Rövid tanulmányunk tárgyát az Európai Unió 14 tagországa (Luxemburgra vonatkozó adatokat sajnálatos módon nem tartalmazott az adatbázis) és öt unióhoz csatlakozó ország (Csehország, Magyarország, Lengyelország, Szlovákia, Szlovénia) ökonometriai módszer(eke)t felhasználó összehasonlító elemzése képezte. A vizsgálatban alkalmazott mutatók: GDP/fő, munkanélküliségi ráta, infláció, szolgáltató szektorban dolgozók aránya, életszínvonal mutató, innovációs index. Munkánk célja az általunk felállított munkahipotézis – felhasznált mutatók által mért gazdasági jelenségek feltételezett kapcsolatai, kölcsönhatásai – helyességének vizsgálata, az említett országok fejlettségi sorrendjének meghatározása és a fejlettségbeli különbségek szemléletes ábrázolása volt. Az eredmények a következőkben foglalhatók össze. A munkahipotézis helyessége a korrelációk és értékeik által bizonyítást nyert. A vizsgált országok fejlettségüket tekintve, a generált háttérváltozók alapján két, élesen elkülönülő csoportot alkotnak, amely a koordináta rendszer negyedeinek köszönhetően tovább bontható két-két egységre. A fejlettségi „felsőházba” a következő országok tartoznak: Ausztria, Dánia, Hollandia, Írország, Nagy-Britannia, Svédország, az „alsóház” tagjai: Belgium, Finnország, Franciaország, Németország, Olaszország, ami – Franciaország és Németország gazdasági súlyát ismerve – talán meglepő. Hasonlóképpen az is, hogy a fejlettség alapján hátrébb sorolt országok „versenyében” jól látható módon Portugália megelőzi Spanyolországot és Görögországot további három csatlakozó országgal (Csehország, Magyarország, Szlovénia) együtt. A sort északi szomszédunk, Szlovákia és a hatalmas területű Lengyelország zárja. Megállapítható tehát, hogy a csatlakozó közép-kelet európai országok ugyan jelentősen lemaradnak az uniós országok nagy részétől, de nem tekinthetők a kibővülő Európai Unió legfejletlenebb térségeinek.
Blog
-
Az EU Közös Agrárpolitikájának 2003. évi reformja
A Gazdálkodás Szerkesztősége a 10. számú különkiadással kívánta elősegíteni az EU közös agrárpolitikája 2003. évi reformjának megismerését az olvasók, szakemberek, oktatók-kutatók, irányító posztokat betöltők körében. A 10. különkiadásban a szerzők széleskörű elemző munkájából a reformmal várható változásokat emeltük ki. Kitűnő szerzőnk, Kiss Judit tollából származó cikk most viszont a reform belső és külső körülményeire, a reform céljaira, a legfontosabb változásokra, valamint várható hatásaira helyezi a hangsúlyt, magyarázva, megvilágítva a reform lényegét és a valószínűsíthető következményeket.
-
A szlovén és magyar kifizető ügynökségi rendszer kialakításának sajátosságai
Szlovénia és Magyarország 2004. május 1-től az Európai Unió tagállamai közé tartozik. A Közös Agrárpolitika működtetésének és ezen belül az Unió költségvetéséből finanszírozott agrár- és egyes vidékfejlesztési támogatások igénybevételének kötelező feltétele volt az EU támogatásokat adminisztráló és ellenőrző kifizető ügynökség kialakítása. Szlovénia kifizető ügynökségi rendszerének kialakításában mindvégig elöljárt és jó példával szolgált a többi új tagállam részére. Magyarország a csatlakozást megelőző másfél-egy évben tett erőfeszítések árán hozta be a rendszer kiépítésében lévő lemaradását és alakította ki kifizető ügynökségi rendszerét.
