Blog

  • Intézményi innováció az európai vidékpolitikában

    A vidékfejlesztési hálózatok a vidékpolitika európai dimenziójú eszközévé váltak. Információt szolgáltatnak a 27 tagországnak és harmadik országoknak. A hálózatokban partnerségi alapon együttműködnek a vidék szereplői, a különféle szakértői csoportok, valamint a mezőgazdasági és erdészeti szervezetek. Cél a vidéki térségek eredményes fejlesztése.
    A „Contact Point” olyan brüsszeli szervezet, amely szolgáltatásokat nyújt a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Igazgatóságok (DG-AGRI) részére, és egyik kiemelt feladata európai szinten a hálózatok működtetése, a koordináció és az információcsere, a jó gyakorlat elterjesztése, valamint a nemzetközi együttműködések elősegítése.
    A nemzeti hálózatok nem egységesen jöttek létre. A tagországok többségében egy hálózat működik, két országban azonban több hálózatot hoztak létre. Az Európai Vidékfejlesztési Hálózat nyitott, amihez a vidéki térségek bármely szereplője csatlakozhat, olyanok, akik a vidékfejlesztési politika ügyeiben érdekeltek.
    A vidéki élet szereplői igénybe vehetik a nemzeti és az Európai Vidékfejlesztési Hálózatok szolgáltatásait és működő információs eszközeit. Ennek érdekében ajánlható, hogy iratkozzanak fel a rendszeresen megjelenő publikációk levelező listájára és tájékozódjanak a hálózat és a vidékfejlesztés eseményeiről, programjairól.
    Az új intézményi filozófiában, a hálózati szerveződésben (networking) fontos elem a civil társadalom és magánszektor képviselői közötti partnerség. Jó, ha a hálózatok tevékenységét közreműködői megközelítés jellemzi, különösen az integrált térségfejlesztésben, amely figyelembe veszi a gazdasági, szociális, kulturális és környezeti szempontokat.
    Várható, hogy a vidékfejlesztési politika célkitűzései és feltételrendszere a következő tervezési időszakban változik, ennek befolyásolásában az érdekeltek minél aktívabb, tényeken alapuló és mérhető költség-haszon indikátorokkal alátámasztott érvei és az ehhez átlátható és elszámoltatható intézményi struktúrák döntő jelentőségűek.

  • A globális gazdasági válság és a magyarországi agrárgazdaság kilátásai

    A tanulmány a globális pénzügyi és gazdasági válság klímaváltozás – fenntarthatóság – globalizáció rendszerébe illesztve olyan változásokat javasol – előnyt kovácsolva a kényszerből –, melyek számolnak a tényleges helyzettel és viszonylag kisebb áldozatokkal, valamint kockázattal megvalósíthatók. Ennek lényege tömören a termőföld-hasznosítás tudatos arányváltásai, a foglalkoztatás bővítése, integrációk szervezése és az oktatás korszerűsítése. A javasoltak nem veszélyeztetik hazánk élelmiszer-ellátásának biztonságát, de csökkentik az agrárágazatok, a vidék energiaköltségeit, energiafüggőségét, új munkahelyeket teremtenek, javítják a mezőgazdaságból és a vidéken élők anyagi körülményeit, hozzájárulnak az ország energiafüggőségének csökkenéséhez, így a gazdasági válságból való kilábaláshoz.

