Az EU Közös Agrárpolitikája az eddig eltelt években és az elkövetkező évek során is meghatározó tényező lesz a magyar agrárgazdaság folyamatainak alakulásában. A KAP folyamatosan változik, átalakul és továbbfejlődik. Ehhez kapcsolódik, hogy a kibővült Európai Unió közös költségvetése biztosítani tudja a meglévő közösségi politikák finanszírozását, és e mellett eleget tudjon tenni a versenyképesség növelésének is. Ezen egyensúlyra való törekvés nagy kihívás az EU számára. Ugyanakkor Magyarországnak kiemelt érdeke a közös finanszírozási politika hosszú távon történő fenntartása. Az is fontos számunkra, hogy a megfelelő szintű közösségi preferencia (importvédelem) fennmaradjon, mert az élelmiszerekre, környezetvédelemre és állategészségügyre vonatkozó európai követelmények szigorúbbak, mint a nemzetközi versenytársak által támasztott követelmények. A globalizált piacon megjelenő gyenge minőségű, az élelmiszerbiztonsági követelményeknek nem megfelelő, bizonytalan származású termékektől védeni kell a piacot.
Mind az EU KAP-jának továbbfejlesztésében, mind a magyar agrárpolitika alakításában olyan egységre kell törekedni, hogy valóban megvalósuljon a mezőgazdaság gazdasági, környezetvédelmi, szociális, valamint vidékfejlesztési funkciói közötti összhang.
Blog
-
Az EU-tagsággal járó főbb változások a magyar agrárgazdaságban
-
A döntéstámogató módszerek alkalmazása a magyar bioüzemanyag-program előkészítésére
A jelenlegi és a közeljövőben prognosztizálható piaci viszonyok között megalapozatlannak látszik a mezőgazdasági termelés további növelése. A magyar benzin-felhasználás nyolcada előállítható lenne hazai termelésű kukoricából az agro-ökológiai adottságok jobb kihasználásával anélkül, hogy csökkenne az emberi és állati fogyasztásra előállított agrártermékek mennyisége. A biohajtóanyag-programok megvalósításához elengedhetetlen a viszonylag stabil társadalmi-gazdasági környezet. Jelentős nyomás nehezedik a kormányra a különböző nyomásgyakorló csoportok részéről annak érdekében, hogy a nagy volumenű beruházások kockázatának jelentős részét áthárítsák az állami költségvetésre. Hosszú távon, a liberalizált világpiac viszonyai között az európai nyersanyagra alapozott bioüzemanyag-programok gazdaságossága kétséges. A közgazdasági szempontból ütésálló projektek kialakításához nélkülözhetetlen a jól megalapozott, szimulációra alapozott kockázatelemzés elvégzése.
-
Gondolatok a magyar mezőgazdaság versenyképességéről
A magyarországi mezőgazdaság helyzetére a csökkenő versenyképesség, pozíció- és piacvesztés jellemző, belföldön és külföldön. A hazai agrárvilág legsúlyosabb gondja a változó piaci körülményekhez való alkalmazkodás hiánya, amiben sajnos szerepet játszik az is, hogy az egyébként szükségszerű mezőgazdasági rendszerváltás nem járt együtt korszerű agrárstratégia kibontakozásával, az EU csatlakozásra való megfelelő felkészüléssel. Rendkívül káros a termelési szerkezet extenzív irányú eltolódása, az alacsony jövedelemtermelő képesség. A kiindulási állapot mellett, a helyzet javításában célszerű számolni az európai mezőgazdaság és agrárpolitika változásaival is. A versenyképesség javítása közmegegyezésre épülő stratégiát, komplex tennivalókat igényel. Ebben szerepet játszik az agrárpiacok várható liberalizálása, a biotechnológiával, a GMO növényekkel kapcsolatos hazai jövőbeni álláspont, a bioenergiai fejlesztés mérlegelése, a KAP jövője, a hazai harmonikus üzemi struktúra, a földtulajdon rendezése, a gyors technológiai fejlesztés, melyen belül különösen fontos a kutatások felkarolása, sürgető a termelők összefogása, az állami és magánszféra hatékonyabb együttműködése, valamint a mezőgazdaság és vidék új típusú szintézise.
