A magyar állattenyésztés helyzete 2004 óta is folyamatosan romlik. A mezőgazdasági kibocsátásból való részesedése több év óta 37-38 százalék körül stagnál, az állatállomány csökken. Mindez szorosan összefügg azzal, hogy a fontosabb ágazatok jövedelemhelyzete bizonytalan, és az évek közötti hullámzása is jelentős. A felvásárlási árak gyakran nem fedezik a termékek költségeit, és csak az állami támogatásokkal jutnak minimális nyereséghez a gazdaságok. Az átlagos értékek hátterében eltérő termelési színvonalon gazdálkodó vállalkozások húzódnak meg: versenyképesen és jövedelmezően termelők, és az eseményekkel sodródó, többnyire veszteségesen termelők. Főleg ez utóbbiakkal kapcsolatban jogosan merül fel a kérdés, hogy vajon mi motiválja tevékenységüket? Az AKI-ban termelőkkel folytatott interjúkra alapozott vizsgálat keretében kerestük a választ erre.
A motivációk jelentős része nem ágazatspecifikus, mert a vidéki ember állatszeretete mélyen gyökerezik, nehezen adja fel az állattartó életformát. Az alternatív munkalehetőségek hiánya, a megélhetési nehézségek is sokakat tartanak a termelésben. A családi keretekben gazdálkodók döntő többségénél a mezőgazdasági munka és ezen belül az állattartás kiegészítő jövedelemszerzést szolgál. A nagyobb méretű üzemeknél sokszor a munkaerő foglalkoztatása, megőrzése magyarázza az állattenyésztés fenntartását. Ez részben szociális hálóként is felfogható. Ettől viszont nehezen várható el, hogy egyben gazdaságos is legyen. A versenyképes üzemeknél fő szempont a hatékony, gazdaságos termelés, és ezeket, ha tartósan (3-4 év) veszteséges az ágazat, felszámolják, ugyanakkor a felszámolásnak is komolyak a költségei. Az állatokat, még ha áron alul is, csak-csak el lehet adni, de az épületeket, berendezéseket nem, így azok amortizációja és állagmegőrzése terheli a gazdálkodókat. További költségeket jelentenek a korábban felvett hitelek, támogatások fejében vállalt kötelezettségek. A vizsgálatok egyik fontos megállapítása, hogy főleg a kisméretű üzemeknél nem látható a folytatás, nincsen, aki átvegye a gazdaságot. A nagyméretű gazdaságok egy részének jövője is bizonytalan, mert nem tudnak és esetenként nem is akarnak a szigorú egészségügyi és környezetvédelmi előírásoknak megfelelni.
Blog
-
A mezőgazdasági termelők motivációi az állati termékek előállításában
-
A szőlővenyige és a fanyesedék biomassza-erőművi beszállításának elemzése
Magyarországon is teret hódít a biomassza villamos energia termelésére történő felhasználása. A tanulmány Magyarországon képződő szőlővenyige és fanyesedék biomassza-erőművi beszállításának lehetőségeivel foglalkozik. 2009-ben már öt hazai nagyerőműben tüzelnek a környező erdőgazdaságokból származó alapanyagot. Magyarországon rendkívül sok az energetikai célra hasznosítható szőlővenyige és fanyesedék, ami nem kerül hasznosításra, holott ezek erőművi beszállítása – számításaink alapján – 45 km-es szállítási távolság alatt már gazdaságos lehet. A tanulmány hangsúlyozza, hogy az említett melléktermékek erőművi eltüzelése – csekély jövedelemtermelő képessége miatt – jövedelemszerzés helyett inkább a „felesleges” melléktermékektől való megszabadulást, az elhelyezési és megsemmisítési problémák megoldását jelenti, mely költségcsökkenést eredményezhet az egyes gazdaságokban. A szerzők megállapítása szerint a biomasszát mint mellékterméket hasznosító gazdák és települések összefogása ez esetben is elengedhetetlen az erőművekkel szembeni megfelelő alkupozíció kiharcolásához.
-
A mezőgazdasági vállalkozások fizetésképtelenségének megelőzése
A mezőgazdasági vállalkozások felszámolásának kedvezőtlen káros hatásai a társadalom széles rétegeit érintik. A kutatás célja az agrárvállalkozások felszámolásához vezető okok elemzése 17 felszámolásra került mezőgazdasági gazdálkodó szervezetben, hogy a tanulságok előmozdítsák a fizetésképtelenség megelőzését és kezelését.
