A mezőgazdaság a vidéki területek életében, a vidékfejlesztésben jelentős funkciókat töltött és tölt be ma is. A mezőgazdaság alacsony jövedelemtermelő képessége kapcsán azonban szükségessé válhat a mezőgazdaságban dolgozók jövedelmének kiegészítése. A tevékenységhez kitűnően kapcsolható a gyógynövénytermesztés, biogazdálkodás, kézművesipari termékek előállítása és az idegenforgalom. A falusi vendéglátás klasszikus értelemben a mezőgazdaságból származó jövedelmet egészíti ki, azonban magyar viszonyok között a két tevékenység általában alig kapcsolódik egymáshoz.
Jelenlegi kutatásunkban arra törekszünk, hogy felmérjük az Észak-alföldi Régióban működő mezőgazdasági vállalkozók, földtulajdonosok hajlandóságát falusi turizmus végzésére, falusi vendéglátók készségét mezőgazdasági tevékenység folytatására, továbbá a mindkét tevékenységet végző gazdaságok sikeres működésének feltételeit meghatározva, lehatárolni a régió potenciális lehetőségeit a mezőgazdasági tevékenység és a falusi vendéglátó tevékenység összekapcsolására. Vizsgáljuk továbbá azt is, hogy a két tevékenységnek milyen gazdasági eredménye lehet, illetve azok hogyan befolyásolhatják a vizsgált régióban élők jövedelemviszonyait. Munkánk során eddig összesen 122 vállalkozás kérdőíves felmérését végeztük el.
Blog
-
A falusi turizmus és a mezőgazdaság potenciális kapcsolódási lehetőségei az Észak-Alföldi régióban
-
A tápanyagpótlás és gyomirtás értékelése a helyspecifikus növénytermelési technológiá
A Szent István Egyetem Józsefmajori tangazdaságának relatív jó talajadottságokkal rendelkező tábláiban hektáronként akár 60 kg nitrogénhatóanyag-megtakarítás is elvárható a precíziós tápanyagpótlás alkalmazásával a konvencionális technológiához képest. A precíziós tápanyagpótlási technológiával a vizsgált táblák 50%-ánál tapasztalható anyagköltség-megtakarítás. Ez abban az esetben igaz, ha nem vesszük figyelembe a parcellaszintű hozam-potenciált. Az anyagmegtakarítás mellett azonban célszerű számolni a működési költségek növekedésével. A Szegedi Gabonakutató Kft. Segítségével végzett szántóföldi kísérletek adatai alapján megállapítható, hogy kukoricatermelésnél 48,85% őszi gyomborítottság felett ökonómiailag indokolt a precíziós gyomirtás.
-
Környezetileg fenntartható turizmus: külföldi és hazai relációk
A turisztikai stratégiákra, turizmuspolitikára vagy menedzsmentre vonatkozóan jelenleg már általánosan elvárt igény a fenntarthatóság figyelembe vétele. Bár a legtöbb megközelítés általánosságban foglalkozik a kérdéssel, a kapcsolat és a célok elérhetősége nem mindig világos.
Általánosan elfogadott, hogy a fenntarthatóság három kulcseleme jelölhető ki: gazdasági, társadalmi és környezeti. Ezek arányainak figyelembevételével közelíthetünk eredményesen a fenntarthatósági célok irányába. Mindenképpen figyelembe kell venni, hogy a turizmusban a látogatónak mind a három tényezőre hatása van.
A desztináció-menedzsmentben mind a három fő tényezőre erős figyelemmel kell lenni. A turisztikai fejlesztéseket és célokat fenntartható módon kell elérni. A desztináció-menedzsmentben tehát ezeket a folyamatokat és kulcselemeket fenntartható módon kell figyelembe venni.
Az akcióterveknek és folyamatoknak, illetve magának a turizmusszektor fejlődésének olyan üteműnek kell lennie, hogy a megvalósulást az adott desztináció képes legyen kedvezőtlen társadalmi és környezeti változások nélkül befogadni.
A fenntarthatóság megteremtésében több innovációs lehetőség is áll a turizmus előtt
– termékinnováció: új, a környezeti elveket figyelembe vevő turisztikai termékek kialakítása, pl. ökotúrák;
– folyamat-innováció: melyben a szolgáltatások, tevékenységek működési folyamatait alakítják át a környezetet kevésbé terhelő technológiákra;
– menedzsment-innováció: amelyben a vállalkozások és szervezetek munkatársaikat, a helyi lakosságot és a turistákat is bevonják a környezetet kevésbé terhelő lehetőségek megteremtésébe.