-
A lakosság tájékozottsága a bioenergetikáról
Az Észak-Magyarországi Régióra irányuló ökoenergetikai marketing sajátos feladat- és eszközrendszerét kívántuk megalapozni egy 600 fős, a vizsgált térségből kikerült mintán lebonyolított primer adatfelvétel eredményeinek tükrében. Kutatási célunk, hogy a térség gazdasági-társadalmi adottságait figyelembe véve megvizsgáljuk, milyen feltételek, milyen fogyasztói fogadtatás, affinitás mellett biztosítható versenyelőny a megújuló energiaforrások bevonásával, valamint rávilágítsunk arra, hogy mi jellemzi a lakosság jelenlegi energiahasznosítását, annak módját és az azzal való elégedettséget.
A lakosság – megújuló energiaforrásokkal kapcsolatos – tájékozottsági szintjének vizsgálata során a nap-, víz- és szélenergia dominanciája figyelhető meg, ugyanakkor a megkérdezettek ezen energiaforrásokról csak felületes ismeretekkel rendelkeznek.
A tájékozódás fő forrásainak a hagyományos médiumok, így a televízió, az írott sajtó és a rádió tekinthető. Szembetűnő – korábbi kutatások hasonló eredményeivel szemben –, hogy a teljes válaszadói körre vetítve, a referenciacsoportok információforrást betöltő szerepe a legcsekélyebb.
Attitűdvizsgálatunk azt mutatja, hogy a megkérdezettek körében, a megújuló energiaforrásokhoz rendelhető fogalmak közül, a környezetvédelem, az olcsóság, a helyi energia előállítása, valamint a beruházásigény kaptak kiemelkedően nagy említési gyakoriságot. Mindez arra utal, hogy a válaszadók számára meglehetősen egyértelmű a megújuló energiaforrások „tisztasága”, illetve hogy azokhoz – a fosszilis energiahordozókhoz képest – olcsóbban lehet majd feltehetőleg hozzájutni.
Jellemzően erkölcsi, és nem anyagi támogatásban részesítené egy ilyen jellegű beruházás megvalósítását a megkérdezettek többsége. -
Az élelmezés-, energia- és környezetbiztonság összefüggései
A 2006/2007. gazdasági évtől a legtöbb mezőgazdasági termék ára gyors emelkedésnek indult és rekordokat döntött. A FAO élelmiszerár-indexe 2006 januárja és 2008 januárja között több mint 60 százalékkal emelkedett. Árkilengések persze korábban is előfordultak, e legutóbbi ársokkot azonban számos tényező együttesen idézte elő. Ezek felsorolásánál első helyen említhető a világ gabona- és olajosmag-készleteinek megcsappanása: a Föld élelmiszermérlege évtizedek óta nem mutatott ilyen szűkös tartalékokat. Ehhez egyértelműen hozzájárult a rövidlátó gazdaságpolitika is. Ugyanakkor a média hajlamos az élelmiszerárak ugrásszerű növekedését inkább a feltörekvő gazdaságok (pl. Kína és India) élelmiszer-fogyasztási szerkezete átalakulásának és a bioüzemanyag-gyártás növekvő nyersanyag-felhasználásának tulajdonítani.
Az élelmiszerár-sokkot kiváltó tényezőket három csoportba soroltuk:
1.A mezőgazdasági termelést és kereskedelmet befolyásoló ökológiai és biológiai természetű tényezők.
2.Makrogazdasági környezetre ható tényezők (népesség és fogyasztói jövedelmek növekedése, kőolaj világpiaci árának drasztikus emelkedése stb.).