-
A romániai mezőgazdasági átalakulás tapasztalatai, tekintettel az EU csatlakozásra
Románia 2007-re ígért EU csatlakozása a mezőgazdaság számára nagy kihívást jelent. Az EU csatlakozásig a román mezőgazdaságban még sok a tennivaló a tulajdonrendezés, a jól működő agrárpiacok, az uniós növény- és állat-egészségügyi követelményeknek való megfelelésben. Fel kell készíteni az ágazat szereplőit a CAP 2003 júniusában elfogadott „legújabb átfogó reformjára”. Románia a SAPARD előcsatlakozási program eszközeihez is nehezen és későn jutott hozzá, mivel a SAPARD ügynökségek felállítása és akkreditálása csak 2002 júliusában történt meg (2002/638/EC határozat). Az elmúlt évtizedben Románia agrárgazdaságára a termelés csökkenése, az állatállomány drasztikus visszaesése, a tulajdonviszonyok rendezetlensége, az agrárpénzügyi helyzet megoldatlansága, az integrációs lánc hiánya, kiépítetlensége, a tényleges árutermelést szolgáló gazdaságok alacsony száma, az értékesítés körüli kiszolgáltatottság, az érdekérvényesítés szinte teljes hiánya, a vidéki munkanélküliség volt jellemző. Mindezen problémák drámai módon sürgetik a stratégiai fejlesztést, az érintettek és a kormányzat együttes cselekvését.
-
Mezőgazdasági kisvállalkozások támogatási formái
A garanciarendszerek önmagukban nem vizsgálhatók, csakis a mindenkori gazdaságpolitikai célok, a már működtetett intézményrendszer és a kialakult hitelrendszer tükrében. A fejlett piacgazdaságok zöme kormányzati szinten deklarált, a kisvállalkozások segítésére irányuló garanciaprogramokkal rendelkezik, melyeket jól működő intézményhálózat hajt végre. A hazai hitelgarancia intézmények többsége a ’90-es évek elején közel azonos időpontban kezdte meg a működését. Működési formájuk, logikájuk és tulajdonosi struktúrájuk eltérő, de a cél közös: segíteni a kis- és középvállalkozások kibontakozását és fejlesztését, amennyiben a vállalkozók nem rendelkeznek a hitelfelvételhez elegendő fedezettel.
Az európai integrációhoz való csatlakozás kapcsán a magyar mezőgazdaságot a finanszírozási oldaláról is újra kell gondolni. Különösen igaz ez a tőkeszegény kis- és középvállalkozásokra. Az állattenyésztéssel foglalkozó vállalkozások – objektív okok következtében – eddig is hátrányos helyzetben voltak, az EU csatlakozást követően pedig – az ott alkalmazott támogatási rendszer miatt – helyzetük tovább romlik. A kisvállalkozások döntő többsége csak kis projektek végrehajtására képes, mivel az előírt pályázati feltételeknek (saját erő, foglalkoztatás, birtoknagyság stb.) nem felelnek meg.
A jövő legfontosabb feladata, olyan viszonyok megteremtése, amely állami szerepvállalással növelni tudja az erre alkalmas kisvállalkozások versenyképességét. Már az is komoly segítség lenne számukra, ha a nemzeti támogatások hatására a siker reményében pályázhatnának EU strukturális és vidékfejlesztési forrásokra (alapokra). Az első időszakban önerőből erre biztosan nem lesznek képesek, ezért célszerű szervezett formában szakembereket biztosítani számukra, különösen beruházási tevékenységük optimalizálása céljából.
-
A húshasznú tehéntartás jövedelmezőségének vizsgálata egy Somogy megyei vállalkozásban
Az Európai Unióhoz történt csatlakozás új kihívásokat jelent a magyar mezőgazdaság számára. A húshasznú tehéntartás az Unió által preferált tevékenységek közé tartozik. A bemutatásra kerülő példa alapján a piacon lépéselőnybe kerülnek azok a vállalkozások, amelyek tudatosan készültek erre a kedvezőbbé vált helyzetre. A tanulmány is bizonyítja, hogy a támogatási feltételek javulása önmagában nem elegendő a tevékenység jövedelmezőségének fenntartásához. Ehhez természeti adottságokhoz és a piaci igényekhez igazodó, a „szakmaiság” maximumára törekvő tevékenység szükséges.
