A versenyképesség összetett kategória, hiszen igen sok tényező befolyásolja, esetenként jelentősen eltérő mértékben. Röviden fogalmazva a versenyben való helytállást jelenti. Megítélésénél a versenytársakhoz képest elfoglalt helyzetet értékelhetjük. A versenyképesség vizsgálható országos, ágazati és vállalati szinteken, továbbá termékre/szolgáltatásra vetítve. A nemzetközi versenyképesség azt jelenti, hogy egy ország a rendelkezésre álló erőforrásokkal és javakkal a világpiaci versenyben hogyan tud helytállni. Magyarország 2004-től az EU tagja lesz, így módosul a piaci verseny, a fogyasztói érdekek védelme, az élelmiszerbiztonság, a technológiai fegyelem és a minőség előtérbe kerül. A kibővült piacnak köszönhetően a csatlakozás után várható az agrárgazdaság rendelkezésére álló nemzeti erőforrások hatékonyságának javulása. A klasszikus elmélet szerint az egyes országok komparatív előnyei relatív termelési költségeiken alapulnak. Ma már az állami beavatkozás is fontos, főként a támogatások és árfolyam-politika révén. Az egzakt elemzéshez indexek számolhatók a protekcionizmus és a versenyképesség mérésére. A versenyképesség vizsgálatához az elméleti alapot még mindig a komparatív előnyök elmélete adja, de a kérdés ma már sokkal komplexebb megközelítést igényel. Mérhetjük az ár versenyképességet és értékelhetünk különböző mutatókkal. Az ágazaton belüli kereskedelem mérésére használják az ún. Grubel-Lloyd indexet, a megnyilvánuló komparatív előnyök mutatója pedig az RCA index. A versenyképesség értékeléséhez fontos a különböző mutatókat összevetni, hogy egyértelmű és helyes következtetéseket tudjunk levonni. A vizsgálat eredményei azt mutatják, hogy több termék versenyképes az EU piacain: az élőállat, a húskészítmények, a gabonafélék, a zöldség- és gyümölcsfélék, a méz, a szeszes italok. Bizonyos esetekben sajnos a versenyképesség hiányáról beszélhetünk: dohány, állati és növényi zsírok; néhány termék esetében pedig nem egyértelmű a versenyképesség: tej, tejtermékek, tojás, cukor. Az agrártermékek versenyképességének fenntartásához, illetve javításához több stratégiai fejlesztés szükséges: technológiai, környezetvédelmi beruházások, a vállalatok piacra jutási támogatása, a termelők támogatása (magánbetárolás, exportgarancia, exporthitel-biztosítás), a termelő és értékesítő szövetkezetek (TÉSZ) létrehozása, és a hatékony marketingmunka (az eredetmegjelölés, a csomagolásfejlesztés stb.) támogatása.
Blog
-
Az EU Közös Agrárpolitikájának 2003. évi reformja
A Gazdálkodás Szerkesztősége a 10. számú különkiadással kívánta elősegíteni az EU közös agrárpolitikája 2003. évi reformjának megismerését az olvasók, szakemberek, oktatók-kutatók, irányító posztokat betöltők körében. A 10. különkiadásban a szerzők széleskörű elemző munkájából a reformmal várható változásokat emeltük ki. Kitűnő szerzőnk, Kiss Judit tollából származó cikk most viszont a reform belső és külső körülményeire, a reform céljaira, a legfontosabb változásokra, valamint várható hatásaira helyezi a hangsúlyt, magyarázva, megvilágítva a reform lényegét és a valószínűsíthető következményeket.
-
A szlovén és magyar kifizető ügynökségi rendszer kialakításának sajátosságai
Szlovénia és Magyarország 2004. május 1-től az Európai Unió tagállamai közé tartozik. A Közös Agrárpolitika működtetésének és ezen belül az Unió költségvetéséből finanszírozott agrár- és egyes vidékfejlesztési támogatások igénybevételének kötelező feltétele volt az EU támogatásokat adminisztráló és ellenőrző kifizető ügynökség kialakítása. Szlovénia kifizető ügynökségi rendszerének kialakításában mindvégig elöljárt és jó példával szolgált a többi új tagállam részére. Magyarország a csatlakozást megelőző másfél-egy évben tett erőfeszítések árán hozta be a rendszer kiépítésében lévő lemaradását és alakította ki kifizető ügynökségi rendszerét.
-
A romániai mezőgazdasági átalakulás tapasztalatai, tekintettel az EU csatlakozásra
Románia 2007-re ígért EU csatlakozása a mezőgazdaság számára nagy kihívást jelent. Az EU csatlakozásig a román mezőgazdaságban még sok a tennivaló a tulajdonrendezés, a jól működő agrárpiacok, az uniós növény- és állat-egészségügyi követelményeknek való megfelelésben. Fel kell készíteni az ágazat szereplőit a CAP 2003 júniusában elfogadott „legújabb átfogó reformjára”. Románia a SAPARD előcsatlakozási program eszközeihez is nehezen és későn jutott hozzá, mivel a SAPARD ügynökségek felállítása és akkreditálása csak 2002 júliusában történt meg (2002/638/EC határozat). Az elmúlt évtizedben Románia agrárgazdaságára a termelés csökkenése, az állatállomány drasztikus visszaesése, a tulajdonviszonyok rendezetlensége, az agrárpénzügyi helyzet megoldatlansága, az integrációs lánc hiánya, kiépítetlensége, a tényleges árutermelést szolgáló gazdaságok alacsony száma, az értékesítés körüli kiszolgáltatottság, az érdekérvényesítés szinte teljes hiánya, a vidéki munkanélküliség volt jellemző. Mindezen problémák drámai módon sürgetik a stratégiai fejlesztést, az érintettek és a kormányzat együttes cselekvését.
