Blog

  • A Közös Agrárpolitika reformja magyar (kutatói) szempontból

    Az EU Közös Agrárpolitikája az állandó kompromisszumok és a sorozatos reformok terméke. Most annyiban más a helyzet, hogy a döntéshozatali mechanizmusban a szokásosnál is nagyobb a társadalmi nyomás, emiatt pedig a pénzügyi determináltság. A jövő alakításában pedig mi magyarok is részt veszünk. Kivételes lehetőség tehát, hogy hazánk adottságai (erősségek, gyengeségek) alapján határozott agrárorientációt fejezzen ki, s ennek fő törekvéseire építse az ország KAP-álláspontját. Magyarország olyan KAP-ban érdekelt, amely – európai értékek mentén – minél több uniós forrást biztosít, de tágítja is a mozgásteret a nemzeti agrár- és vidékpolitikai célok megvalósításához.
    Összefoglaló céllal kiemelhető, hogy a KAP-reform döntési mechanizmusa bonyolult, Magyarország érdekérvényesítő ereje pedig igen korlátozott. Ebből a két dologból az következik, hogy az ország erőfeszítéseit nem érdemes szétaprózni, felesleges teljes fronton kezdeményezni. Főleg olyan kérdésekben indokolt aktív „szövetségesi” politikát folytatni, amelyek elsősorban Magyarországnak fontosak, mások figyelmét elkerülhetik, de nem reménytelen a többségi támogatás megszerzése. Ilyen témakör egyrészt az I. pillér sorsa, pontosabban a közvetlen kifizetések odaítélésének szempontrendszere. Aligha vitás, hogy a közvetlen kifizetések tétele alcímekre bomlik: egy európai átalány-kifizetésre és több nemzeti-európai értéket kifejező kiegészítő címekre. Hazánknak most ezt a magyar európai értéket kell egyetértésben definiálni! Véleményünk szerint ez nem lehet a már elért GDP-színvonal, vagy a már elért költségszínvonal, s általában semmi, ami régmúlti teljesítményekhez kötődik. Felelős álláspont azt mondani, hogy az igazi európai (világ) érték az egészséges élelmiszer-termelésre való adottság: a termőföldek aránya, minősége; a vizek, a természeti környezet állapota, tisztasága, stratégiai célként természetesen a piacok és a munkahelyek megtartása!

  • A hazai zöldségtermelés megújítása

    Az éghajlatváltozás hatásai a minőségi termelés követelményei, a rentábilis termelés igénye, a termeléstechnológiai elemek megújításának, korszerűsítésének szükségessége egyaránt sürgetik a fenti követelményeket szem előtt tartó, annak megfelelni akaró módszert, a szabadföldi intenzív termelést, melynek legfontosabb elemei: az időszakos talaj-, növény- és légtértakarás, a víztakarékos öntözési módok alkalmazása és a retardált műtrágya használata.
    Az időszakos talaj-, növény- és légtértakarással a szedési időszak meghosszabbítható, és egyúttal javítható a talaj vízgazdálkodása, valamint visszaszorítható a gyomosodás. A mikroöntözés alkalmazásával, azonos vízmennyiséggel kétszer akkora terület öntözhető. Retardált (fékezett lebomlású) műtrágyák használatával jobb növénytápláltság érhető el, és az esetek többségében a fejtrágyázás is feleslegessé válik. Célszerű létrehozni mielőbb egy kiváló nyersanyagokból kiváló minőségű, jellegzetesen magyar termékeket gyártó feldolgozóipart, amelynek kínálatában a funkcionális (pharma) termékek is megjelennek. Eközben arról sem szabad megfeledkezni, hogy jó minőségű konzerv csak jó minőségű nyersanyagból készíthető!

