Blog

  • Fenntarthatósági kihívások és a biomassza-alapú energiatermelés

    Az emberiséget érintő globális kihívások között az energiaellátás növekvő fontossága sokak figyelmét ráirányítja az agrárgazdaság ilyen irányú lehetséges szerepére. Magyarország kiváló mezőgazdasági adottságaiból kiindulva többen már biomassza nagyhatalomként is aposztrofálták hazánkat. A biomassza-alapú energiatermelés (azaz a bioenergetika) lehetőségeinek és korlátainak vitájában azonban gyakran elkövetik azt a hibát, hogy a kérdést a fenntarthatóságtól függetlenül tárgyalják. Ennek következtében országos, ágazati vagy projektszinten is találkozhatunk félrevezető kalkulációkkal, amelyek téves üzleti vagy akár gazdaságpolitikai döntések forrásává válhatnak. Tanulmányunkban azt javasoljuk, hogy a bioenergetikai ágazat stratégiai fejlesztésénél a fenntartható energiagazdálkodás legyen a kiindulópont, és felvázoljuk ennek rendszerét, összetevőit, közéjük illesztve a bioenergetikát is. A bioenergetikai potenciál mértékének meghatározásakor pedig, az egységes fogalomhasználat érdekében, az igen eltérő tartalmú lehetséges potenciálok közül a fenntartható potenciált javasoljuk alapul venni, miután kalkulálni vagy realizálni a bioenergetikai potenciált messze nem ugyanaz. A teljesség igénye nélkül rámutatunk több nyitott kérdésre, amelyek korrekt megválaszolása előfeltétele a formálódó új ágazat, a bioenergetika kibontakozásának. Ezek között fontos szerepe van a környezeti előnyök-hátrányok átfogó mérlegelésének, illetve a társadalmi hatásoknál a közvetlen és közvetett munkahelyteremtő potenciál elemzésének.

  • Vidékfejlődés: bűvészmutatványok örök ellenszélben

    A galgahévízi ökoprojekt gondolata a 80-as évek második felére tekint vissza, majd fokozatosan valósul meg 1989-től kezdődően. Az első lépést a faluban szervezett népfőiskola jelentette, melynek keretében a helyi lakosok ismerkedtek a fenntartható jövővel, majd megalakult a „Galgafarm” Első Magyar Organikus Mezőgazdasági Szövetkezet, amely tevékenységét 1998 óta pénzügyileg is eredményesen folytatja, 40-45 család megélhetését teremtve meg. A Galgafarmon tájgazdálkodás folyik, s 50-60 család számára önellátást valósítanak meg élelmiszer-feldolgozó üzemeikben, de termékeiket nyers és feldolgozott formában is értékesítik. Fontos szerepet játszik az épülő galgahévízi ökofalu, mint lakó- és élettér. Minden tevékenység, s az ökofalu is a természettel való harmóniára törekszik, mindenekelőtt a napenergia maximális hasznosításával, az energiatakarékossággal, az ökológiai lábnyom mérséklésének érdekében. Mindez olyan körülmények között valósul meg, amelyek nem kedveznek a fenntarthatóság helyi megvalósításának.

  • A mezőgazdasági termelők motivációi az állati termékek előállításában

    A magyar állattenyésztés helyzete 2004 óta is folyamatosan romlik. A mezőgazdasági kibocsátásból való részesedése több év óta 37-38 százalék körül stagnál, az állatállomány csökken. Mindez szorosan összefügg azzal, hogy a fontosabb ágazatok jövedelemhelyzete bizonytalan, és az évek közötti hullámzása is jelentős. A felvásárlási árak gyakran nem fedezik a termékek költségeit, és csak az állami támogatásokkal jutnak minimális nyereséghez a gazdaságok. Az átlagos értékek hátterében eltérő termelési színvonalon gazdálkodó vállalkozások húzódnak meg: versenyképesen és jövedelmezően termelők, és az eseményekkel sodródó, többnyire veszteségesen termelők. Főleg ez utóbbiakkal kapcsolatban jogosan merül fel a kérdés, hogy vajon mi motiválja tevékenységüket? Az AKI-ban termelőkkel folytatott interjúkra alapozott vizsgálat keretében kerestük a választ erre.
    A motivációk jelentős része nem ágazatspecifikus, mert a vidéki ember állatszeretete mélyen gyökerezik, nehezen adja fel az állattartó életformát. Az alternatív munkalehetőségek hiánya, a megélhetési nehézségek is sokakat tartanak a termelésben. A családi keretekben gazdálkodók döntő többségénél a mezőgazdasági munka és ezen belül az állattartás kiegészítő jövedelemszerzést szolgál. A nagyobb méretű üzemeknél sokszor a munkaerő foglalkoztatása, megőrzése magyarázza az állattenyésztés fenntartását. Ez részben szociális hálóként is felfogható. Ettől viszont nehezen várható el, hogy egyben gazdaságos is legyen. A versenyképes üzemeknél fő szempont a hatékony, gazdaságos termelés, és ezeket, ha tartósan (3-4 év) veszteséges az ágazat, felszámolják, ugyanakkor a felszámolásnak is komolyak a költségei. Az állatokat, még ha áron alul is, csak-csak el lehet adni, de az épületeket, berendezéseket nem, így azok amortizációja és állagmegőrzése terheli a gazdálkodókat. További költségeket jelentenek a korábban felvett hitelek, támogatások fejében vállalt kötelezettségek. A vizsgálatok egyik fontos megállapítása, hogy főleg a kisméretű üzemeknél nem látható a folytatás, nincsen, aki átvegye a gazdaságot. A nagyméretű gazdaságok egy részének jövője is bizonytalan, mert nem tudnak és esetenként nem is akarnak a szigorú egészségügyi és környezetvédelmi előírásoknak megfelelni.