-
Tejtermelő tehenészeti telepek műszaki-technológiai feltételei
A tejtermelés versenyképességét számos tényező befolyásolja. Ezek között meghatározó a tehenészeti telepek berendezkedése. A műszaki és technológiai színvonal az egyik legjelentősebb berendezkedési körülmény. Vizsgálataimba Hajdú-Bihar megye tehenészeti telepei közül az üzemméret alapján életképesnek tekinthetőeket vontam be. Megállapítottam, hogy egyrészt a telepek átalakulásával kapcsolatos hipotézisem csak részben helytálló. Az állatférőhelyek jelentős része felújításra szorul, különösen a fejőházzal nem rendelkező telepek vannak kritikus helyzetben.
-
A minőségi tejtermelés
Egy hazai körülmények között jól üzemeltetett tehenészetben vizsgáltuk, hogy adott tartási, takarmányozási, fejéstechnológiai feltételek között hogyan alakul a tehenek tejének szomatikus sejtszáma, és ennek függvényében a minőségromlásból eredő árbevétel kiesések nagysága a befejések és a 305 napos laktációs tejtermelés során. A tanulmány célja az, hogy felhívja a figyelmet a minőségi követelmények betartására, hiszen az EU csatlakozással az eddig használatos minőségi kategóriák megszűntek, csak az „Extra” kategóriába sorolt tej dolgozható fel és értékesíthető emberi fogyasztásra.
A vizsgált állomány termelési színvonala átlagon felüli, ami azt jelenti, hogy a minőség romlása nagyobb árbevétel kiesést produkál egyedenként egy laktáció alatt. 7500 kg-os termelés egy laktáció alatt több mint fél millió Ft árbevételt jelent, a minőség romlása egy tehénre vetítve 20 és 200 ezer Ft árbevétel kiesést produkálhat. Minél jobb a termelése a teheneknek, annál nagyobb lesz a veszteség is. Az állomány 80%-a képes extra tejet termelni. A cél az, hogy a nem megfelelő tejet termelő egyedek aránya kicsi legyen, mert így az elegy tej átlagos szomatikus sejtszáma nem emelkedik 400 ezer fölé.
-
Az élelmiszerfogyasztásra ható főbb demográfiai tényezők és a jövedelmi viszonyok
A demográfiai tényezők alakulása az élelmiszerfogyasztást általában abszolút értelemben befolyásolja. A lakosság számának alakulása az élelmiszerfogyasztás mértékét, szintjét határozza meg, a korösszetétel, az átlagéletkor, a nemek aránya stb. pedig az élelmiszerfogyasztás mennyisége mellett annak összetételére is hat. A népmozgások által bekövetkező változások (különösen a strukturális jellegűek) általában csak hosszabb időszakon belül válnak érzékelhetővé. Az élelmiszerfogyasztás – illetve annak elégtelensége (mind mennyiségileg, mind minősé-gileg) – visszahat a lakosság számára, korösszetételére, valamint átlagéletkorára és egészségi állapotára. A népesség alakulásának meghatározó jellege mellett fontos megemlíteni az élelmiszerfogyasztás sajátosságait, pl. az egyes társadalmi rétegekben, valamint az átlagos családnagyság alakulásában. A különböző társadalmi rétegek háztartásainak élelmiszerfogyasztási szerkezete között jelentős eltérések lehetnek, amelyek a jövedelmek eltérő formáiból, a fogyasztási szokások különbözőségéből, az ellátottsági színvonalból adódnak. Az átlagos családnagyság csökkenése következtében általában növekszik az egy főre fordítható élelmiszervásárlás értéke, ami a keresletet az értékesebb élelmiszerek irányába mozdíthatja el.
