Blog

  • Miért nem eszik több halat a magyar? Egyes halfogyasztást befolyásoló tényezők vizsgálata

    A magyarországi lakosság halfogyasztását befolyásoló egyes tényezők vizsgálata érdekében végzett fogyasztói megkérdezés eredménye szerint a fogyasztók hal-fogyasztását hátráltató szempontok közül kiemelkednek a következők: „kellemetlen a halak szálkatartalma”, „a hal feldolgozása otthon sok munkát igényel”, „nem értek jól a halakhoz”.
    Az érzékelt kockázattípusok szerint csoportosítva a fogyasztói megkérdezés során vizsgált tényezőket, több mint 1000 fő válaszait összesítve megállapítható, hogy a halfogyasztásra vonatkozó döntést elsősorban funkcionális kockázatok befolyásolják. Emellett nem hagyható figyelmen kívül a fizikai, a pénzügyi és a pszichológiai (kellemetlen emlék vagy érzékszervi tapasztalat) kockázatok szerepe sem, míg a társadalmi kockázatok a leginkább elhanyagolhatók. Elemzésünk rávilágított arra is, hogy a fogyasztás gyakoriságának növekedésével egyidejűleg valamennyi vizsgált funkcionális, társadalmi, pszichológiai és pénzügyi kockázat fogyasztói észlelése csökken, a fizikai kockázatoké viszont érdemben nem változik.
    Ezek alapján kijelenthető, hogy a haltermékekhez kapcsolódó marketingtevékenység során indokolt a fogyasztók szegmentálását a fogyasztás gyakorisága alapján végezni, mert a halat különféle rendszerességgel fogyasztók más problémákat és más súllyal érzékelnek. Ugyanez szükségtelenné válik abban az esetben, ha a termékfejlesztés a haltermékek fizikai kockázatainak csökkentésére irányul.
    Megállapítottuk továbbá, hogy a nők a funkcionális, a fizikai, a pszichológiai és a pénzügyi kockázatcsoportokat nagyobb problémaként észlelik, mint a férfiak. Kivételt a társadalmi kockázatok jelentenek, amelyeket hasonlóan érzékel mind a két nem. Azaz a haltermékek fogyasztásának társadalmi kockázatait csökkentő termékfejlesztőknek nem érdemes a nemek szerinti szegmentációt választaniuk.
    Végül az egyes korcsoportok vizsgálata alapján leszögezhető, hogy a termékfejlesztés során különös figyelmet indokolt fordítani a 18–25 év közötti és az 55 év feletti korosztályra, tekintettel arra, hogy e csoportokat érintették a legintenzívebben az egyes kockázattípusokban felsorolt problémák.

