Az emberiséget érintő globális kihívások között az energiaellátás növekvő fontossága sokak figyelmét ráirányítja az agrárgazdaság ilyen irányú lehetséges szerepére. Magyarország kiváló mezőgazdasági adottságaiból kiindulva többen már biomassza nagyhatalomként is aposztrofálták hazánkat. A biomassza-alapú energiatermelés (azaz a bioenergetika) lehetőségeinek és korlátainak vitájában azonban gyakran elkövetik azt a hibát, hogy a kérdést a fenntarthatóságtól függetlenül tárgyalják. Ennek következtében országos, ágazati vagy projektszinten is találkozhatunk félrevezető kalkulációkkal, amelyek téves üzleti vagy akár gazdaságpolitikai döntések forrásává válhatnak. Tanulmányunkban azt javasoljuk, hogy a bioenergetikai ágazat stratégiai fejlesztésénél a fenntartható energiagazdálkodás legyen a kiindulópont, és felvázoljuk ennek rendszerét, összetevőit, közéjük illesztve a bioenergetikát is. A bioenergetikai potenciál mértékének meghatározásakor pedig, az egységes fogalomhasználat érdekében, az igen eltérő tartalmú lehetséges potenciálok közül a fenntartható potenciált javasoljuk alapul venni, miután kalkulálni vagy realizálni a bioenergetikai potenciált messze nem ugyanaz. A teljesség igénye nélkül rámutatunk több nyitott kérdésre, amelyek korrekt megválaszolása előfeltétele a formálódó új ágazat, a bioenergetika kibontakozásának. Ezek között fontos szerepe van a környezeti előnyök-hátrányok átfogó mérlegelésének, illetve a társadalmi hatásoknál a közvetlen és közvetett munkahelyteremtő potenciál elemzésének.
Blog
-
Vidékfejlődés: bűvészmutatványok örök ellenszélben
A galgahévízi ökoprojekt gondolata a 80-as évek második felére tekint vissza, majd fokozatosan valósul meg 1989-től kezdődően. Az első lépést a faluban szervezett népfőiskola jelentette, melynek keretében a helyi lakosok ismerkedtek a fenntartható jövővel, majd megalakult a „Galgafarm” Első Magyar Organikus Mezőgazdasági Szövetkezet, amely tevékenységét 1998 óta pénzügyileg is eredményesen folytatja, 40-45 család megélhetését teremtve meg. A Galgafarmon tájgazdálkodás folyik, s 50-60 család számára önellátást valósítanak meg élelmiszer-feldolgozó üzemeikben, de termékeiket nyers és feldolgozott formában is értékesítik. Fontos szerepet játszik az épülő galgahévízi ökofalu, mint lakó- és élettér. Minden tevékenység, s az ökofalu is a természettel való harmóniára törekszik, mindenekelőtt a napenergia maximális hasznosításával, az energiatakarékossággal, az ökológiai lábnyom mérséklésének érdekében. Mindez olyan körülmények között valósul meg, amelyek nem kedveznek a fenntarthatóság helyi megvalósításának.
-
A mezőgazdasági termelők motivációi az állati termékek előállításában
A magyar állattenyésztés helyzete 2004 óta is folyamatosan romlik. A mezőgazdasági kibocsátásból való részesedése több év óta 37-38 százalék körül stagnál, az állatállomány csökken. Mindez szorosan összefügg azzal, hogy a fontosabb ágazatok jövedelemhelyzete bizonytalan, és az évek közötti hullámzása is jelentős. A felvásárlási árak gyakran nem fedezik a termékek költségeit, és csak az állami támogatásokkal jutnak minimális nyereséghez a gazdaságok. Az átlagos értékek hátterében eltérő termelési színvonalon gazdálkodó vállalkozások húzódnak meg: versenyképesen és jövedelmezően termelők, és az eseményekkel sodródó, többnyire veszteségesen termelők. Főleg ez utóbbiakkal kapcsolatban jogosan merül fel a kérdés, hogy vajon mi motiválja tevékenységüket? Az AKI-ban termelőkkel folytatott interjúkra alapozott vizsgálat keretében kerestük a választ erre.
A motivációk jelentős része nem ágazatspecifikus, mert a vidéki ember állatszeretete mélyen gyökerezik, nehezen adja fel az állattartó életformát. Az alternatív munkalehetőségek hiánya, a megélhetési nehézségek is sokakat tartanak a termelésben. A családi keretekben gazdálkodók döntő többségénél a mezőgazdasági munka és ezen belül az állattartás kiegészítő jövedelemszerzést szolgál. A nagyobb méretű üzemeknél sokszor a munkaerő foglalkoztatása, megőrzése magyarázza az állattenyésztés fenntartását. Ez részben szociális hálóként is felfogható. Ettől viszont nehezen várható el, hogy egyben gazdaságos is legyen. A versenyképes üzemeknél fő szempont a hatékony, gazdaságos termelés, és ezeket, ha tartósan (3-4 év) veszteséges az ágazat, felszámolják, ugyanakkor a felszámolásnak is komolyak a költségei. Az állatokat, még ha áron alul is, csak-csak el lehet adni, de az épületeket, berendezéseket nem, így azok amortizációja és állagmegőrzése terheli a gazdálkodókat. További költségeket jelentenek a korábban felvett hitelek, támogatások fejében vállalt kötelezettségek. A vizsgálatok egyik fontos megállapítása, hogy főleg a kisméretű üzemeknél nem látható a folytatás, nincsen, aki átvegye a gazdaságot. A nagyméretű gazdaságok egy részének jövője is bizonytalan, mert nem tudnak és esetenként nem is akarnak a szigorú egészségügyi és környezetvédelmi előírásoknak megfelelni. -
A szőlővenyige és a fanyesedék biomassza-erőművi beszállításának elemzése
Magyarországon is teret hódít a biomassza villamos energia termelésére történő felhasználása. A tanulmány Magyarországon képződő szőlővenyige és fanyesedék biomassza-erőművi beszállításának lehetőségeivel foglalkozik. 2009-ben már öt hazai nagyerőműben tüzelnek a környező erdőgazdaságokból származó alapanyagot. Magyarországon rendkívül sok az energetikai célra hasznosítható szőlővenyige és fanyesedék, ami nem kerül hasznosításra, holott ezek erőművi beszállítása – számításaink alapján – 45 km-es szállítási távolság alatt már gazdaságos lehet. A tanulmány hangsúlyozza, hogy az említett melléktermékek erőművi eltüzelése – csekély jövedelemtermelő képessége miatt – jövedelemszerzés helyett inkább a „felesleges” melléktermékektől való megszabadulást, az elhelyezési és megsemmisítési problémák megoldását jelenti, mely költségcsökkenést eredményezhet az egyes gazdaságokban. A szerzők megállapítása szerint a biomasszát mint mellékterméket hasznosító gazdák és települések összefogása ez esetben is elengedhetetlen az erőművekkel szembeni megfelelő alkupozíció kiharcolásához.
