A hazai borászati üzemek piaci kihívásainak ismeretében valamennyi üzemre érvényes válaszokat nem lehet megfogalmazni, ehhez a mezőny túlságosan heterogén.
Célszerű a borászati üzemek három tipikus kategóriáját külön kezelni, amelyek jelenlegi helyzete, piaci viselkedése, kilátásai erősen eltérők, következésképpen stratégiájuk is eltérő lehet.
Kritikus helyzetűnek látszanak a középüzemek, amelyek túl nagyok ahhoz, hogy a kisüzemek által használt (és várhatóan még tartósan megmaradó) értékesítési csatornákban gondolkodjanak, ahhoz viszont kicsik, hogy a valódi nagyvállalatokhoz hasonlóan a nagy üzletláncokban is megjelenjenek. A nagy- és kiskereskedelem bizonytalanságai, illetőleg a hálózatok fejletlensége pedig túlságosan nagy piaci kockázattal járna számukra, következésképpen a bővítéshez szükséges fejlesztésektől is visszatartja őket.
A kisüzemek számára ez nem túlságosan biztató, mert termelésük bővítése semmi jóval nem kecsegteti őket, a klasszikus értékesítési csatornák (direkt a vevőnek, borozónak) pedig a fogyasztói igények változásával szintén bizonytalanná válnak.
Ezek alapján a kis- és középüzemek számára egyre inkább a különféle formájú, mélységű, tartalmú és irányú kooperációk javasolhatók, amelyben a hálózati működés előnyeit (összehangolt piaci megjelenés, technológiai fejlesztések, innovációk, beszerzések stb.) ötvözni lehet a kisebb méretekből fakadó rugalmassággal. A hálózati együttműködések kiépülésének természetesen kormányzati (országos, regionális és helyi) feladatai is vannak, elsősorban az induló feltételek támogatása területén.
Blog
-
Többváltozós statisztikai elemzések a borászatok marketingtevékenységével összefüggésben
-
Korszakok és korszakváltók a hazai agrárvilágban
Az emlékkonferencia bevezető előadása a közelmúlt évtizedek szakaszaival és szereplőivel foglalkozva megállapítja, hogy a 60-as évek derekán az agrárszférában megkezdett új gazdasági mechanizmus beváltotta a hozzá fűzött reményeket, amit a FAO akkori főigazgatója, Eduard Saouma követésre méltónak tartott a világ sok országa számára. A korszak közreműködői hazánkban tanultak másoktól, saját hibáikból, integrációkat szerveztek, felismerték, hogy az élelmiszer a magyarországi kőolajunk. A közelmúlt kormányainak értékelését tiszteletből és a jövő iránti felelősségből szükséges elvégezni, megemlékezve a személyekről is.
-
A fejlődéskövető vizsgálat, mint a mezőgazdaság megfigyelésének lehetséges módszere
A módszert tesztelve, vizsgálataink alapján arra a következtetésre jutottunk, hogy a mezőgazdaság fenntartható fejlődését mind jobban szolgáló döntést megalapozó, előkészítő adatgyűjtési, feldolgozási, elemzési lehetőségeket, valamint a döntések utólagos nyomon követését – miszerint az adott intézkedés elérte-e a célját – a fejlődéskövető vizsgálatokkal lehet legegyszerűbben, naprakészen a legkisebb anyagi áldozatok árán megvalósítani. A módszer mind a makro-, mind a mikroszintű információkat a kívánt bontásban, csoportosításban, összefüggésekben képes szolgáltatni.
Az általunk alkalmazott fejlődéskövető módszer (panelvizsgálat) az összesítések és a megoszlások révén alkalmas a nagy területeket érintő döntések meghozatalának megalapozására csakúgy, mint azok hatásának utólagos kontrollálására.
