Blog

  • Üszőellések elkülönített elszámolásának hatása az eredményre és a vagyonra

    Megvizsgáljuk, hogy a borjak számviteli törvénynek megfelelő elszámolása hogyan hat az önköltségre, az eredményre és a vállalkozás vagyonára. Megállapítható, hogy az előhasi üszőktől született borjak növendékállományon belül történő elszámolásának hatása vagyont és eredményt csökkentő tételként jelentkezik. Azt, hogy az elszámolásban keletkező különbözet milyen arányban jelenik meg vagyont és eredményt csökkentő tételként, azt a korosbítás gyakorlata is jelentősen befolyásolja. Ha az állományt már az első korcsoport után szétválasztják, akkor nagyobb hányad kompenzálja a tejre jutó költségnövekedést és kisebb lesz a vagyoncsökkenés.

  • Mezőgazdasági fedezeti ügyletek és piaci hatékonyságuk a Budapesti Értéktőzsdén

    A mezőgazdasági vállalkozásokban jelentős kockázat az árkockázat. Fedezeti ügyletekkel aktív kockázatkezelést folytató gazdálkodók száma jelentősen elmarad a nemzetközi átlagtól. Az árutőzsde hatékony működése szükséges ahhoz, hogy megfelelő határidős ügyletekkel az árkockázat eliminálható legyen. A hatékonysági vizsgálatok igazolták a gyenge szintű tőkepiaci hatékonyság meglétét, így a hazai határidős piac ebből a szempontból alkalmas a hatékony kockázatmenedzsmentre. Ugyanakkor a hatékonyság rendre elmarad a fejlettebb azonnali részvénypiaci szekciótól. A piaci likviditás és párhuzamosan a piaci hatékonyság jelentősen növelhető lenne, amennyiben a mezőgazdasági vállalkozások megismernék, megértenék a határidős piacokban lévő kockázatmérséklési lehetőségeket.

  • Az agrárfoglalkoztatottság helyzetének vizsgálata Győr-Moson-Sopron megyében

    A vizsgált két szövetkezetnél és egy zrt.-nél a földterületek nagyarányú csökkenését munkaerő-létszámcsökkenés kísérte. A pályát elhagyni kényszerültek jelentős, mintegy 30 százaléka tartósan munkanélkülivé vált, a többiek pedig más szektorokban (ipari, szolgáltatói) helyezkedtek el. A vezetők, illetve a dolgozók körében végzett kérdőíves és mélyinterjús felméréseink szerint a korösszetétel kedvezőtlen képet mutat: a dolgozói kollektíva napjainkra túlságosan elöregedett. A jövedelemviszonyokat figyelembe véve a gazdaságok egyre kevésbé vonzóak a fiatal agrárértelmiségiek számára. A fiatalabb munkavállalók szinte kivétel nélkül kevesellték a bérüket. Az iskolázottságot vizsgálva elmondható, hogy a férfiak körében alacsonyabb, a nőknél több a magasabb végzettséggel (érettségi, felsőfokú) rendelkezők aránya. A megkérdezett dolgozók elégedettek a munkakörülményeikkel, szeretnek az üzemekben dolgozni, és hosszú távon sem kívánnak munkahelyet váltani.

  • A globális pénzügyi és gazdasági válság, valamint a konszern számvitel összefüggései

    Napjainkban a világgazdaság egyik legfontosabb megoldásra váró problémája, hogy hogyan előzhető meg újabb globális pénzügyi és gazdasági válságok kialakulása, illetve léteznek-e olyan módszerek, eszközök, amelyek segítségével a már kialakult válságok hatásai, következményei mérsékelhetők. A módszerek, eszközök részben már rendelkezésre állnak, melyek közül célszerű kiemelni a konszern számvitel módszertanát, mert segítségével elkészíthető konszolidált éves beszámolót. E konszolidált éves beszámoló ugyanis alkalmas arra, hogy a konszerntagok közötti belső kapcsolatokból adódó halmozódásokat kiszűrve előmozdítsa a vállalatcsoportok reális megítélését. Segítségével elkerülhetővé válhat a – válság kialakulásában nagymértékben szerepet játszó – jogi, pénzügyi számviteli technikai elszámolásokon alapuló vagyon- és jövedelemhalmozódás kimutatása.

  • Az agrár külkereskedelem versenyképességének vizsgálata CMS-modellekkel

    A tanulmány célja, hogy az agrár-külkereskedelem versenyképességének vizsgálatára a nemzetközi szakirodalmakban alkalmazott három CMSs-modellt bemutassa, kiemelve hasonlóságaikat és különbözőségeiket. Az egyes modellek az exportnövekmény mögött alapvetően a referenciapiac növekedésének, a termék-, valamint piacösszetétel módosulásának, illetve a versenyképességet jelző termék- és célország-szintű részesedések változásának hatását vizsgálják.

