A tanulmányban bemutatott takarmányárak és a pulykahús-előállítás jövedelme közötti rendkívül szoros kapcsolat elgondolkodtató, mert a takarmány – mint a legfontosabb inputtényező – árának változása vállalatcsoportok átrendeződését eredményezheti.
A takarmányárak fokozatos és lassú ütemű emelkedése ugyan különböző költséggazdálkodási eszközökkel egy bizonyos pontig ellensúlyozható, de a jelen tanulmányban vizsgált időtartam alatt két ízben is tapasztalt rendkívül drasztikus mértékű takarmányár-emelkedés által okozott hatások kivédésére az ágazat szereplőinek nincsen eszköze. Amennyiben a jövőben is előfordulnak hasonló mértékű takarmányár-emelkedések, akkor azok vállalati csődökkel kísért szerkezeti átrendeződést is okozhatnak az ágazatban.
Blog
-
A magyar szürke szarvasmarha tartók gazdálkodásának jellemzői hazánkban
Kérdőíves felmérésünkből megállapítható, hogy a válaszadók főfoglalkozásként végzik tevékenységüket, de mindenképpen tartanak mellette más – többnyire hagyományos – haszonállatot is. Többen jól felismerték a lehetőséget – a fajta jellegéből, látványosságából adódóan – falusi turizmus létrehozására. A háztáji termékfeldolgozással, annak törvényi szabályozása miatt nem foglalkoznak, pedig az ízvilág megismertetése a fogyasztókkal remekül beilleszthető a vendégfogadásba. Jelenleg értékesítési nehézségekkel küzdenek a termelők. Ha történik is eladás, akkor is kizárólag belföldre, pedig ezekkel a termékekkel a külföldi piacokat is meg lehetne célozni, kihasználva ezzel hazánk komparatív előnyeit.
-
Élőállat-nyomonkövetés újszerű lehetősége a víziszárnyas-ágazatban
Az RFID egyedjelölési technológia kiépítését megelőző felmérések elvégzésekor meghatározásra került a jelölés egyedsűrűsége, valamint az RFID alapú egyedjelölési rendszer kiépítése során felmerülő költségtényezők.
A tanulmány alapján megállapítható, hogy pecsenyekacsák esetében az állomány minimum 11-12%-át, hízott kacsáknál minimum 14-15%-át, pecsenyelibáknál minimum 12-13%-át, hízott libáknál minimum 14-15%-át kellene megjelölni a reprezentatív mintaelemszám elérése érdekében. A költségkalkuláció eredményei szerint a jelölés egyedsűrűségének függvényében a bevezetés évében 198-199 Ft többletköltséget jelentene egyedenként a rádiófrekvencián alapuló nyomon követési rendszer bevezetése, a példánkban említett vállalkozás számára. A rendszer bevezetését követően viszont már csak egy alacsonyabb pótlási költséggel (4000 Ft/termelési ciklus) kalkulálhat a vállalkozás. Bár többletbefektetést igényel egy ilyen rendszer kiépítése, de a 2011-ben életbe lépő Jogszabályban Foglalt Gazdálkodási Követelményeknek (JFGK – „C” csomag) való megfelelést elősegítené, ha sor kerülne a rádiófrekvencián alapuló azonosítás alkalmazására. -
Üszőellések elkülönített elszámolásának hatása az eredményre és a vagyonra
Megvizsgáljuk, hogy a borjak számviteli törvénynek megfelelő elszámolása hogyan hat az önköltségre, az eredményre és a vállalkozás vagyonára. Megállapítható, hogy az előhasi üszőktől született borjak növendékállományon belül történő elszámolásának hatása vagyont és eredményt csökkentő tételként jelentkezik. Azt, hogy az elszámolásban keletkező különbözet milyen arányban jelenik meg vagyont és eredményt csökkentő tételként, azt a korosbítás gyakorlata is jelentősen befolyásolja. Ha az állományt már az első korcsoport után szétválasztják, akkor nagyobb hányad kompenzálja a tejre jutó költségnövekedést és kisebb lesz a vagyoncsökkenés.
