A gyöngyösi Károly Róbert Főiskola (KRF) 2006-2009 között egy tíztagú, bioenergetikai innovációs konzorcium munkáját koordinálta a „BIOENKRF” jelű kutatási projekt megvalósításában, melyet az NKTH támogatott az „Asbóth Oszkár” húzóágazati pályázati program keretében. A projekt eredményeként létrejött az a tudásközpont, amely fontos szerepet vállalt a bioenergetikai ágazat hazai kialakulásának támogatásában. Az eredményekről és a program folytatásáról a Magyar Tudomány Ünnepe alkalmából 2009. november 9-én szervezett országos konferencián számoltak be a vezető kutatók. A tudásközpont és a ráépülő, nemzetközivé terebélyesedett tudáshálózat ma már különféle üzleti projekteket szervez és széles körű innovációs szolgáltatásokat végez.
Blog
-
Kihívás: a fenntarthatóság megvalósítása vidéken
A folyamatosságra, vagy másképpen a fenntarthatóságra irányuló emberi magatartás kívánalma bibliai múltra tekint vissza, s az is jól ismert, hogy a természeti erőforrásokat hasznosító mező-erdőgazdasági tevékenységekben, a józan gazdálkodó mindennapjaiban ezek „újratermelése” a gazdálkodás szerves részét képezi, de a folyamatosság, az előrelátás, a beosztás jellemzi a családi élet mindennapjait is. Ennek ellenére – néhány évtizeddel ezelőtt – az emberiség jövőjéért aggódó szakemberek szűk csoportja a fenntartható fejlődést megoldandó tennivalóként tárta a világ elé a természeti környezet, az élővilág gyorsuló pusztulása, a természeti erőforrások mértéktelen kizsarolása miatt. A globalizáció, a klímaváltozás és a közelmúltban kibontakozott pénzügyi-gazdasági világválság csak fokozta a fenntarthatóság időszerűségét és fontosságát. Annak ellenére azonban, hogy az ENSZ is zászlajára tűzte a fenntarthatóság ügyét, globális, regionális szinten a fenntarthatóság alig jutott túl a kívánságokon, óhajokon, lózungokon. Ennek magyarázata, s a nehézség oka is az egyéni, rövid távú, haszonhajhászó és a hosszú távú társadalmi érdek közötti dilemma. Ennek feloldása, a kihívásokra adható válaszok irányába való elmozdulás lokális – települési, vállalkozási, családi-háztartási – szinten a globálisnál, regionálisnál járhatóbbnak ígérkezik.
A helyi fenntarthatóság kulcsterületei (1) a fenntartható tevékenységek, termelés, szolgáltatás, vállalkozás kezdeményezése; (2) a háztartási, termelői, közületi fogyasztás fenntarthatóság irányú formálása; (3) a települési szintű élhetőségre, jól-létre irányuló lépések megtétele, amihez mindenekelőtt tudatformálás, a helyi közösség megnyerése, nevelés; továbbá helyi szabályok alkotása, megállapodások; végül elmarasztalás, szankcionálás kilátásba helyezése szükséges. Az első lépéseket – az adottságok, lehetőségek ismeretében – az eredményekkel kecsegtető területeken indokolt kezdeményezni. -
Földhasználat és fenntarthatóság
A jelen kor legfontosabb problémája, hogy hogyan és miként kezeljük azt a válságot, melynek jelei egyes elemzők szerint már két éve, de kézzel foghatóan is közel egy éve jelen vannak a mindennapjainkban. Egy olyan helyzetről van szó, ami érinti a világ minden országát, az élet minden területét, ezért elengedhetetlen vizsgálni azokat a lehetőségeket, melyek kiutat jelenthetnek ebből a helyzetből. Ez természetesen rendkívül összetett feladat, társadalmi, gazdasági és ökológiai vonatkozásai miatt. A megoldás keresése is komplexitást igényel. Jelen tanulmányban azt mutatjuk be, hogy milyen a földhasználat ebben a különösen kritikus időszakban, illetve melyek lehetnek azok a formái, amelyek elősegíthetik a kiút megtalálását, mindamellett, hogy közben érvényesül a fenntarthatóság is.
