Blog

  • Az ökológiai gazdálkodás hatékonysági kérdései

    Az életszínvonal emelkedésével egyre nagyobb hangsúlyt kap az egészséges táplálkozás, és ugyanakkor a mezőgazdasági termelésben jelentkező árutöbbletek kitörési pontok keresésére ösztönzik a gazdálkodókat, így az ökológiai gazdálkodás a mezőgazdaságban tevékenykedők egy csoportjának teljes, illetve részbeni megélhetési alapul szolgálhat. 2005-től azonban jelentős visszaesés tapasztalható mind az ökológiai termelésbe vont terület nagyságát, mind az ökológiai gazdaságok számát tekintve, a gazdálkodók egy része ugyanis különféle más integrált programokba kapcsolódott a kedvezőbb feltételek és a magasabb támogatási összegek miatt.
    Az egyes gazdaságtípusok esetében a birtokméret tekintetében szignifikáns különbség alapvetően nem állapítható meg. Mindez azonban nem mond ellent azon sajátosságnak, amely szerint az ökológiai gazdaságok jelentős részére jellemző extenzívebb gazdálkodás indukálja is a nagyobb méretet, de az ok-okozati összefüggés fordítottja is igaz. Vizsgálataink szerint az ökológiai gazdálkodásnak átlagosan 7-27%-kal magasabb az éves munkaerő-szükséglete 100 ha mezőgazdasági területre vetítve a 2006-2007-es esztendők vonatkozásában. Az ökológiai gazdálkodás költségigénye átlagosan 30-40%-kal alacsonyabb a hagyományos gazdálkodáshoz képest a vizsgált esztendők és gazdálkodói kör vonatkozásában. Az egyéni és a társas ökológiai gazdaságoknál az értékesítés nettó árbevétele nem éri el a konvencionális gazdaságokét az alacsonyabb termésátlagok és a fokozatosan csökkenő értékesítési átlagárak következtében, annak ellenére sem, hogy az agrártámogatások ennek a deficitnek az ellensúlyozását szolgálják.
    Míg az egyéni ökológiai gazdaságok jövedelmezőségi mutatói javultak a fennálló támogatási rendszer lehetőségeinek kihasználása, a minőségi termékek iránti kereslet növekedése, az értékesítési módok (biotermékek piaca, közvetlen termelői értékesítés), valamint a kedvezőbb időjárási feltételek következtében; addig a társas ökológiai gazdaságok 2006-tól már veszteségesen működtek. Ez utóbbi elsősorban az értékesítés nettó árbevételének csökkenésére vezethető vissza.
    A jelenlegi helyzetben megoldást jelenthet, ha az ökológia gazdaságok piaci pozíciójuk erősítése, illetve javítása érdekében vertikális integrációkba tömörülnek, illetve az általuk előállított termékek hozzáadott értékét a feldolgozó kapacitások létesítésével, illetve bővítésével növelik.

  • Felértékelni az agrárgazdaságot?

    A mezőgazdaság a pénzügyi szektortól eltérően nemcsak profitot, hanem új értéket is képes létrehozni. A magyarországi agrárgazdaság nyomasztó gondjai ellenére is rendelkezik azokkal az alapvető feltételekkel – föld- és vízvagyonnal –, melyre alapozva hozzájárulhat a nemzetgazdaság gondjainak enyhítéséhez.
    Ehhez azonban már nem csak szavak, hanem alkotó tettek kellenek, változtatás és változtatni tudás szándékával.

  • Folyami hajózás és a magyarországi gabonaexport

    Az árutermelésre áttért mezőgazdaság közel másfél évszázada alatt bebizonyosodott, hogy a megtermelt terményfelesleg az ország gazdaságföldrajzi „bezártsága” miatt nem versenyképes a tengeri kijutással rendelkező országok gabonájával szemben. A tengeri kikötőhöz vezető olcsó vízi utat máig sem sikerült megteremteni, és a magyar gabona jelenleg is csak a világpiaci árnál alacsonyabb áron értékesíthető. A folyók vízjárástól független hajózhatósága azok belépcsőzésével valósítható meg.

