Blog

  • A bioüzemanyagok használatával járó várható földhasználati változások Magyarországon

    Az egyre növekvő energiafelhasználás, világnépesség és éhezés olyan, több évtizede megoldatlan problémák, amelyeket a klímaváltozás és az ez által kialakult szélsőséges időjárási viszonyok tovább súlyosbítottak, a napjainkban tapasztalható gazdasági válság pedig még inkább megnehezítheti megoldásukat.
    A megújítható energiaforrások szerepének növelésében katalizátorszerepet betöltő Európai Unió már a 80-as évek elején megoldást keresett a túltermelés következtében felhalmozódott szántóföldi termékek felhasználására. Az idők során a támogatási rendszer is a non-food termelést helyezte egyre inkább előtérbe, majd a kialakított direktívák és piaci intézkedések előkészítették, majd biztosították az összefoglalóan biomasszának nevezett megújítható energiaforrások helyét a felhasznált energiahordozók között.
    A folyamatokat a fosszilis energiahordozók egyre nagyobb mértékű áremelkedése gyorsította fel, amely az egyre nagyobb bekeverési arányt ösztönző irányelvekkel együtt nem várt mértékben fokozta a bioüzemanyagok iránti keresletet is.
    Az agro-üzemanyagokkal kapcsolatban nem csupán a károsanyag-kibocsátás pozitív hatásaival vagy gazdasági életképességével kapcsolatban merül fel egyre több kérdés, de a korlátozottan rendelkezésre álló, mezőgazdasági tevékenységbe vont, illetve vonható területek – bioüzemanyagok előállításával is – fenntartható használata szintén a vizsgálatok középpontjába került.
    Annak ellenére, hogy jelenleg a magyar bioüzemanyag-piac működését tekintve még hiányosságokkal küzd, reális annak a lehetőségnek, illetve következménynek a vizsgálata, hogy milyen változások várhatók a földhasználat tekintetében. A rendelkezésre álló adatok alapján várhatóan a művelés alá vont terület nagysága jelentős mértékben nem fog változni, az élelmiszer-ellátás biztonsága érdekében azonban kiemelkedő fontosságú, hogy a szerkezetváltás biztosítsa az emberi, állati és energiaipari ellátást is, amely közvetetten fokozza a gazdálkodók versenyképességét, növeli az életszínvonalukat és hozzájárul a vidéki lakosság vidéken tartásához.

  • Miért az infláció?

    M. Friedman szerint a válságokat a pénzellátás egyenletességének megsértése generálja, mert a monetárszférában előidézett fluktuáció a reálszférára átterjedve ott (válság)ciklusokat eredményez. Friedman kimutatja a Philips-görbe hamis voltát, „természetes ráta” hipotézisében cáfolva azt. A munkanélküliség és az infláció között nincs kapcsolat. A pénzellátás egyenletessége mellett a pénzstabilitás kap még primátust a monetaristáknál, minden más célt megelőzve, az inflációnak a gazdasági makroszerkezetre való káros hatása miatt.

