Blog

  • Zöldséghajtató modellgazdaságok jövedelemtermelő képessége

    A kertészeti termelésen belül a zöldséghajtatásnak, a kevésbé idényszerű és magas munkaerő szükséglete miatt, a jövőben igen nagy szerepe lehet a vidéken élő emberek foglalkoztatásában. Magyarország ökológiai adottságait figyelembe véve a Dél-Alföldi Régióban található gazdaságoknak ebben meghatározó szerep juthat. Munkánk során nyolc olyan mintaértékű hidrokultúrás zöldséghajtató gazdaságot vizsgáltunk, amelyek jövedelemtermelő képességük alapján versenyképesek és alkalmasak a továbbfejlődésre. Megállapítottuk, hogy az 1 ha-os méreten gazdálkodó paprikahajtató üzemek 138 980 euró SFH, a paradicsomhajtató gazdaságok 129 486 euró SFH (standard fedezeti hozzájárulás), míg az uborkahajtatással foglalkozók 121 641 euró SFH-t értek el. A standard fedezeti hozzájárulást 1200 euróval elosztva megkaptuk, hogy a vizsgált üzemek a paprika esetében 111,65 EUME, a paradicsom esetében 107,91 EUME, míg az uborka esetében 101,37 EUME-s méretkategóriába tartoznak, ami az EU-ban elfogadott szabályozás szerint igen nagy üzemnek tekinthető. Az életképes és ökonómiai értelemben megfelelő méretű gazdaságok standard fedezeti hozzájárulásának növelése a változó költségeken belül a fűtési költségek csökkentésével lehetséges. A vizsgált modellgazdaságokban a termálvízzel fűtött növényházak fűtési költsége 60%-kal volt alacsonyabb a szénnel fűtött hajtató berendezésekhez képest. A termálvíz növekvő terhei (környezetvédelmi bírság, bányajárulék, vízkészlet hasznosítási díj) ezt a világszintű versenyelőnyt jelentősen csökkentik.

  • A virágárverés, mint értékesítési forma

    A kutatások igazolják, hogy a dísznövény-kereslet nagysága összefüggésben van a jövedelemmel. A GDP 1%-os növekedése a „virágfogyasztás” közel 2%-os növekedését eredményezi. A XX. század folyamán a világ egyre nagyobb része vált úgynevezett jóléti társadalmakká, és a dísznövények iránti kereslet a többszörösére növekedett az elmúlt évtizedekben. A dísznövénytermelés – de még inkább annak kereskedelme – már nem elhanyagolható nagyságú egyes országok nemzeti GDP-jéből kihasított részarányát tekintve sem. A dísznövények nagykereskedelmének hatékony módja az árveréses rendszer, amelyet legelőször a „virágnagyhatalomnak” számító Hollandiában alkalmaztak. A különböző virágtőzsdék kiválóan koordinálják egy adott térség kínálati és keresleti piacát, s gyorsaságának köszönhetően felpezsdítik azt az amúgy is gyors folyamatot, melyben a dísznövény a termelő üvegházából a „fogyasztó asztalára” kerül. A virágtőzsdék a tulajdonosaiknak – melyek döntő többségében a termelők köréből kerülnek ki – nem elhanyagolható profitot is termelnek. Mindemellett a kínált pénzügyi szolgáltatásoknak köszönhetően a termelők szinte azonnal az eladott termékek vételárához juthatnak, ami kedvez likviditási helyzetüknek. Magyarország stratégiai helyzete kedvező, mert már kívül esik Hollandia „felségterületén”. Egy esetleges dél-alföldi virágtőzsde felállítása – valamint a vonatkozó logisztikai és kereskedelmi beruházások meglépése – esetén hazánk vezető szerepet tölthetne be a térség dísznövény-kereskedelmében, ami jótékony hatással lenne az ágazat teljes egészére nézve.