A demográfiai tényezők hatására kialakult élelmiszerfogyasztási szükségletek kielégítését a jövedelmi tényezők biztosítják, amelyek közül legnagyobb jelentőségű az egy főre jutó jövedelmek, illetve a jövedelem-nagyságcsoportok súlyának hatása. Alapvetően az egy főre jutó jövedelmek szabják meg a lakosság kiadásának összetételét, ezen belül az élelmiszerekre fordítható összeget. Ennek megfelelően a jövedelmek nagysága szerint kialakul egy bizonyos fogyasztási szerkezet. Az alacsonyabb jövedelmű háztartásokban kevesebb friss gyümölcsöt, zöldséget, zsírszegény tejet, teljes kiőrlésű kenyeret és halat, ugyanakkor több húst, zsíros tejet, fehérkenyeret, cukrot és burgonyát fogyasztanak, összehaso-lítva a kedvezőbb anyagi helyzetben levő fogyasztókkal, akiknek fogyasztásában az értékesebb, jobb minőségű, valamint az élvezeti jellegű élelmiszerek dominálnak. Az alacsonyabb jövedelmű háztartásokra a mérsékelt ételváltozatosság is jellemző, amit viszont csak kevésbé megfelelő minőségű élelmiszerek kombinálásával valósítanak meg, főleg jövedelmi helyzetükből következően.
A fogyasztási szokások nagymértékben befolyásolják, sőt egyes esetekben meg is határozzák bizonyos élelmiszerek keresletének mértékét és összetételét. A szokások általában a népesség társadalmi és demográfiai rétegeihez kapcsolódnak, alapvető jellemzőjük, hogy merevek, nehezen befolyásolhatók, ezért hatásuk az élelmiszerfogyasztásra igen tartós.
-
Az aszály növénytermelésre gyakorolt hatásai
Napjainkra egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy a szélsőséges időjárási viszonyok egyre gyakoribbak. A világban lejátszódó környezeti változások (felmelegedés, üvegház-hatású gázok felhalmozódása a légkörben) Magyarország növénytermelésére is nagy hatást gyakorolnak. Az éghajlat mindenekelőtt feltételrendszert jelent a növénytermelés számára, meghatározza, hogy az adott helyen milyen növények és az év melyik szakaszában termeszthetők. Ugyanakkor a termőhely éghajlati viszonyaiban évről-évre jelentkező ingadozások is hol negatív, hol pozitív irányú változásokat idéznek elő a növények évenkénti növekedési és fejlődési folyamataiban, valamint a terméshozamokban.
Az elmúlt 15 év (1981-1995) rendkívül száraz és az átlagosnál is melegebb időjárása azonban akkora károkat okozott az Alföldön, hogy sok helyen kérdé-sessé vált az eredményes szántóföldi növénytermesztés. Ráadásul a szárazság miatt a szélerózió is fokozódott, ami tovább növelte a vízhiányból eredő károkat. Mindez nélkülözhetetlenné teszi a hatékonyabb aszály elleni védekezést.
Szent István Egyetem Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar, Növénytermesztési Intézete által kukoricánál végzett talajművelési kísérletek eredmé-nyeit ökonómiai oldalról vizsgáltam.
A modellszámítás alapján megállapítható, hogy a szántással kombinált lazítás kedvező tápanyag- és időjárási viszonyok esetén pozitív mértékben növeli a fedezeti hozzájárulás mértékét, szemben a direktvetéssel, amely minden körül-mények között a legkevésbé jövedelmező megoldás.
A kutatási eredmények igazolták, hogy az aszálykár csökkentésének alapfeltétele, hogy termőhelyenként növényspecifikusan jellemezni lehessen az aszály gyakoriságát és mértékét, továbbá ismerjük a különböző fajták és agrotechnikai beavatkozások kockázatmódosító hatásait.