  • Az almasűrítmény-termelés piaci és üzemgazdasági elemzése

    A tanulmányban két kérdésre kerestem a választ, egyrészt hogy az almasűrítményre milyen piaci igény mutatkozik, másrészt jövedelmező-e az almasűrítmény-gyártás. A szekunder elemzés mellett a vizsgálatok célja az almasűrítmény mint feldolgozóipari késztermék költség-jövedelem viszonyainak értékelése is.
    A piaci igényt szekunder adatok feldolgozásával határoltam körül, melyhez az Eurostat, FAOSTAT adatbázisokat és a nagyobb külföldi almasűrítmény-gyártó multinacionális vállalkozások tanulmányait használtam fel. A primer adatgyűjtést egy Magyarországon működő almasűrítmény-termelő vállalkozásnál folytattam le és üzemi szintű költség-haszon elemzést végeztem. A jelenlegi elemzés nem tekinthető reprezentatívnak, nem általánosítható minden magyarországi üzemre, de nagyságrendileg jól jellemzi a költség- és jövedelemviszonyokat.
    A világ almasűrítmény-termelése 1,4-2,1 millió tonna közé tehető, és a termelés 50%-a Kínához és Óceániához köthető, 30%-át Európában állítják elő. A világ almasűrítményárait a legnagyobb termelő, Kína határozza meg, így az európai árak követik a kínai árakat, ami az elmúlt 10 évben a 195 és 660 Ft/kg (0,65 és 2,20 €/kg 300 Ft/€-val számítva) közötti intervallumban mozgott.
    Az almasűrítmény-gyártás közvetlen költségeinek minimum 50%-át a léalma mint alapanyag teszi ki, az alapanyagon kívüli közvetlen költségek több mint negyede a sűrítés költsége. Különböző, az elmúlt tíz évben tapasztalt léalmaárak mellett 198 és 493 Ft/kg között alakul az almasűrítmény önköltsége a léalma átlagos (13-14 Brix fok) szárazanyag-tartalma mellett. A kalkulációban az átlagos szárazanyag-tartalmú léalma jelenti a kiindulási alapot, azaz 7,5 kg léalmából 1,0 kg almasűrítmény készíthető.
    Az utóbbi években a Magyarországon előfordult legmagasabb, 360 Ft-os kilogrammonkénti sűrítményárnál legfeljebb 30 Ft/kg-os léalmaár mellett érhető csak el pozitív jövedelem, 30 Ft/kg feletti léalmaár esetén – a nettó jövedelem szintjén – veszteséges lesz a feldolgozás. A legalacsonyabb, 180 Ft/kg-os sűrítményár mellett a feldolgozási tevékenység biztosan veszteséges lesz. Az elmúlt 5 év átlagáraival kalkulálva (25,3 Ft/kg-os léalmaátlagár és 354 Ft/kg-os késztermékár) 13%-os költségarányos jövedelmezőség volt elérhető a vizsgált vállalkozásban az almasűrítő tevékenységgel. A melléktermékek továbbfeldolgozása és értékesítése 8-10 Ft-tal növeli meg az 1 kg sűrítményre jutó nettó jövedelmet.

  • A munkaerő-gazdálkodás helyzete és kilátásai a Gallicoop példáján

    Napjainkban az élelmiszeripar szinte minden szakága egyre súlyosbodó mennyiségi és minőségi munkaerőhiánnyal küzd. Ennek kiváltó okai igen sokrétűek, demográfiai, társadalmi, gazdasági, foglalkoztatáspolitikai előidézői vannak. A munkáltatóknak minden hagyományos és nem konvencionális, eddig nem alkalmazott, néha akár személyre szabott eszközt is alkalmazniuk szükséges a tevékenységük biztonságos folytatása érdekében.

  • A közfoglalkoztatás szerepe és helye Hajdúnánás élelmiszer-gazdaságában

    Hajdúnánáson a közfoglalkoztatási program ma ismert formája öt évvel ezelőtt indult útnak. Öt év alatt számtalan eredményt, megvalósult fejlesztést és értékes gyakorlati ismeretet szerzett a település a közfoglalkoztatási program kereteinek hatékony kihasználásáról. Ennek az írásnak a célja az, hogy az előző évek tapasztalataira alapozva megismertesse az olvasót a közfoglalkoztatás élelmiszer-gazdaságban betöltött szerepével Hajdúnánáson.
    A közfoglalkoztatásban 2011-ben országos szintű szemléletváltás valósult meg azáltal, hogy a Magyar Köztársaság Kormánya 2011 áprilisában elfogadta a Széll Kálmán Terv alapján készített Magyarország Nemzeti Reformprogramját. A program egyik kiemelt célja az volt, hogy az elsődleges és a köztes munkaerőpiacról kiszorult munkakeresők számára maga az állam biztosítson jövedelemszerző munkalehetőséget a közfoglalkoztatás keretein belül.
    A közfoglalkoztatási program résztvevői három kategóriába sorolhatók Hajdúnánáson. Vannak, akik koruk, végzettségük vagy mentális állapotuk alapján nem alkalmasak az elsődleges munkaerő-piaci foglalkoztatásra. A második kategóriába azok a jellemzően képzett fiatalok tartoznak, akik még nem rendelkeznek kellő munkatapasztalattal és a program keretein belül tudnak gyakorlatot szerezni. Végül, de nem utolsósorban pedig beszélhetünk olyan kor, végzettség és mentális állapot alapján alkalmasnak ítélhető munkavállalókról, akik valamilyen oknál fogva mégsem tudnak elhelyezkedni az elsődleges munkaerőpiacon. Természetesen a közfoglalkoztatás nem egyenértékű az elsődleges munkaerőpiacon történő foglalkoztatással, ugyanakkor a település szociális politikájának részeként kiutat jelent a tartós munkanélküliség és a segélyezési rendszer kereteiből.
    Hajdúnánáson a közfoglalkoztatási program elindulásának kezdetétől fogva az volt a célunk, hogy kiaknázzuk a település nyújtotta lehetőségeket, amelyek a város termelőhelyi adottságai miatt főleg a mezőgazdaságban, a mezőgazdasági termelésben rejlenek. Ezen a területen valódi, értékteremtő tevékenység a 2011-es év előkészületei után 2012-ben valósult meg.
    Az elmúlt négy évben a közfoglalkoztatási program komoly változást hozott a település életében. Sikerült felkarolni és újból hasznosítani a parlagon heverő értékeket, feledésbe merülő szakmáknak adtunk újra értelmet és mostanra ökológiai gazdálkodásból származó termékekkel tudjuk ellátni a település lakóit. Természetesen önmagában a közfoglalkoztatás ehhez nem volt elég, de a program megadta a változásokhoz szükséges kezdő löketet. Hajdúnánás városa élt az adandó lehetőségekkel, a stratégiai tervezés és az innovatív szemlélet révén pedig egy magasabb szintű fejlődési pályára állt.
    Fontosnak tartom kiemelni ugyanakkor, hogy a közfoglalkoztatási program sikere nehezen mérhető. A közfoglalkoztatás keretében megjelenő eredményeket csak a 2011-et megelőző évek közfoglalkoztatási programjainak eredményével érdemes összevetni.
    Véleményem szerint a forprofit szektorral történő összehasonlítás a rendszer sajátosságai miatt hibának bizonyulna. Éppen ezért ez az esettanulmány nem hivatott ilyen jellegű elemzések bemutatására, csupán a hajdúnánási közfoglalkoztatás jellemzőit kívánja bemutatni.