A vizsgált vállalkozásokban a likviditási gyorsráta, a saját tőke aránya és az eladósodottság mutatószámainak figyelemmel kísérése a fizetésképtelenség elkerülését segíti. Megállapítható továbbá, hogy alacsony saját tőkével a mezőgazdasági termelés hosszú távon nem folytatható, ezért szükséges, hogy a befektetők a termelés jellegének megfelelő jegyzett tőkével alapítsanak vállalkozást, mert a hitelek felvétele nem pótolja, csupán kiegészíti a saját forrást. A bajba jutott vállalkozásokban a felszámolás megelőzhető, amennyiben a válsághelyzetet időben észlelik, és válságkezelő eszközöket alkalmaznak a vezetők. -
A hazai hús és az élelmezési célra alkalmas melléktermékek kereskedelmi pozíciójának vizsgálata
A hús és húskészítmények termékcsoport fontos szerepet töltött be hazánk agrár-külkereskedelmében az agrárexporton belüli részesedése, valamint külkereskedelmi egyenlege alapján, annak ellenére, hogy mindkettő csökkenő tendenciát jelzett a vizsgált időszakban, miközben a világ húsfogyasztása és külkereskedelme jelentős bővülést mutatott.
A dolgozat a konstans piaci részesedés (CMS) modellje és a megnyilvánuló komparatív előny (RCA) mutató alapján vizsgálja a hús és élelmezési célra alkalmas vágási melléktermékek (HS02) külkereskedelmi pozíciójának változását az 1997-2006 közötti időszakra vonatkozóan. A CMS modell eredményei szerint az export bővülése a vizsgált időszak alatt a célországok importnövekedésének köszönhető. Pozitív reziduális hatás csupán a harmadik országokkal szemben jelentkezett. A szarvasmarhaféléknél az Európai Unió piacán, illetve a harmadik országokban az egyéb húsféléket tekintve a versenyképesség javulását mutatják az eredmények. A reziduális hatás mindkét esetben annyira markáns, hogy a világpiacot tekintve is előnyös változást jelez.
A megnyilvánuló komparatív előny mutató szerint mindkét referenciapiacon komparatív hátrány tapasztalható a szarvasmarha, illetve a juh- és kecskehús vonatkozásában. A versenyképesnek mondható komparatív előnyt mutató húsfélék helyzete kedvezőtlen, az RCA mutatók egyértelműen csökkenő tendenciát jeleznek. Egyedül az EU-n kívüli országok esetében történt kismértékű javulás 2005-ről 2006-ra a sertéshúst illetően. A vizsgált termékkör egészére vonatkozóan ennek ellenére mindkét országcsoportnál továbbra is komparatív előnyt jelez az RCA mutató.
Összefoglalóan megállapítható, hogy a hazai húspiac külpiaci pozíciója kedvezőtlenül változott a vizsgált időszakban mindkét alkalmazott módszer szerint, amely mintegy előre vetítette a pénzügyi-gazdasági válság súlyos következményeit. -
Az eredetmegjelölés koncepcionális kérdései a Balatoni Borrégióban
A magyar szőlő-bor ágazat fejlődését alapvetően befolyásolja a Közösségi Borpiaci Reform kapcsán megváltozó új jogi szabályozás, mely három új, egységes borkategóriát vezet be az Európai Unióban. A Balatoni Borrégió termelési szerkezetéből megállapítható, hogy borainak 99%-a földrajzi árujelzőkkel kerül forgalomba. Ezen árujelzők jövőbeli használatához termékleírás elkészítése kötelező. A termékleírás elkészítése felveti a jelenleg használt földrajzi árujelzők régiós elvek szerinti újragondolását. A „Balatoni” kategóriát oltalom alatt álló földrajzi jelzős termékkategóriává alakítva biztosítható lenne – a termelők nagy részének nagyfokú önállósága melletti – régiós borkategória. Erre építve a jelenlegi m.t. minőségi és védett eredetű kategóriákat, szigorú termelési feltételek előírásával, a speciális helyi termékekre szabad korlátozni. A borreform kapcsán felvetődik a dűlők egyértelmű és beazonosítható lehatárolása is, melyre mindmáig nem került sor a Borrégióban.
-
A zöldenergia-termelés és -hasznosítás speciális szervezeti rendszere a klaszter
Az ismertetett megoldásokból megállapítható, hogy bármilyen nagyságú és profilú cégről van szó, a gyorsan változó gazdasági környezetben stratégiai szövetségesekre van szükség, akikkel együttműködve hozzájuthat a legfrissebb információkhoz, innovációkhoz, a kutatási eredmények átvételéhez, s így csökkentheti költségeit és kockázatait, ami növeli a hosszú távú versenyesélyeit.
-
A vidék- és agrárfejlesztés stratégiai irányai a fenntartható fejlődés tükrében
A Nemzeti Fenntartható Fejlődési Stratégiában megjelenő, hazánk mezőgazdaságát érintő célkitűzések összhangban állnak az Európai Unió 2007-2013 közötti költségvetési időszakának mezőgazdasági támogatásait megalapozó Új Magyarország Vidékfejlesztési Stratégiai Terv, azon túlmenően az ennek alapján kidolgozott Új Magyarország Vidékfejlesztési Program főbb célkitűzéseivel. Az Új Magyarország Vidékfejlesztési Program a hosszú távú fenntarthatósági elvekkel összhangban kívánja biztosítani a mezőgazdaság fejlesztéséhez, a vidék környezeti értékeinek megőrzéséhez, a vidéki térségek gazdaságának megerősödéséhez és a vidéki társadalom kohéziójához szükséges fejlesztési kereteket.