  • Az Agrárgazdasági Tanács állásfoglalása az agrárgazdaság 2009. évi helyzetéről készült jelentéshez

    A 2005. évi XXVIII. törvénnyel módosított 1997. évi CXIV. törvény 2.§-a kötelezően írja elő, hogy a Kormány évente számoljon be az Országgyűlésnek az agrárgazdaság helyzetéről, a mezőgazdasági termelők jövedelemviszonyairól, a főbb agrárpolitikai célok megvalósulásáról, a végrehajtott intézkedésekről, valamint a költségvetési támogatások felhasználásáról. A hivatkozott törvény 9.§-a az Agrárgazdasági Tanácsot (Tanács) véleményező és javaslattevő szereppel ruházza fel. Ebből a felhatalmazásból adódóan a Tanács 2010. október 22-én megvitatta a Vidékfejlesztési Minisztérium által készített Jelentést, és ajánlásaival kiegészítve támogatja, hogy azt a VM minisztere az Országgyűlés elé terjessze.
    Az Agrárgazdasági Tanács hangsúlyozza a magyar élelmiszer-gazdaság vidékfejlesztésben betöltött többfunkciós szerepét és a nemzetgazdaság teljesítményéhez való hozzájárulását. Az Állásfoglalás a Tanács véleményét tükrözi és azt ennek előrebocsátásával értékelte.

  • Latifundiumok Magyarországon?

    Hazánkban az 50 hektár feletti gazdasági szervezetek átlagosan hasznosított mezőgazdasági területe 650 ha, ami közel hatszorosa az 50 ha feletti egyéni gazdaságok átlagos területének (114 ha), míg a 650 gazdaságban ez a különbség hússzorosra növekszik, melyek összesen 1,4 millió hektáron 2,1 ezer ha átlagos területet művelnek. A közvetlen területalapú kifizetések listája szerint jelenleg Magyarországon a 70 legnagyobb agrárüzem – az Eszterházy család hajdani birtokát 20%-kal meghaladó – 350 ezer hektáros összterületet művel. Többségük (a mágnások birtokának megfelelő méretű) 3-5 ezer hektáros, húsz nagyüzem 5-10 ezer hektáros (a régi arisztokrata birtokok alsó határa) területű, további három már 10-15 ezer hektáros területű „szupergazdaság”, amelyek világviszonylatban mindössze egy latifundium egy üzemrészének megfelelő méretűek.
    A fejlődő és az átalakuló piacgazdasággal jellemezhető országok elmaradott mezőgazdaságuk és krónikus tőkehiányuk miatt fokozatosan külföldi befektetők célpontjává váltak. Ezek az országok a multinacionális vállalatok megtelepedését támogatták, vagy termelésitényező-piacaik megnyitására kényszerültek. A globális tőke a mezőgazdaságba elsősorban vertikális integrációkon, termelési szerződéseken keresztül érkezik. A multinacionális vállalatok jelenléte gátolja a hagyományos és megélhetési gazdálkodási formák fennmaradását, az iparági koncentrációból eredő piaci alkuerő-változás a termelőket és a fogyasztókat is károsítja, valamint sok esetben a környezet és a természeti erőforrások túlhasználatát eredményezi.

  • A bizalom és függőség szerepe a családi gazdaságok együttműködésében végzett gépi munkákban

    A tanulmány a családi gazdálkodók együttműködési hajlandóságát befolyásoló tényezőket vizsgálja – Békés megye egy tradicionálisan mezőgazdasági termelő térségében készült – kérdőíves felmérés és mélyinterjúk tapasztalataira alapozva. A gazdálkodói bizalom és az együttműködési hajlandóság összefüggését elemezve megállapítható, hogy az alacsony függőséget, egyben alacsony bizalmi szintet is igénylő (valójában csak tágabban annak értelmezhető) együttműködési formák (jellemzően a gépi bérszolgáltatás) elfogadottsága a jellemző. Ugyanakkor a fiatalabb generációknál az erősebb függelmi kapcsolatokkal jellemezhető (a hagyományos értelemben vett) együttműködések elfogadottsága nagyobb, amely az agrárgeneráció-váltás bekövetkeztével esélyt teremt az együttműködési formák megerősödésére, megerősítve a családi gazdálkodást, a vidéki közösségeket. Nemzetközi tapasztalatok, illetve a vizsgálatokban készített mélyinterjúk alapján megállapítható az is, hogy a kormányzatnak a közvetlen és közvetett orientációs eszközök alkalmazásával fontos a szerepe az együttműködési hajlandóság alakulásában, illetve ösztönzésében.