-
A magyar, német, lengyel és szlovák tejtermékek fázisárainak összehasonlítása
A 2006–2009 közötti időszakban a tej fogyasztói ára Magyarországon volt a legmagasabb. A fogyasztói árak közötti árkülönbségek mögött számos tényező húzódik meg: az áfatartalom, a kereskedelmi láncok árpolitikája, a feldolgozói ár és végül a termelőknek fizetett felvásárlási ár. Az áfa mértéke alapvetően makrogazdasági adottság, egy adott ország gazdaságpolitikájának függvénye. Az EU régi tagállamaiban a kiskereskedelmi láncokkal kialakult kapcsolatrendszer és a piaci kultúra évtizedes fejlődés eredménye. Ezzel szemben a kelet-európai élelmiszerpiac szereplőire valósággal rászakadt az új típusú, tőkeintenzív kiskereskedelem, ami a korábban megszokotthoz képest alárendelt helyzetbe hozta az értékesítési láncban a beszállítókat, a termelőket. A tejtermékeket terhelő magas hazai feldolgozói árak mögött elsősorban a kedvezőtlen makrogazdasági, míg másodsorban az ágazati versenyhátrányok húzódnak meg.
-
Álvita a tagállam földre fennálló önrendelkezésének közösségi jogalapjáról
A földpiac kötelező közösségi jogalapot a Csatlakozási Szerződés (CsSz) a Római Szerződés (RSZ) 56. cikkében rögzíti. Az EB által ehhez fűzött jogértelmezés megvilágítja a tőke kivételes korlátozhatóságát, tehát azt is, amivel a közösségi jog a földügyben lehetővé teszi a tagállami érdeknek a közösségi értékrenddel egyeztethető érvényesíthetőségét. Történetileg és tulajdoni rendjüket tekintve, az EU 15 tagállama az RSZ 295. (ma 345.) cikkével kizárja, hogy az EU beavatkozzék az államterületüket érintő földtulajdoni önrendelkezésükbe. E jogintézmény a keleti belépőknél – így esetünkben is – az RSZ 56. cikkének kötelező érvénye és tartalma miatt elesik. Nem cáfolható, hogy az EU-15, másfelől az EU-12 tagjainak földjogi státusát ma két, lényegesen eltérő közösségi jogalap szabályozza, amely az előbbieknek korlátozott szuverenitást enged, míg az utóbbiaktól a szuverenitást egészében elvonja.
Az EKB (Európai Közösségek Bírósága) – a CsSz-től eltérően – nem ad(hat) más jogalapot a földre fennálló tagállami önrendelkezésre, mint ahogy a tőke kivételesen megengedett korlátozhatóságát sem rendel(het)i a CsSz megkötésekor, a szerződés keretében meghatározott feltételrendszertől eltérő jogi támpontok alá. Ezért – és a miatt, mert az EKB birtokpolitikai döntései mindmáig csak a Tizenötök földviszonyaiból eredő jogvitákra vonatkoznak – a Korom Ágoston által hivatkozott gyakorlat a hazai földügyben irreleváns. Az EKB ítélkezését jól hasznosíthatjuk a mezőgazdasági üzemszabályozásról szóló törvény megalkotásakor. -
A földbirtok-politika intézményeinek lehetséges változásai
Az üzemszabályozás magyarországi bevezetése olyan modellváltást eredményezne, mely a termőföld-tulajdonlás helyett a birtoklás és használat kérdéseire helyezné a szabályozás hangsúlyait. Ezzel párhuzamosan olyan hatósági ellenőrzési rendszer kiépítésére is lehetőség nyílna, melyen keresztül hazánk a Római Szerződésben rögzített alapelvek (állampolgárságon alapuló diszkrimináció tilalma, tőkeáramlás és letelepedés szabadsága) megsértése nélkül is képes lehet fenntartani birtokpolitikájának nemzeti karakterét.
Az új szabályozási modellen keresztül a birtokaprózódás mérséklődése is elérhető az agrárüzem mint dologösszesség egy egységben történő öröklésével anélkül, hogy csorbulna az örökhagyó tulajdonos üzeme feletti szabad rendelkezési joga.
Az osztatlan közös tulajdonban maradó földrészletek feletti rendelkezés, illetve művelése tárgyában a tulajdonostársak döntéshozatala – a Ptk. közös tulajdonra vonatkozó szabályainak alkalmazása helyett – intézményesített formát igényelne.
Ha a termőföldre kötött haszonbérleti szerződések előzetes hatósági kontroll alá kerülnének, és – egy korlátozottan köthető éves bérleti konstrukció bevezetése mellett – a haszonbérlet minimális időtartamát 7-9 évben rögzítenék a bérlő egyszeri szerződéshosszabbítási jogának biztosításával, megszüntethető volna az előhaszonbérleti jog jelenlegi rendszere, valamint a földtulajdonos bérleti díjban realizálódó jövedelme utáni adómentesség is.
