Blog

  • A földbirtok-politika választ igénylő kérdései

    A kérdések széles területet ölelnek fel, ami folytatható a földvédelemmel, a környezetvédelemmel, a földadó kérdésével stb. A politikának – kompromisszumokkal és megegyezéssel – mielőbb lépnie kell, mert a rendezett birtokviszonyok növelik a földárat, élénkítik a termőföld iránti keresletet. Az emelkedő árak ugyanakkor bővítik a földkínálatot, végeredményben élénkül az egész földpiac. Ez a leghatékonyabb eszköz a termőfölddel kapcsolatos spekulációk visszaszorítására.
    Van-e azonban esély a megegyezésre? Politikai síkon aligha! Sőt az agrárközgazdász szakma is meglehetősen megosztott a birtok, a föld kérdésében, hisz köreinken belül is hatnak az érdekek, a megcsontosodott előítéletek. Mégis szükség van egy szakmai vitára, egy őszinte véleménycserére, amely körvonalazhat egy – kompromisszumokkal gazdagon körülágyazott – megegyezést. Valamennyiünknek tudomásul kell vennie, hogy a magyar agrárgazdaságnak rendelkeznie kell egy világos jövőképpel, ha úgy tetszik stratégiával. Ennek pedig alfája és ómegája a hosszú távon stabilnak remélt birtokpolitika.
    E cikk azért íródott, hogy felvessen kérdéseket, leírjon – még ha nem is minden tekintetben kiérlelt – megállapításokat, ezzel lehetőséget adjon a hozzászólásra, a vitára. Hasznos lenne, ha az agrárközgazdász szakma kifejtené véleményét olyan fontos birtokpolitikai kérdésekkel kapcsolatban, mint például a földtulajdon, földbérlet, földpiac, a föld öröklésének szabályozása, az állami szerepvállalás és ennek eszközrendszere.

  • A Természeti Erőforrás-gazdálkodási és Vidékfejlesztési Kar stratégiai irányvonalai a Károly Róbert Főiskolán

    Új struktúrájú kar kezdte meg működését 2009 szeptemberében a Károly Róbert Főiskolán, a Természeti Erőforrás-gazdálkodási és Vidékfejlesztési Kar, amely három intézet öt tanszékéből, két kutatóintézetből és az Erdőtelki Arborétumból jött létre. A Kar filozófiáját a szorosan összekapcsolódó oktatás és kutatás határozza meg. A szervezeti egységek éppen ezért kettős felépítésűek, oktatási egységeik mellett a kutatóintézetek tudományos hátterével is rendelkeznek. A Kar méreteihez igazodóan néhány markáns kutatási irányvonalra összpontosít, melyek egyrészt a helyi adottságokból és tradíciókból táplálkoznak, másrészt világszínvonalú és egyben unikális területnek számítanak.
    A Károly Róbert Főiskola politikájával a jövőt szolgálja, mindenekelőtt a meglévő képzési rendszer reformjával, új tartalmával, új képzési területeivel és olyan magas színvonalú technikák és technológiák kutatás szolgálatába állításával, mellyel az intézmény e vonatkozásban is rákerülhet a hazai és a nemzetközi tudományos élet térképére.

  • A hazai mezőgazdasági együttműködésekről a gazdálkodás folyóiratban V.