  • Vidéki szolgáltatások fejlesztése

    A kistelepüléseken – melyek zömében többféle hátránytól is érintettek – a Magyarországon „kitalált” gondnoki szolgálat sajátos és hasznos megoldása a különféle hátrányok ellensúlyozásának. Ráadásul a megoldás költségei alacsonyak, s a helyi lakosság igen jól fogadta a rendszer bevezetését. A gondnoki szolgáltatások színes palettája felöleli a személyes szolgáltatásokat (orvoshoz szállítás, gyermekek szállítása iskolába, óvodába stb.), különféle feladatok előmozdítását (sport, szabadidő stb.) és a helyi önkormányzati tevékenység segítését (ebédszállítás stb.)

  • Gazdasági lehetőségek az integrált búzatermelésben agrár-környezetgazdálkodási programok által egy magyar mezőgazdasági vállalkozásban

    A szántóföldi alapprogram kifizetési összege jelentősen meghaladja a szabályozások betartásából adódó többletköltségeket, és ezáltal javulhat az életképes mezőgazdasági vállalkozások pénzügyi helyzete és versenyképessége.
    Az integrált célprogramba való esetleges belépéssel kapcsolatos előkalkuláció alapján megállapítható, hogy a célprogram által meghatározott többletköltség az integrált célprogram által kiosztott többletkifizetésnek csak a felét használná fel.
    Érdemes élni a lehetőségekkel, amiket ezek a programok nyújtanak, mivel általuk a vállalkozás rendszeres, biztos és jelentős jövedelemhez juthat.

  • Környezetpolitikai Fórum-sorozat, 2008 – Új kihívások és lehetőségek a mezőgazdaságban

    A környezetpolitikai fórum résztvevői a legfontosabb kihívások között a fenntarthatóság megvalósításával, a klímaváltozással, az élelmiszer-ellátás biztonságával, az édesvizekkel és az energiaproblémákkal foglalkoztak. A fenntartható fejlesztés mindenekelőtt az emberi létezés, a lakosság egészséges életkörülményeit kívánja szolgálni. Ezt segíti a Magyarországon megalakult Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanács, amely mindenekelőtt a különféle kihívások felmérésére és az eszkre adható válaszokra összpontosít. A klímaváltozásra való felkészülés – amely szorosan összefügg a fenntarthatósággal – akkor is szükséges, ha nem zajlik a klímaváltozás folyamata, mert az eddigi időjárási anomáliákra adható válaszok, valamint az olaj- és földgázfelhasználás csökkentése ezt mindenképpen indokolja. A hazai mezőgazdaság néhány szántóföldi növényre – kalászosok, kukorica, napraforgó, repce – egyszerűsödő termelési szerkezet, az állatállomány nagyarányú csökkenése hátrányos a fenntarthatóság nézőpontjából, amit bonyolít az élelmiszerek áremelkedése, az élelmiszer-ellátás biztonsága, a víz korlátozó szerepének növekedése. A fórum résztvevői nemcsak véleményeket fogalmaztak meg, hanem a megoldások tárházát is sorolták, s a civil öntevékeny kezdeményezések fontosságát is hangsúlyozták.

  • Akciócsoport szerepe a minőségbiztosításban

    A magyarországi Tisza déli részén elhelyezkedő 10 paprikatermelő település akciócsoportja a minőségellenőrzés és minőségbiztosítás révén, a közös beszerzés és értékesítés segítségével kívánja a piacokat visszaszerezni, illetve piaci expanziót elérni. A helyi intézkedések 10 pontban összegezve szolgálják a célok elérését, melyek első eredményei biztatóak.

  • Környezetvédelmi adóreform európai tapasztalatai és magyarországi lehetőségei

    Az egyre súlyosbodó környezeti problémák és a nem szűnő munkanélküliség miatt a környezetvédelmi adóreform elképzelésének aktualitása egyre inkább nő. A környezetvédelmi adóreform célja a hagyományos adórendszerek bevételsemleges módon történő átalakítása, melynek következményeként javul a környezet állapota, valamint nőhet a foglalkoztatottság. Több európai ország az erre vonatkozó koncepciót már sikeresen megvalósította. A globális környezeti problémák megelőzése, a természeti erőforrások kimerülésének megakadályozása Magyarország előtt is megoldandó feladat.

  • A hazai mezőgazdasági együttműködésekről a gazdálkodás folyóiratban I.

