A hazai borászati üzemek piaci kihívásainak ismeretében valamennyi üzemre érvényes válaszokat nem lehet megfogalmazni, ehhez a mezőny túlságosan heterogén.
Célszerű a borászati üzemek három tipikus kategóriáját külön kezelni, amelyek jelenlegi helyzete, piaci viselkedése, kilátásai erősen eltérők, következésképpen stratégiájuk is eltérő lehet.
Kritikus helyzetűnek látszanak a középüzemek, amelyek túl nagyok ahhoz, hogy a kisüzemek által használt (és várhatóan még tartósan megmaradó) értékesítési csatornákban gondolkodjanak, ahhoz viszont kicsik, hogy a valódi nagyvállalatokhoz hasonlóan a nagy üzletláncokban is megjelenjenek. A nagy- és kiskereskedelem bizonytalanságai, illetőleg a hálózatok fejletlensége pedig túlságosan nagy piaci kockázattal járna számukra, következésképpen a bővítéshez szükséges fejlesztésektől is visszatartja őket.
A kisüzemek számára ez nem túlságosan biztató, mert termelésük bővítése semmi jóval nem kecsegteti őket, a klasszikus értékesítési csatornák (direkt a vevőnek, borozónak) pedig a fogyasztói igények változásával szintén bizonytalanná válnak.
Ezek alapján a kis- és középüzemek számára egyre inkább a különféle formájú, mélységű, tartalmú és irányú kooperációk javasolhatók, amelyben a hálózati működés előnyeit (összehangolt piaci megjelenés, technológiai fejlesztések, innovációk, beszerzések stb.) ötvözni lehet a kisebb méretekből fakadó rugalmassággal. A hálózati együttműködések kiépülésének természetesen kormányzati (országos, regionális és helyi) feladatai is vannak, elsősorban az induló feltételek támogatása területén.
Blog
-
Többváltozós statisztikai elemzések a borászatok marketingtevékenységével összefüggésben
-
Korszakok és korszakváltók a hazai agrárvilágban
Az emlékkonferencia bevezető előadása a közelmúlt évtizedek szakaszaival és szereplőivel foglalkozva megállapítja, hogy a 60-as évek derekán az agrárszférában megkezdett új gazdasági mechanizmus beváltotta a hozzá fűzött reményeket, amit a FAO akkori főigazgatója, Eduard Saouma követésre méltónak tartott a világ sok országa számára. A korszak közreműködői hazánkban tanultak másoktól, saját hibáikból, integrációkat szerveztek, felismerték, hogy az élelmiszer a magyarországi kőolajunk. A közelmúlt kormányainak értékelését tiszteletből és a jövő iránti felelősségből szükséges elvégezni, megemlékezve a személyekről is.
-
A fejlődéskövető vizsgálat, mint a mezőgazdaság megfigyelésének lehetséges módszere
A módszert tesztelve, vizsgálataink alapján arra a következtetésre jutottunk, hogy a mezőgazdaság fenntartható fejlődését mind jobban szolgáló döntést megalapozó, előkészítő adatgyűjtési, feldolgozási, elemzési lehetőségeket, valamint a döntések utólagos nyomon követését – miszerint az adott intézkedés elérte-e a célját – a fejlődéskövető vizsgálatokkal lehet legegyszerűbben, naprakészen a legkisebb anyagi áldozatok árán megvalósítani. A módszer mind a makro-, mind a mikroszintű információkat a kívánt bontásban, csoportosításban, összefüggésekben képes szolgáltatni.
Az általunk alkalmazott fejlődéskövető módszer (panelvizsgálat) az összesítések és a megoszlások révén alkalmas a nagy területeket érintő döntések meghozatalának megalapozására csakúgy, mint azok hatásának utólagos kontrollálására.
Javasoljuk ezen – az Európai Unió által is kívánatosnak minősített – adatgyűjtési, információszolgáltatási módszer bevezetésének megvalósítását. A kivitelezést nem kis mértékben könnyítené meg azon tény, hogy ehhez a szervezetek rendelkezésre állnak, csupán azok munkájának összehangolását, koordinálását lenne szükséges megoldani. -
A „Vidéki Aktív Tanulás” (Rural Action Learning, RAL) módszere
A képzés, az oktatás a vidékfejlesztés fontos eszköze. A képzettségi szint emelkedésével a vidéken élők azon képessége is fejlődik, hogy jobban felismerjék a környezetükben rejlő gazdasági-társadalmi lehetőségeket. A regionális potenciál – melynek egyik eleme a vidék identitástudata – minél szélesebb körben történő megismertetése és kiaknázása alapozhatja meg a vidéki térségek fenntartható fejlődését. A tanulmány az aktív tanulás (Rural Action Learning, RAL) módszertani megközelítésének ismertetését követően bemutatja a Nyugat-dunántúli Régióban végzett, a regionális értékek és adottságok, helyi termékek ismeretét vizsgáló felmérés eredményeit. Elmondható, hogy a megkérdezettek jelentős hányada nem ismeri, hogy milyen növényeket termelnek, illetve milyen élelmiszeripari termékeket állítanak elő lakókörnyezetükben. Ezen az aktív tanulás módszere segíthet: egy működő gazdaság, élelmiszer-ipari kisüzem meglátogatásával, közvetlen tapasztalatszerzéssel meg lehet ismertetni a mezőgazdaság és élelmiszer-feldolgozás jelentőségét, a helyi gazdaságok munkáját, valamint az általuk előállított termékeket. A gazdaságok, élelmiszer-feldolgozó üzemek szempontjából új bevételi forrás teremtésére a RAL programok csak közvetve voltak alkalmasak. A programokban ugyanakkor a résztvevők megismerhették a helyi üzemeket és az általuk előállított termékeket, ami a gazdaságoknak, feldolgozóknak lehetőséget nyújtott termékeik népszerűsítésére.