A gazdasági társaságok számára olyan speciális agrártársasági formák törvényi szintű megalkotása szükséges, melyekkel – megfelelő átmenetet biztosítva – a mezőgazdasági tevékenységet végző társas vállalkozások üzemszabályozáshoz igazodó, kötelező átalakulása is rendezhető. -
Vannak még illúziók
A Szerkesztőség felkérésére írom le az agrárgazdaság helyzetével, birtokviszonyaival kapcsolatos véleményemet. A kiindulópontot ehhez Kapronczai István nagyon színvonalas és minden részletre kiterjedő tanulmánya adta meg. Azt azonban nem tartom szerencsésnek, hogy a cikkében olyan új fogalmakat (eltartóképesség, életképesség, versenyképesség) hoz be, illetve állít egymással szembe, amelyek önmagukban is külön elemzést igényelnének, és annak következtetéseiben éppen úgy nem lehetne egyetértésre számítani, mint a kisüzem és nagyüzem körüli vitákban. Ez így nem más, mint a kisüzem és nagyüzem közötti vita más szempontú felélesztése. Lényeg az, hogy a fejlett országokban évente a gazdaságok 2-3%-a szűnik meg, valószínű azért, mert nem eltartóképes, nem versenyképes, egyszóval nem életképes. A bajnak azt tartom, hogy ha leragadunk ezeknél a fogalmaknál, akkor a lényegről tereljük el a figyelmet, arról a lényegről, amely a magyar mezőgazdaságot olyan helyzetbe hozta, amilyenben ma van. Egy ilyen kérdésben mindenre lehet egymással szögesen ellentétes példákat hozni, ha az állapotra koncentrálunk, de ebben az esetben nem az állapot, hanem a folyamat, a tendencia a fontos.
-
A földpiaci sajátosságok és tendenciák
Az elmúlt években ugyan emelkedtek a hazai földárak, az uniós csatlakozástól várt jelentős árnövekedés és földpiaci forgalomélénkülés elmaradt, sőt, a bérleti díjakban sem hozott átütő fordulatot. A közelmúltban erősödött a magyarországi földpiac megmozdulását várók tábora a 2011 májusában lejáró derogáció miatt. A szakemberek optimisták, mert a lejáró derogációval kiszélesedhet a vásárlói kör. A hazai agrárgazdaság egyik legnagyobb gondja a tőkehiány, ami akadályozza a technikai és technológiai fejlesztést, az ágazat versenyképessé és jövedelmezőbbé tételét. A földpiac megnyitása becslések szerint ezer milliárd forintot hozhatna az ágazatba, hatalmas lökést adhatna az innovációnak és ugrásszerűen javíthatna az agrárgazdaságból közvetve vagy közvetlenül élők helyzetén. A fő kérdés véleményem szerint nem az, vehetnek-e külföldiek termőföldet, hanem az, milyen feltételrendszerrel lehet egyrészt megakadályozni a spekulánsok beáramlását, másrészt ösztönözni a magyar gazdálkodók földszerzését. Véleményem szerint nem kell kizárni a külföldieket a vásárlásból, de lehet úgy alakítani a szabályozást, hogy a magyar gazdák kerüljenek előtérbe, amire számos jó példa található tőlünk nyugatra.
-
Zöldség- és gyümölcs-nagykereskedelem Hollandiában
Hollandiában is a piacot a fogyasztók igényei irányítják. A hagyományos árutőzsde átalakult, nemcsak a termelők által behozott termékeket értékesítik, hanem más kereskedelmi tevékenységekkel is foglalkoznak. Ez az átalakulás létszükséglet, mert világviszonylatban a zöldség és gyümölcs értékesítésben fontos szerepet játszik a túltermelés és a konkurencia. A nagykereskedelmi szektorban arra törekszenek, hogy a fogyasztók igényeit folyamatosan egész éven át megoldják, miközben a nagykereskedők költségei jelentősen megemelkedtek az EU szabályozás miatt, mert a piacon maradáshoz fontos a környezetvédelmi- és élmiszerbiztonsággal és termékbiztonsággal kapcsolatos szabályok betartása. A termelőknek pedig bizonyítaniuk a törvényi előírásoknak való megfelelőséget. A magyar termelők és nagykereskedők számára hasznos a holland értékesítés, ha termékeikkel versényképesek akarnak maradni az EU piacon.