Blog

  • A nemteljesítő hitelek vizsgálata a mezőgazdaságban

    Az Európai Központi Bank 2024. január 12-én tette közzé a 2023. harmadik negyedévi jelentését a jelentős intézmények bankfelügyeleti statisztikáira vonatkozóan. A jelentés megállapítja, hogy a nemteljesítő hitelek (NPL) aránya stabil maradt, a harmadik negyedévében 2,27% volt. Magyarország tekintetében hasonló helyzetet mutat a Magyar Nemzeti Bank 2024. május 28-án megjelent Pénzügyi Stabilitási Jelentése, amely megállapítja, hogy a nemteljesítő hitelek aránya nemzetgazdasági szinten alacsony. A hazai ráta a vállalati szegmensben stagnált, így összességében a portfólióminőség továbbra is megfelelő. Az NPL-arány csökkenése 2020-ban megállt, majd trendváltást követően szintje enyhe ingadozás mellett stabilizálódást mutat. Jelen tanulmány kettős célt tűzött ki maga elé. Feltárni a mezőgazdasági inputanyagok és energiaárak elmúlt években tapasztalt növekedésének és az NPL alakulásának összefüggését, valamint rámutatni a változás hazai mezőgazdaságra gyakorolt hatásaira. A szerzők első hipotézise (H1) szerint az input- és energiaárak alakulása – a piaci és nem piaci intézkedések ellenére – szignifikáns kapcsolatot mutat az NPL alakulásával. Második hipotézisük (H2) szerint a hazai mezőgazdasági kkv-szektort, azon belül is a mikrovállalkozásokat terhelik leginkább az NPL-változást kiváltó hatások. A szerzők a megalapozottságot az első hipotézis esetében korrelációs vizsgálattal, a második esetében idősorok analitikus elemzésével vizsgálták. A kutatásban újszerű a felhasznált mikroadatbázis, amely lehetővé teszi a nemteljesítő hitelek hitel és vállalati szegmensek szerinti vizsgálatát. Korábban csak nemzetgazdasági szintű adatok álltak rendelkezésre.
    Az elvégzett vizsgálatok mindkét hipotézis megalapozottságát igazolták, így a szerzők az ezekből levonható eredmények és következtetések alapján arra matatnak rá, hogy – a hazai mezőgazdaság pénzügyi stabilitását befolyásoló tényezők további fokozott nyomon követése mellett – a komplex ágazati rezilianciaépítés folytatása a jövőben is kiemelten indokolt.

  • A laborhús iránti fogyasztói preferenciák vizsgálata magyar fogyasztók körében

    A hagyományos hústermelési rendszerekkel szembeni kritikák miatt az élelmiszeripar egyre inkább keresi a húshelyettesítés lehetőségeit. A fejlesztések egyik fő irányát a laboratóriumban növesztett húsok képviselik. A kutatás legfontosabb célkitűzése a laborhússal kapcsolatos fogyasztói preferenciák vizsgálata volt a magyar lakosság körében, aminek érdekében egy 500 fős, országos reprezentatív megkérdezést folytattunk le. Eredményeink szerint a laborhúst nagyon kevesen próbálnák ki és fogyasztanák rendszeresen; a biztosan kipróbálók aránya mindössze 4,2%, a biztosan rendszeres fogyasztóké pedig 5,2%. Kicsi a részaránya azoknak is (2,3%), akik biztosan lecserélnék a hagyományos húsféleségeket a laborhúsra, illetve azonos ár mellett a laborhúsból készült húspogácsát is mindössze 2,9% választaná, szemben a hagyományos húspogácsát preferálók 80,2%-ával. Mindez összhangban áll a magyar fogyasztók új élelmiszerektől való magas szintű idegenkedésével (élelmiszer-neofóbiával), illetve arra utal, hogy a már rögzült fogyasztói szokásoknak és preferenciáknak nagy a szerepe a fogyasztói magatartás alakulásában. Ugyanakkor elmondható, hogy a növényi húshelyettesítőket már kipróbáló fogyasztók laborhús-kipróbálási hajlandósága lényegesen nagyobb azokkal összehasonlítva, akik még nem próbálták ki e helyettesítőket, a két csoport között tehát átjárás van, így valószínűleg ez a szegmens lesz az üzletek elsődleges célcsoportja. Emellett a kipróbálási és rendszeres fogyasztási hajlandóság a fiatalok, a magukat nagyon egészség- és környezettudatosnak valló fogyasztók, valamint Közép-Magyarország lakóinak körében is lényegesen magasabb a többi szegmenshez képest. A vállalatoknak ezért célszerű lehet elsőként ezeket a célcsoportokat megszólítaniuk és üzeneteikben hatékonyan koncentrálni a laborhús előnyös tulajdonságaira. A válaszadók szerint a két legfontosabb akadályozó tényező a laborhús kipróbálása kapcsán az élelmiszer-biztonság kérdése és a termék élvezeti értéke, így a vállalatoknak bizonyítaniuk kell, hogy az új termék nem káros az egészségre, ugyanakkor kóstoltatással azt is igazolniuk kell, hogy az élvezeti értéke (íze) nem tér el a hagyományos húsféléktől.

