Blog

  • Nagy kereskedelmi láncoknak eredményesen értékesítő zöldség-gyümölcs kisárutermelők

    A nagy kereskedelmi láncoknak hosszú időn keresztül történő eredményes értékesítés döntő tényezője a kisárutermelő személyes adottsága: a képzettsége, ismereteinek korszerűsége, szorgalma, kitartása, innovációs és változtatási készsége, hosszú távú szemlélete, stratégiai gondolkodásmódja, marketingszemlélete, továbbá a megszokottól eltérő igényekhez való alkalmazkodási képessége, valamint kockázatvállalási hajlandósága.
    Az eredményes kisárutermelők legnagyobb problémája a tőkehiány. A tőkehiányból eredő problémák egy részét a rátermettségükből, találékonyságukból eredően meg tudják oldani. A tőkehiány enyhítésére állami támogatás is szükséges, elsősorban az áruvá készítés és a láncok beszerzési rendszeréhez kapcsolható logisztikai rendszer tekintetében. A kis termelési méretek és a döntően speciális zöldség-gyümölcs fajták miatt olyan beszállítási célprogram indítása lenne indokolt, amely kifejezetten a közvetlenül értékesítő zöldség-gyümölcs kisárutermelők réspiaci beszállítását támogatná.

  • Az agrárkutatások helyzete és a fontosabb tennivalók

    Az agrárkutatás-oktatás kiemelt társadalmi feladat. Az innováció olyan tudatos emberi tevékenység, amely a technikai-gazdasági fejlesztések minden területére kiterjed, s célja új javak és szolgáltatások új módon történő előállítása a tudomány eredményeinek közvetlen felhasználásával. Eredményorientált tevékenység. A gazdasági növekedés motorja. Minél élesebb a verseny a hazai és nemzetközi piacokon, annál nagyobb jelentőségű az innovatív szemléletmód kialakítása.
    Az EU tagországainak adatai alapján a 2005-2008. években az országok gazdasága és a K+F tevékenység intenzitása között nagyon erős pozitív összefüggés található. Minél gazdagabb egy ország, annál többet áldoz a kutatás-fejlesztési tevékenységre.
    Hazai viszonyok közepette az agrár K+F+I területén a legfontosabb tennivalók a következők
    – az innovációs folyamat csak rendszerként kezelhető eredményesen, jól kiszámított útvonalakat szükséges tervezni, s ezek mentén célszerű az innovációs tevékenységet szervezni;
    – a társadalomnak erőn felüli K+F aktivitást kellene bevállalni, ami anyagi áldozatokkal, s csak utólagos hozadékkal jár;
    – csak piacképes, hazai vagy nemzetközi piacokon értékesíthető termék előállítására irányulhat;
    – a szemléletmód gyökeres átformálása, a vállalkozási kedv ösztönzése konkrét anyagi előnyök (pl. adó, támogatás stb.) formájában;
    – integrálódni kell az EU nagy K+F projektjeihez, ugyanakkor az eredményeket nemzeti szinten, a hazai erőforrások bevonásával kell a termék- vagy gyártmányfejlesztésben megvalósítani;
    – gyökeresen át kell alakítani az innováció gazdasági finanszírozását, mozgósítani kell azt a hatalmas szellemi kapacitást, aminek birtokában vagyunk.
    A tudományos transzfer szellemi hátterét az agrároktatási-kutatási intézményeknek szükséges felvállalni. A K+F+I feladatokat az eddigiektől eltérő, célirányosabb útvonalakra kell terelni.
    A generáló elemek: új termék előállítása és új, jobb minőséget adó, vagy olcsóbb termelést lehetővé tevő technológiafejlesztés.
    Az agrárkutatás-fejlesztés területén a kitörési pontok
    – a földhasználat új, lehetséges rendszereinek megkutatása, a birtokviszonyok rendezése;
    – K+F bázis létrehozása, kísérletorientált satelling hálózattal, megfelelő állami megrendelésekkel;
    – innovációs holdingok szervezése regionális vagy vertikális (termékorientált) klaszterek mentén;
    – az értékesítésmarketing-tevékenység új bástyáinak kiépítése;
    – tárolókapacitás, hűtőláncok, logisztikai ellátórendszerek szervezése, párosulva belső piacvédelemmel.
    E feladatok eredményes megoldásához korszerű K+F+I pályáztatási rendszert indokolt működtetni, egyszerűsítve a pályázati rendszert, szabályozva a pályázatíró cégek működését, mert ez a különféle visszaélések melegágya lehet.