-
Észak-Magyarország Régió kitörési lehetősége a kisvállalkozás
Az Észak-Magyarország Régió területe 13 429 km2, amely az ország területének 14,4%-a. Terület és népesség tekintetében a régió a negyedik helyen áll Magyarországon. A régió kitűnik lenyűgöző szépségű, érintetlen természeti értékekben gazdag tájaival, jelentős ökológiai potenciáljával. Természeti kincsei között találjuk a gyógyvíz-, hévíz- és ásványvízforrásokat. Az egri és gyöngyösi – Európában is ismert – Tokaji borvidéke világhírű.
Észak-Magyarország Régió jelentős gondja az alkalmazkodási és modernizációs válságból fakadó országos átlagot meghaladó munkanélküliség, az alacsony foglakoztatás, a leszakadó települések és lakossági csoportok koncentrált megjelenése.
Mivel a kisvállalkozások a régióban is döntő, közel 70%-os szerepet vállalnak a foglalkoztatásban, ezért a társadalmi, gazdasági felemelkedés nem lehetséges a kisvállalkozások számának és versenyképességének javítása nélkül. Kutatásunk során arra kerestük a választ, hogy milyen feltételei vannak ennek.
Részletekbe menően vizsgáltuk azt, hogy a hálózati gazdaság elemei milyen szerepet játszanak a régió gazdaságában és a kisvállalkozások tevékenységében. Megállapítottuk: ezen a téren is sok még a kiaknázatlan lehetőség. Javaslatokat adunk a helyzet javítására.
Szekunder és primer kutatásokat végeztünk a régió nagyvállalatai, kisvállalkozás-támogató szervezetei, kisvállalkozásai körében annak megállapításra, hogy milyen feltételei vannak a kisvállalkozói versenyképesség növelésének.
Az általunk megtervezett és kidolgozott REgionális Kisvállalkozás TÁmogató Rendszer (REKTÁR) létrehozása, hatékony működtetése lapvető módon segítené a kisvállalkozói versenyképességet. Végezetül gyakorlatban hasznosítható javaslatokat dolgoztunk ki a régióban működő kisvállalkozások versenyképességének fenntartható növelésére. -
Közmegegyezés és összefogás nélkül nincsen agrárjövő!
A gazdálkodás eredményessége sokban azon múlik, hogy helyesen mérlegelik az adottságokat és a lehetőségeket, s időben felismerik a mozgástér korlátait. Az érdekek felismerésére és összehangolására alapozható az oly kívánatos közmegegyezés. Egyre sürgetőbb az agrártámogatások társadalmi elfogadottságának ügye, legitimitása, ami a polgári fejlettség szintjét is jelzi. Szemérmes kérdés az agrárszféra közteherviselése, amire azonban célszerű felkészülni és szembenézni. A földkérdés megoldása sürgető, nemcsak az állattenyésztés ellehetetlenülése miatt, hanem főleg azért, mert 2011 után reális lehetőség, hogy külföldiek kezére jut a magyar föld jelentős hányada!
-
Kialakulóban a Magyar Nemzeti Vidéki Hálózat
Magyarország fejlődésének megvalósítására példátlan lehetőség nyílik az elkövetkezendő években. Ebben nagy szerepet játszik a vidékfejlesztési források hatékony felhasználása. Ennek érdekében a résztvevő önkormányzatokat, vállalkozókat, civil szervezeteket, helyi közösségeket, vagyis a szereplőket és a fejlesztési folyamatokat célszerű hálózatba tömörítve működtetni, az európai uniós és a hazai jogszabályoknak megfelelően. Ezt szolgálja a Magyar Nemzeti Vidéki Hálózat intézményrendszere, amely információáramlással, tanácsadással, tapasztalatok és a gyakorlatok cseréjével, képzéssel, térségközi és nemzetek közötti együttműködéssel, projektgenerálással, többszereplős fejlesztésekkel, folyamatsegítéssel, partnerség elvén nyugvó együttműködés ösztönzésével segíti a vidékfejlesztés hatékony megvalósítását.