  • Erdőgazdálkodás és erdőtörténet

    Az erdőgazdálkodás az erdők fenntartásának, művelésének, sokoldalú, tartamos hasznosításának az alapja. A Föld lakosságának gyarapodásával a történelem folyamán együtt növekedett az embernek az erdővel szemben támasztott ígénye. Az ígények kielégítésekor hamarosan kitűnt, hogy ezek teljesítésének lehetőségei szigorúan behatároltak. Hosszú távon, tartamosan (fenntathatóan) akkor nyújthatja az erdő a gazdasági, társadalmi élet számára a legtöbbet, ha az adottságainak megfelelően gazdálkodnak. A Föld erdeinek jelenlegi képe több évezredes fejlődés, valamint emberi beavatkozás eredményeként alakult. A jelenlegi felfogás szerinti „korszerű” erdőgazdálkodás az egyes kontinenseken különböző időben, alig egy-két évszázada jött létre. Abban az esetben azonban, ha az ember és az erdő kapcsolatát vesszük alapul, az erdőgazdálkodást célszerű tágabban értelmezni és az emberiség történetével, az ígények változásával együtt tárgyalni. Az ember története folyamán mindenkor a legtöbbet kívánta hasznosítani az erdők által nyújtott javakból. Hamarosan rájött arra is, hogy ezen javak mennyiségét és minőségét a faállományba való beavatkozás útján javíthatja. Ezek a beavatkozások nem mindenkor jártak kedvező eredménnyel. Az erdőgazdálkodók feladata mindenkor, hogy az erdők története által nyújtott tanulságokat értékeljék és hasznosítsák. Ez jelenti az erdőgazdálkodás fejlesztésének az egyik tényezőjét, mert ebben az esetben is: „A történelem az élet tanítómestere”. Ilyen és hasonló megfontolások vezettek ezen írásban foglaltak megfogalmazásához.
    Az erdők valamennyi fája egy olyan történelemkönyv lapját alkotja, amelynek címe: „Erdőtörténet”. A fa évgyűrűi jelentik ezen a lapon a sorokat, az egyes ágörvek közötti részek pedig a sortávolságok meghatározói. Az évgyűrűk átölelik a fa szívét és elmesélik életének történetét. A nagy történelmi távlatokat az egymást követő erdőállományok hordozzák magukban. Nagy idők sokat látott és tapasztalt „tanúi”. Az evolúció évezredeket átölelő folyamatának eredményeként jelentek meg a különböző fafaj-összetételű állományok, a devonkorszaki páfrányerdőktől a mai gyertyános bükkös tölgyesekig. Olyan erdőtársulások (erdei ökoszisztémák) jöttek létre, amelyek összetételébe, szerkezetébe az ember egyre nagyobb mértékben avatkozott be azért, hogy az erdő haszna megfeleljen ígényeinek. A baj akkor következett és következik be, ha az ember érdekei feledtetik az igazságot, amely szerint az erdő a fák társadalma, ahol a társadalmi együttélés íratlan szabályait a természeti törvények fogalmazzák meg, amelynek figyelembevételével az erdővel gazdálkodni kell!

  • A magyar agrárgazdaság versenyesélyei és stratégiai dilemmái

    Szerzői kollektívánk az AKI 2007/7. számú tanulmányában (Alkalmazkodási kényszerben a magyar mezőgazdaság) megállapította, hogy a magyar agrárgazdaság viszonylag nagy kilengésekkel ugyan, de kényszerpályán sodródik, és kibocsátásának volumenét 2013-ig csak 6%-kal képes növelni, azt is torz szerkezetben. A behatárolt mozgástérben a mezőgazdaságból származó jövedelmek reálértéke – szintén túlzott ágazati aránytalanságokkal – legfeljebb a 2006. évi szinten marad. Rámutattunk azonban arra is, hogy ez a kedvezőtlen prognózis nem fátum, még módosítható, hiszen adottságaink alapján kínálkozik egy dinamikusabb fejlődési pálya is, amelyen a termelés volumene mintegy 25%-kal, a vállalkozói jövedelmek reálértéke pedig akár 50%-kal bővülhet.
    Egy évvel később az agrárszereplők (értelmiség, gazdálkodók, feldolgozók) úgy vélik – de a statisztikai adatok is azt tükrözik –, hogy a magyar agrárgazdaság továbbra is strukturális feszültségekkel terhes, gyenge versenyképességgel jellemezhető pályán vergődik. Természeti és humán erőforrásaink kihasználtsága elmarad a lehetségestől. Bizonyosra vehető, hogy a nemzetközi (és főleg az európai) versenyben a spontán folyamatok, a beavatkozásoktól torzított piacok önszabályozó mechanizmusai nem hozzák meg a számunkra elfogadható eredményeket. Az élelmezés-, energia- és környezet-biztonság hármas prioritása által meghatározott erőtérben új, tudatos és harmonizált alkalmazkodási stratégia szükséges! Az alkalmazkodási „parancs”, az intellektuális kihívás nem pusztán agrárérdek, nem pusztán agrárfeladat! Versenyképes mezőgazdaság ma már nem képzelhető el versenyképes feldolgozás, kereskedelem, oktatás-kutatás, innováció és versenyképes intézményrendszer nélkül.