  • A magyar tejvertikum diagnózisa

    Magyarország tejtermelése az EU-csatlakozást követően visszaesett. A többnyire alacsony átvételi árak és a szigorúbb minőségi követelmények miatt az elmúlt években sok tejtermelő kiszorult a piacról. A tej- és tejtermékek külkereskedelmében 2004 óta mind volumenben, mind értékben nettó importőri pozícióba kerültünk.
    A tejkvóta-rendszer fokozatos kivezetése (a hazai kvóta kihasználtsága alig éri el a 85%-ot) a hazai tejágazatot közvetetten érintheti: a hatékonyabban termelő tagállamok kerülhetnek előnybe a számunkra fontos olaszországi piacon, így értékesítési lehetőségeink szűkülhetnek, a hazai árakra még nagyobb nyomás nehezedhet.
    Magyarországon a tejfeldolgozás koncentráltsága a vállalatok nagy száma ellenére viszonylag erős. A tejipar kettős prés alatt áll: a kereskedelem a fogyasztók megnyeréséért leszorítja az átvételi árakat, míg a feldolgozók egymással és az exportpiaccal is versenyeznek az alapanyagért és kapacitásaik jobb kihasználásáért. A magyarországi gyártók a technológiában, a hatékonyságban és a termék-innovációban lemaradtak a versenytársaktól.
    A tejtermékek értékesítésében az üzletláncok a domináns szereplők, piaci stratégiájuk egyoldalúan fogyasztó-centrikus, árkövető magatartást folytatnak, kereskedelmi márkás termékeikkel gyengítik a feldolgozók pozícióit. A tej és tejtermékek növekvő behozatala miatt tovább csökkenhet a hazai feldolgozók belpiaci részesedése, ami elkerülhetetlenné teszi a cégek közötti szelekciót és valószínűsíti a külföldi tőke térnyerését.
    Magyarországon a fehérjére és zsírra vonatkoztatva viszonylag drágán termelnek tejet. A termelés költségszerkezetében a leggyengébb pont a takarmányköltség, de meghatározóak az állomány-egészségügyi kiadások és a különféle veszteségek is. A szervezettségben és munkatermelékenységben egyértelmű a versenyhátrány, márpedig a versenyképességet már középtávon a relatív költséghatékonyság határozza meg.
    Magyarországon a társas gazdaságok a saját földterület hiánya miatt a földtulajdonosoknak kiszolgáltatottak. A fejlesztési támogatások iránt igen csekély az érdeklődés, ugyanis az akut tőkehiány, a drága hitelek, a piaci körülmények és gazdasági kilátások, továbbá a támogatások feltételeként előírt termelési kötelezettség a szereplők jelentős hányadát nem serkenti modernizációra.

