Blog

  • Az őszi árpa terméskockázatának növekedése és lehetséges okai

    Az éghajlatváltozás folyamata már elkezdődött, ezért a magyar agrárkutatóknak és szakembereknek is jól működő leíró-előrejelző rendszereket szükséges alkotniuk. Munkánk célja a hozamok elemzése, az időbeni változások megfigyelése volt 1951-től napjainkig. Az árpa termésmennyiségi adatait a trendhatások kiszűrésével összehasonlíthatóvá tettük. A vizsgálat helyszíne Hajdú-Bihar megye volt. Az ún. E,V hatásossági kritérium alapján vizsgáltuk az árpa terméskockázatának alakulását az 1951-90-es időszakban, továbbá azóta. A kimutatott terméskockázat-növekedés azt a nézetet támasztja alá, hogy az éghajlat „láthatóan” változik, aminek jeleivel szinte naponta találkozunk. Megfigyelt meteorológiai változókból olyan indikátorokat képezhetünk, amelyek vélhetően döntően befolyásolják az egyes növények fejlődését. A bizonytalanság növekedésének okait keresve, egyik első lépésként, klímaváltozási szcenáriókra megvizsgáltunk egy csapadékra megfogalmazott éghajlat-változási indexet, amely az extrém mennyiségekre, a gyakoriságukra és az előfordulásukhoz köthető napok számára vonatkozik.

  • A bortermelés struktúrájának változásai

    A szőlő-bor vertikum termelési oldalán jelentős koncentrációs folyamatok kezdődtek. A koncentráció egyik motorja a befektetők voltak, akik az 1980-as évektől jelentek meg nagy számban az ágazatban. Stratégiájukat alapvetően az alapanyaghoz való hozzáférés, a terjeszkedési lehetőség, a márkaépítés és a disztribúciós csatornákhoz való hozzáférés határozza meg. Magyarországon a koncentrációs folyamatokat a jogi-gazdasági környezet erősen befolyásolta.

  • Az adók, díjak, járulékok externális hatásai környezetvédelmi szempontból

    Dolgozatomban a jelenleg alkalmazott hatósági eszközök (adók, díjak, járulékok, kedvezmények) szűk körének célját, valamint szándékolt és nem szándékolt externális hatását elemzem. Vizsgálom, hogy az elérni kívánt cél milyen mértékben valósul meg, valamint javaslatokat fogalmazok meg a meglévő hatósági eszközök módosítására, illetve újabb eszközök bevezetésére a negatív externális hatások csökkentése és a pozitív externális hatások elérése érdekében.

  • A turizmus szerepe a Mátravidéken

    A Mátra településeinek jó része társadalmi-gazdasági problémákkal küzd, melyeket jól jellemez az elvándorlás, a magas munkanélküliség, alacsony vállalkozássűrűség, illetve jövedelem. Az Észak-magyarországi Régióban végzett kutatásainkban már korábban megállapítottuk ezeket a tényeket.
    A Mátravidék fejlődésének egyike lehetne az idegenforgalom/turizmus, de megállapítható, hogy kereskedelmi szálláshely-ellátottság tekintetében lakosságarányosan jelentősen elmarad a vidéki átlagtól, tehát fejlesztésekre van szükség. Véleményünk szerint elsősorban a meglévő 3 és 4 csillagos szállodák minőségi fejlesztését szükséges végrehajtani. Ha a Mátravidék turizmusa dinamikus fejlődésnek indul, a minőségi szálláshelyek férőhely-kapacitásának növelése is indokolt lesz (bővítések, új szállodák építése). Gyöngyös város esetében mindenképpen szükséges a férőhelybővítés is, hiszen jelenleg a városban nincs 4 csillagos szálloda (jelenleg is egyedül csak a 3 csillagos belvárosi Hotel Opál fejlesztése szerepel az elképzelésekben).
    A minőségi fejlesztési problémák mellett további gond, hogy a meglévő vonzerők mellett bizonyosan kevés az igazi turisztikai attrakció a térségben, azoknak a turisztikai termékeknek a száma, amelyek ide vonzzák és itt tartják a turistákat. Ezek bővítése is időszerű, a jövőt meghatározó sarkalatos kérdés.
    A harmadik fontos fejlesztendő terület a szolgáltatók együttműködésének elősegítése klaszterek és hálózatok, valamint a Turisztikai Desztinációs Menedzsment (TDM) szervezetek megalakításával.

