Blog

  • Agrárinnovációs központok a kertészetben

    A bemutatásra kerülő három településen a mezőgazdaság piacgazdaságra való áttérése eltérő alapokról indult, ezért különböző, de ugyanakkor eredményes agrárinnovációs utat járt be. Soltvadkertre leginkább az jellemző, hogy az eredményeket egyéni stratégiák mentén érték el, főleg azért, mert ők a vállalkozásaikat nem a rendszerváltáskor, hanem már korábban elkezdték.
    Mind Kisvejke, mind Mórahalom esetében egy-két külső személy kezdeményezte a fejlesztést, és amikor a bizalom és az együttműködés beindult, akkor erősödtek meg a helyi kezdeményezések. Nagyon fontos, hogy az a kívülálló, aki fejleszteni szándékozik, az ne csak hozzáértő, hanem önzetlen, a helyiek számára rokonszenves és megbízható személy legyen.
    Az aprófalu Kisvejkén, a tanyás térségű Mórahalmon és a polgárosult kisvárosban, Soltvadkerten munkaigényes mezőgazdaságra épülő prosperáló vállalkozások jöttek létre. Ahol a mezőgazdaságnak ezek az ágazatai fejlődnek, ott akad bőven (napszámos) munka a szakképzetlen és iskolázatlan szegény rétegek számára, és ahol ez megvan, ott nem jellemző az elszegényedett egzisztenciák széles tömege. Napjainkban a településfejlesztésben a munkanélküli szegény rétegek munkához juttatása vált a legfontosabb kérdéssé, és ezt a problémát a bemutatásra kerülő települések eredményesen kezelik.

  • Termelői értékesítő szervezetek jelene és jövője a hazai zöldség-gyümölcs termelésben

    Tanulmányunkkal hozzá kívánunk járulni ahhoz, hogy Magyarország elfoglalja az őt megillető méltó helyét a zöldségek és gyümölcsök hazai és nemzetközi piacán. Ugyanis nem elegendő tudnunk azt, hogy milyen komparatív előnyökkel rendelkezünk ezen a téren (is). Azt sem elég tudnunk, hogy milyen csodás ízű, illatú és aromájú zöldséget, gyümölcsöt tudunk megtermelni. Az sem elég, hogy több száz éves hagyománya van nálunk a zöldség-gyümölcs termelésnek. Ez mind nem elég, mert nagy szomorúsággal állapítható meg, hogy nem aknázzuk ki a csaknem 500 milliós európai uniós piac lehetőségeit, sem azt, hogy tőlünk keletre, elérhető távolságra újabb 150 milliós lakosságú potenciális piac található. A magyar lakosság egészségesebb életéhez is szükséges, hogy jelentősen több zöldséget, gyümölcsöt fogyasszon. A hazai kertészeti termékek nettó exportja pedig lehet(ne) a mainak akár 2-3-szorosa is. Legalább ilyen fontos az, hogy ennek következtében több tízezer új és hosszú távon fenntartható munkahely jöjjön létre, túlnyomórészt azokban a kistérségekben, amelyek lakossága a leginkább nélkülözni kényszerül a munkalehetőséget. Azonban mindez csak terv marad mindaddig, amíg nem jönnek létre a zöldség-gyümölcs termelők a mainál nagyobb erőegyesítései; első-, másod- és harmadfokú termelői, értékesítő szervezetei. E szervezetek nélkül arra sincsen lehetőség, hogy mai pozíciónkat megőrizzük a hazai és exportpiacon, nemhogy bármiféle expanzióra lenne lehetősége a magyar zöldség-gyümölcs ágazatnak.

  • Nagy kereskedelmi láncoknak eredményesen értékesítő zöldség-gyümölcs kisárutermelők

    A nagy kereskedelmi láncoknak hosszú időn keresztül történő eredményes értékesítés döntő tényezője a kisárutermelő személyes adottsága: a képzettsége, ismereteinek korszerűsége, szorgalma, kitartása, innovációs és változtatási készsége, hosszú távú szemlélete, stratégiai gondolkodásmódja, marketingszemlélete, továbbá a megszokottól eltérő igényekhez való alkalmazkodási képessége, valamint kockázatvállalási hajlandósága.
    Az eredményes kisárutermelők legnagyobb problémája a tőkehiány. A tőkehiányból eredő problémák egy részét a rátermettségükből, találékonyságukból eredően meg tudják oldani. A tőkehiány enyhítésére állami támogatás is szükséges, elsősorban az áruvá készítés és a láncok beszerzési rendszeréhez kapcsolható logisztikai rendszer tekintetében. A kis termelési méretek és a döntően speciális zöldség-gyümölcs fajták miatt olyan beszállítási célprogram indítása lenne indokolt, amely kifejezetten a közvetlenül értékesítő zöldség-gyümölcs kisárutermelők réspiaci beszállítását támogatná.