  • Alternatív energiaforrások lakossági megítélésében bekövetkezett változások

    Jelen tanulmányban alapvető célkitűzésünk, hogy két primer kutatás eredményeinek tükrében bemutassuk, miként változott három év elteltével az alternatív energiaforrások megítélése a hazai lakosság körében. A 2006-ban és 2009-ben folytatott szóbeli megkérdezések eredményeit leíró statisztikák, két- és többváltozós összefüggés-vizsgálatok segítségével elemeztük. Összességében elmondható, hogy pozitív változás tanúi lehetünk: valamennyi energiaforrás esetében mind a tájékozottság, mind az ismeret, valamint a hozzáállás, vélekedés tekintetében kedvezőbb eredmények születtek 2009-ben 2006-hoz képest. Az alternatív energiaforrások lakossági megítéléséhez tervezett kommunikációs politikában – a pozitív változások ellenére is – a tájékoztatásra célszerű fókuszálni, a széles publicitást nyújtó információs eszközökön keresztül, továbbá a korrekt, hiteles és meggyőző érvek kommunikálása is szükséges, megfelelő fórumokon, az ahhoz jól illeszkedő kommunikációs forrás, véleményvezető bevonásával.

  • Az Észak-alföldi régió kistérségeinek összehasonlító elemzése

    Rövid munkánkban az Észak-alföldi Régiót vizsgáltuk, főleg annak hátrányos helyzetéből adódóan. A régió kistérségeinek összehasonlító elemzésével az volt a célunk, hogy rávilágítsunk a kistérségek közötti differenciálódás lehetséges okaira, hiszen azok feltárásával a területi egyenlőtlenségek kezelése – mely nem csak Magyarországon, de Közép-Kelet Európában napjaink egyik központi kérdése – eredményesebbé válhat. Ehhez statisztikai mutatókat – például vándorlási különbözet, munkanélküliségi arány, az 1000 lakosra jutó regisztrált vállalkozások száma stb. –, főkomponens-analízist és a hatályos kistérségi kategorizálást használtuk fel. Az eredmények egyértelműek: a térség országosan hátrányos helyzetét súlyosbítja a területén belüli heterogenitás, a megyeszékhelyi és perifériális kistérségek közötti óriási különbség. A Nyíregyházi, Debreceni és Szolnoki kistérség régión belüli kiemelkedő helyzete 2006-ra is megmaradt, átlagon felüli helyzetűnek ezeken túlmenően csak a Jászberényi és Hajdúszoboszlói kistérség tekinthető. A Csengeri kistérség fejlettségben továbbra is jelentősen elmarad a régió további térségeitől. Ezen problémák orvoslásának kulcsa lehet a határ mentiség, az infrastrukturális elmaradottság és az alacsony képzettségi színvonal kezelése.

  • Búzatermelés – olcsón vagy jól?

    Az utóbbi időben a mezőgazdasági termelők jó része elfordult az intenzív termeléstől, és költségkímélő módon kezdett gazdálkodni. Nem a körülményekhez képest legnagyobb termés betakarítása a cél, hanem a lehető legnagyobb profit. Célunk a szemléletváltás gazdasági következményeinek vizsgálata, és az elmúlt két év eredményeit vizsgálva kiderült, hogy a profit mindenképpen nőtt a költségcsökkentéssel, ugyanakkor ez a szemlélet hosszú távon jelentős agronómiai problémákat okozhat.

  • A kontrolling alkalmazásának előnyei a hazai kis- és középvállalkozásoknál

    A kutatók és gyakorlati szakemberek számára mindig is nagy dilemmát jelentett az optimális vállalati méret és az ezzel összefüggő hatékonyság kérdése. Napjainkra egyértelművé vált, hogy nem minden tevékenység esetében igaz, hogy a nagyobb méret jelenti a hatékonyabb megoldást.
    Kutatásom eredményeképpen felhívom a figyelmet arra, hogy a gazdaságpolitika céljainak teljesüléséhez – az európai uniós követelményekkel összefüggésben – meg kell teremteni a lehetőségét annak, hogy a kis- és középvállalkozások működése hatékonyabbá válhasson, gazdálkodásuk eredményesebb legyen, melyhez elengedhetetlen feltétel különböző eljárások és módszerek adaptációja.
    A vállalkozások részéről fontos, hogy nyitottak legyenek az új innovatív rendszerek iránt, és azt meg kell próbálniuk beépíteni mindennapi döntéshozatali mechanizmusaikba. A kisvállalkozások vezetőinek döntéshozatali folyamatainál is lényeges a hatékony és a racionális gondolkodás, melynek elősegítője a kontrolling szemléletmód kialakítása, a kontrolling funkciók alkalmazása. Kutatásom során bizonyítást nyert, hogy a kontrollingot alkalmazó kis- és középvállalkozások egyértelmű versenyelőnyt élveznek a többi vállalkozással szemben, mely versenyelőny hosszabb távon kifejezőbb, jellemzőbb.