-
Mezőgazdasági kisvállalkozások támogatási formái
A garanciarendszerek önmagukban nem vizsgálhatók, csakis a mindenkori gazdaságpolitikai célok, a már működtetett intézményrendszer és a kialakult hitelrendszer tükrében. A fejlett piacgazdaságok zöme kormányzati szinten deklarált, a kisvállalkozások segítésére irányuló garanciaprogramokkal rendelkezik, melyeket jól működő intézményhálózat hajt végre. A hazai hitelgarancia intézmények többsége a ’90-es évek elején közel azonos időpontban kezdte meg a működését. Működési formájuk, logikájuk és tulajdonosi struktúrájuk eltérő, de a cél közös: segíteni a kis- és középvállalkozások kibontakozását és fejlesztését, amennyiben a vállalkozók nem rendelkeznek a hitelfelvételhez elegendő fedezettel.
Az európai integrációhoz való csatlakozás kapcsán a magyar mezőgazdaságot a finanszírozási oldaláról is újra kell gondolni. Különösen igaz ez a tőkeszegény kis- és középvállalkozásokra. Az állattenyésztéssel foglalkozó vállalkozások – objektív okok következtében – eddig is hátrányos helyzetben voltak, az EU csatlakozást követően pedig – az ott alkalmazott támogatási rendszer miatt – helyzetük tovább romlik. A kisvállalkozások döntő többsége csak kis projektek végrehajtására képes, mivel az előírt pályázati feltételeknek (saját erő, foglalkoztatás, birtoknagyság stb.) nem felelnek meg.
A jövő legfontosabb feladata, olyan viszonyok megteremtése, amely állami szerepvállalással növelni tudja az erre alkalmas kisvállalkozások versenyképességét. Már az is komoly segítség lenne számukra, ha a nemzeti támogatások hatására a siker reményében pályázhatnának EU strukturális és vidékfejlesztési forrásokra (alapokra). Az első időszakban önerőből erre biztosan nem lesznek képesek, ezért célszerű szervezett formában szakembereket biztosítani számukra, különösen beruházási tevékenységük optimalizálása céljából.
-
A húshasznú tehéntartás jövedelmezőségének vizsgálata egy Somogy megyei vállalkozásban
Az Európai Unióhoz történt csatlakozás új kihívásokat jelent a magyar mezőgazdaság számára. A húshasznú tehéntartás az Unió által preferált tevékenységek közé tartozik. A bemutatásra kerülő példa alapján a piacon lépéselőnybe kerülnek azok a vállalkozások, amelyek tudatosan készültek erre a kedvezőbbé vált helyzetre. A tanulmány is bizonyítja, hogy a támogatási feltételek javulása önmagában nem elegendő a tevékenység jövedelmezőségének fenntartásához. Ehhez természeti adottságokhoz és a piaci igényekhez igazodó, a „szakmaiság” maximumára törekvő tevékenység szükséges.
-
Tejtermelő tehenészeti telepek műszaki-technológiai feltételei
A tejtermelés versenyképességét számos tényező befolyásolja. Ezek között meghatározó a tehenészeti telepek berendezkedése. A műszaki és technológiai színvonal az egyik legjelentősebb berendezkedési körülmény. Vizsgálataimba Hajdú-Bihar megye tehenészeti telepei közül az üzemméret alapján életképesnek tekinthetőeket vontam be. Megállapítottam, hogy egyrészt a telepek átalakulásával kapcsolatos hipotézisem csak részben helytálló. Az állatférőhelyek jelentős része felújításra szorul, különösen a fejőházzal nem rendelkező telepek vannak kritikus helyzetben.
-
A minőségi tejtermelés
Egy hazai körülmények között jól üzemeltetett tehenészetben vizsgáltuk, hogy adott tartási, takarmányozási, fejéstechnológiai feltételek között hogyan alakul a tehenek tejének szomatikus sejtszáma, és ennek függvényében a minőségromlásból eredő árbevétel kiesések nagysága a befejések és a 305 napos laktációs tejtermelés során. A tanulmány célja az, hogy felhívja a figyelmet a minőségi követelmények betartására, hiszen az EU csatlakozással az eddig használatos minőségi kategóriák megszűntek, csak az „Extra” kategóriába sorolt tej dolgozható fel és értékesíthető emberi fogyasztásra.
A vizsgált állomány termelési színvonala átlagon felüli, ami azt jelenti, hogy a minőség romlása nagyobb árbevétel kiesést produkál egyedenként egy laktáció alatt. 7500 kg-os termelés egy laktáció alatt több mint fél millió Ft árbevételt jelent, a minőség romlása egy tehénre vetítve 20 és 200 ezer Ft árbevétel kiesést produkálhat. Minél jobb a termelése a teheneknek, annál nagyobb lesz a veszteség is. Az állomány 80%-a képes extra tejet termelni. A cél az, hogy a nem megfelelő tejet termelő egyedek aránya kicsi legyen, mert így az elegy tej átlagos szomatikus sejtszáma nem emelkedik 400 ezer fölé.