  • A zöldség-gyümölcs feldolgozóipar helyzete, fejlődési lehetőségei és korlátai

    A zöldség-gyümölcs feldolgozóipar súlyát, gazdasági jelentőségét jól jellemzi, hogy a magyarországi 2,5 millió tonna zöldség-gyümölcs termés felét a feldolgozóipar vásárolja fel – évi mintegy 50-60 milliárd Ft értékben. Ebből hozzávetőlegesen 200 milliárd Ft értékű készterméket állít elő, melynek kétharmadát külföldi piacokon értékesíti. A felvásárolt alapanyag mennyisége és az előállított késztermék értéke egy évtizede stagnáló, bizonyos tekintetben enyhén csökkenő tendenciát mutat. A feldolgozóipari szakágazatok többsége a termelés volumenét tekintve kisebb vagy nagyobb mértékű visszaesést szenvedett el, néhány szakágazat tudott csak szinten maradni, esetleg növekedni. Az ágazati stagnálás vagy visszaesés, azaz a fejlődés elmaradása négy alapproblémára vezethető vissza: az alapanyag-termelés visszaesése (néhány fajtól eltekintve a termelés alacsony színvonala, hektikussága, kiszámíthatatlansága jellemző); számos feldolgozóipari szakágazatban a kapacitások alacsony szintje, ami összefügg a fejlesztéshez szükséges tőke hiányával; továbbá a munkaerő mennyiségi és minőségi elégtelensége; valamint a marketingtevékenység, logisztika és nyomon követés nem kielégítő színvonala. Ezen problémákra rövid távon megoldást kell találni a zöldség-gyümölcs termesztés színvonalának jelentős fejlesztése, az alapanyag-beszállítás terén a szerződéses fegyelem fokozása, valamint az integrációs tevékenység kiemelt fejlesztése révén. Továbbá biztosítani kell a GINOP-ban az „annexes” közepes méretű vállalatok, nemzeti forrásból pedig a nagyvállalatok támogathatóságát, valamint a szakképzett munkaerőbázis megteremtését, ezek hiányában ugyanis sem a szükséges tőke, sem a képzett munkaerő nem áll majd rendelkezésre az előrelépéshez. A zöldség-gyümölcs feldolgozóipar fejlődéséhez szükséges pozitív gazdasági környezet kialakítása számos radikális intézkedést kíván meg, aminek végrehajthatósága a jelenlegi szabályozó környezetben meglehetősen kérdéses.