  • Az agrárkutatások helyzete és a fontosabb tennivalók

    Az agrárkutatás-oktatás kiemelt társadalmi feladat. Az innováció olyan tudatos emberi tevékenység, amely a technikai-gazdasági fejlesztések minden területére kiterjed, s célja új javak és szolgáltatások új módon történő előállítása a tudomány eredményeinek közvetlen felhasználásával. Eredményorientált tevékenység. A gazdasági növekedés motorja. Minél élesebb a verseny a hazai és nemzetközi piacokon, annál nagyobb jelentőségű az innovatív szemléletmód kialakítása.
    Az EU tagországainak adatai alapján a 2005-2008. években az országok gazdasága és a K+F tevékenység intenzitása között nagyon erős pozitív összefüggés található. Minél gazdagabb egy ország, annál többet áldoz a kutatás-fejlesztési tevékenységre.
    Hazai viszonyok közepette az agrár K+F+I területén a legfontosabb tennivalók a következők
    – az innovációs folyamat csak rendszerként kezelhető eredményesen, jól kiszámított útvonalakat szükséges tervezni, s ezek mentén célszerű az innovációs tevékenységet szervezni;
    – a társadalomnak erőn felüli K+F aktivitást kellene bevállalni, ami anyagi áldozatokkal, s csak utólagos hozadékkal jár;
    – csak piacképes, hazai vagy nemzetközi piacokon értékesíthető termék előállítására irányulhat;
    – a szemléletmód gyökeres átformálása, a vállalkozási kedv ösztönzése konkrét anyagi előnyök (pl. adó, támogatás stb.) formájában;
    – integrálódni kell az EU nagy K+F projektjeihez, ugyanakkor az eredményeket nemzeti szinten, a hazai erőforrások bevonásával kell a termék- vagy gyártmányfejlesztésben megvalósítani;
    – gyökeresen át kell alakítani az innováció gazdasági finanszírozását, mozgósítani kell azt a hatalmas szellemi kapacitást, aminek birtokában vagyunk.
    A tudományos transzfer szellemi hátterét az agrároktatási-kutatási intézményeknek szükséges felvállalni. A K+F+I feladatokat az eddigiektől eltérő, célirányosabb útvonalakra kell terelni.
    A generáló elemek: új termék előállítása és új, jobb minőséget adó, vagy olcsóbb termelést lehetővé tevő technológiafejlesztés.
    Az agrárkutatás-fejlesztés területén a kitörési pontok
    – a földhasználat új, lehetséges rendszereinek megkutatása, a birtokviszonyok rendezése;
    – K+F bázis létrehozása, kísérletorientált satelling hálózattal, megfelelő állami megrendelésekkel;
    – innovációs holdingok szervezése regionális vagy vertikális (termékorientált) klaszterek mentén;
    – az értékesítésmarketing-tevékenység új bástyáinak kiépítése;
    – tárolókapacitás, hűtőláncok, logisztikai ellátórendszerek szervezése, párosulva belső piacvédelemmel.
    E feladatok eredményes megoldásához korszerű K+F+I pályáztatási rendszert indokolt működtetni, egyszerűsítve a pályázati rendszert, szabályozva a pályázatíró cégek működését, mert ez a különféle visszaélések melegágya lehet.