    A rendszerváltozás előtt különböző integrációs formákban tevékenykedő vállalatok helyzete gyökeresen megváltozott a rendszerváltozást követően. A különböző objektív (tőkehiány, megszűnő árkiegészítések stb.) és szubjektív (elzárkózás az együttműködéstől) okok következtében a termelő vállalatok integrátori tevékenysége gyakorlatilag megszűnt. Hazánkban a Nyugat-Európában erősödő együttműködési formáktól eltérően azzal ellentétes folyamat játszódott le. A mezőgazdaságban rövid időn belül ún. integrációs vákuum keletkezett, ami hozzájárult az egyébként is nehezen kezelhető piaci zavarokhoz. Az integrációk hiánya napjainkban is érezteti hatását. Napjainkig sem sikerült a megváltozott viszonyokhoz igazodó és az érdekeltek igényeit legalább minimálisan kielégítő új szerveződéseket kialakítani. A 90-es évek elején létrejövő gazdaszövetkezetek – korlátozott méretük és hiányos eszközellátottságuk miatt – nem tudtak általánossá válni és a korábbi együttműködéseket pótolni. A kistermelők (családi gazdálkodók) integrálásának kérdése húsz év óta folyamatosan napirenden van. Az e téren szerzett tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a valamilyen együttműködés keretében gazdálkodók helyzete (gazdálkodási eredményei) általában jobbak, mint az ágazat egészéé. Az is látszik, hogy a felülről jövő, politikai „nyomásra” kialakuló szerveződések kevésbé életképesek, mint azok, amelyeket az érintettek maguk kezdeményeznek.
    A problémát ismerő szakemberek egybehangzó véleménye szerint a hazai mezőgazdaság jelenlegi válságában nagy szerepet játszik az, hogy a megszűnő integrációk helyébe nem sikerült újakat életre hívni. Az integrációs tényezők között egyre fontosabb a finanszírozás, az értékesítés biztonsága, a piaci versenyképesség fokozása. Ezek eléréséhez és folyamatos megtartásához olyan vertikális szerveződési formák kellenének, melyeknek a pénzügyi szféra is alkotóeleme, amelyek képesek a piaci információkat termelési szerkezetet formáló tényezővé alakítani, és a viszonylag gyors változtatást (rugalmas alkalmazkodást) – tőkeerejénél fogva – finanszírozni. Ehhez azonban nemcsak ágazati, hanem össztársadalmi szemléletváltás szükséges, főleg ami az összefogás (a „szövetkezés”) eszméjét illeti. A szükséges (és ma még általában hiányzó) együttműködések nélkül az egyre erőteljesebben globalizálódó világban főleg a kis és közepes nagyságú gazdálkodóknak bizonytalan a jövőjük.

  • Közös Agrárpolitika 2013 után: kihívások és lehetséges válaszok

    Az ártámogatási mechanizmusokat 1992 óta fokozatosan felváltották a termeléstől független közvetlen kifizetések, amelyek enyhítették a KAP negatív mellékhatásait. A jelenlegi KAP ugyanis kevésbé torzítja az európai és globális agrárpiacokat, mérsékli a fejlődő országok szegény gazdálkodóinak hátrányos helyzetét, sőt a környezetszennyező termelésre is mérséklően hat. Ennek ellenére a költséges SPS egyenlőtlen előnyöket nyújt a tagállamok és az egyes gazdák számára, világos jövedelemelosztási, vidékfejlesztési vagy környezetvédelmi célok megvalósítása nélkül. A vidékfejlesztés és környezetvédelem támogatásának megalapozása gyakran hiányos, a végrehajtás pedig nem eléggé hatékony. Ráadásul a KAP még létező korábbi piaci ártámogatási mechanizmusait (pl. a tejtermékek exporttámogatása, magas importvámok) az EU külkereskedelmi partnerei problémásnak tekintik, ami gyengíti az EU túlzott protekcionizmus leépítésére és a Doha Forduló sikeres befejezésére irányuló tárgyalási pozícióit.
    Az új KAP célkitűzéseit az alábbi területekre indokolt összpontosítani: a környezet fenntarthatósága, az innováció, a kutatás és fejlesztés támogatásával a versenyképesség előmozdítása, a katasztrófák és kockázatok kezelése, a kohézió elősegítése. Ugyanakkor indokolt a gazdaságok jövedelemtámogatásának és a méltányos fogyasztói árak garantálásának a feladása. A termelési költségek ugyan magasabbak Európában, többek között a szigorú környezetvédelmi és állatjóléti előírások következtében, de a támogatás akkor is jár, ha a gazdák nem termelnek. A földek támogatása nem növeli az élelmezésbiztonságot, sőt a támogatások környezetvédelmi indokkal sem igazolhatók.
    Az SPS-t tehát fokozatosan célszerű megszüntetni. Egyes szakértők szerint ezt a pénzösszeget indokolt inkább átcsoportosítani az 1. pillérből a 2. pillérbe. A 2. pillér összegét a kérdéses agrárpolitikai intézkedések eredményessége alapján lehetne meghatározni. A támogatások átcsoportosítása nem garantálja automatikusan a környezetvédelmet vagy a vidékfejlesztést, ezért a jelenlegi programok alapos felülvizsgálatra szorulnak, további intézkedések bevezetése mellett. Előtérbe került az innováció, a kutatás és fejlesztés támogatásával létrehozott új technológiák elterjesztése, különösképpen a klímaváltozással, a biodiverzitással és ahhoz tartozó ökológiai rendszerrel kapcsolatban. Az élelmezésbiztonság a mezőgazdasági technológia folyamatos fejlesztésével és a szegény, élelmiszerhiánnyal küszködő országok termelésének támogatásával fokozható hatékonyan, nem pedig segélyezéssel.