3.Agrár- és kereskedelempolitikai tényezők (kereskedelemkorlátozó intézkedések, reformok, bioüzemanyag-gyártás ösztönzése stb.).
A vizsgált tényezők egy része rövidebb, a másik hosszabb távon fejti ki hatását. Míg pl. a termelés visszaesése a vezető agrártermelő és -exportőr országokban inkább csak éven belül (ciklikusan) befolyásolja a piacokat, egyes makrogazdasági tényezők sokéves időszakon átívelő strukturális változásokat idéznek elő. A ciklikus kilengések és a fundamentális szerkezeti változások „kellemetlen mellékhatásai” csillapításának, a piacok stabilizálásának egyik eszköze a biotechnológia alkalmazása.
Az Európai Unióban nem engedélyezett GMO-k véletlenszerű előfordulására zérus tolerancia vonatkozik, függetlenül attól, hogy ezek forgalmazását bármely harmadik országban már engedélyezték. Az EU engedélyezési gyakorlata lényegesen eltér a harmadik országokétól – különösen az eljárás időhossza tekintetében. Míg a Közösségben a procedúra gyakran három évig is elhúzódik, addig pl. az USA mindössze 15 hónap alatt zöld lámpát ad egy-egy új GM vonal köztermesztési bevezetésének. Az engedélyezés harmonizációjának hiánya oda vezetett, hogy míg egy-egy GM termény termelése, forgalmazása, felhasználása a világ számos országában engedélyezett, az Európai Unióban tilos. A nem engedélyezett GM terményekkel szembeni zérus-tolerancia komolyan hat a jelenben és a jövőben is az EU szójabab, a kukorica, illetve ezek származékos termékei (szójadara, kukoricaglutén-takarmány, DDGS) behozatalára. Ugyanis a Közösség évtizedek óta képtelen saját termelésből kielégíteni a magas fehérjetartalmú takarmányok iránti belső igényét, azok túlnyomó része Dél- és Észak-Amerikából érkezik, ahol az exportőr országok már számottevő arányban termelnek géntechnológiával módosított szójababot, repcét és kukoricát.
A jövőben számos új GM növény piaci bevezetése várható. A mezőgazdasági termelés továbbra is a jelenleg hasznosított földterületeken összpontosul, ahol a termelékenység növelése az elsődleges cél. Ez elkerülhetetlenül előtérbe helyezi a biotechnológia alkalmazását. A világ mind több országában fognak GM növényeket termeszteni függetlenül attól, hogy az Európai Unió milyen gyorsan, illetve egyáltalán engedélyezi azokat vagy sem. Az is nyilvánvaló, hogy a Közösség nem képes csökkenteni függőségét a mezőgazdasági nyersanyagimporttól. Az EU tehát két lehetőséggel áll szemben: vagy elfogadja az élelmiszer-kibocsátásának visszaesését és az import (különösen húsfélékből) növekedését, vagy tudomásul veszi a nemzetközi piac változásait, és ennek veti alá a GM növények politikai és emocionális motivációktól sem mentes engedélyezési eljárását a szigorú kockázatbecslés érvényesítése mellett.
Az élelmiszer-, energia- és a környezetbiztonság egyensúlyának megteremtése fontos feladat az EU-ban. A megfelelő prioritási sorrend felállítása vita tárgya a tagországokban, mert ennek végeredménye dönti el a jelenlegi agrártámogatási rendszer további reformjait. Ez azért is fontos, mert a földhasználatért folyó verseny tovább éleződik, ugyanis a földterületért (vízfelhasználásért) az élelmiszeripar versenyez a takarmány-, energia- és vegyiparral (lebomló csomagolóanyag-gyártás), továbbá a környezetvédelem, a biodiverzitás és a rekreáció is egyre inkább felértékeli a termőföldet. Az élelmezés-, energia- és környezetbiztonság prioritási sorrendje komoly mértékben befolyásolja a Közös Agrárpolitika (KAP) pénzügyi keretének meghatározását a 2013-2020 közötti időszakra.