  • A sertéságazat versenyképességének javítása

    A 90-es évek elejére az sertésállomány 6 millióra esett vissza, és azóta folyamatos a csökkenés, a KSH adatai szerint a sertéslétszám 2008 augusztusában 3,7 millió Magyarországon. Az alapanyag hiánya és az olcsóbb külföldi áru importra készteti a feldolgozóipart, legtöbb esetben szállítási költséggel együtt is olcsóbban hozzák be az alapanyagot, leginkább Lengyelországból. Hazánkban a termelők magas önköltségen termelnek, akár 80-90 forint eltérés is lehet az egyes termelők között. A legalacsonyabb előállítási költségen termelő USA, Kanada és Brazília fokozatosan teret nyer azokon a piacokon, ahová eddig Dánia, Hollandia és Németország is szállított. Ez azt jelenti, hogy ezen országok magasabb áraik miatt kiszorulnak ezekről a piacokról (Korea, Japán) és az EU-n belül értékesítik termékeiket. Így hazánknak e fent említett uniós országokkal kell felvennie a versenyt.
    Az ágazati versenyképesség kérdésében elengedhetetlen a termékpálya összes résztvevőjének a vizsgálata, a termelés, feldolgozás, kereskedelem és fogyasztás elemzése. Termelői szinten fontos a hatékony termelés, az önköltségcsökkentés a megfelelő genetika, takarmányozás és tartástechnológia segítségével. A helyzetük megerősítése érdekében egyre inkább a termelői szerveződések jelentőségének növelése látszik jó megoldásnak. A húsipar és a vágóhidak esetében szükség van a specializációra, a vágás és a darabolás különválasztására. Folyamatosan nyomon szükséges követni a piac változását, hiszen versenyelőnyt szerezhet az a termelő, aki hamarabb képes reagálni. A koncentráció fontossága hangsúlyos ebben a vertikumszakaszban is. Az érdekképviselet fontos a kereskedőkkel való tárgyalásokban is.
    A kereskedelemben és a fogyasztásban a marketing nagyobb figyelmet érdemel. A fogyasztók informálásával azok tudatos vásárlókká válhatnak, mert a fogyasztói igényeket nemcsak kielégíteni lehet, hanem azokat generálni is célszerű.

  • A hazai mezőgazdasági együttműködésekről a gazdálkodás folyóiratban II.

    Az új gazdaságirányítási rendszer 1968-tól a mezőgazdasági együttműködéseknek is kedvezőbb feltételeket teremtett. A korábbi „tervutasításos” rendszer megszüntetése kedvezett az önálló vállalati döntéseknek. Ez új fejlődési pályákat nyitott a mezőgazdaságban, amelyek mentén a vállalaton belüli és vállalatok közötti integrációk jöttek létre, így a múlt század 70-es évtizede a hazai mezőgazdasági együttműködések széles körű kibontakozásának, általánossá válásának időszaka volt. Ezeknek az együttműködéseknek egy része alkalmazkodva a piaci körülményekhez ma is működőképes lehetne.

  • A Magyar Agrárinformatikai Szövetség 10 éve az agrárgazdaság szolgálatában I.

    Az elmúlt évtized jelentős változást hozott az információtechnológiai eszközök és rendszerek, valamint az ezekre épülő alkalmazások és szolgáltatások fejlődésében. E fejlődés az agrárgazdaság számára is új lehetőségeket nyújtott, sok területen pedig ma már nélkülözhetetlen eszközök eléréséhez járult hozzá. Magyarországon e változás markánsan az agrárgazdaság egészére kiterjedő, úgynevezett Európai Uniós Agrárinformációs rendszerek bevezetésében és fejlődésében érzékelhető. Az elmúlt időszakban Magyarország nemzetközi szakmai kapcsolatai is kibővültek, a Magyar Agrárinformatikai Szövetség (MAGISZ) 1998. évi megalakulását követően 1999-ben már az európai szakmai szövetség (EFITA – European Federation for Information Technology in Agriculture, Food and Environment) tagjává vált, 2003-ban pedig, 31 ország szakembereinek részvételével, szakmai és szervezési szempontból kiemelkedően sikeres nemzetközi konferenciát szervezett. A MAGISZ elmúlt 10 éves tevékenysége az agrárgazdaság fejlődése, fejlesztése szempontjából is olyan területekre irányult, mint az ágazat és az agrárinformatikai szakterület szempontjából fontos konferenciák, fórumok, műhelymunkák szervezése, az agrár-felsőoktatásban az informatikai képzések támogatása, diplomadolgozat-pályázatok kiírása, valamint az Agrárinformatikai Nyári Egyetemek szervezése, amely az utolsó három évben nemzetközi rendezvényként került megrendezésre hazai és külföldi társszervezetek, intézmények támogatásával. A MAGISZ a fenti tevékenysége mellett az „Agrárinformatikáért Emlékérem” díj alapításával 2005-ben és 2007-ben olyan szakemberek munkáját ismerte el, akik jelentős tevékenységet fejtettek ki az agrárinformatika területén. A szövetség számára a nemzetközi kapcsolatok fejlesztése szempontjából is fontos volt, hogy 2005-2006-ban részt vett az AMI@Netfood hosszú távú európai stratégiai terv készítését felvállaló nemzetközi FP5-ös projektben, melyben 14 országból 14 konzorciumi tag vett részt.

