A vidékfejlesztési hálózatok a vidékpolitika európai dimenziójú eszközévé váltak. Információt szolgáltatnak a 27 tagországnak és harmadik országoknak. A hálózatokban partnerségi alapon együttműködnek a vidék szereplői, a különféle szakértői csoportok, valamint a mezőgazdasági és erdészeti szervezetek. Cél a vidéki térségek eredményes fejlesztése.
A „Contact Point” olyan brüsszeli szervezet, amely szolgáltatásokat nyújt a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Igazgatóságok (DG-AGRI) részére, és egyik kiemelt feladata európai szinten a hálózatok működtetése, a koordináció és az információcsere, a jó gyakorlat elterjesztése, valamint a nemzetközi együttműködések elősegítése.
A nemzeti hálózatok nem egységesen jöttek létre. A tagországok többségében egy hálózat működik, két országban azonban több hálózatot hoztak létre. Az Európai Vidékfejlesztési Hálózat nyitott, amihez a vidéki térségek bármely szereplője csatlakozhat, olyanok, akik a vidékfejlesztési politika ügyeiben érdekeltek.
A vidéki élet szereplői igénybe vehetik a nemzeti és az Európai Vidékfejlesztési Hálózatok szolgáltatásait és működő információs eszközeit. Ennek érdekében ajánlható, hogy iratkozzanak fel a rendszeresen megjelenő publikációk levelező listájára és tájékozódjanak a hálózat és a vidékfejlesztés eseményeiről, programjairól.
Az új intézményi filozófiában, a hálózati szerveződésben (networking) fontos elem a civil társadalom és magánszektor képviselői közötti partnerség. Jó, ha a hálózatok tevékenységét közreműködői megközelítés jellemzi, különösen az integrált térségfejlesztésben, amely figyelembe veszi a gazdasági, szociális, kulturális és környezeti szempontokat.
Várható, hogy a vidékfejlesztési politika célkitűzései és feltételrendszere a következő tervezési időszakban változik, ennek befolyásolásában az érdekeltek minél aktívabb, tényeken alapuló és mérhető költség-haszon indikátorokkal alátámasztott érvei és az ehhez átlátható és elszámoltatható intézményi struktúrák döntő jelentőségűek.
Blog
-
Intézményi innováció az európai vidékpolitikában
-
A mezőgazdasági területek érzékenységének és adaptációs képességének mérési lehetőségei
A tanulmány alapvető célja az, hogy hozzájáruljon az érzékenység, sérülékenység és adaptációs képesség vizsgálatának módszertanához. A kutatások eredményei felhívják a figyelmet arra, hogy bár az európai vidék összessége egyre sérülékenyebbé válik a különböző globális kihívásokra, a veszélyeztetettség mértéke régiónként eltérő. A kutatások eredményei megerősítették az IPCC 3. jelentésében megfogalmazott hipotéziseket, melyek szerint a gazdag országok ugyanolyan veszélyeztetettség mellett is kevésbé sérülékenyek, mivel nagyobb az alkalmazkodóképességük. A klímaváltozás, amely pozitív és negatív hatást is gyakorol Európa mezőgazdaságára, módosítja az eddigi komparatív előnyöket, illetve hátrányokat. Gazdasági szempontból Dél- és Közép-Kelet-Európa minden szcenárióban veszélyeztetettebb. Az északi országok az egyik oldalról nyertesek lehetnek, mivel a mezőgazdasági termelés szempontjából a várható hőmérséklet-növekedés több növényféleség termelését teszi lehetővé, ugyanakkor az intenzív termelés esélyének növekedése növeli az ökoszisztéma veszélyeztetettségét. Mindenki veszélyeztetett, csak különböző területen és mértékben, ami közös összefogás szükségességére hívja fel a figyelmet, de mivel a globális kihívások sok esetben a teherviselő képességgel ellentétesen rendezik át a vagyoni és jövedelemviszonyokat, a közös érdekeltségen alapuló cselekvés elérése nehézkes. Ez a jövőbeni kutatás-fejlesztés irányának a globális kihívásokkal összhangban való megjelölésével, illetve a célirányosabb támogatási rendszer kidolgozásával segíthető elő. A szűkös kutatási és egyéb támogatási forrásokat azon területekre célszerű összpontosítani, amelyek a lehetséges jövőt felvázoló forgatókönyvek többségében, vagy mindegyikében érzékenynek, sérülékenynek mutatkoznak. A közös összefogás az adaptáció esetében a mitigációhoz képest is nehezebb, mivel ennek gazdasági előnyei sokkal inkább lokálisan jelentkeznek. A kutatások arra is felhívják a figyelmet, hogy a veszélyforrások (kitettségek) azonosítása, a kockázat mértékének felmérése, a kockázat menedzselése mellett annak kommunikálása és az érintettek bevonása az egész folyamatba fontos részét képezi az eredményeknek.