-
Közös Agrárpolitika 2013 után: kihívások és lehetséges válaszok
Az ártámogatási mechanizmusokat 1992 óta fokozatosan felváltották a termeléstől független közvetlen kifizetések, amelyek enyhítették a KAP negatív mellékhatásait. A jelenlegi KAP ugyanis kevésbé torzítja az európai és globális agrárpiacokat, mérsékli a fejlődő országok szegény gazdálkodóinak hátrányos helyzetét, sőt a környezetszennyező termelésre is mérséklően hat. Ennek ellenére a költséges SPS egyenlőtlen előnyöket nyújt a tagállamok és az egyes gazdák számára, világos jövedelemelosztási, vidékfejlesztési vagy környezetvédelmi célok megvalósítása nélkül. A vidékfejlesztés és környezetvédelem támogatásának megalapozása gyakran hiányos, a végrehajtás pedig nem eléggé hatékony. Ráadásul a KAP még létező korábbi piaci ártámogatási mechanizmusait (pl. a tejtermékek exporttámogatása, magas importvámok) az EU külkereskedelmi partnerei problémásnak tekintik, ami gyengíti az EU túlzott protekcionizmus leépítésére és a Doha Forduló sikeres befejezésére irányuló tárgyalási pozícióit.
Az új KAP célkitűzéseit az alábbi területekre indokolt összpontosítani: a környezet fenntarthatósága, az innováció, a kutatás és fejlesztés támogatásával a versenyképesség előmozdítása, a katasztrófák és kockázatok kezelése, a kohézió elősegítése. Ugyanakkor indokolt a gazdaságok jövedelemtámogatásának és a méltányos fogyasztói árak garantálásának a feladása. A termelési költségek ugyan magasabbak Európában, többek között a szigorú környezetvédelmi és állatjóléti előírások következtében, de a támogatás akkor is jár, ha a gazdák nem termelnek. A földek támogatása nem növeli az élelmezésbiztonságot, sőt a támogatások környezetvédelmi indokkal sem igazolhatók.
Az SPS-t tehát fokozatosan célszerű megszüntetni. Egyes szakértők szerint ezt a pénzösszeget indokolt inkább átcsoportosítani az 1. pillérből a 2. pillérbe. A 2. pillér összegét a kérdéses agrárpolitikai intézkedések eredményessége alapján lehetne meghatározni. A támogatások átcsoportosítása nem garantálja automatikusan a környezetvédelmet vagy a vidékfejlesztést, ezért a jelenlegi programok alapos felülvizsgálatra szorulnak, további intézkedések bevezetése mellett. Előtérbe került az innováció, a kutatás és fejlesztés támogatásával létrehozott új technológiák elterjesztése, különösképpen a klímaváltozással, a biodiverzitással és ahhoz tartozó ökológiai rendszerrel kapcsolatban. Az élelmezésbiztonság a mezőgazdasági technológia folyamatos fejlesztésével és a szegény, élelmiszerhiánnyal küszködő országok termelésének támogatásával fokozható hatékonyan, nem pedig segélyezéssel. -
A válság hatása a magyar élelmiszer-gazdasági külkereskedelemre nemzetközi összehasonlításban
Magyarország élelmiszer-gazdasági külkereskedelme az árciklus, és ezen belül elsősorban az árrobbanás nyertesei közé sorolható. Lényegesen javult az egyenleg a két időszak között, a gabona és olajos növények exportja a növekvő piaci áraknak köszönhetően ugrásszerűen emelkedett a 2007-2008. években. A többi ágazat képe alapján azonban már inkább a vesztesek körébe került Magyarország, elsősorban a húspiacon (kivéve a baromfiszektort), a tej és tejtermékek, valamint a gyümölcs- és zöldségtermelés csökkenő nemzetközi versenyképessége miatt.
Ha a főbb versenytársak élelmiszer-gazdasági külkereskedelmének alakulásával hasonlítjuk össze hazánkét, még vegyesebb a kép. Hollandia például nem a növekvő nyersanyagáraknak köszönhetően ért el jelentős egyenlegjavulást, ráadásul a költséges importot is sikerült kordában tartania. A hússzektorban a nettó élelmiszer-gazdasági importőrnek számító Németország is egyre jobban veszélyeztette a magyar külpiaci pozíciót. A válság miatt kialakult árollót a vizsgált országok exportőrei jobban ki tudták használni, mert az erősödő árverseny ellenére, agresszív árpolitikájuk révén, piaci részarányt növeltek.