  • A szőlővenyige és a fanyesedék biomassza-erőművi beszállításának elemzése

    Magyarországon is teret hódít a biomassza villamos energia termelésére történő felhasználása. A tanulmány Magyarországon képződő szőlővenyige és fanyesedék biomassza-erőművi beszállításának lehetőségeivel foglalkozik. 2009-ben már öt hazai nagyerőműben tüzelnek a környező erdőgazdaságokból származó alapanyagot. Magyarországon rendkívül sok az energetikai célra hasznosítható szőlővenyige és fanyesedék, ami nem kerül hasznosításra, holott ezek erőművi beszállítása – számításaink alapján – 45 km-es szállítási távolság alatt már gazdaságos lehet. A tanulmány hangsúlyozza, hogy az említett melléktermékek erőművi eltüzelése – csekély jövedelemtermelő képessége miatt – jövedelemszerzés helyett inkább a „felesleges” melléktermékektől való megszabadulást, az elhelyezési és megsemmisítési problémák megoldását jelenti, mely költségcsökkenést eredményezhet az egyes gazdaságokban. A szerzők megállapítása szerint a biomasszát mint mellékterméket hasznosító gazdák és települések összefogása ez esetben is elengedhetetlen az erőművekkel szembeni megfelelő alkupozíció kiharcolásához.

  • A mezőgazdasági vállalkozások fizetésképtelenségének megelőzése

    A mezőgazdasági vállalkozások felszámolásának kedvezőtlen káros hatásai a társadalom széles rétegeit érintik. A kutatás célja az agrárvállalkozások felszámolásához vezető okok elemzése 17 felszámolásra került mezőgazdasági gazdálkodó szervezetben, hogy a tanulságok előmozdítsák a fizetésképtelenség megelőzését és kezelését.
    A vizsgált vállalkozásokban a likviditási gyorsráta, a saját tőke aránya és az eladósodottság mutatószámainak figyelemmel kísérése a fizetésképtelenség elkerülését segíti. Megállapítható továbbá, hogy alacsony saját tőkével a mezőgazdasági termelés hosszú távon nem folytatható, ezért szükséges, hogy a befektetők a termelés jellegének megfelelő jegyzett tőkével alapítsanak vállalkozást, mert a hitelek felvétele nem pótolja, csupán kiegészíti a saját forrást. A bajba jutott vállalkozásokban a felszámolás megelőzhető, amennyiben a válsághelyzetet időben észlelik, és válságkezelő eszközöket alkalmaznak a vezetők.

  • A hazai hús és az élelmezési célra alkalmas melléktermékek kereskedelmi pozíciójának vizsgálata

    A hús és húskészítmények termékcsoport fontos szerepet töltött be hazánk agrár-külkereskedelmében az agrárexporton belüli részesedése, valamint külkereskedelmi egyenlege alapján, annak ellenére, hogy mindkettő csökkenő tendenciát jelzett a vizsgált időszakban, miközben a világ húsfogyasztása és külkereskedelme jelentős bővülést mutatott.
    A dolgozat a konstans piaci részesedés (CMS) modellje és a megnyilvánuló komparatív előny (RCA) mutató alapján vizsgálja a hús és élelmezési célra alkalmas vágási melléktermékek (HS02) külkereskedelmi pozíciójának változását az 1997-2006 közötti időszakra vonatkozóan. A CMS modell eredményei szerint az export bővülése a vizsgált időszak alatt a célországok importnövekedésének köszönhető. Pozitív reziduális hatás csupán a harmadik országokkal szemben jelentkezett. A szarvasmarhaféléknél az Európai Unió piacán, illetve a harmadik országokban az egyéb húsféléket tekintve a versenyképesség javulását mutatják az eredmények. A reziduális hatás mindkét esetben annyira markáns, hogy a világpiacot tekintve is előnyös változást jelez.
    A megnyilvánuló komparatív előny mutató szerint mindkét referenciapiacon komparatív hátrány tapasztalható a szarvasmarha, illetve a juh- és kecskehús vonatkozásában. A versenyképesnek mondható komparatív előnyt mutató húsfélék helyzete kedvezőtlen, az RCA mutatók egyértelműen csökkenő tendenciát jeleznek. Egyedül az EU-n kívüli országok esetében történt kismértékű javulás 2005-ről 2006-ra a sertéshúst illetően. A vizsgált termékkör egészére vonatkozóan ennek ellenére mindkét országcsoportnál továbbra is komparatív előnyt jelez az RCA mutató.
    Összefoglalóan megállapítható, hogy a hazai húspiac külpiaci pozíciója kedvezőtlenül változott a vizsgált időszakban mindkét alkalmazott módszer szerint, amely mintegy előre vetítette a pénzügyi-gazdasági válság súlyos következményeit.

  • A vidék- és agrárfejlesztés stratégiai irányai a fenntartható fejlődés tükrében

    A Nemzeti Fenntartható Fejlődési Stratégiában megjelenő, hazánk mezőgazdaságát érintő célkitűzések összhangban állnak az Európai Unió 2007-2013 közötti költségvetési időszakának mezőgazdasági támogatásait megalapozó Új Magyarország Vidékfejlesztési Stratégiai Terv, azon túlmenően az ennek alapján kidolgozott Új Magyarország Vidékfejlesztési Program főbb célkitűzéseivel. Az Új Magyarország Vidékfejlesztési Program a hosszú távú fenntarthatósági elvekkel összhangban kívánja biztosítani a mezőgazdaság fejlesztéséhez, a vidék környezeti értékeinek megőrzéséhez, a vidéki térségek gazdaságának megerősödéséhez és a vidéki társadalom kohéziójához szükséges fejlesztési kereteket.