  • GMO-mentes szójára alapozott takarmányozás kilátásai Magyarországon

    Az Európai Unió fehérjetakarmány-szükségletének 31 százalékát képes belföldi piacról biztosítani, ezért az önellátás mértékének növelése érdekében a szója és egyéb alternatív fehérjeforrások termesztése egyre nagyobb támogatást élvez. Az importfüggőség dacára globális szinten az EU a legnagyobb piaca a magas felár mellett értékesített, fenntarthatósági tanúsítványokkal és GMO-mentes jelöléssel ellátott szójababnak és származékainak. Ez összefügg a nyugat-európai tagországokban tapasztalt társadalmi felelősségvállalás erősödésével. A GMO-mentes szójadara-felhasználás például az EU-ban elérte az 5 millió tonnát 2014-ben, a teljes kereslet 15 százalékát.
    A fehérjeimport-függőség Magyarországon is jelentős. Ennek ellenére a kormányzat a GMO-mentes növénytermesztés iránti kötelezettségvállalása mellett a takarmány-előállításban és az élelmiszer-termelésben is kívánatosnak tartaná a GMO-mentességet, különösen hazai fehérjebázisra alapozva. A tanulmány célja annak megállapítása, hogy az egyébként alacsony fehérje-önellátottság mellett van-e realitása középtávon a GMO-mentes szójadarára alapozott takarmányozásnak Magyarországon.
    Jóllehet Magyarország kormánya elkötelezett a GMO-mentes termelés iránt, a cél eléréséhez szükséges stratégiai lépések és támogató eszközrendszerek meghatározása a teljes értéklánc mentén hiányzik. A belföldön termelt GMO-mentes szójabab mintegy 60 százaléka a külpiacra kerül, vagyis a szükséglet kielégítéséhez alig járul hozzá. A magyarországi GMO-mentes szójababtermelés felfuttatását egyelőre a KA P 2015–2020 termeléshez kötött támogatása segíti, ám a szója termőterülete a legvalószínűbb szcenárió szerint is legfeljebb 100 ezer hektárra növekedhet öt éven belül. A termesztési színvonal javulása mellett ez optimista esetben is 286 ezer tonna szójabab termelését teszi lehetővé, azaz változatlan állatállomány mellett is csupán az éves szójadara-szükséglet felét elégítené ki 2020-ban. A szójadara iránt fennmaradó igény GMO-mentes importból való biztosítása azonban jelentős többletterhet róna az értéklánc szereplőire, értéke a sertésstratégiában megfogalmazott 6 millió darab sertés figyelembevétele mellett meghaladhatja a 12,8 milliárd forintot 2020-ban. Ugyanakkor az élelmiszeripar GMO-mentes élelmiszer-előállításba történő bekapcsolódását elősegítő kutatások, a fogyasztók preferenciarendszerét vizsgáló felmérések, és nem utolsósorban a GMO-mentes védjegyrendszer hatásmechanizmusának tanulmányozása elősegítheti a Magyarországon termelt GMO-mentes szójabab és származékainak belföldi piacon maradását, és ezzel hozzájárulhat a magas hozzáadott értékű élelmiszerek előállításához.

  • A vertikális integrációból fakadó előnyök kihasználásának vizsgálata a brojlercsirke-termelő vállalkozások körében

    A baromfiágazat jelenlegi kritikus helyzete, problémái indokolják, hogy foglalkozzunk a vertikális integrációk szerepével, fontosságával, hiszen az integrációk ösztönzése és támogatása a kritikus helyzetből való kilábalás egyik kulcsa lehet. Az integrációk támogatásának, ösztönzésének fontosságát a jelenlegi agrárstratégia és a KAP 2014–2020 intézkedései is alátámasztják. Primer kutatásunk a vertikális integráció típusának (tulajdonosi vagy szerződéses integráció) és a vertikális integrációból fakadó előnyök kihasználásának összefüggéseit vizsgálja. Az empirikus kutatás a Baromfi Termék Tanács tagjai közül a turnusonként legalább 30 000-es brojlerállománnyal rendelkező, vertikális integrációban részt vevő, brojlerhizlalással foglalkozó termelők körében végzett kvantitatív kutatásra épül. A kutatás eredményei alapján a tulajdonosi integrációba tartozó vállalkozások a vertikális integrációból fakadó előnyeik közül többet és jobban ki tudnak használni, és kockázataik is inkább csökkentek az integrációba való belépés óta, mint a szerződéses integrációba tartozó vállalkozások esetében. Az agrárpolitika és az ágazati stratégia kiemelt feladatává indokolt tenni a tulajdonosi alapon szerveződő vertikális integrációs formák támogatási, ösztönzési lehetőségeinek kidolgozását és érvényesítését. Ez a lépés mindenképpen szükséges ahhoz, hogy a baromfiágazat helyzete javuljon és nemzetközi versenyképessége is helyreállhasson.