  • Új agrárstratégia alapjai

    Az agrártermelés helyzetének romló tendenciája és a vidék kilátástalansága egyre határozottabban követeli egy egységes agrár- és vidékstratégia kialakítását. Erre azonban nemcsak külső okok, de az ágazatban érdekeltek mély belső ellentétei miatt ma sincsen sok remény. Ehhez le kellene számolni sok, a rendszerváltás óta létező, a rendszerváltás törvényei által védett tabuval, amihez az agrárágazat és a vidék sorsa iránt nagyobb felelősségre, alázatra és együttműködésre lenne szükség. Ehhez kíván a rövid tanulmány az alábbiakkal hozzájárulni.
    Látható, hogy a mezőgazdasági termelés értéke lényegében két évtizede stagnál, miközben a nagyobb hozzáadott értéket és a gazdaság belső vertikumát képező ágazatok, mint a kertészet, az állattenyésztés fokozatosan veszítenek a súlyukból. A mezőgazdaság szerepe gabona- és olajosmag-termelésre szűkül le. A feldolgozóipar fokozatosan leépül, számottevő termékfejlesztés már hosszú ideje nem folyik. Alacsony hozzáadott értékű élelmiszer-ipari tömegcikkeket gyártanak. Az ipar nyugat-európába húzódik vissza, amelyhez szükséges nyersanyagot Kelet-Európa, köztük a magyar mezőgazdaság szolgáltatja, ami egyértelműen kiszolgáltatott, gyarmati helyzetbe juttatja a magyar mezőgazdaságot. A magyar piac megszerzését követő gyárbezárásokkal a nyugati tőke kivonása is megkezdődött a magyar élelmiszer-gazdaságból. A végbement folyamatért az eladósodottságból adódó, fél évszázada tartó gazdasági kiszolgáltatottság és a nemzeti érdekeket háttérbe szorító liberális gazdaságpolitika is felelőssé tehető, de döntő szerepe van ebben a szocialista nagybirtokok romjai felett a rendszerváltás óta tartó osztozkodásnak és gátlástalan marakodásnak, amely a kisüzem vagy nagyüzem fedővita hátterében húzódik meg. Közben egyre elmélyülő válságba kerül a magyar vidék. A helyzet csak a koncentrációs folyamat felgyorsításával, a gazdasági belső vertikumok fejlesztésével, a műszaki fejlődésnek és támogatásoknak az arra alkalmas gazdaságokba való koncentrálásával és a termelői érdekeltségű feldolgozás és forgalmazás fejlesztésével, valamint nemzeti érdekeltségű feldolgozókkal való vertikális kooperációkkal oldható meg. Erre nemcsak törekedni kell, de el kell hárítani mindazokat a fejlődést gátló akadályokat is, amelyek megbénítják az ágazatot és lehetetlenné teszik fejlődését. A legfontosabb a föld(birtok)-politikában a szükséges változások végrehajtása, érintve az öröklési rendszert is. Nem kevésbé fontos volna a birtokok tudatos felaprózását kiváltó adópolitika megváltoztatása is. Ez azt jelentené, hogy a mezőgazdasági üzemek adóalapját a földtulajdon jelentené. Ez fékezné a földspekulációt és fokozná az intenzívebb kultúrák és a gazdasági belső vertikumok (állattenyésztés, feldolgozás) fejlesztését. Nem beszélve arról, hogy jól látható jövedelmi viszonyokat teremtene.

  • A közvetlen agrártámogatások feltételezett csökkentésének becsült hatásai Magyarországon

    A 2013 utáni időszakra szóló KAP-reform keretében egyes tagállamok máris felvetették a közvetlen termelői támogatások jelentős csökkentését. A cikk 2006. évi támogatási és jövedelmi adatok alapján azt vizsgálja, hogy egy drasztikus, 50 százalékos támogatáscsökkenésnek milyen hatásai valószínűsíthetők, ha a termelés egyéb feltételei nem változnának. Az elemzés szerint egy ilyen lépésnek Magyarországon sokrétű és rendkívül hátrányos következményei lennének, nem csak a mezőgazdaságra, hanem az egész nemzetgazdaságra, különösképpen pedig a vidéki foglalkoztatási viszonyokra és a természeti környezetre nézve. Minden szempontból hátrányosan érintené általában a vidéket, különösen a lemaradó és stagnáló kistérségeket, továbbá a kedvezőtlen adottságú területeket, általánosan az országnak azon részeit, ahol most is jelentősek a társadalmi-gazdasági feszültségek. Magyarországnak alapvető érdeke, hogy ne legyenek hirtelen, drasztikus módosítások, a rendszer változtatásában csak fokozatos megoldások kívánatosak. Európa számára alapvető érték a természeti környezet óvása, az élelmiszer- és az élelmezés-biztonság. Ez utóbbi pedig nemcsak európai szinten, hanem regionálisan is fontos érték, védelmet érdemel, ami meggondolatlan pénzügyi lépések oltárán nem áldozható fel!