  • Zöldségtermelés a magyarországi agrárfejlesztés egyik stratégiai lehetősége

    A zöldségtermelés fejlesztése a hazai agrártermelés egyik ígéretes lehetősége, a tevékenység ma még versenyképes, de versenyképessége csökken. Nemzeti, fogyasztói és gazdálkodói érdek az ágazat fejlesztése, hiszen így a vidéki munkanélküliség is csökkenthető. A termelés során nagy hangsúlyt kell fektetni a minőségre, hiszen az EU-ban csak az a termelő tud megfelelni a követelményeknek, aki megbízható minőségű terméket tud rendszeresen szállítani. Az ágazat tőkeszegény, ezért a technikai, innovációs és logisztikai fejlesztések elmaradtak a kívánatostól. Ezen változtatni kell!
    Kedvező adottságaink lehetőséget teremtenek a termékkibocsátás szerény növelésére és a földrajzi fekvésből adódó logisztikai lehetőségek kihasználására. A fejlődéshez egy komplett fejlesztési csomag kell, nevezetesen az ipari háttér megteremtése, a belföldi fogyasztás növelése, biotermékek, különlegességek, hungarikumok termelése, a piaci rések kihasználása, szervezettség, logisztikai és marketingtevékenység javítása, öntözés és termálvizes fűtés elterjesztése, kutatással és szaktanácsadással kapcsolatos tevékenységek kiemelt preferálása szükséges. Termelői összefogás nélkül nincs eredmény. Az öntözés a zöldségtermesztésnél alapvető, az öntözött területet duplájára kellene növelni.
    Kutatásunk alapján a zöldséghajtatás, ha termálvizes vagy biomassza alapú fűtést alkalmaznak, jó eredményeket érhet el.

  • A fenntartható fejlődés kérdései a Gyöngyösi Kistérség településein

    A kutatás célja a fenntarthatóság lokális, helyi (kistérségi, települési) megvalósítási lehetőségeinek, megoldási módjainak, ellentmondásainak és akadályainak feltárása. A kérdőíves vizsgálat az önkormányzatoknál és a lakosságnál is ismerethiányt és gyenge kezdeményezőkészséget jelzett. Igaz, napjainkban Magyarországon a fenntarthatóságot kormányzati és helyi szinten sem kezelik jelentőségének megfelelő helyen, s a nemzeti stratégia is csak 2007-re készült el. Útmutatók és esettanulmányok híján az önkormányzatok is csak tapogatóznak, és a lakosság sincsen tisztában a nemzetközi kezdeményezés jelentőségével. A törvényi háttér csak azt rögzíti, hogy a helyi hatóságok részt vehetnek ilyen stratégiák készítésében, de nem fogalmaz meg kötelezettségeket, elvárásokat. A civil szférából sem érkeznek kezdeményezések, hiszen Magyarországon a demokratikus hagyományok szerények, és a környezeti kérdések is meglehetősen hátul szerepelnek a lakosság értékrendjében. Biztatónak tekinthető, hogy a stratégiák elkészítéséhez szükséges elemek egy részével már rendelkeznek az önkormányzatok. Ajánlható a törvényi szabályozás átgondolása, útmutatók és esettanulmányok készítése és propagálása, valamint a kormányzat helyi fenntarthatóság iránti elkötelezettségének hangsúlyozása. Olyan törvény szükséges, amely kormányzati és helyi szinten is megvalósítható és kötelező előírásokat tartalmaz.

  • A bizalom hatása a szövetkezeti tagok teljesítményére és elégedettségére a ZÖLD-TERMÉK termelői értékesítő szövetkezetnél

    A cikk a tagok közötti, valamint a tagok és menedzsment közötti bizalom hatását vizsgálja egy magyarországi kertészeti ágazatban működő mezőgazdasági marketingszövetkezet példáján. Ezen belül a bizalom szövetkezeti tagok teljesítményére és elégedettségére gyakorolt hatását, valamint a szövetkezetben való maradásban betöltött szerepét vizsgáljuk. Racionális és érzelmi alapú megközelítésben vizsgáljuk a bizalom szerepét. Összhangban az előzetes feltételezésekkel, különbséget találtunk a racionális és érzelmi alapú bizalom csoportkohézióra és a szövetkezeti tagok elégedettségére gyakorolt hatásában.
    A kapott eredmények azt mutatják, hogy a szövetkezeti tagok közötti bizalom pozitív hatással van a csoportkohézióra. A tagok közötti bizalom (racionális és érzelmi alapú) nagyobb hatással van a csoportkohézióra, mint a tagok és menedzsment közötti bizalom (racionális és érzelmi alapú). A tagok közötti, valamint a tagok és a menedzsment közötti érzelmi alapú bizalom együttesen nagyobb hatással van a csoportkohézióra, mint a tagok közötti, valamint a tagok és a menedzsment közötti racionális alapú bizalom. Az eredmények megerősítik a csoportkohézió pozitív hatását a tagok elégedettségének megítélésében. Továbbá az érzelmi alapú bizalom gyakorol nagyobb hatást a tagok elégedettségére, szemben a racionális alapú bizalommal.
    Az érzelmi alapú bizalom nagyobb hatása arra utal, hogy a szövetkezés, együttműködés érzelmi alapjai jelenleg erősebbek, mint a szövetkezés kézzel fogható gazdasági eredményei. A TÉSZ vezetése a szervezet megbízhatóságának növelésével és a személyes kapcsolatok (tagok közötti, tagok és vezetés közötti) erősítésével tudja javítani a szövetkezeten belüli kohéziót, ezáltal a tagok elégedettségérzését, szövetkezetben való maradását. Természetesen a TÉSZ-nek meg kell teremtenie az értékesítés biztonságát, ami a tagok legfontosabb elvárása a TÉSZ-szel szemben.

