Blog

  • A globális pénzügyi és gazdasági válság, valamint a konszern számvitel összefüggései

    Napjainkban a világgazdaság egyik legfontosabb megoldásra váró problémája, hogy hogyan előzhető meg újabb globális pénzügyi és gazdasági válságok kialakulása, illetve léteznek-e olyan módszerek, eszközök, amelyek segítségével a már kialakult válságok hatásai, következményei mérsékelhetők. A módszerek, eszközök részben már rendelkezésre állnak, melyek közül célszerű kiemelni a konszern számvitel módszertanát, mert segítségével elkészíthető konszolidált éves beszámolót. E konszolidált éves beszámoló ugyanis alkalmas arra, hogy a konszerntagok közötti belső kapcsolatokból adódó halmozódásokat kiszűrve előmozdítsa a vállalatcsoportok reális megítélését. Segítségével elkerülhetővé válhat a – válság kialakulásában nagymértékben szerepet játszó – jogi, pénzügyi számviteli technikai elszámolásokon alapuló vagyon- és jövedelemhalmozódás kimutatása.

  • Az agrár külkereskedelem versenyképességének vizsgálata CMS-modellekkel

    A tanulmány célja, hogy az agrár-külkereskedelem versenyképességének vizsgálatára a nemzetközi szakirodalmakban alkalmazott három CMSs-modellt bemutassa, kiemelve hasonlóságaikat és különbözőségeiket. Az egyes modellek az exportnövekmény mögött alapvetően a referenciapiac növekedésének, a termék-, valamint piacösszetétel módosulásának, illetve a versenyképességet jelző termék- és célország-szintű részesedések változásának hatását vizsgálják.

  • Még egyszer a földtulajdonról

    A magyarországi földpiac liberalizációja mellett számos érv szól. Ilyen elsősorban, hogy a belföldi piacot kellene mielőbb szabaddá tenni, azaz a földvásárlási és tulajdoni korlátozásokat megszűntetni az erőteljesebb mezőgazdasági fejlődés érdekében. A külföldiek földvásárlási tilalmának megszűntetését nem csak az EU szabad áru,- személy- és tőkeforgalomra vonatkozó irányelvei és jogszabályai követelik meg, hanem a kapitalizmus szabad áruforgalomra, vagyontárgyak és szolgáltatások forgalmára vonatkozó piaci törvényei is. Az újonnan belépett országok többsége már számottevően oldotta, illetőleg teljesen megszűntette a föld szabad forgalmára vonatkozó korlátozásokat. Mindezek ellenére a magyar kormány kérvényezni kívánja, hogy az EU további három évvel hosszabbítsa meg a szabad földpiac hét éves moratóriumát. Sőt mi több, nagy valószínűséggel olyan belföldi birtokszabályozást kíván törvénybe iktatni, amely a moratórium feloldása után is erőteljesen korlátozza a szabad földforgalmat.
    Helyes lenne, ha az állam – legalább részben – a szegénység enyhítésére használná fel az állami földalapot.

  • Kiút az integrált agrártermelés modellje

    A termőföld csak akkor marad magyar kézben, ha tulajdonosának megfelelő jövedelmet, létbiztonságot nyújt. Ha ez elmarad, akkor az „istenadta föld” át fog menni külföldiek kezébe, bármilyen jogszabályokat is hozzunk! A tőkeerős, megfelelő méretű családi farm és a szuverén földtulajdonosok szövetkezése útján létrehozott, működtetett szövetkezeti nagyüzem lehet erre együtt, egymás mellett a garancia. Különben a kisüzem elbukik és földje átmegy a külföldi tőkeerős agrárvállalkozók kezébe, és akkor a magyar agrártermelő bérmunkásként dolgozhat a külföldi kézben levő árutermelő latifundiumokon!

  • A táplálkozási kultúra átalakulása Délkelet-Ázsiában

    Megállapítható, hogy a globalizációval együtt járó modernizációs és életminőség-javító folyamatok a tradíciókat csak igen lassan és korántsem teljes egészében váltják fel. A táplálkozási kultúrában kettősség érvényesül, fokozatosan billentve a mérleget a korhoz igazodó étkezési szokások felé. Különösen értékesek ezek a tapasztalatok az ázsiai piacon kereskedelmi szándékkal megjelenők számára. Megállapítható, hogy miközben folyamatosan nő a fizetőképes középrétegek és a foglalkoztatottak, így a korszerűbb élelmezési szokásokkal megismerkedők száma, ez mind magasabb minőségi elvárásokkal párosul. A helyi adottságoktól függően ez a mérsékeltebben feldolgozott termékek iránti igényt, vagy éppen csúcsminőség megkövetelését jelentheti. Bizonyos, hogy folytatódik az eltolódás a táplálékok összetételében egyrészt a nem-hagyományos gabonaneműek felé, másrészt a félkész- és késztermékek, a tartósított, de egyben egészséges és a helyi ízvilággal összhangba hozott termékek iránt. A verseny e piacokon – éppen azok tekintélyes mérete és tartósan fizetőképes volta következtében – hatalmas, ahol meg kell küzdenie az európai és észak-amerikai, illetve ausztrál és új-zélandi versenytársakon túlmenően – egyre erőteljesebben – a helyi termelőkkel is.

