Blog

  • Megteremthető-e a globális élelmezésbiztonság?

    Nem állt meg a negatív tendencia, a legfrissebb adatok szerint a világon az éhezők száma tovább növekszik. Egybehangzó vélemények szerint a fő élelmezésbiztonsági probléma nem a megtermelt élelmiszer hiánya, hanem annak nem megfelelő elosztása. Ivóvíz, valamint elegendő mennyiségű, biztonságos, megfelelő minőségű és tápanyag-összetételű élelmiszer biztosítása alapvető emberi jog a Föld minden lakója számára. Ennek megteremtése a jelen és jövő generációk számára napjaink egyik legnagyobb kihívása, amelyre megoldást találni nemcsak erkölcsi kötelesség, hanem elengedhetetlenül fontos a világ békéjének és biztonságának a megteremtéséhez is.
    A Világbank, az ENSZ szervezetek (FAO, IFAD, IFPRI, WFP) és az IFPRI helyzetértékelésében sok a hasonló vonás, mind az okokat, mind a megoldás lehetőségeit illetően. A fejlődő országokban az élelmezés biztonságát és a mezőgazdaságot szükséges a fejlesztési erőfeszítések középpontjába helyezni, meg kell szüntetni az ágazat több évtizedes alulfinanszírozottságát. A nemzetközi szervezetek által ajánlott ún. kétpályás megközelítésben egy biztonsági háló megteremtése mellett a mezőgazdasági termelés és termelékenység növelése az alapvető célkitűzés. A világon a szegények és éhezők 75%-a mezőgazdasági kistermelő. Ez a paradoxon egyben a megoldás lehetőségét is jelenti, mivel a kistermelők és családi gazdaságok – külső forrásokra támaszkodva – képesek lennének az önellátáson túl a gazdaság motorjaként funkcionálni.
    Bolygónk lakossága 2050-re meghaladja a 9 milliárdot. A megnövekedett népesség ellátására a Föld véges természeti erőforrásai csak kis részben biztosítanak fedezetet. A többlettermelés 80%-ban a hozamok, valamint a termelés hatékonyságának, intenzitásának a növelésével érhető el. Ebben az innováció és a technológiai fejlesztések eredményeihez való hozzáférés, a betakarítás utáni termésveszteség csökkentése (utak, raktározás, elsődleges feldolgozás, piaci infrastruktúra stb. révén) és a mezőgazdasági biotechnológia jut szerephez. Az alapkérdés azonban a mezőgazdasági fejlesztés finanszírozása, részben a magán-, részben a közszféra befektetése révén. A finanszírozás viszont nem egyszerűen pénzügyi kérdés, hanem politikai szándékot, elhatározást igényel.

  • Precíziós növénytermelés növényvédőszer-használatának gazdasági hatásai

    A mezőgazdaság műszaki fejlesztése lehetőséget nyújt a korszerű technológiák széles körű alkalmazására. Ilyen a precíziós növényvédelem, amely egyben a fenntarthatóság kritériumai érvényesítését is szolgálja. Gyakorlati alkalmazása érdemi vegyszermegtakarítást eredményez. Modellszámítás segítségével vizsgáltam a lehetséges megtakarítás közgazdasági összefüggéseit makrogazdasági szinten. A precíziós növénytermelésre történő átállás utáni kemikália-felhasználásban az EU-25-ökben – optimista szcenáriót feltételezve – változatlan hozamszint 340 ezer tonnával kevesebb műtrágya hatóanyaggal, míg növényvédő szerből – jelenlegi dózisszinten – 30 ezer tonnával kevesebb kijuttatásával érhető el. Amennyiben az átálló gazdaságok aránya 30–60% között alakul, a teljes felületkezeléses intenzív technológiában felhasznált mennyiséghez képest az üzemenkénti átlagos megtakarítás 30–60% közöttire becsülhető növényvédő szerek hatóanyagaiból. Ha a 10–35%-os hatóanyag-csökkentés változatlan hozam mellett valósul meg, nemzetgazdasági szinten 10–35%-kal csökken a környezet terhelése. Ebben az esetben az egyéni és a társadalmi hasznosság egybeesik, ami a fenntarthatóságot szolgálja. A mezőgazdaságban üzemi szinten minden olyan technológiai eljárás széles körű elterjedése, amely pozitív hatást gyakorol a természeti erőforrások megőrzésére, „újratermelésére” és üzemi szinten jövedelmezően a technológiához szükséges fejlesztések megtérülésével (gazdasági hatékonyság) valósítható meg, a fenntarthatóság irányába hat. E mellett a precíziós növénytermelés elterjedése előmozdítja a társadalmi fenntarthatóságot is a környezetterhelés csökkentésével és az élelmiszerek és ipari nyersanyagok, illetve energetikai célú alapanyagok előállításával.