Más a helyzet, ha Lengyelországgal végzünk összehasonlítást, mivel a lengyel élelmiszer-gazdaság csatlakozás óta növekvő külkereskedelme jobban visszaesett a válság időszakában. Lengyelországhoz viszonyítva a magyar élelmiszer-gazdasági külkereskedelem jobban helyt tudott állni, ami nem jelenti azt, hogy mint versenytársat legyőztük volna, mert továbbra is több célpiacon és számos terméknél erős konkurensnek számít. -
Agrárinnovációs központok a kertészetben
A bemutatásra kerülő három településen a mezőgazdaság piacgazdaságra való áttérése eltérő alapokról indult, ezért különböző, de ugyanakkor eredményes agrárinnovációs utat járt be. Soltvadkertre leginkább az jellemző, hogy az eredményeket egyéni stratégiák mentén érték el, főleg azért, mert ők a vállalkozásaikat nem a rendszerváltáskor, hanem már korábban elkezdték.
Mind Kisvejke, mind Mórahalom esetében egy-két külső személy kezdeményezte a fejlesztést, és amikor a bizalom és az együttműködés beindult, akkor erősödtek meg a helyi kezdeményezések. Nagyon fontos, hogy az a kívülálló, aki fejleszteni szándékozik, az ne csak hozzáértő, hanem önzetlen, a helyiek számára rokonszenves és megbízható személy legyen.
Az aprófalu Kisvejkén, a tanyás térségű Mórahalmon és a polgárosult kisvárosban, Soltvadkerten munkaigényes mezőgazdaságra épülő prosperáló vállalkozások jöttek létre. Ahol a mezőgazdaságnak ezek az ágazatai fejlődnek, ott akad bőven (napszámos) munka a szakképzetlen és iskolázatlan szegény rétegek számára, és ahol ez megvan, ott nem jellemző az elszegényedett egzisztenciák széles tömege. Napjainkban a településfejlesztésben a munkanélküli szegény rétegek munkához juttatása vált a legfontosabb kérdéssé, és ezt a problémát a bemutatásra kerülő települések eredményesen kezelik. -
Termelői értékesítő szervezetek jelene és jövője a hazai zöldség-gyümölcs termelésben
Tanulmányunkkal hozzá kívánunk járulni ahhoz, hogy Magyarország elfoglalja az őt megillető méltó helyét a zöldségek és gyümölcsök hazai és nemzetközi piacán. Ugyanis nem elegendő tudnunk azt, hogy milyen komparatív előnyökkel rendelkezünk ezen a téren (is). Azt sem elég tudnunk, hogy milyen csodás ízű, illatú és aromájú zöldséget, gyümölcsöt tudunk megtermelni. Az sem elég, hogy több száz éves hagyománya van nálunk a zöldség-gyümölcs termelésnek. Ez mind nem elég, mert nagy szomorúsággal állapítható meg, hogy nem aknázzuk ki a csaknem 500 milliós európai uniós piac lehetőségeit, sem azt, hogy tőlünk keletre, elérhető távolságra újabb 150 milliós lakosságú potenciális piac található. A magyar lakosság egészségesebb életéhez is szükséges, hogy jelentősen több zöldséget, gyümölcsöt fogyasszon. A hazai kertészeti termékek nettó exportja pedig lehet(ne) a mainak akár 2-3-szorosa is. Legalább ilyen fontos az, hogy ennek következtében több tízezer új és hosszú távon fenntartható munkahely jöjjön létre, túlnyomórészt azokban a kistérségekben, amelyek lakossága a leginkább nélkülözni kényszerül a munkalehetőséget. Azonban mindez csak terv marad mindaddig, amíg nem jönnek létre a zöldség-gyümölcs termelők a mainál nagyobb erőegyesítései; első-, másod- és harmadfokú termelői, értékesítő szervezetei. E szervezetek nélkül arra sincsen lehetőség, hogy mai pozíciónkat megőrizzük a hazai és exportpiacon, nemhogy bármiféle expanzióra lenne lehetősége a magyar zöldség-gyümölcs ágazatnak.