  • Az alagút bejárata és a hazai agrárstratégia kritikus kérdései

    Megállapítható, hogy a tanácskozáson résztvevők véleménye a fundamentális kérdésekben közel esik egymáshoz, bár vannak még különbségek, főleg a javasolt megoldásokban. Ez – az elmúlt két évtizedet figyelembe véve – mindenképpen haladásnak tekinthető. Elmondható, hogy a komoly gondok és problémák összefogásra serkentik a közösségeket. Mindenki érzi, hogy a jelentős agrártradíciókkal rendelkező hazai élelmiszer-gazdaság a jelenlegi pályán maradva alapanyag-termelő agrárbérmunkás országgá válhat, elvesztve versenyképességének maradékát is, teljesen kiszolgáltatva, míg az ágazat jövedelemtermelése – jó esetben is – csak a túlélésre elegendő. Elmondható, hogy még nem látható a „fény az alagút végén”, de már formálódik, hogy hol is van az az alagút, amin végig kellene haladni. A vita, illetve a mostanában napvilágot látott elemzések megmutatták az alagút bejáratát, az MTA Agrártudományok Osztályának szervezésében létrejövő stratégiának kellene megmutatni azt, hogy hogyan lehet ezen az alagúton a legkevesebb veszteséggel, a legnagyobb nyereséggel, a leggyorsabban átjutni úgy, hogy a hozott döntések eredményeként egy olyan magyarországi mező- és élelmiszer-gazdaság jöjjön létre, amilyet a rendszerváltozás után megálmodtak.

  • A globalizáció és a konszolidációs számvitel alkalmazása a magyar élelmiszer-gazdaságban

    A globális pénzügyi és gazdasági válság kialakulása, a válság világméretű elterjedése számos okra vezethető vissza. Ezek között az okok között elsőként a globalizációt lehet kiemelni. A globalizáció folyamatában megfigyelhető a tőke, a szellemi erőforrások, az anyagi javak világméretű koncentrációja. A globalizáció egyik kísérőjelenségeként megfigyelhető az a tendencia, hogy a jogilag önálló agrár-, élelmiszer-ipari és élelmiszer-kereskedelmi vállalkozások egymással érdekeltségi, részesedési viszonyba kerülnek, amelynek hatásaként a vállalkozások között a piaci viszonyok korlátozottá válnak. Így az egyedi éves beszámolók alapján a társaságok vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzetének bemutatása nem biztosítható. Az információhiány megszüntethető, ha a vállalkozásokat vállalatcsoportként értelmezik és a konszolidációs számvitel módszereit alkalmazzák. A konszolidációs számvitel alkalmazásakor szükséges annak vizsgálata, hogy ez milyen hatást gyakorol az anyavállalat és a tagvállalatok kimutatott vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzetére. Az élelmiszer-gazdaságban működő vállalkozások körében végzett kérdőíves felmérés és a modellszámítás eredményei alapján megállapítható, hogy a vállalatcsoporttagok egyedi éves beszámolói olyan mértékű belső halmozódásokat okoznak, amelyek megkérdőjelezik a beszámolók alapján hozott gazdasági döntések megalapozottságát. A pénzügyi és gazdasági válság hatására kialakult gazdasági környezetben javasolható az anyavállalatok vezetőinek, tulajdonosainak, a piaci szereplőknek, hogy a konszernhez tartozó vállalkozások esetén döntéseiket mindenképpen az egyedi éves beszámoló mellett a konszolidált éves beszámoló adatainak figyelembevételével, annak értékelésével hozzák meg. Hiszen a halmozódások olyan vagyont, eredményt takarnak, amelyek nem tekinthetők valósnak, nem használhatók fel fedezetként, finanszírozási forrásként.