  • A mezőgazdasági szektor nemzetgazdasági jelentősége

    A magyar mezőgazdaság valós nemzetgazdasági szerepéről többnyire nagyvonalú becsléseken alapuló adatok kerülnek nyilvánosságra. Ezért megkíséreltük, hogy cikkünkben korrekt módszertani alapokon nyugvó, megbízható mutatókat számítsunk az elérhető statisztikai adatok alapján. A mezőgazdaság és a hozzá kapcsolódó ellátó, feldolgozó, forgalmazó tevékenységek (agrobiznisz) jelentőségét a kibocsátás, a bruttó hozzáadott érték és a foglalkoztatottak nemzetgazdasági részarányával jellemeztük. Az ismert tendenciának megfelelően csökkenő részarányokat találtunk, amelyek ráadásul szerényebbek is, mint a szakmai köztudatban szereplő értékek. Ennek ellenére tévedés lenne a mezőgazdaság, illetve az agrobiznisz jelentéktelenné válásáról beszélni (még pusztán gazdasági, pénzügyi értelemben is). Az agrobiznisz GDP-hez való hozzájárulása több mint a felét teszi ki annak, amit a (élelmiszeripar nélkül vett) feldolgozóipar produkál. A nemzetgazdaságban legalább minden 7. munkahely közvetlenül vagy közvetve ma is a mezőgazdasághoz kötődik. Vagyis egy olyan jelentős gazdasági komplexumról van szó, amelynek hatékonysága, versenyképessége, fejlesztése nagymértékben meghatározza az egész nemzetgazdaság helyzetét. Elemzéseink rámutattak arra is, hogy – bár a mezőgazdaság teljesítménye sem ad okot elégedettségre – mind az ellátó szektor, mind a feldolgozóipar komoly teljesítménydeficittel küzd a mezőgazdasághoz viszonyítva. Az agrobiznisz-koncepció éppen arra világít rá, hogy előrelépést akkor remélhetünk, ha a teljes értéklánc összehangoltan, arányosan fejlődik.

  • A hazai mezőgazdaság finanszírozásának főbb elemei a pénzügyi válságban

    Kutatásunk eredményeként megállapítottuk, hogy a mezőgazdasági finanszírozás fontosabb csatornái a közvetlen banki finanszírozás és a közvetett banki finanszírozás. Ez utóbbinál a bank nem közvetlenül a termelőt, hanem egy köztes szervezetet, leggyakoribb esetben lízingcéget, faktoringcéget vagy integrátort finanszíroz, valamint a nem-banki finanszírozás, melynek legfontosabb szereplői a mezőgazdasági inputanyag-gyártók, a szállítók.
    A pénzügyi válság, amely 2008 őszén érte utol Magyarországot, jelentősen eltérő hatást gyakorolt az egyes mezőgazdasági finanszírozási csatornákra. Míg a jellemzően külföldi tulajdonosi körrel rendelkező hazai bankok közvetlen ügyfélkörüket (bár szigorúbb feltételekkel) hajlandóak voltak folyamatosan finanszírozni (sok esetben a kieső külföldi forrásokat MFB-s refinanszírozással felcserélve), addig a közvetett finanszírozásban részt vevő cégek (faktoring, lízing, integrátorok) finanszírozását jobban beszűkítették. Különösen igaz volt ez a devizában denominált finanszírozásra. Ezzel szemben a nem-banki finanszírozók, elsősorban a szállítók piaci részesedésük megőrzése érdekében jellemzően hajlandóak voltak engedményeket adni.
    A válság leginkább a kis egyéni vállalkozásokat érintette, mivel ezek méretük, valamint cégformájuk miatt már a válság előtt is a kevésbé hitelképes cégek közé tartoztak, és amelyek ezért csak azon közvetítőkön (lízingcég, integrátor) keresztül voltak képesek forrásokhoz jutni, amelyeket az átlagnál jobban sújtott a válság, míg a kevésbé érintett szereplők (bankok, szállítók) nem szerepeltek ezen cégek finanszírozói között.

  • A forgótőke és elemeinek értelmezése, valamint a forgótőke-menedzsment

    Többéves kutatómunkánk eredményei alapján – jelen tanulmányban – az elméleti összefüggések tisztázásával definiáljuk a forgótőke, az idényszerűen jelentkező forgóeszközök, a forgóbefektetés, a nettó forgótőke, működő tőke és ezekkel összefüggésben a forgótőke-menedzsment fogalmakat. A forgótőke-menedzsment tehát nem egyéb, mint a termelési folyamat gazdaságtana. Mint diszciplína, a termelési folyamat gazdasági vetületét veszi alapul, a körforgás elemeivel és a forgótőkével való gazdálkodás – készletgazdálkodás, a vállalat kereskedelmi, hitelezési politikája, a pénzeszközökkel való gazdálkodás –, valamint a kapcsolódó finanszírozási döntések állnak vizsgálódásának középpontjában.

  • Az eredménykategóriák alkalmassága a vállalkozás gazdasági teljesítményének értékeléséhez

    Nyolc mezőgazdasági vállalkozás utóbbi hat évben közzétett éves beszámolója, valamint a jogi szabályozás vizsgálata alapján megállapítható, hogy elméleti és gyakorlati szempontból is van különbség a számviteli és a pénzügyi eredménykategóriák között. A számítások elvégzéséhez szükséges információkat, adatokat pedig az éves, és az egyszerűsített éves beszámoló is tartalmazza. Az adatok összegyűjtéséhez, csoportosításához az agrárközgazdászoknak nincsen szüksége számviteli alapismeretekre, elég ha tudják az éves beszámolókat olvasni, ami minden gazdasági területen dolgozó vezetőtől, kutatótól jogosan elvárható.