  • Marketing-együttműködések az agrárgazdaságban és az élelmiszeriparban, közösségi marketing a versenyképesség erősítésében

    Az agrárgazdaság számos jellemzője, valamint az ágazatra általánosságban jellemző alacsony marketingkultúra és marketinggyakorlat, a marketingvégzés funkcionális, de különösképpen a nagyságrendi feltételeinek hiánya a marketing-együttműködés speciális formáját, egyfajta közös, mezomarketing alkalmazását teszi szükségessé. A közösségi marketing legfontosabb céljai az imázsépítés, a hazai termelők és termékek bel- és külföldi ismertségének erősítése, a piaci megjelenés elősegítése, a termelők piac- és fogyasztóismeretének növelése, az ágazati marketingorientáció erősítése és a hatékony márkaépítés. A fejlett agrárgazdasággal és élelmiszeriparral rendelkező európai országokban jelentős hagyományai vannak az ágazati közösségi mezomarketingnek, gyakorlatuk Magyarországon is kellő például szolgálhat.

  • Fogyasztói etnocentrizmus vizsgálata Magyarországon – Ajánlások a magyar élelmiszer-gazdaság számára

    Kutatásunk a hazai termékekre irányuló fogyasztói magatartás elemzésével foglalkozik, amelybe beletartoznak az agrár- és élelmiszer-ipari termékek is. Célunk az, hogy egy általánosan elfogadott nemzetközi skála (CETSCALE , 1–7 Likert-skála) alkalmazásával ajánlásokat fogalmazzunk meg a magyar agrár- és élelmiszer-ipari termékek piaci pozicionálásához.
    Tanulmányunk fontos része az etnocentrikus érzelmeket befolyásoló háttérváltozók és dimenziók elemzése, amelynek vizsgálatához egy 2014-ben végzett országos, reprezentatív fogyasztói felmérés adatai álltak a rendelkezésünkre. Kutatásunk eredményei arra adnak választ, hogy valójában kik azok, akik a magyar termékek (köztük az élelmiszerek) potenciális vásárlóinak tekinthetők.
    Az eredmények alapján két faktort sikerült elkülöníteni. Az első faktorban leginkább protekcionista és konzervatív érzelmek dominálnak, míg a második faktort a patrióta gondolkodás jellemzi leginkább. Ezt a két faktort használtuk fel a klaszterek kialakításához.
    Az első klaszter („Patrióták”) tagjainak véleménye nem egyöntetű, de az mindenképpen elmondható róluk, hogy patrióta érzelmeket táplálnak, hiszen fontos számukra, hogy magyar termékeket vásároljanak, de a külföldi áruk hazai piacról való kitiltásával már nem értenek egyet.
    A második klaszterbe tartozók („Fiatal kozmopoliták”) értettek a legkevésbé egyet a CETSCALE-állításokkal. Az ebbe a klaszterbe tartozók valószínűleg nyitottabbak más országok termékei iránt, hiszen egy fiatalabb (18–29 év közötti) korcsoportról van szó, akik többször utaznak külföldre, mint a másik két klaszter tagjai. Ők a leginkább kozmopolita gondolkodásúak.
    A harmadik klaszter tagjai („Idősödő nemzetvédők”) értettek a legjobban egyet a CETSCALE állításaival. Ők nagyrészt a 60 év feletti korosztályba tartoznak, és ritkábban utaznak külföldre.
    Ha a magyar termékek versenyképességének javítása a cél, akkor a jelenlegi célcsoport megtartása mellett érdemes lehet új fogyasztói csoportokat is megcélozni. Az érdeklődést fokozni lehetne a fiatalabb generációk körében, modernebb megjelenéssel, újszerű megoldásokkal.