  • Az éghajlatváltozás növekvő szerepe a közösségi szakpolitikákban, különös tekintettel a közös agrárpolitikára

    Az éghajlatváltozás globális hatásainak Európa is kiszolgáltatott. Így megnövekedett annak az igénye, hogy az Európai Unió adaptációs és mitigációs intézkedéseket építsen be szakpolitikáiba. Hosszabb távra azonban összehangolt és megfelelő pénzügyi háttérrel rendelkező EU-s klímastratégia szükséges. A megváltozó éghajlat kulcstényező az európai mezőgazdaság és vidék fejlődésében, ezért a közeljövő Közös Agrárpolitikáját (KAP) már ehhez javasolt igazítani.
    A fenntartható termelést elősegítik a 2007–2013-as EU-s vidékfejlesztési intézkedések, melyek nagy része a mitigációt is ösztönzi. Ezért az EU további vidékfejlesztési többletforrásokat csoportosított az éghajlatváltozás okozta hatások mérséklésére és az adaptáció növelésére. Véleményem szerint az EU azonnali cselekvése pozitívan értékelhető, azonban ezen intézkedések hasznosulása nehezen lesz kimutatható az EU–27 szintjén, mert az eredmények mérhetőségére nincsen egységes rendszer.
    Jelen tanulmány legfőbb célja, hogy rámutasson, a KAP fokozott jelentőségére a klímaváltozás tekintetében.

  • Energianövények szántóföldi termelésének optimalizálása

    Az általunk kidolgozott Biomassza Termelési Modell (BTM) lineáris programozáson alapul, és lehetővé teszi, hogy egy általunk kiválasztott mezőgazdasági területre vonatkozóan meghatározzuk az optimális vetésszerkezetet, különböző célfüggvények esetén. A különböző célfüggvények esetére vonatkozó optimalizálást a gazdasági környezet, különösen a szabályozó rendszer változása miatt tartottuk szükségesnek, amely adott körülmények között a legkedvezőbb gazdasági haszonnal jár. A döntés fő kérdése, hogy a rendelkezésre álló földterület és erőforrás-kapacitás mellett élelmiszercélú, vagy inkább energetikai célú hasznosítás irányában célszerű-e elmozdulni.

  • A gyermekkori elhízás és az élelmiszercímke összefüggéseinek marketing szempontú vizsgálata

    A fiatalkorúak célcsoportja a piac leginkább befolyásolható szegmensét jelenti. Kutatásaink szerint a fiatalok fele nem fordít különösebb figyelmet az egészséges táplálkozásra, s a fiataloknak csupán egyharmada érti az élelmiszercímke jelöléseit. Súlyosbítja a helyzetet, hogy magas zsír-, só-, cukortartalmú élelmiszereket (például gyorséttermi láncok termékei, kóla, chips) népszerűsítenek. A hazai élelmiszercímke-szabályozásban mindenképpen célszerű figyelembe venni más országok gyakorlatát, különös tekintettel az Egyesült Államok élelmiszercímkéire, valamint a Magyar Nemzeti Szívalapítvány elképzeléseire. Az elmaradás eredménye a 20%-ban túlsúlyos, egészségügyi problémákkal küzdő fiatal nemzedék!

  • Gondolatok a birtokpolitikáról

    A földet elsősorban mint termelési eszközt értelmezve, a pragmatikus gondolkodást és nem a nosztalgiát tartom célravezetőnek. Ismeretes, hogy két elgondolás él a köztudatban. Egyik a liberális földfelfogás, amely szerint a föld olyan termelési eszköz, mellyel más termelési eszközökhöz hasonlóan profitot lehet termelni, amely biztosítja a klasszikus értelemben vett bővített újratermelést. A másik nézet a közgazdasági kategóriákat mellőzve a földet a nemzet kincsének, a paraszti lét alapjának, az élet megtestesítőjének tekinti. Amennyiben ez utóbbi teória eltekint a földnek mint termelési eszköznek objektív tulajdonságaitól, melyek akaratunktól függetlenül működnek, oda jutunk, ahol ma a magyar mezőgazdaság leledzik, vagyis néhány alapanyag kivételével kiszorultunk a piacokról. Ne áltassuk magunkat, ez tény. Az árutermelést megtestesítő tömegtermékeink alig igényelnek munkaerőt, parasztjainknak egyre kevesebb dolguk akad, és megélhetésük is megkérdőjeleződik. Azok maradnak talpon, és szerencsére egyre többen vannak, akik nem merengenek, hanem a gazdasági törvényeket figyelembe véve, és a szabályzórendszert kihasználva menedzselik magukat. A profit maximalizálására törekednek, amely elfogadható szinten biztosítja a gazdálkodó életfeltételeit, a közteherviselést, és ez mellett lehetővé teszi a pótlólagos ráfordításokat is. Nem csak a fejlesztésekre koncentrál, hanem gondoskodik a hozzájuk nélkülözhetetlen forgóalapokról is, termelése fenntartható és környezetvédő. Ugyanakkor a hagyományokat is ápolja, de nem azokra épít. Ez a feltörő réteg ad reményt némi optimizmusra.