  • Az Észak-alföldi Régió agrárfoglalkoztatási helyzete az országos adatok tükrében

    A globális pénzügyi és a kibontakozó gazdasági válság időszakában a munkanélküliség jelenti a legsúlyosabb társadalmi és szociális problémát az Európai Unióban és hazánkban is. A tanulmány az országos adatok és folyamatok tükrében az Észak-alföldi Régió munkanélküliséggel kapcsolatos problémáit tárja fel, különös tekintettel az agrárfoglalkoztatás helyzetére. A kutatás egyik legfontosabb következtetése, hogy minél nagyobb a munkanélküliség az adott térségben, annál nagyobb a munkanélküliek között a mezőgazdasági tevékenységgel foglalkozók aránya, azaz a mezőgazdaság szociális ellátó funkciója ezen körzetekben különösen fontos szerepet játszik. A másik fontos megállapítás, hogy a mezőgazdasági munkanélküliség mérséklése érdekében az eddiginél jóval nagyobb mértékben szükséges a régióban megtermelt mezőgazdasági termékek helyben való feldolgozása és értékesítése. Végül sürgető feladat a mezőgazdaságban dolgozók, ezen belül különösen az egyéni gazdálkodók szakképzettségének jelentős növelése.

  • Kecsketartó gazdaság vizsgálata

    A Dunaszigeten 300 anyával működő gazdaság eredményességében kulcskérdés a termelési költségek csökkentése, mindenekelőtt a takarmányozás, az egyéb (áram, tejvizsgálat, bérleti díjak stb.), valamint a munkabérköltségek mérséklése. A bevételi oldalon növekvő jelentőségű – a kecsketej- és gidaértékesítés mellett – egyre nagyobb arányban a sajtértékesítés. A jövőt illetően a kockázati tényezők és a fejlesztési lehetőségek számbavétele, a helyi lehetőségek hasznosítása, s az egészségre kedvező hatású tej és sajt megismertetése a meghatározó.

  • Alkalmazkodás a klímaváltozáshoz

    A várható változásokkal szemben nem védekezni kell, hanem alkalmazkodni. A klímaváltozás is ilyen kihívást jelent. Aki gyorsan és jól alkalmazkodik, az előnybe kerül másokkal szemben. Be kell rendezkednünk a növekvő időjárási amplitúdók, a szélsőséges körülmények közötti eredményes gazdálkodásra.
    Az első lépés az érdekviszonyok radikális átalakítása! Előnyben részesíteni mindazon technikai-technológiai fejlesztéseket, amelyek a sikeres alkalmazkodást szolgálják. Eltörölni mindenfajta vízdíjat és hasonló költségnövelő tényezőt, amit az öntözési és/vagy halastavi célú felhasználásra vet ki az állam. Kamatkedvezménnyel és más úton ösztönözni az öntözési infrastruktúra fejlesztését, az öntözési tevékenység végzését. A komplex megoldások preferálása, melyek célja minél több vizet kivenni a folyókból, és ezáltal az ország területén tartani, hasznosítani.
    A nemesítésben, a művelési ág megválasztásában, a technológia kialakításában az érdekeltséget a klímaváltozás követelményeihez kell igazítani. Aszálytűrő kultúrák, fajok és fajták fokozott használata legyen a cél, a termesztéstechnológiát is ez irányban kell elmozdítani. Ehhez a kívánalomhoz megfelelő ösztönzőkkel orientálni a gazdálkodókat.
    A társadalmat, és főként a gazdatársadalmat megfelelő oktató, nevelő, felvilágosító munka révén felkészíteni a változásokra.