  • Erdőgazdálkodás és erdőtörténet

    Az erdőgazdálkodás az erdők fenntartásának, művelésének, sokoldalú, tartamos hasznosításának az alapja. A Föld lakosságának gyarapodásával a történelem folyamán együtt növekedett az embernek az erdővel szemben támasztott ígénye. Az ígények kielégítésekor hamarosan kitűnt, hogy ezek teljesítésének lehetőségei szigorúan behatároltak. Hosszú távon, tartamosan (fenntathatóan) akkor nyújthatja az erdő a gazdasági, társadalmi élet számára a legtöbbet, ha az adottságainak megfelelően gazdálkodnak. A Föld erdeinek jelenlegi képe több évezredes fejlődés, valamint emberi beavatkozás eredményeként alakult. A jelenlegi felfogás szerinti „korszerű” erdőgazdálkodás az egyes kontinenseken különböző időben, alig egy-két évszázada jött létre. Abban az esetben azonban, ha az ember és az erdő kapcsolatát vesszük alapul, az erdőgazdálkodást célszerű tágabban értelmezni és az emberiség történetével, az ígények változásával együtt tárgyalni. Az ember története folyamán mindenkor a legtöbbet kívánta hasznosítani az erdők által nyújtott javakból. Hamarosan rájött arra is, hogy ezen javak mennyiségét és minőségét a faállományba való beavatkozás útján javíthatja. Ezek a beavatkozások nem mindenkor jártak kedvező eredménnyel. Az erdőgazdálkodók feladata mindenkor, hogy az erdők története által nyújtott tanulságokat értékeljék és hasznosítsák. Ez jelenti az erdőgazdálkodás fejlesztésének az egyik tényezőjét, mert ebben az esetben is: „A történelem az élet tanítómestere”. Ilyen és hasonló megfontolások vezettek ezen írásban foglaltak megfogalmazásához.
    Az erdők valamennyi fája egy olyan történelemkönyv lapját alkotja, amelynek címe: „Erdőtörténet”. A fa évgyűrűi jelentik ezen a lapon a sorokat, az egyes ágörvek közötti részek pedig a sortávolságok meghatározói. Az évgyűrűk átölelik a fa szívét és elmesélik életének történetét. A nagy történelmi távlatokat az egymást követő erdőállományok hordozzák magukban. Nagy idők sokat látott és tapasztalt „tanúi”. Az evolúció évezredeket átölelő folyamatának eredményeként jelentek meg a különböző fafaj-összetételű állományok, a devonkorszaki páfrányerdőktől a mai gyertyános bükkös tölgyesekig. Olyan erdőtársulások (erdei ökoszisztémák) jöttek létre, amelyek összetételébe, szerkezetébe az ember egyre nagyobb mértékben avatkozott be azért, hogy az erdő haszna megfeleljen ígényeinek. A baj akkor következett és következik be, ha az ember érdekei feledtetik az igazságot, amely szerint az erdő a fák társadalma, ahol a társadalmi együttélés íratlan szabályait a természeti törvények fogalmazzák meg, amelynek figyelembevételével az erdővel gazdálkodni kell!