  • Fenntarthatósági vizsgálatok a vidékfejlesztésben

    A fenntarthatóság jelentősége és aktualitása nem szorul különösebb bizonyításra, mert tapasztalható, hogy a természeti rendszerek körforgásának, vagy az anyagi javak újratermelésének zavarai már az emberi létezést veszélyeztetik. A vizsgálat tárgyául a Tisza-tó térsége, illetve a Tisza-tó Térségi Fejlesztési Tanácsba tömörült 73 település szolgált. Hazánkban a fenntarthatósági vizsgálatok szerepe a vidékfejlesztésben kiemelt jelentőségű. A vidéki térségek fejlettségi szintjei és lehetőségei erőteljesen befolyásolhatják a fenntarthatóság gyakorlati megvalósításának esélyeit, amint azt korábbi vizsgálataink is alátámasztották. A vizsgált területen a támogatásokban meghirdetett fejlesztési elgondolások kérdőíves vizsgálatának eredményei alapján megállapítható, hogy a fejlesztési elgondolások nem tükröznek határozott irányvonalat, ami nem kedvez többek közt a helyi sajátosságokon alapuló vidéki, helyi fenntarthatósági törekvéseknek. Az „Új Magyarország Falu Program az élhető vidékért” öt intézkedéscsomagjának helyi megítélése sem minden esetben tükrözi a lokális adottságokban és értékekben rejlő lehetőségek felismerését, mely alapvető akadálya lehet a fenntartható vidékfejlesztésnek.

  • Az Észak-alföldi régió kistérségeinek összehasonlító elemzése

    Rövid munkánkban az Észak-alföldi Régiót vizsgáltuk, főleg annak hátrányos helyzetéből adódóan. A régió kistérségeinek összehasonlító elemzésével az volt a célunk, hogy rávilágítsunk a kistérségek közötti differenciálódás lehetséges okaira, hiszen azok feltárásával a területi egyenlőtlenségek kezelése – mely nem csak Magyarországon, de Közép-Kelet Európában napjaink egyik központi kérdése – eredményesebbé válhat. Ehhez statisztikai mutatókat – például vándorlási különbözet, munkanélküliségi arány, az 1000 lakosra jutó regisztrált vállalkozások száma stb. –, főkomponens-analízist és a hatályos kistérségi kategorizálást használtuk fel. Az eredmények egyértelműek: a térség országosan hátrányos helyzetét súlyosbítja a területén belüli heterogenitás, a megyeszékhelyi és perifériális kistérségek közötti óriási különbség. A Nyíregyházi, Debreceni és Szolnoki kistérség régión belüli kiemelkedő helyzete 2006-ra is megmaradt, átlagon felüli helyzetűnek ezeken túlmenően csak a Jászberényi és Hajdúszoboszlói kistérség tekinthető. A Csengeri kistérség fejlettségben továbbra is jelentősen elmarad a régió további térségeitől. Ezen problémák orvoslásának kulcsa lehet a határ mentiség, az infrastrukturális elmaradottság és az alacsony képzettségi színvonal kezelése.

  • Búzatermelés – olcsón vagy jól?

    Az utóbbi időben a mezőgazdasági termelők jó része elfordult az intenzív termeléstől, és költségkímélő módon kezdett gazdálkodni. Nem a körülményekhez képest legnagyobb termés betakarítása a cél, hanem a lehető legnagyobb profit. Célunk a szemléletváltás gazdasági következményeinek vizsgálata, és az elmúlt két év eredményeit vizsgálva kiderült, hogy a profit mindenképpen nőtt a költségcsökkentéssel, ugyanakkor ez a szemlélet hosszú távon jelentős agronómiai problémákat okozhat.