-
A mezőgazdasági vállalkozások fizetésképtelenségének megelőzése
A mezőgazdasági vállalkozások felszámolásának kedvezőtlen káros hatásai a társadalom széles rétegeit érintik. A kutatás célja az agrárvállalkozások felszámolásához vezető okok elemzése 17 felszámolásra került mezőgazdasági gazdálkodó szervezetben, hogy a tanulságok előmozdítsák a fizetésképtelenség megelőzését és kezelését.
A vizsgált vállalkozásokban a likviditási gyorsráta, a saját tőke aránya és az eladósodottság mutatószámainak figyelemmel kísérése a fizetésképtelenség elkerülését segíti. Megállapítható továbbá, hogy alacsony saját tőkével a mezőgazdasági termelés hosszú távon nem folytatható, ezért szükséges, hogy a befektetők a termelés jellegének megfelelő jegyzett tőkével alapítsanak vállalkozást, mert a hitelek felvétele nem pótolja, csupán kiegészíti a saját forrást. A bajba jutott vállalkozásokban a felszámolás megelőzhető, amennyiben a válsághelyzetet időben észlelik, és válságkezelő eszközöket alkalmaznak a vezetők. -
A hazai hús és az élelmezési célra alkalmas melléktermékek kereskedelmi pozíciójának vizsgálata
A hús és húskészítmények termékcsoport fontos szerepet töltött be hazánk agrár-külkereskedelmében az agrárexporton belüli részesedése, valamint külkereskedelmi egyenlege alapján, annak ellenére, hogy mindkettő csökkenő tendenciát jelzett a vizsgált időszakban, miközben a világ húsfogyasztása és külkereskedelme jelentős bővülést mutatott.
A dolgozat a konstans piaci részesedés (CMS) modellje és a megnyilvánuló komparatív előny (RCA) mutató alapján vizsgálja a hús és élelmezési célra alkalmas vágási melléktermékek (HS02) külkereskedelmi pozíciójának változását az 1997-2006 közötti időszakra vonatkozóan. A CMS modell eredményei szerint az export bővülése a vizsgált időszak alatt a célországok importnövekedésének köszönhető. Pozitív reziduális hatás csupán a harmadik országokkal szemben jelentkezett. A szarvasmarhaféléknél az Európai Unió piacán, illetve a harmadik országokban az egyéb húsféléket tekintve a versenyképesség javulását mutatják az eredmények. A reziduális hatás mindkét esetben annyira markáns, hogy a világpiacot tekintve is előnyös változást jelez.
A megnyilvánuló komparatív előny mutató szerint mindkét referenciapiacon komparatív hátrány tapasztalható a szarvasmarha, illetve a juh- és kecskehús vonatkozásában. A versenyképesnek mondható komparatív előnyt mutató húsfélék helyzete kedvezőtlen, az RCA mutatók egyértelműen csökkenő tendenciát jeleznek. Egyedül az EU-n kívüli országok esetében történt kismértékű javulás 2005-ről 2006-ra a sertéshúst illetően. A vizsgált termékkör egészére vonatkozóan ennek ellenére mindkét országcsoportnál továbbra is komparatív előnyt jelez az RCA mutató.
Összefoglalóan megállapítható, hogy a hazai húspiac külpiaci pozíciója kedvezőtlenül változott a vizsgált időszakban mindkét alkalmazott módszer szerint, amely mintegy előre vetítette a pénzügyi-gazdasági válság súlyos következményeit. -
A vidék- és agrárfejlesztés stratégiai irányai a fenntartható fejlődés tükrében
A Nemzeti Fenntartható Fejlődési Stratégiában megjelenő, hazánk mezőgazdaságát érintő célkitűzések összhangban állnak az Európai Unió 2007-2013 közötti költségvetési időszakának mezőgazdasági támogatásait megalapozó Új Magyarország Vidékfejlesztési Stratégiai Terv, azon túlmenően az ennek alapján kidolgozott Új Magyarország Vidékfejlesztési Program főbb célkitűzéseivel. Az Új Magyarország Vidékfejlesztési Program a hosszú távú fenntarthatósági elvekkel összhangban kívánja biztosítani a mezőgazdaság fejlesztéséhez, a vidék környezeti értékeinek megőrzéséhez, a vidéki térségek gazdaságának megerősödéséhez és a vidéki társadalom kohéziójához szükséges fejlesztési kereteket.