    A hazai mezőgazdasági együttműködési integrációs törekvéseket a Gazdálkodás 1958-tól folyamatosan ismertette. A korabeli, ún. „szocialista” mezőgazdasági nagyüzemeknek a múlt század 50-es éveiben zajló szervezése után a témakör egyre jobban teret nyert, és mind gyakrabban jelentek meg folyóiratunk hasábjain. Az első ilyen írások a háztáji gazdaságok és szövetkezetek kooperációs lehetőségeiről szóltak, de az idő előrehaladtával mind több tanulmány jelent meg az akkori szövetkezeten belüli együttműködési formák elterjedéséről, eredményeiről.
    A megjelent írások nemcsak a gyakorlati tapasztalatokról adtak számot, hanem a témával foglalkozó hazai és nemzetközi konferenciákról is részletesen beszámoltak. A Gazdálkodás – teljességre törekedvén – nemcsak a hazai helyzetről készült tanulmányokat, hanem külföldi szakemberek e témakörben készült tanulmányát, illetve tanulmánykötetének recenzióját is folyamatosan közreadta, ezzel is segítve a hazai szakemberek tájékozódását, szemléletének formálását a mezőgazdaságban már működő, illetve kívánatos együttműködési formákat illetően. Ezekben az írásokban – legalábbis a kezdeti időszakban – az egyes szerzők eléggé „szabadon” kezelik az együttműködéssel kapcsolatos különféle fogalmakat, és gyakorta integrációról beszélnek olyan esetekben is, amelyek – mai felfogásunk szerint – nem tekinthetők integrációnak.
    A 70-es évek elejétől már egyre gyakoribbak azok a tanulmányok, amelyek nemcsak néhány termelőszövetkezet összefogásáról és annak tapasztalatairól szólnak, hanem a termelőszövetkezetek és az állami gazdaságok közötti együttműködések új formáiról – az úgynevezett vállalatközi kooperációkról – tájékoztatnak, kiemelve azok jelentőségét. Nagy lendületet adott ennek a folyamatnak az 1968-ban bevezetett új gazdaságirányítási rendszer, ami a mezőgazdaságban éreztette leginkább kedvező hatását. Az integrációval kapcsolatos terminológia egységesítését azonban csak 1974-ben, a hét szocialista ország közgazdászainak Budapesten rendezett tudományos konferenciáján sikerült kialakítani. Az új gazdaságirányítási rendszer kedvezett a mezőgazdaságban gyorsan terjedő együttműködéseknek.

  • Séta a fák tetején

    Az ausztriai tapasztalatok bizonyítják, hogy az alulról indult kezdeményezés hosszú távon úgy válhat életképessé, ha találkozik a fentről is támogatott építkezési szándékkal. Az egymáshoz kapcsolódó és egymást kiegészítő megoldások szinergikus hatást generálnak. A LEADER akciók fontos eredménye az identitás erősítése, a folyamatos és megújulni képes helyi kezdeményezés, az alulról építkező folyamat napirenden tartása.

  • Fiatal gazdák vidéken tartása

    Az agrárnépesség generációs problémájának megoldására a támogatási intézkedések önmagukban kevésnek bizonyulnak. Bizonyos esetekben a vállalkozási kedv meglét hiányzó anyagi bázissal párosul, s ez akadályozza a fiatal gazdálkodók vállalkozásának elindítását. Az elszigetelődés, az információ hiánya és a létbizonytalanság szintén olyan problémák a fiatal agrárnépesség körében, melyet kezelni indokolt. A vállalkozásindítást elősegítő támogatás pályázati rendszerét célszerű lenne a már elindult, de még nem életképes gazdaságokra is kiterjeszteni. Mivel a támogatások utófinanszírozásúak, a fiatal gazdák többsége pedig, tőkehiánnyal küzd, javasolt a támogatási előleg mértékének növelése. Az önkéntes összefogás támogatása, a Nemzeti Földalapnál meghirdetett földek vásárlási feltételeinek könnyítése, a vidéki infrastruktúra fejlesztése és a komplex vállalkozásvezetési ismereteket nyújtó agrár-szakemberképzés szintén a fiatal gazdák vidéken maradását segítené elő.