  • Húsipari vállalatok jövedelmezőségének vizsgálata a polikrízis tükrében

    A 2020-as évtized elejére jellemző a polikrízissel leírható jelenség, amely a már korábban elterjedt sertéspestis és madárinfluenza, valamint a Covid-19 miatt bevezetett kereskedelmi korlátozások, határlezárások, a szélsőségesebbé váló időjárási anomáliák, aszályok, illetve az ukrajnai háború okozta takarmány- és energiaár-növekedés egyidejű jelenlétében öltött testet. A polikrízis hatásaként leginkább a mezőgazdaságra épülő magyar húsfeldolgozás, -tartósítás, húskészítménygyártási alágazatra koncentrálódott. A tanulmány célja az ezen alágazatban működő három vállalat: a Tranzit-Food Kft., Kaiser Food Kft. és a Sága Foods Zrt. eredményességére gyakorolt tényezők hatásainak elkülönült vizsgálata a polikrízis időszakában és azt megelőzően. A kutatás során megvizsgáltuk, hogy a madárinfluenza és sertéspestis okozta alapanyaghiány a Covidnál nagyobb hatást gyakorolt-e az alágazatra, valamint, hogy ez utóbbiak és az anyagköltségek emelkedése az eltérő értékesítési struktúrával rendelkező vállalatok eredményére eltérő hatást fejtettek-e ki. A három cég teljesítménye között a 2020-as választóévtől függően jelentősebb különbségek mutatkoztak. A sajáttőke-arányos jövedelmezőséget eltérő mértékben befolyásolták az időben késleltetve meghozott korlátozások az exportőrök esetében. Miközben ők nagyobb mértékben tudták kivédeni az importból fakadó árfolyamkockázatot a leginkább a hazai piacokat preferáló versenytársukkal szemben, addig a hazai piacokat előnyben részesítő vállalat a – polikrízis egy újabb jeleként megjelenő – növekvő hazai inflációt kihasználva volt képes magasabb kamat- és árbevétel elérésére.

  • Az Agrártudás és Innovációs Rendszerek többdimenziós értékelése

    Az Agrártudás és Innovációs Rendszerek (angolul: Agricultural Knowledge and Innovation Systems, továbbiakban: AKIS) az információ-, tudás- és innovációáramlást felelősek biztosítani az agrár- és élelmiszer-gazdaság szereplői, valamint az oktatásban, kutatásban, szaktanácsadásban tevékenykedők között. A szereplők közötti együttműködések és kölcsönhatások erősítése az Európai Unió közös agrárpolitikájának (továbbiakban: KAP) horizontális célkitűzésévé vált. A tagországi KAP stratégiai tervek két beavatkozáson keresztül kívánják fejleszteni az agrár- és élelmiszer-gazdaságot (Európai Innovációs Partnerség [EIP] operatív csoportok létrehozása, valamint tudásátadás és tanácsadás biztosítása). Ugyanakkor az AKIS túlmutat a KAP által nyújtott támogatásokon, hiszen számos további nemzeti hatáskörbe tartozó intézkedés és ösztönző szükséges egy modern, tudásalapú agrárgazdaság létrehozásához. Az egyes uniós tagországok saját AKIS-t alakítottak ki, a tagországok sajátos helyzetének, igényeinek megfelelően. Az AKIS tagországi összehasonlítására készült korábbi tanulmányok megkísérlik összegyűjteni, majd elemezni a tagországi sajátosságokat, alapvetően primer adatgyűjtésekkel. Ezek a tanulmányok a tagországok objektív, egységes módszertanra alapozott összehasonlítására kevésbé alkalmasak. Bár az innovációs teljesítmény mérésére számos indikátorrendszer elérhető, ezek a mutatórendszerek a nemzeti/regionális innováció teljesítményét mérik, és az agrárgazdaság innovációs teljesítményéről nem adnak megfelelő képet.
    A tanulmány célja egy olyan keretrendszer kialakítása, amely alkalmas arra, hogy az egyes uniós tagországok agrárgazdaságát támogató Agrártudás és Innovációs Rendszerek objektív módon összehasonlíthatóvá váljanak, ehhez a szerzők megalkották az AKIS-indexet.