  • Néhány gondolat a 2010. évi időjárási szélsőségek nyomán a fenntartható erdőgazdálkodásról

    2010 emlékezetes esztendeje lesz a magyarországi erdőknek, erdőgazdálkodásnak is. Kedvezőtlen időjárási tényezők sora és mértéke okozott nem várt károkat erdeinkben. A fák ezreit, az erdők több száz hektárját tarolta le a kíméletlen vihar és tette kérdésessé az adott területen megcélzott fenntartható, természetközeli erdőgazdálkodást. A 2010. évi tapasztalatok is megerősítették a klímaváltozással kapcsolatos kutatások folytatásának az indokoltságát és a gyakorlati tapasztalatok összegezését, értékelését, ezek mielőbbi hasznosítását. A folyamatban levő kutatások főleg hosszabb idő elteltével szolgáltatnak majd tudományosan megalapozott, a gyakorlatban is hasznosítható eredményeket.
    Az erdőket veszélyeztető abiotikus és biotikus károk között a szélsőséges időjárás számottevő részaránnyal szerepel (primér abiotikus károsító). A viharkárok, a hó- és széltörés, -döntés, a zúzmara- és jégkárok, az aszály és az árvíz eddig sem voltak ismeretlenek az erdészetben, de ez fokozódott. Egyelőre a kutatás és a gyakorlat igazolja, hogy a kisebb mértékűekkel szemben védelmül szolgál: az ökológiai adottságoknak megfelelő fafaj és fajtamegválasztás, az elegyes, sok fafajú erdők nevelése, a korszerű, természetközeli erdőnevelés, az új erdők telepítése és a természet törvényeinek megfelelő gondozása, ápolása.

  • Az energetikai célú növénytermelés megítélése

    A Nyugat-dunántúli Régióban a gazdálkodók körében vizsgáltuk az energetikai növények ismertségét, a termelés megítélését és az alacsony vállalkozói aktivitás okait. A vezetők csupán 7%-a hallott az összes megjelölt energianövényről, míg 11% még egyikkel sem találkozott. Azok a vezetők, akik bizonyos szintű ismerettel már rendelkeznek a vizsgált energianövényekről nagyobb érdeklődést mutatnak az átlagnál. Az információk elérhetőségével a válaszadók 29%-a elégedetlen és 53% közepesen elégedett. A várható támogatásoktól és a realizálható árbevételtől függ alapvetően az energianövények termelésére való vállalkozás, de fontos még a felvásárlási szerződés és a feldolgozó üzem távolsága is. A saját üzemi felhasználás lehetősége csak közepes minősítést kapott. A TÉSZ tagság fontosságát jelentéktelennek ítélték.

  • Az őszi búza réz-mikroelem trágyás kezelésének gazdasági vizsgálata

    Magyarország talajainak jelentős része rézhiányos, így a három legfontosabb makrotápanyag (N, P, K) mellett az esszenciális mikroelemekre, köztük kiemelten a rézre is egyre nagyobb figyelmet szükséges fordítani. Ennek érdekében réz-mikroelem trágyákkal történő kisparcellás őszi búza lombtrágyázási kísérletekben három réztartalmú lombtrágya (réz-amin komplex, réz-szénhidrát komplex és réz-amin ioncserélt szintetizált zeolit) hatását vizsgáltuk az őszi búza hozamára és hasznára. Kisparcellás kísérleteinknél két fenológiai fázisban (bokrosodáskor és virágzáskor) történt a szerek kijuttatása különböző dózisok alkalmazásával, három éven keresztül. Az elvégzett kísérletek alapján a réz-mikroelem trágyás kezelés a minőség javulása mellett a hozamok emelkedésén keresztül a nyereség növekedését eredményezte, melyben legjobban a réz-amin ioncserélt szintetizált szerepelt.
    Összességében javasolható az őszi búza réz-amin ioncserélt szintetizált zeolitos kezelése bokrosodáskor 1,56 kg/ha vagy virágzáskor 1,35 kg/ha rézdózis alkalmazásával. A fenológiai fázis kiválasztásánál a termelőnek mérlegelni kell, hogy a kisebb anyagigényű és nagyobb hozamot biztosító virágzáskori, vagy a kevesebb munkamenettel járó bokrosodáskori kezelés kedvezőbb-e számára.

  • Őszi búza lisztek extenzográfos követelményei

    Az elmúlt két évtizedben a hagyományos búzaminőség-vizsgálatok mellett ipari körülmények között terjedőben, míg laboratóriumi körülmények között szinte rendszeressé váltak a tészta nyújthatóságát célzó extenzográfos vizsgálatok. A piaci igények miatt mindenképpen hangsúlyosak a szükséges minőségvizsgálatok!