-
A fenntarthatóság mérése az erdőgazdaságban
A fenntarthatóság mérése, de definiálása is nehézkes a jövőre vonatkozó feltételezések bizonytalansága miatt. Korlátozott következtetések vonhatók le pl. a „kereslet és kínálat” összehasonlításának elvén alapuló, egyre közismertebb ökológiai lábnyomból, vagy más, a fenntarthatóság bizonyos aspektusait részletesebben jellemző indikátorok tényleges értékeinek és az előre elvárt értékek összevetéséből. Ilyen, fejlődő, korlátozott lehetőségeket nyújtó indikátorrendszer jött létre az erdőgazdálkodásban. A rendszer használatát nagymértékben korlátozza, hogy megalapozatlan az, hogy hány, illetve mennyire specifikus vagy mennyire aggregált indikátorokat alkalmaznak, és hogy az indikátorok mért értékeit hogyan értelmezik. Emiatt az indikátorértékek értelmezésében még az olyan nemzetközi szervezetek is alapvető hibákat követnek el, mint a FAO. A tanulmány a fentieket több olyan példával is illusztrálja, amelyeket a fenntarthatóságban évszázadok óta élenjáró ágazatból, az erdőgazdálkodásból vettünk. Az ágazatból származó „jó” példával – egy bioindikátorral – mutatjuk meg ugyanakkor, hogy lehet megfelelő aggregált mutatókat találni. A fenntarthatósági mutatók értelmezéséhez szükséges azonban, hogy pontosan ismerjék ezeknek a mutatóknak a viselkedését, és hogy definiálni tudják, hogy – időben változó módon – milyen tartományon belül vélelmezhető a fenntarthatóság. Az, hogy mi számít „jó” és „rossz” irányú változásnak, minden mutató esetében a vizsgált rendszer (pl. az erdők, ill. az erdőgazdálkodás) elemzésétől, illetve a rendszer megértésének színvonalától függ (pl. az erdei ökoszisztémák működését még kevéssé értjük). Az eredményesen alkalmazható operatív indikátorrendszernek megfogalmazhatók a kritériumai, de az is lehet, hogy esetenként azzal juthatnak előbbre, ha a fejlődésre ugyanúgy tekintenek, mint ahogyan saját testének jelzéseire figyel egy beteg, de okos ember.
-
A precíziós gazdálkodás beruházásainak megtérülése
A vizsgálatokból, pontosabban a precíziós gazdálkodás bevezetésére irányuló beruházások megtérülése és az üzemi méretek között szoros az összefüggés. A feltételezett öt- és hatéves megtérülés mellett a hozam- vagy az elvárt kamatszint-változást a nagyobb területű üzemek képesek ellensúlyozni.
-
Hazai zöldség-gyümölcs kisárutermelők nagy láncoknak történő értékesítési lehetőségei
A multinacionális láncoknál a közvetlen kisárutermelői beszállítóknak a speciális „réspiaci” termékeknél, illetve a nagy termelők között szabadon hagyott piaci réseken van mozgáslehetőségük. E termékek kivételével a közvetlen kisárutermelői beszállításoknak nincs jövője, mert elaprózott kínálattal nagy számban nem léphetnek be a beszállítói körbe.
Hatékonysági követelmények miatt előbb-utóbb a hazai láncoknál is erősödni fog a beszerzés koncentrációja, és ez itt is csökkenteni fogja a közvetlenül beszállító kisárutermelők ma még lényegesen nagyobb lehetőségeit.
A nagy üzletláncok üzletpolitikája olyan követelményeket támaszt, amelyeket a kisárutermelők a réspiaci termékek kivételével külön-külön nem tudnak teljesíteni. Ezért közös termeltető és értékesítő szervezeteket kellene létrehozniuk, vagy csatlakozniuk kellene a már működő nagyobb beszállítókhoz, TÉSZ-ekhez.
Az innováció tekintetében a legnagyobb probléma a gyenge tanulási hajlandóság. Nehézkesek a kisárutermelők, nehezen szánják rá magukat a változtatásra A beszállítás növeléséhez meg kellene változtatniuk alapállásukat, hozzáállásukat, fokozni kellene tanulási és változtatási készségüket. -
Zöldenergia Program a szociális feszültségek enyhítéséért
Magyarországon az 1990-es évektől kezdve az egyes régiók, kistérségek közötti fejlettségbeli különbségek növekedtek, a kormányzati intézkedések nem voltak képesek ezt ellensúlyozni. A 174 magyarországi kistérségből a 33 leghátrányosabb helyzetűben él a lakosság egytizede. Ezek elhelyezkedését belső és külső perifériális állapot jellemzi. Helyzetük javítását az általunk megalkotott szociális zöldenergia program szolgálhatná, melynek gazdasági és társadalmi hatásai főként a legkedvezőtlenebb helyzetű társadalmi csoportokat segíthetnék.
Az általunk kidolgozott magyar zöldenergia program forgatókönyve három változatban tartalmazza a gazdasági, társadalmi jellemzőket, valamint ezek költségvetési hatását. Ezek lokális fejlesztő hatására az energiapiaci fejlemények tükrében hosszú távon és növekvő mértékben lehet számítani.