  • A válság hatása a magyar élelmiszer-gazdasági külkereskedelemre nemzetközi összehasonlításban

    Magyarország élelmiszer-gazdasági külkereskedelme az árciklus, és ezen belül elsősorban az árrobbanás nyertesei közé sorolható. Lényegesen javult az egyenleg a két időszak között, a gabona és olajos növények exportja a növekvő piaci áraknak köszönhetően ugrásszerűen emelkedett a 2007-2008. években. A többi ágazat képe alapján azonban már inkább a vesztesek körébe került Magyarország, elsősorban a húspiacon (kivéve a baromfiszektort), a tej és tejtermékek, valamint a gyümölcs- és zöldségtermelés csökkenő nemzetközi versenyképessége miatt.
    Ha a főbb versenytársak élelmiszer-gazdasági külkereskedelmének alakulásával hasonlítjuk össze hazánkét, még vegyesebb a kép. Hollandia például nem a növekvő nyersanyagáraknak köszönhetően ért el jelentős egyenlegjavulást, ráadásul a költséges importot is sikerült kordában tartania. A hússzektorban a nettó élelmiszer-gazdasági importőrnek számító Németország is egyre jobban veszélyeztette a magyar külpiaci pozíciót. A válság miatt kialakult árollót a vizsgált országok exportőrei jobban ki tudták használni, mert az erősödő árverseny ellenére, agresszív árpolitikájuk révén, piaci részarányt növeltek.
    Más a helyzet, ha Lengyelországgal végzünk összehasonlítást, mivel a lengyel élelmiszer-gazdaság csatlakozás óta növekvő külkereskedelme jobban visszaesett a válság időszakában. Lengyelországhoz viszonyítva a magyar élelmiszer-gazdasági külkereskedelem jobban helyt tudott állni, ami nem jelenti azt, hogy mint versenytársat legyőztük volna, mert továbbra is több célpiacon és számos terméknél erős konkurensnek számít.

  • Agrárinnovációs központok a kertészetben

    A bemutatásra kerülő három településen a mezőgazdaság piacgazdaságra való áttérése eltérő alapokról indult, ezért különböző, de ugyanakkor eredményes agrárinnovációs utat járt be. Soltvadkertre leginkább az jellemző, hogy az eredményeket egyéni stratégiák mentén érték el, főleg azért, mert ők a vállalkozásaikat nem a rendszerváltáskor, hanem már korábban elkezdték.
    Mind Kisvejke, mind Mórahalom esetében egy-két külső személy kezdeményezte a fejlesztést, és amikor a bizalom és az együttműködés beindult, akkor erősödtek meg a helyi kezdeményezések. Nagyon fontos, hogy az a kívülálló, aki fejleszteni szándékozik, az ne csak hozzáértő, hanem önzetlen, a helyiek számára rokonszenves és megbízható személy legyen.
    Az aprófalu Kisvejkén, a tanyás térségű Mórahalmon és a polgárosult kisvárosban, Soltvadkerten munkaigényes mezőgazdaságra épülő prosperáló vállalkozások jöttek létre. Ahol a mezőgazdaságnak ezek az ágazatai fejlődnek, ott akad bőven (napszámos) munka a szakképzetlen és iskolázatlan szegény rétegek számára, és ahol ez megvan, ott nem jellemző az elszegényedett egzisztenciák széles tömege. Napjainkban a településfejlesztésben a munkanélküli szegény rétegek munkához juttatása vált a legfontosabb kérdéssé, és ezt a problémát a bemutatásra kerülő települések eredményesen kezelik.