  • Generációváltás a mezőgazdaságban: az angol nyelvű nemzetközi közgazdasági szakirodalom szisztematikus áttekintése

    Napjainkban az elöregedő mezőgazdasági népesség pótlása számos élelmiszer-termelő országban kihívást jelent. Az Egyesült Államokban a mezőgazdasági termelők átlagéletkora 2017-ben 57,2 év volt, ami 1,2 évvel magasabb, mint 2012-ben. Az Európai Unióban a 65 éves és idősebb gazdálkodók aránya 2016-ban 35%-ot tett ki, míg a fiatal, 40 év alatti generáció aránya mindössze 11%. Ráadásul a fejlődő országokban is megfigyelhető ez a jelenség, ami szerint a gazdálkodók egyre idősebbek, és egyre kevesebb fiatal dolgozik ebben a szakmában. Ezen kutatás célja, hogy az elmúlt években megjelent nemzetközi közgazdasági szakirodalom alapján, a szisztematikus szakirodalom-áttekintés módszerével átfogó képet adjon a mezőgazdaságban végbemenő generációváltásról. A kutatás arra a kérdésekre keresi a választ, hogy melyek a generációváltás legfőbb akadályozó, illetve gátló tényezői? Milyen eszközök, intézkedések segíthetik a mezőgazdaságban a sikeres generációváltást? A kutatások számos tényezőt azonosítottak a mezőgazdasági generációváltás akadályaként. A fiatalok kevésbé motiváltak a családi gazdaságok átvételére, továbbá a mezőgazdaság nem nyújt számukra elegendő jövedelmet, és a munkakörülmények sem ideálisak. A földhöz való hozzáférés világszerte erősen korlátozott, és a fiatalabb generáció piaci alkupozíciója alacsony. Az adminisztratív terhek szintén akadályozzák a gazdaságok generációs megújulását. Az éghajlatváltozás hatásai is elriaszthatják a fiatalokat ettől a hivatástól. A mezőgazdaságban a generációváltás pénzügyi támogatása megoldást jelenthetne mindezen problémákra. Ez fokozhatja a korszerűsítést, a gazdálkodók számára földhöz jutást biztosíthat, és pozitív változást hozhat a jövedelmükben, ami növeli a fiatalok motivációját a gazdálkodáshoz.

  • A fenntarthatóság és versenyképesség kapcsolódási pontjai, a fennálló kölcsönhatások gazdasági vetületei a mezőgazdasági vállalatokban II.

    A tanulmány témájával kapcsolatos különböző paradigmák értelmezése és elemzése alapján – ami a tanulmány első részében található – megállapítottuk, hogy számos kérdést illetően eltérő nézetekkel lehet találkozni a mezőgazdasági fenntarthatóság alapelveit és eszközrendszerét illetően. Úgy ítéljük meg, hogy az agroökológiai szempontok érvényesítése jelenti – több szakíró véleménye alapján – a fő irányt, az egyik legjobb lehetséges megoldást a mezőgazdasági fenntarthatóság folyamatos biztosítása értekében. Ugyanakkor az is megállapítható, hogy számos kérdés vetődik fel – mint például a fenntarthatóság és versenyképesség összefüggései, a termelés jövedelmezőségének alakulása, a biztonságos élelmiszer-ellátással szembeni növekvő igény biztosított lesz-e az inputszegény, de a környezetet kímélő technológiai megoldások alkalmazása esetén? Ezekre nem igazán adnak választ a szakírók.
    A fenntarthatóság és versenyképesség együttes érvényesítésének keretrendszerét az új közös agrárpolitika (KAP) és annak kapcsolódó speciális célkitűzései – versenyképesség növelése, méltányos jövedelem, környezetvédelem, tájkép és biodiverzitás megőrzése stb. – adja. Az eszközrendszerében kiemelt szerepet kap az Farm to Fork (F2F, Termőföldtől az asztalig) stratégia, amelynek fő célja az uniós mezőgazda¬ság fenntartható élelmiszerrendszerré alakí¬tása. Ennek elérését egyes inputok volumenének csökkentésében látja. Véleményünk szerint a tartás- és termesztéstechnológiák innovatív módszerei továbbra is szerepet kapnak, mivel a fenntarthatóság és versenyképesség egyensúlyi helyzete biztosításában kulcsszerepük van. Tanulmányunk e második részében a különböző megoldási módok gazdasági vetületeit elemezzük forrásmunkák alapján. A fenntarthatóság és versenyképesség összefüggéseinek gazdasági vetületeit a brojlercsirkére vonatkozóan saját modellszámítással számszerűsítettük. A kapott eredmények alapján megállapítható, hogy a fenntarthatóság és versenyképesség egyensúlyi helyzetére nem lehet általános érvényű ajánlásokat, megoldási módokat adni. Ez az egyensúlyi helyzet függvénye a vállalat termelési szerkezetének, amelyet viszont a termőhely mint térbeni egység a vidékgazdaságba, a vállalat intézményi környezetébe és a társadalmi-gazdasági intézményrendszerbe való beágyazottsága, továbbá a gazdálkodó vagy menedzsment szakmai felkészültsége és végül a fenntarthatósághoz való attitűdje határoz meg.