  • Még egyszer a földtulajdonról

    A magyarországi földpiac liberalizációja mellett számos érv szól. Ilyen elsősorban, hogy a belföldi piacot kellene mielőbb szabaddá tenni, azaz a földvásárlási és tulajdoni korlátozásokat megszűntetni az erőteljesebb mezőgazdasági fejlődés érdekében. A külföldiek földvásárlási tilalmának megszűntetését nem csak az EU szabad áru,- személy- és tőkeforgalomra vonatkozó irányelvei és jogszabályai követelik meg, hanem a kapitalizmus szabad áruforgalomra, vagyontárgyak és szolgáltatások forgalmára vonatkozó piaci törvényei is. Az újonnan belépett országok többsége már számottevően oldotta, illetőleg teljesen megszűntette a föld szabad forgalmára vonatkozó korlátozásokat. Mindezek ellenére a magyar kormány kérvényezni kívánja, hogy az EU további három évvel hosszabbítsa meg a szabad földpiac hét éves moratóriumát. Sőt mi több, nagy valószínűséggel olyan belföldi birtokszabályozást kíván törvénybe iktatni, amely a moratórium feloldása után is erőteljesen korlátozza a szabad földforgalmat.
    Helyes lenne, ha az állam – legalább részben – a szegénység enyhítésére használná fel az állami földalapot.

  • Kiút az integrált agrártermelés modellje

    A termőföld csak akkor marad magyar kézben, ha tulajdonosának megfelelő jövedelmet, létbiztonságot nyújt. Ha ez elmarad, akkor az „istenadta föld” át fog menni külföldiek kezébe, bármilyen jogszabályokat is hozzunk! A tőkeerős, megfelelő méretű családi farm és a szuverén földtulajdonosok szövetkezése útján létrehozott, működtetett szövetkezeti nagyüzem lehet erre együtt, egymás mellett a garancia. Különben a kisüzem elbukik és földje átmegy a külföldi tőkeerős agrárvállalkozók kezébe, és akkor a magyar agrártermelő bérmunkásként dolgozhat a külföldi kézben levő árutermelő latifundiumokon!

  • A táplálkozási kultúra átalakulása Délkelet-Ázsiában

    Megállapítható, hogy a globalizációval együtt járó modernizációs és életminőség-javító folyamatok a tradíciókat csak igen lassan és korántsem teljes egészében váltják fel. A táplálkozási kultúrában kettősség érvényesül, fokozatosan billentve a mérleget a korhoz igazodó étkezési szokások felé. Különösen értékesek ezek a tapasztalatok az ázsiai piacon kereskedelmi szándékkal megjelenők számára. Megállapítható, hogy miközben folyamatosan nő a fizetőképes középrétegek és a foglalkoztatottak, így a korszerűbb élelmezési szokásokkal megismerkedők száma, ez mind magasabb minőségi elvárásokkal párosul. A helyi adottságoktól függően ez a mérsékeltebben feldolgozott termékek iránti igényt, vagy éppen csúcsminőség megkövetelését jelentheti. Bizonyos, hogy folytatódik az eltolódás a táplálékok összetételében egyrészt a nem-hagyományos gabonaneműek felé, másrészt a félkész- és késztermékek, a tartósított, de egyben egészséges és a helyi ízvilággal összhangba hozott termékek iránt. A verseny e piacokon – éppen azok tekintélyes mérete és tartósan fizetőképes volta következtében – hatalmas, ahol meg kell küzdenie az európai és észak-amerikai, illetve ausztrál és új-zélandi versenytársakon túlmenően – egyre erőteljesebben – a helyi termelőkkel is.

  • A mezőgazdasági szektor nemzetgazdasági jelentősége

    A magyar mezőgazdaság valós nemzetgazdasági szerepéről többnyire nagyvonalú becsléseken alapuló adatok kerülnek nyilvánosságra. Ezért megkíséreltük, hogy cikkünkben korrekt módszertani alapokon nyugvó, megbízható mutatókat számítsunk az elérhető statisztikai adatok alapján. A mezőgazdaság és a hozzá kapcsolódó ellátó, feldolgozó, forgalmazó tevékenységek (agrobiznisz) jelentőségét a kibocsátás, a bruttó hozzáadott érték és a foglalkoztatottak nemzetgazdasági részarányával jellemeztük. Az ismert tendenciának megfelelően csökkenő részarányokat találtunk, amelyek ráadásul szerényebbek is, mint a szakmai köztudatban szereplő értékek. Ennek ellenére tévedés lenne a mezőgazdaság, illetve az agrobiznisz jelentéktelenné válásáról beszélni (még pusztán gazdasági, pénzügyi értelemben is). Az agrobiznisz GDP-hez való hozzájárulása több mint a felét teszi ki annak, amit a (élelmiszeripar nélkül vett) feldolgozóipar produkál. A nemzetgazdaságban legalább minden 7. munkahely közvetlenül vagy közvetve ma is a mezőgazdasághoz kötődik. Vagyis egy olyan jelentős gazdasági komplexumról van szó, amelynek hatékonysága, versenyképessége, fejlesztése nagymértékben meghatározza az egész nemzetgazdaság helyzetét. Elemzéseink rámutattak arra is, hogy – bár a mezőgazdaság teljesítménye sem ad okot elégedettségre – mind az ellátó szektor, mind a feldolgozóipar komoly teljesítménydeficittel küzd a mezőgazdasághoz viszonyítva. Az agrobiznisz-koncepció éppen arra világít rá, hogy előrelépést akkor remélhetünk, ha a teljes értéklánc összehangoltan, arányosan fejlődik.