  • Termelői értékesítő szervezetek jelene és jövője a hazai zöldség-gyümölcs termelésben

    Tanulmányunkkal hozzá kívánunk járulni ahhoz, hogy Magyarország elfoglalja az őt megillető méltó helyét a zöldségek és gyümölcsök hazai és nemzetközi piacán. Ugyanis nem elegendő tudnunk azt, hogy milyen komparatív előnyökkel rendelkezünk ezen a téren (is). Azt sem elég tudnunk, hogy milyen csodás ízű, illatú és aromájú zöldséget, gyümölcsöt tudunk megtermelni. Az sem elég, hogy több száz éves hagyománya van nálunk a zöldség-gyümölcs termelésnek. Ez mind nem elég, mert nagy szomorúsággal állapítható meg, hogy nem aknázzuk ki a csaknem 500 milliós európai uniós piac lehetőségeit, sem azt, hogy tőlünk keletre, elérhető távolságra újabb 150 milliós lakosságú potenciális piac található. A magyar lakosság egészségesebb életéhez is szükséges, hogy jelentősen több zöldséget, gyümölcsöt fogyasszon. A hazai kertészeti termékek nettó exportja pedig lehet(ne) a mainak akár 2-3-szorosa is. Legalább ilyen fontos az, hogy ennek következtében több tízezer új és hosszú távon fenntartható munkahely jöjjön létre, túlnyomórészt azokban a kistérségekben, amelyek lakossága a leginkább nélkülözni kényszerül a munkalehetőséget. Azonban mindez csak terv marad mindaddig, amíg nem jönnek létre a zöldség-gyümölcs termelők a mainál nagyobb erőegyesítései; első-, másod- és harmadfokú termelői, értékesítő szervezetei. E szervezetek nélkül arra sincsen lehetőség, hogy mai pozíciónkat megőrizzük a hazai és exportpiacon, nemhogy bármiféle expanzióra lenne lehetősége a magyar zöldség-gyümölcs ágazatnak.

  • Nagy kereskedelmi láncoknak eredményesen értékesítő zöldség-gyümölcs kisárutermelők

    A nagy kereskedelmi láncoknak hosszú időn keresztül történő eredményes értékesítés döntő tényezője a kisárutermelő személyes adottsága: a képzettsége, ismereteinek korszerűsége, szorgalma, kitartása, innovációs és változtatási készsége, hosszú távú szemlélete, stratégiai gondolkodásmódja, marketingszemlélete, továbbá a megszokottól eltérő igényekhez való alkalmazkodási képessége, valamint kockázatvállalási hajlandósága.
    Az eredményes kisárutermelők legnagyobb problémája a tőkehiány. A tőkehiányból eredő problémák egy részét a rátermettségükből, találékonyságukból eredően meg tudják oldani. A tőkehiány enyhítésére állami támogatás is szükséges, elsősorban az áruvá készítés és a láncok beszerzési rendszeréhez kapcsolható logisztikai rendszer tekintetében. A kis termelési méretek és a döntően speciális zöldség-gyümölcs fajták miatt olyan beszállítási célprogram indítása lenne indokolt, amely kifejezetten a közvetlenül értékesítő zöldség-gyümölcs kisárutermelők réspiaci beszállítását támogatná.