  • Fenntartható turizmusfejlesztés a Tisza-tónál

    A Tisza-tó professzionális módon történő bemutatásának megszervezése elemi érdek, mert a látogatótömeg megjelenése és a szervezetlen módon történő látogatás a tó számára tragikus jövőt tartogat. A környezetterhelés, a vadkempingezés, az etikátlan viselkedés miatt nem őrizhető meg hosszú távon a Tisza-tó vonzereje. A meglévő tervek a fenntartható fejlődés, a turizmusfejlesztés és az életminőség javításának céljai irányába mutatnak.

  • Magyarország a virtuális vízpiacon

    A virtuális vízszemléletre épülő vízkészlet-gazdálkodási döntésekhez szükséges minimális információk egy ország szintjén a következők (Európai Regionális Jelentés, 2009): hol, mikor, mekkora és milyen minőségű hasznosítható vízkészlet áll rendelkezésre, ezeket a vízkészleteket hol és mire használják, mi történik az elhasznált vízzel, mennyi virtuális víz hagyja el az országot az exportált termékek révén, illetve mennyi virtuális víz érkezik az országba az importált termékekkel? Amennyiben ezek az információk hozzáférhetők, úgy további fontos következtetéseket lehet levonni a jövőbeni cselekvési irányokat tekintve, segítve az ország döntéshozóit a fenntarthatóbb vízkészlet-gazdálkodás kialakításában. Ezen túl bizonyos kereskedelempolitikai megfontolások révén – melyek virtuális vízkereskedelmi stratégián alapulnak – nemzeti vagy akár globális szintű vízmegtakarítások is elérhetők a vízhatékonyabb eljárásokat alkalmazó országok termékexportja révén.
    Mindezeket összevetve látható, hogy a virtuális víz koncepció nagy segítség lehet a nagy krízisek (energia- és élelmiszerválság, éghajlatváltozás) megértésében, összefüggéseik felismerésében, a feloldásukra tett és azoktól független politikai, gazdasági intézkedések előkészítésében. Ezen felül ötletekkel szolgálhat alternatív megoldási javaslatok kidolgozásához és végrehajtásához. A virtuális víz koncepció felhívhatja továbbá a figyelmet az indokolatlan, pazarló, telhetetlen fogyasztás veszélyeire és az okozott súlyos környezeti károkra. Erős érzelmi hatásokat is kiválthat a mindennapi életben felhasznált virtuális vízmennyiségek nagyságának érzékeltetésével, például annak bemutatásával, hogy egy csésze reggeli kávé biztosításához fürdőkádnyi vízre van szükség. A környezettudatosság erősítéséhez például jó eszköz lehet valamiféle – ökocímkéhez hasonlatos – vízcímke alkalmazása is.
    Napjaink egyik legfontosabb és legsürgetőbb problémája a hozzáférhető vízkészletek megőrzése, jó állapotban tartása (VKI), a folyamatos ivóvízellátás biztosítása. A továbbiakban ezért minden vízzel kapcsolatos kutatásnak – és így a virtuális víz elképzelésekkel kapcsolatos kutatásoknak is – óriási szerepe lesz és lehet utóbbi problémák megoldásában. Azt is meg kell említeni azonban, hogy olyan megoldási javaslatok felbukkanása is lehetséges, melyek nemhogy előrevinnék a társadalmat és segítenék a bioszféra megóvását, de egyenesen nagy károkat is okozhatnak. Fontos ezért minden ilyen törekvés körültekintő és rendszerszemléletű mérlegelése.
    A társadalomnak komoly kérdésekben kell irányt választania. Általánosságban elmondható, hogy a megszokott struktúrák (a pénzügyi rendszer, az energiapiac, a jogrendszer, a társadalmi intézmények) fenntarthatósága – legalábbis jelenlegi formájukban – erősen megkérdőjeleződött. Fordulóponthoz közeledünk, ahol ha merünk változtatni, akkor egy magasabb fejlettségi szintre lépünk. Amennyiben továbbra is ragaszkodunk majd bizonyos „rossz” és berögzült szokásainkhoz, preferenciáinkhoz és az azok fenntartását szolgáló, általunk létrehozott rendszerekhez, illetve megmaradunk az elméletek, ideák szintjén, melyeket tett nem követ, úgy a nagyobb rendszer (Föld) valószínűleg ki fogja vetni magából a diszfunkcionális alrendszert (emberiség).