Ebben a komplexitásban a Fenntarthatósági Érték Térkép/Modell egy nagyon előnyösen használható módszer a turizmus területi és létesítményi tervezésében Magyarországon és külföldön egyaránt. -
A mezőgazdaságban keletkező biomassza energetikai hasznosításának agrárgazdasági megk
A gazdálkodás ökonómiai kérdéseivel foglalkozók száma a piaci csere híján fontos feladat az externáliák minél szélesebb körű számszerűsítése, mivel csak a társadalom számára jelentkező összes költség és haszon figyelembevételével lehet megítélni a mindenkori agrárpolitikát, mivel egyre fontosabb az, hogy az milyen agrárpolitikai eszközökkel oldhatók meg a liberalizált kereskedelemmel szembeni elvárások és a nem-termék jellegű javak társadalmilag optimális kibocsátása. Ebben a kettős elvárásban a földtulajdon és földhasználat szétválása előnytelen.
-
A mezőgazdasági vállalkozások fejlesztése a vezetői számvitel és a tesztüzemi rendszer tükrében
A jelenlegi gazdasági körülmények és a versenyképesség megteremtésének, megőrzésének feltételei között egyre nagyobb a nyomás a vállalatok vezetőin, hogy jobban menedzseljék a költségeiket, hogy pontosabban tervezzenek, és hogy a legmegfelelőbben finanszírozzák a beruházásokat a vállalati hatékonyság növelése, és a megfelelő hosszú távú stratégia kialakítása érdekében. Ezek a tények teszik szükségessé az adatok értékes információvá alakítását, a vállalaton belüli mind nagyobb elszámolhatóságot, a költségek nagyobb átláthatóságát, a jövőre vonatkozó tervek és döntések komolyabb alátámaszthatóságát. Mindehhez segíti hozzá a vállalkozókat a vezetői számvitel szisztematikus alkalmazása, amelynek szükségessége a mezőgazdasági vállalatok körében az ágazat speciális volta miatt kiemelkedő jelentőséggel bír. A tanulmány a magyar mezőgazdasági vállalkozások körében vizsgálja egyrészt a vezetői számvitel alkalmazásának fejlettségét, területeit, módszereit, a vállalkozások vezetőinek hozzáállását, másrészt a tesztüzemi rendszerrel kapcsolatos tapasztalatokat, megfigyeléseket, lehetőségeket, harmadrészt a két rendszer kapcsolatát, összefüggéseit. Megállapítható a tanulmányban leírt kutatás eredményei alapján, hogy a vezetői számvitel és a FADN adataiból generált elemzések vállalatirányításhoz való felhasználása által a gazdaságok eredményesebbé, hatékonyabbá válhatnak versenytársaikhoz képest, valamint hogy ezeknek az információknak döntés- és vezetéstámogató szerepe van. A vezetői számvitel mezőgazdasági szektorban való alkalmazásával kapcsolatban fontos megemlíteni annak a FADN-nal való kapcsolatát. Összefüggés rajzolódik ki ugyanis a kutatás nyomán a két rendszer működtetése, kiszolgálása által létrejövő információk között, továbbá megfigyelhető a két rendszer egymást támogató hatása is. Az eddigi tapasztalatok a fentieken túl előre vetítik a két rendszer együttes alkalmazásának további jól kamatoztatható felhasználhatósági területeit, mint például a gazdaságok egységes elvekre épülő eredményességi mutatóinak létrehozását, amely többek között a támogatások odaítélésében vagy banki hitelek elbírálásában játszhatnának fontos szerepet.
-
Az együttműködési formák kialakulása és fejlődése a XX. századi magyar mezőgazdaságban
A magyar mezőgazdaságban elterjedt együttműködési formák típusai alapjaiban eltérnek a nyugat-európai országok integrációs formáitól. Ennek oka elsősorban a II. világháború után végrehajtott kollektivizálási folyamat által kialakított birtokstruktúra és a politikai háttér. Tanulmányunkban bemutatjuk a magyarországi együttműködések változatos formáit, melyek a mezőgazdaságban és az élelmiszeriparban terjedtek el. Magyarországon a mezőgazdaság szocialista átszervezését követően a mezőgazdaság és az élelmiszeripar közötti termékpályák összezárultak és lehetővé tették a korszerű termelést. A termelőszövetkezetek és állami gazdaságok, valamint ezekkel párhuzamosan működő termelési rendszerek és agráripari kombinátok a kor legmodernebb technológiáit (termelési, tenyésztési és műszaki) használva világszínvonalú termelést folytattak.
A rendszerváltozást – 1989-et – követő időszakban a magyar mezőgazdaság és az élelmiszeripar között kialakult zárt termékpályák feldarabolódtak, és a nagyüzemi gazdálkodást felváltotta az elaprózódott földbirtokra alapozott gazdálkodás, aminek következtében jelentősen csökkent a mezőgazdaság termelési hatékonysága és versenyképessége. Az EU-csatlakozást (2004) megelőző években egyre fontosabbá vált a Nyugat Európában elterjedt együttműködési formák, pl. termelői csoportok kialakítása és elterjesztése. Napjainkban (2008) a termelői csoportok részesedése a mezőgazdasági termelésből nem jelentős.