre, elég ha tudják az éves beszámolókat olvasni, ami minden gazdasági területen dolgozó vezetőtől, kutatótól jogosan elvárható.

  • A takarmányárak hatása a pulykahús-előállításra

    A tanulmányban bemutatott takarmányárak és a pulykahús-előállítás jövedelme közötti rendkívül szoros kapcsolat elgondolkodtató, mert a takarmány – mint a legfontosabb inputtényező – árának változása vállalatcsoportok átrendeződését eredményezheti.
    A takarmányárak fokozatos és lassú ütemű emelkedése ugyan különböző költséggazdálkodási eszközökkel egy bizonyos pontig ellensúlyozható, de a jelen tanulmányban vizsgált időtartam alatt két ízben is tapasztalt rendkívül drasztikus mértékű takarmányár-emelkedés által okozott hatások kivédésére az ágazat szereplőinek nincsen eszköze. Amennyiben a jövőben is előfordulnak hasonló mértékű takarmányár-emelkedések, akkor azok vállalati csődökkel kísért szerkezeti átrendeződést is okozhatnak az ágazatban.

  • A magyar szürke szarvasmarha tartók gazdálkodásának jellemzői hazánkban

    Kérdőíves felmérésünkből megállapítható, hogy a válaszadók főfoglalkozásként végzik tevékenységüket, de mindenképpen tartanak mellette más – többnyire hagyományos – haszonállatot is. Többen jól felismerték a lehetőséget – a fajta jellegéből, látványosságából adódóan – falusi turizmus létrehozására. A háztáji termékfeldolgozással, annak törvényi szabályozása miatt nem foglalkoznak, pedig az ízvilág megismertetése a fogyasztókkal remekül beilleszthető a vendégfogadásba. Jelenleg értékesítési nehézségekkel küzdenek a termelők. Ha történik is eladás, akkor is kizárólag belföldre, pedig ezekkel a termékekkel a külföldi piacokat is meg lehetne célozni, kihasználva ezzel hazánk komparatív előnyeit.

  • Élőállat-nyomonkövetés újszerű lehetősége a víziszárnyas-ágazatban

    Az RFID egyedjelölési technológia kiépítését megelőző felmérések elvégzésekor meghatározásra került a jelölés egyedsűrűsége, valamint az RFID alapú egyedjelölési rendszer kiépítése során felmerülő költségtényezők.
    A tanulmány alapján megállapítható, hogy pecsenyekacsák esetében az állomány minimum 11-12%-át, hízott kacsáknál minimum 14-15%-át, pecsenyelibáknál minimum 12-13%-át, hízott libáknál minimum 14-15%-át kellene megjelölni a reprezentatív mintaelemszám elérése érdekében. A költségkalkuláció eredményei szerint a jelölés egyedsűrűségének függvényében a bevezetés évében 198-199 Ft többletköltséget jelentene egyedenként a rádiófrekvencián alapuló nyomon követési rendszer bevezetése, a példánkban említett vállalkozás számára. A rendszer bevezetését követően viszont már csak egy alacsonyabb pótlási költséggel (4000 Ft/termelési ciklus) kalkulálhat a vállalkozás. Bár többletbefektetést igényel egy ilyen rendszer kiépítése, de a 2011-ben életbe lépő Jogszabályban Foglalt Gazdálkodási Követelményeknek (JFGK – „C” csomag) való megfelelést elősegítené, ha sor kerülne a rádiófrekvencián alapuló azonosítás alkalmazására.