-
Nagy kereskedelmi láncoknak eredményesen értékesítő zöldség-gyümölcs kisárutermelők
A nagy kereskedelmi láncoknak hosszú időn keresztül történő eredményes értékesítés döntő tényezője a kisárutermelő személyes adottsága: a képzettsége, ismereteinek korszerűsége, szorgalma, kitartása, innovációs és változtatási készsége, hosszú távú szemlélete, stratégiai gondolkodásmódja, marketingszemlélete, továbbá a megszokottól eltérő igényekhez való alkalmazkodási képessége, valamint kockázatvállalási hajlandósága.
Az eredményes kisárutermelők legnagyobb problémája a tőkehiány. A tőkehiányból eredő problémák egy részét a rátermettségükből, találékonyságukból eredően meg tudják oldani. A tőkehiány enyhítésére állami támogatás is szükséges, elsősorban az áruvá készítés és a láncok beszerzési rendszeréhez kapcsolható logisztikai rendszer tekintetében. A kis termelési méretek és a döntően speciális zöldség-gyümölcs fajták miatt olyan beszállítási célprogram indítása lenne indokolt, amely kifejezetten a közvetlenül értékesítő zöldség-gyümölcs kisárutermelők réspiaci beszállítását támogatná. -
Az agrárkutatások helyzete és a fontosabb tennivalók
Az agrárkutatás-oktatás kiemelt társadalmi feladat. Az innováció olyan tudatos emberi tevékenység, amely a technikai-gazdasági fejlesztések minden területére kiterjed, s célja új javak és szolgáltatások új módon történő előállítása a tudomány eredményeinek közvetlen felhasználásával. Eredményorientált tevékenység. A gazdasági növekedés motorja. Minél élesebb a verseny a hazai és nemzetközi piacokon, annál nagyobb jelentőségű az innovatív szemléletmód kialakítása.
Az EU tagországainak adatai alapján a 2005-2008. években az országok gazdasága és a K+F tevékenység intenzitása között nagyon erős pozitív összefüggés található. Minél gazdagabb egy ország, annál többet áldoz a kutatás-fejlesztési tevékenységre.
Hazai viszonyok közepette az agrár K+F+I területén a legfontosabb tennivalók a következők
– az innovációs folyamat csak rendszerként kezelhető eredményesen, jól kiszámított útvonalakat szükséges tervezni, s ezek mentén célszerű az innovációs tevékenységet szervezni;
– a társadalomnak erőn felüli K+F aktivitást kellene bevállalni, ami anyagi áldozatokkal, s csak utólagos hozadékkal jár;
– csak piacképes, hazai vagy nemzetközi piacokon értékesíthető termék előállítására irányulhat;
– a szemléletmód gyökeres átformálása, a vállalkozási kedv ösztönzése konkrét anyagi előnyök (pl. adó, támogatás stb.) formájában;
– integrálódni kell az EU nagy K+F projektjeihez, ugyanakkor az eredményeket nemzeti szinten, a hazai erőforrások bevonásával kell a termék- vagy gyártmányfejlesztésben megvalósítani;
– gyökeresen át kell alakítani az innováció gazdasági finanszírozását, mozgósítani kell azt a hatalmas szellemi kapacitást, aminek birtokában vagyunk.
A tudományos transzfer szellemi hátterét az agrároktatási-kutatási intézményeknek szükséges felvállalni. A K+F+I feladatokat az eddigiektől eltérő, célirányosabb útvonalakra kell terelni.
A generáló elemek: új termék előállítása és új, jobb minőséget adó, vagy olcsóbb termelést lehetővé tevő technológiafejlesztés.
Az agrárkutatás-fejlesztés területén a kitörési pontok
– a földhasználat új, lehetséges rendszereinek megkutatása, a birtokviszonyok rendezése;
– K+F bázis létrehozása, kísérletorientált satelling hálózattal, megfelelő állami megrendelésekkel;
– innovációs holdingok szervezése regionális vagy vertikális (termékorientált) klaszterek mentén;
– az értékesítésmarketing-tevékenység új bástyáinak kiépítése;
– tárolókapacitás, hűtőláncok, logisztikai ellátórendszerek szervezése, párosulva belső piacvédelemmel.
E feladatok eredményes megoldásához korszerű K+F+I pályáztatási rendszert indokolt működtetni, egyszerűsítve a pályázati rendszert, szabályozva a pályázatíró cégek működését, mert ez a különféle visszaélések melegágya lehet.