  • A precíziós gazdálkodás terjedésének vizsgálata

    A precíziós gazdálkodás – 90-es évek közepétől kezdődő – alkalmazását követően napjainkban is megválaszolásra vár a beruházás megtérülési idejének és a területnagyságnak az összefüggése. Megállapítható, hogy a beruházás az eszközök gyors avulását figyelembe véve 3 éves megtérülés esetén 3 millió Ft (áfával együtt) értékű eszközberuházás, 21 140 Ft/ha inputfelhasználás és 5%-os megtakarítási szint mellett 946 ha-on térülhet meg az inputanyag-megtakarításból. Természetesen több végeredmény is lehetséges a változók függvényében.

  • A falusi turizmus és a mezőgazdaság potenciális kapcsolódási lehetőségei az Észak-Alföldi régióban

    A mezőgazdaság a vidéki területek életében, a vidékfejlesztésben jelentős funkciókat töltött és tölt be ma is. A mezőgazdaság alacsony jövedelemtermelő képessége kapcsán azonban szükségessé válhat a mezőgazdaságban dolgozók jövedelmének kiegészítése. A tevékenységhez kitűnően kapcsolható a gyógynövénytermesztés, biogazdálkodás, kézművesipari termékek előállítása és az idegenforgalom. A falusi vendéglátás klasszikus értelemben a mezőgazdaságból származó jövedelmet egészíti ki, azonban magyar viszonyok között a két tevékenység általában alig kapcsolódik egymáshoz.
    Jelenlegi kutatásunkban arra törekszünk, hogy felmérjük az Észak-alföldi Régióban működő mezőgazdasági vállalkozók, földtulajdonosok hajlandóságát falusi turizmus végzésére, falusi vendéglátók készségét mezőgazdasági tevékenység folytatására, továbbá a mindkét tevékenységet végző gazdaságok sikeres működésének feltételeit meghatározva, lehatárolni a régió potenciális lehetőségeit a mezőgazdasági tevékenység és a falusi vendéglátó tevékenység összekapcsolására. Vizsgáljuk továbbá azt is, hogy a két tevékenységnek milyen gazdasági eredménye lehet, illetve azok hogyan befolyásolhatják a vizsgált régióban élők jövedelemviszonyait. Munkánk során eddig összesen 122 vállalkozás kérdőíves felmérését végeztük el.

  • A tápanyagpótlás és gyomirtás értékelése a helyspecifikus növénytermelési technológiá

    A Szent István Egyetem Józsefmajori tangazdaságának relatív jó talajadottságokkal rendelkező tábláiban hektáronként akár 60 kg nitrogénhatóanyag-megtakarítás is elvárható a precíziós tápanyagpótlás alkalmazásával a konvencionális technológiához képest. A precíziós tápanyagpótlási technológiával a vizsgált táblák 50%-ánál tapasztalható anyagköltség-megtakarítás. Ez abban az esetben igaz, ha nem vesszük figyelembe a parcellaszintű hozam-potenciált. Az anyagmegtakarítás mellett azonban célszerű számolni a működési költségek növekedésével. A Szegedi Gabonakutató Kft. Segítségével végzett szántóföldi kísérletek adatai alapján megállapítható, hogy kukoricatermelésnél 48,85% őszi gyomborítottság felett ökonómiailag indokolt a precíziós gyomirtás.