Javasoljuk ezen – az Európai Unió által is kívánatosnak minősített – adatgyűjtési, információszolgáltatási módszer bevezetésének megvalósítását. A kivitelezést nem kis mértékben könnyítené meg azon tény, hogy ehhez a szervezetek rendelkezésre állnak, csupán azok munkájának összehangolását, koordinálását lenne szükséges megoldani. -
A „Vidéki Aktív Tanulás” (Rural Action Learning, RAL) módszere
A képzés, az oktatás a vidékfejlesztés fontos eszköze. A képzettségi szint emelkedésével a vidéken élők azon képessége is fejlődik, hogy jobban felismerjék a környezetükben rejlő gazdasági-társadalmi lehetőségeket. A regionális potenciál – melynek egyik eleme a vidék identitástudata – minél szélesebb körben történő megismertetése és kiaknázása alapozhatja meg a vidéki térségek fenntartható fejlődését. A tanulmány az aktív tanulás (Rural Action Learning, RAL) módszertani megközelítésének ismertetését követően bemutatja a Nyugat-dunántúli Régióban végzett, a regionális értékek és adottságok, helyi termékek ismeretét vizsgáló felmérés eredményeit. Elmondható, hogy a megkérdezettek jelentős hányada nem ismeri, hogy milyen növényeket termelnek, illetve milyen élelmiszeripari termékeket állítanak elő lakókörnyezetükben. Ezen az aktív tanulás módszere segíthet: egy működő gazdaság, élelmiszer-ipari kisüzem meglátogatásával, közvetlen tapasztalatszerzéssel meg lehet ismertetni a mezőgazdaság és élelmiszer-feldolgozás jelentőségét, a helyi gazdaságok munkáját, valamint az általuk előállított termékeket. A gazdaságok, élelmiszer-feldolgozó üzemek szempontjából új bevételi forrás teremtésére a RAL programok csak közvetve voltak alkalmasak. A programokban ugyanakkor a résztvevők megismerhették a helyi üzemeket és az általuk előállított termékeket, ami a gazdaságoknak, feldolgozóknak lehetőséget nyújtott termékeik népszerűsítésére.
-
Észak-Magyarország Régió kitörési lehetősége a kisvállalkozás
Az Észak-Magyarország Régió területe 13 429 km2, amely az ország területének 14,4%-a. Terület és népesség tekintetében a régió a negyedik helyen áll Magyarországon. A régió kitűnik lenyűgöző szépségű, érintetlen természeti értékekben gazdag tájaival, jelentős ökológiai potenciáljával. Természeti kincsei között találjuk a gyógyvíz-, hévíz- és ásványvízforrásokat. Az egri és gyöngyösi – Európában is ismert – Tokaji borvidéke világhírű.
Észak-Magyarország Régió jelentős gondja az alkalmazkodási és modernizációs válságból fakadó országos átlagot meghaladó munkanélküliség, az alacsony foglakoztatás, a leszakadó települések és lakossági csoportok koncentrált megjelenése.
Mivel a kisvállalkozások a régióban is döntő, közel 70%-os szerepet vállalnak a foglalkoztatásban, ezért a társadalmi, gazdasági felemelkedés nem lehetséges a kisvállalkozások számának és versenyképességének javítása nélkül. Kutatásunk során arra kerestük a választ, hogy milyen feltételei vannak ennek.
Részletekbe menően vizsgáltuk azt, hogy a hálózati gazdaság elemei milyen szerepet játszanak a régió gazdaságában és a kisvállalkozások tevékenységében. Megállapítottuk: ezen a téren is sok még a kiaknázatlan lehetőség. Javaslatokat adunk a helyzet javítására.
Szekunder és primer kutatásokat végeztünk a régió nagyvállalatai, kisvállalkozás-támogató szervezetei, kisvállalkozásai körében annak megállapításra, hogy milyen feltételei vannak a kisvállalkozói versenyképesség növelésének.
Az általunk megtervezett és kidolgozott REgionális Kisvállalkozás TÁmogató Rendszer (REKTÁR) létrehozása, hatékony működtetése lapvető módon segítené a kisvállalkozói versenyképességet. Végezetül gyakorlatban hasznosítható javaslatokat dolgoztunk ki a régióban működő kisvállalkozások versenyképességének fenntartható növelésére. -
Közmegegyezés és összefogás nélkül nincsen agrárjövő!
A gazdálkodás eredményessége sokban azon múlik, hogy helyesen mérlegelik az adottságokat és a lehetőségeket, s időben felismerik a mozgástér korlátait. Az érdekek felismerésére és összehangolására alapozható az oly kívánatos közmegegyezés. Egyre sürgetőbb az agrártámogatások társadalmi elfogadottságának ügye, legitimitása, ami a polgári fejlettség szintjét is jelzi. Szemérmes kérdés az agrárszféra közteherviselése, amire azonban célszerű felkészülni és szembenézni. A földkérdés megoldása sürgető, nemcsak az állattenyésztés ellehetetlenülése miatt, hanem főleg azért, mert 2011 után reális lehetőség, hogy külföldiek kezére jut a magyar föld jelentős hányada!