  • Az intellektuális tőke az információs korszakban

    „We can’t solve problems by using the same kind of thinking we used when we created them.” Albert Einstein
    Jelen tanulmány elsődleges célja volt egy szekunder kutatás eredményeinek bemutatása, melyben összefoglalásra került, hogy milyen jellemzőkkel rendelkezik egy információs korszakbeli, az intellektuális tőkére koncentráló teljesítményértékelő metódus. Elmondható, hogy alapvető elvárás egy ilyen módszertől, hogy a múlt információi mellett képes legyen a jelen és a jövő lehetőségeit is számba venni, és a pénzügyi nézőpont mellett további perspektívákat is megjeleníteni.
    A tanulmány másik fontosabb célja volt annak a kérdéskörnek a felvázolása, melyben a környezet mint tőkeelem vonásait és értékelésének tulajdonságai vizsgálhatók az intellektuális tőkével párhuzamosan. A cél teljesítése során további kérdések merültek fel, melyek megválaszolása további kutatást igényel. Azonban következtetésképpen levonhatjuk, hogy az intellektuális tőke és a környezet stratégiai fontosságú szerepet töltenek be egy szervezet életében, így értékelésükhöz megfelelő eszközök alkalmazása szükséges, hiszen mint információ járulnak hozzá a sikeres szervezeti teljesítményhez, támogatják a vezetői döntéshozatalt. Összegzésképpen Laáb következő idézetét fontos a szervezeteknek figyelembe venni: az „elkövetkező információs társadalom már nem a pénzt fogja a középpontba állítani. Vagy lesz elegendő belőle vagy lényegtelenebb lesz, mert a menedzsment a fogyasztás és a gazdaságos termelés közötti növekvő összefonódás láttán főleg az információra és az innovatív intelligenciára támaszkodik. Az eljövendő gazdaságban a pénz csak egyik eleme lesz az információ nevű új, központi nyersanyagnak.”

  • Az EU-s támogatások és a tagállamok közigazgatásának kapcsolata

    Az Európai Unió regionális politikájának intézményi háttere jogszabályokban került lefektetésre. Az intézményrendszer felállítása és működtetése az EU-tárgyalásoknak is kiemelt témája volt. A megkövetelt végrehajtási rendszer minden tagállamban – akár régi, akár újonnan csatlakozott is volt – a meglévő közigazgatási rendszerre épült. Ugyanakkor nem lényegtelen, hogy míg az ún. régi tagállamok, és ezért maga az EU-szabályozás is már az elmúlt 25-35 évben a „New Public Management” eszméjében élt és fejlődött, addig az újonnan csatlakozók még az ezredfordulón is inkább egy bürokratikus közigazgatást működtettek, és kevésbé volt jelen a szolgáltatói szemlélet, illetve eredményorientáció.
    Annak ellenére, hogy az új tagállamok jelentős időnyomásra állították fel intézményrendszerüket, és a közigazgatási kultúra változása is folyamatosan jelen van még ma is az uniós források felhasználásában (szigorúan pénzügyileg nézve), ez nem okozott hátrányt. A V4 országok a forráslehívások tekintetében nem egy régi tagállamot is megelőznek. Vagyis az az állítás, hogy nem tudjuk az EU-s forrásokat felhasználni, megdőlni látszik (persze a programok jogi, EU általi zárása még hátra van).