  • Föld, ember, éghajlatváltozás

    A Föld-Ember kapcsolat elemeinek természettudományi vizsgálatát különféle értékrendek, érdekek befolyásolják. A tudományon kívülről érkező hatásgyakorlás különösen erős a klímaváltozás terén. A klímaváltozás örökös természeti jelenségét célzatosan tették a Föld-Ember viszony központi kérdésévé, az ún. zöldátállás első számú hivatkozási alapjává. A világ meggyőzése érdekében megváltoztatták a klímaváltozás alapdefinícióját, paleoéghajlati tényeknek és fizikai törvényszerűségeknek ellentmondó állításokat fogadtattak el (ún. konszenzusként), a valóság közvetlen megfigyelése helyett a klímamodelleket részesítik előnyben, a természetes éghajlati változékonyság szerepét tudatosan lekicsinylik. Nagyrészt erről szólnak a bemutatott példák. Az éghajlat időbeli és térbeli mintázataiban beálló változásoknak természeti oka van. Nem biztos, hogy minden rejtély könnyen megfejthető, hiszen a természet fantáziája sokkal gazdagabb, mint az emberé. Az ember globális éghajlat-befolyásoló szerepe a természetnél sokkal szerényebb. Az embernek érdemben lokális, legfeljebb regionális játéktere van, mindenekelőtt a vízgazdálkodás terén. Az ún. zöldátállás klímaváltozásra való hivatkozása: hamis. A földi eltartóképesség korlátainak vélelmezése valamivel helyénvalóbb lett volna, de látnunk kell, hogy a Föld sokkal hatalmasabb annál, amekkorának az uralkodó paradigma beállítja. Ebből következően az ember igenis élhet – felelősséggel – a földi természeti lehetőségekkel. A környezeti odafigyelés egyedül hatékony eszköze véleményem szerint a mértékletesség (latinul: temperantia). Eszerint kellene az összes nagy szakpolitikai kérdést (az energetikában, a mezőgazdaságban stb.) újragondolni, a klímaváltozást pedig meghagyni a tudománynak.

  • A Békés vármegyei agrárvállalkozások digitális átalakulásának motivációi és akadályai

    Napjaink egyik legmeghatározóbb megatrendje a digitalizáció, amely az élenjáró és az új technológiákat nehezebben adaptálni képes szektorokban is megjelenik. A digitalizáció új lehetőségeket rejt a mezőgazdaság számára, megoldva a szélsőséges időjárási viszonyok, a növekvő népesség élelmezése és a geopolitikai konfliktusok okozta problémákat. A technológia segítségével növelhető a termelékenység és elősegíthető a fenntartható mezőgazdaság. Azok a vállalkozások, amelyek lemaradnak a digitális átalakulásban, komoly versenyhátrányba kerülhetnek. Békés vármegyében az agráriumnak kiemelt szerepe van, amely előtt számos lehetőség és kihívás áll a digitalizáció által. A kutatás arra keresi a választ, hogy milyen motivációs és akadályozó tényezők azonosíthatók az agrárvállalkozások körében a digitalizáció bevezetése során. A szakirodalom alapján jellemzően a magasabb jövedelmezőség a leginkább motiváló, míg a biztonságos adattárolás hiánya a leginkább akadályozó tényező a digitális átalakulás közben. A több évtizedes múlttal rendelkező Békés vármegyei Mezőgazdasági Szövetség vállalkozásainak kérdőíves vizsgálata ugyanakkor rávilágít arra, hogy a hatékonyságot elősegítő tényezők, úgymint a termelési költségek csökkentése és a hozamnövekedés, sokkal inkább motiválóak, és az alkalmazhatósággal kapcsolatos problémák azok, amelyek legnagyobb mértékben hátráltatják a vállalkozásokat Békés vármegyében a digitális átállásban. A Szövetség képviseletével készített interjúk alapján kiderül, hogy ezek a sajátosságok főként a terület kettősségéből, a földbérletek időtartamából és a generációváltásból erednek.