Blog

  • A gyermekkori elhízás és az élelmiszercímke összefüggéseinek marketing szempontú vizsgálata

    A fiatalkorúak célcsoportja a piac leginkább befolyásolható szegmensét jelenti. Kutatásaink szerint a fiatalok fele nem fordít különösebb figyelmet az egészséges táplálkozásra, s a fiataloknak csupán egyharmada érti az élelmiszercímke jelöléseit. Súlyosbítja a helyzetet, hogy magas zsír-, só-, cukortartalmú élelmiszereket (például gyorséttermi láncok termékei, kóla, chips) népszerűsítenek. A hazai élelmiszercímke-szabályozásban mindenképpen célszerű figyelembe venni más országok gyakorlatát, különös tekintettel az Egyesült Államok élelmiszercímkéire, valamint a Magyar Nemzeti Szívalapítvány elképzeléseire. Az elmaradás eredménye a 20%-ban túlsúlyos, egészségügyi problémákkal küzdő fiatal nemzedék!

  • Gondolatok a birtokpolitikáról

    A földet elsősorban mint termelési eszközt értelmezve, a pragmatikus gondolkodást és nem a nosztalgiát tartom célravezetőnek. Ismeretes, hogy két elgondolás él a köztudatban. Egyik a liberális földfelfogás, amely szerint a föld olyan termelési eszköz, mellyel más termelési eszközökhöz hasonlóan profitot lehet termelni, amely biztosítja a klasszikus értelemben vett bővített újratermelést. A másik nézet a közgazdasági kategóriákat mellőzve a földet a nemzet kincsének, a paraszti lét alapjának, az élet megtestesítőjének tekinti. Amennyiben ez utóbbi teória eltekint a földnek mint termelési eszköznek objektív tulajdonságaitól, melyek akaratunktól függetlenül működnek, oda jutunk, ahol ma a magyar mezőgazdaság leledzik, vagyis néhány alapanyag kivételével kiszorultunk a piacokról. Ne áltassuk magunkat, ez tény. Az árutermelést megtestesítő tömegtermékeink alig igényelnek munkaerőt, parasztjainknak egyre kevesebb dolguk akad, és megélhetésük is megkérdőjeleződik. Azok maradnak talpon, és szerencsére egyre többen vannak, akik nem merengenek, hanem a gazdasági törvényeket figyelembe véve, és a szabályzórendszert kihasználva menedzselik magukat. A profit maximalizálására törekednek, amely elfogadható szinten biztosítja a gazdálkodó életfeltételeit, a közteherviselést, és ez mellett lehetővé teszi a pótlólagos ráfordításokat is. Nem csak a fejlesztésekre koncentrál, hanem gondoskodik a hozzájuk nélkülözhetetlen forgóalapokról is, termelése fenntartható és környezetvédő. Ugyanakkor a hagyományokat is ápolja, de nem azokra épít. Ez a feltörő réteg ad reményt némi optimizmusra.