-
Kialakulóban a Magyar Nemzeti Vidéki Hálózat
Magyarország fejlődésének megvalósítására példátlan lehetőség nyílik az elkövetkezendő években. Ebben nagy szerepet játszik a vidékfejlesztési források hatékony felhasználása. Ennek érdekében a résztvevő önkormányzatokat, vállalkozókat, civil szervezeteket, helyi közösségeket, vagyis a szereplőket és a fejlesztési folyamatokat célszerű hálózatba tömörítve működtetni, az európai uniós és a hazai jogszabályoknak megfelelően. Ezt szolgálja a Magyar Nemzeti Vidéki Hálózat intézményrendszere, amely információáramlással, tanácsadással, tapasztalatok és a gyakorlatok cseréjével, képzéssel, térségközi és nemzetek közötti együttműködéssel, projektgenerálással, többszereplős fejlesztésekkel, folyamatsegítéssel, partnerség elvén nyugvó együttműködés ösztönzésével segíti a vidékfejlesztés hatékony megvalósítását.
-
Környezettudatosság a turizmusban: az életmód, a turizmus és a fenntartható fejlődés összefüggései
Egy fa életmódja annak a bizonyos fának az egyéniségét és önkifejezését tükrözi a környezethez való igazodásban. Akkor ismerjük meg ezt az életmódot, amikor látjuk azt… hiszen ekkor értjük meg, hogy minden fának van egy életszerkezete, mely nem csupán mechanikus válasz a környezeti hatásokra. Ez nagyon igaz az emberekre is.
Alfred AdlerAdler elméletében az „életmód” nem csak arra utal, hogy mi módon élünk, oldunk meg problémás ügyeket, hanem arra is, hogy hogyan kezeljük a személyes kapcsolatainkat. Meggyőződése volt, hogy mindegyikünk egy jellegzetes, egyedi személyiség, saját magunkra jellemző életstílussal. Nem csoda azonban, hogy a 20. század eleje óta, mikor is ez a kifejezés megszületett, az „életmód” fogalmának a jelentése is óriásit változott. Manapság sokkal inkább használjuk olyan életmód vagy életstílus kifejezésére „amely egy egyén, illetve csoport viselkedésmódját, valamint értékeit tükrözi”. A globalizáció következtében, mely egyre inkább változtatja világunkat egy világfaluvá, az életmód is gyorsabban változik, mint eddig valaha. Ennek következtében „a turisták személyes szükségleteikkel és viselkedésükkel kapcsolatos nézeteik megváltoznak”.
Ebben a rövid cikkben a fő hangsúlyt a turizmus és az életmód közötti kapcsolatra helyeztük. Miután röviden áttekintettük a különböző életciklusokat, melyek Knowles szerint alapvetően befolyásolják döntéseinket, megvizsgáljuk a turisták döntésire hatást gyakoroló többi tényezőt is. Ezen tényezők két legfontosabbika, nem meglepő módon, a szabadon felhasználható jövedelem, illetve a nyaralásra fordítható idő. Érdekes módon a fejlett nyugati országokban a legtöbb embernek nem is annyira a nyaralás anyagi terhei jelentenek akadályokat, mint inkább az erre a tevékenységre fordítandó idő hiánya. Ez pedig szükségszerűen olyan igényeket támaszt, melyekre nem volt példa az elmúlt évtizedek folyamán. A rövidebb, egzotikus helyeken eltöltött, évente több nyaralás egyre inkább keresettebb. Emellett, köszönhetően a társadalmi változásoknak, nő a népszerűsége a mindeddig piaci résnek számító, meglehetősen megdöbbentő célzatú szabadidő-eltöltési formáknak is.
Nyilvánvaló, hogy a külföldi utak már nem számítanak annyira luxusnak, mint egykor. Ennek következtében egyre többen engedhetik meg maguknak az utazást – legyen az nyaralás vagy üzleti út –, így járulva hozzá a manapság legégetőbb problémához. A klímaváltozás, melynek hatását már érezhetjük is, minden bizonnyal hatással lesz mindannyiunk életére. Mit tehetnek az utazók, hogy kisebb negatív hatást gyakoroljanak a környezetre, illetve azért, hogy ne csupán a jelen igényeket lehessen kielégíteni, hanem a következő generációkét is? Egyik célja ennek a tanulmánynak az, hogy elgondolkoztassa az olvasót, hogy a jelen és jövőbeli turisztikai tendenciák milyen hatással lesznek a természeti környezetre.