Blog

  • Mezőgazdasági kisvállalkozások támogatási formái

    A garanciarendszerek önmagukban nem vizsgálhatók, csakis a mindenkori gazdaságpolitikai célok, a már működtetett intézményrendszer és a kialakult hitelrendszer tükrében. A fejlett piacgazdaságok zöme kormányzati szinten deklarált, a kisvállalkozások segítésére irányuló garanciaprogramokkal rendelkezik, melyeket jól működő intézményhálózat hajt végre. A hazai hitelgarancia intézmények többsége a ’90-es évek elején közel azonos időpontban kezdte meg a működését. Működési formájuk, logikájuk és tulajdonosi struktúrájuk eltérő, de a cél közös: segíteni a kis- és középvállalkozások kibontakozását és fejlesztését, amennyiben a vállalkozók nem rendelkeznek a hitelfelvételhez elegendő fedezettel.

    Az európai integrációhoz való csatlakozás kapcsán a magyar mezőgazdaságot a finanszírozási oldaláról is újra kell gondolni. Különösen igaz ez a tőkeszegény kis- és középvállalkozásokra. Az állattenyésztéssel foglalkozó vállalkozások – objektív okok következtében – eddig is hátrányos helyzetben voltak, az EU csatlakozást követően pedig – az ott alkalmazott támogatási rendszer miatt – helyzetük tovább romlik. A kisvállalkozások döntő többsége csak kis projektek végrehajtására képes, mivel az előírt pályázati feltételeknek (saját erő, foglalkoztatás, birtoknagyság stb.) nem felelnek meg.

    A jövő legfontosabb feladata, olyan viszonyok megteremtése, amely állami szerepvállalással növelni tudja az erre alkalmas kisvállalkozások versenyképességét. Már az is komoly segítség lenne számukra, ha a nemzeti támogatások hatására a siker reményében pályázhatnának EU strukturális és vidékfejlesztési forrásokra (alapokra). Az első időszakban önerőből erre biztosan nem lesznek képesek, ezért célszerű szervezett formában szakembereket biztosítani számukra, különösen beruházási tevékenységük optimalizálása céljából.

  • A húshasznú tehéntartás jövedelmezőségének vizsgálata egy Somogy megyei vállalkozásban

    Az Európai Unióhoz történt csatlakozás új kihívásokat jelent a magyar mezőgazdaság számára. A húshasznú tehéntartás az Unió által preferált tevékenységek közé tartozik. A bemutatásra kerülő példa alapján a piacon lépéselőnybe kerülnek azok a vállalkozások, amelyek tudatosan készültek erre a kedvezőbbé vált helyzetre. A tanulmány is bizonyítja, hogy a támogatási feltételek javulása önmagában nem elegendő a tevékenység jövedelmezőségének fenntartásához. Ehhez természeti adottságokhoz és a piaci igényekhez igazodó, a „szakmaiság” maximumára törekvő tevékenység szükséges.

  • Tejtermelő tehenészeti telepek műszaki-technológiai feltételei

    A tejtermelés versenyképességét számos tényező befolyásolja. Ezek között meghatározó a tehenészeti telepek berendezkedése. A műszaki és technológiai színvonal az egyik legjelentősebb berendezkedési körülmény. Vizsgálataimba Hajdú-Bihar megye tehenészeti telepei közül az üzemméret alapján életképesnek tekinthetőeket vontam be. Megállapítottam, hogy egyrészt a telepek átalakulásával kapcsolatos hipotézisem csak részben helytálló. Az állatférőhelyek jelentős része felújításra szorul, különösen a fejőházzal nem rendelkező telepek vannak kritikus helyzetben.

  • A minőségi tejtermelés

    Egy hazai körülmények között jól üzemeltetett tehenészetben vizsgáltuk, hogy adott tartási, takarmányozási, fejéstechnológiai feltételek között hogyan alakul a tehenek tejének szomatikus sejtszáma, és ennek függvényében a minőségromlásból eredő árbevétel kiesések nagysága a befejések és a 305 napos laktációs tejtermelés során. A tanulmány célja az, hogy felhívja a figyelmet a minő­ségi követelmények betartására, hiszen az EU csatlakozással az eddig használatos minőségi kategóriák megszűntek, csak az „Extra” kategóriába sorolt tej dolgozható fel és értékesíthető emberi fogyasztásra.

    A vizsgált állomány termelési színvonala átlagon felüli, ami azt jelenti, hogy a minőség romlása nagyobb árbevétel kiesést produkál egyedenként egy laktáció alatt. 7500 kg-os termelés egy laktáció alatt több mint fél millió Ft árbevételt jelent, a minőség romlása egy tehénre vetítve 20 és 200 ezer Ft árbevétel kiesést produkálhat. Minél jobb a termelése a teheneknek, annál nagyobb lesz a veszteség is. Az állomány 80%-a képes extra tejet termelni. A cél az, hogy a nem megfelelő tejet termelő egyedek aránya kicsi legyen, mert így az elegy tej átlagos szomatikus sejtszáma nem emelkedik 400 ezer fölé.

  • A fenntarthatóság érvényre juttatása és mérhetősége települési – kisregionális szinten

    A fenntartható település-kisrégió témaköre, valamint a Bellagio Elvek érvényesítése elhanyagolt mind a kutatásokban, mind az állami befolyásolásban. Ezért olyan vizsgálatok folytatása, illetve mutatórendszer kidolgozása szükséges, amely egyrészt fenntarthatósági tükörként alkalmas arra, hogy az egyes települések megítélhessék helyzetüket és feltárhassák potenciális lehetőségeiket, másrészt lehetővé váljék a települések közötti összehasonlíthatóság, a települések viszonylagos megítélése, harmadrészt a tisztánlátásra alapozva mozgósítson arra, hogy a globális célok lokális cselekvéssé váljanak.

    A hipotetikusan felállított fenntarthatóságot kifejező információs- és mutatórendszer helyesnek bizonyult, mert egyrészt sikerült ezeket adatokkal, információkkal feltölteni – statisztikai adatokra, konzultációkra, helyszíni bejárásokra, interjúkra támaszkodva településenként, átlagosan 98 indikátor –, másrészt ezek értékeléséből, a települések közötti összehasonlításokból általánosítható megállapításokra, következtetésekre és javaslatokra jutottunk.

    A természeti környezet értéke, az élővilág sokszínűsége, az élőhelyek gazdagsága, az élővizek bősége, a jó vízellátottság a vizsgált településekben az országos átlagos helyzethez képest különlegesen jó adottság, amely az Európai Uniót is gazdagítja, és méltán számíthat széleskörű érdeklődésre.

    A természeti környezet, a természeti erőforrások értékeinek megőrzésére, esetenként helyreállítására, gazdagítására hosszú távú fenntarthatósági programot szükséges kidolgozni. Ebben szerepet kaphat egy európai kísérleti program az ökológiai ökonómia gyakorlati megvalósítására, a védett területek megőrzése és ebben a helyi lakosság érdekeltté tétele, láncszerűen kapcsolódó komplex idegenforgalmi programok, a fenntartható mezőgazdasági gazdálkodási rendszerek működtetése, a vizek tartalékolása, többcélú víztározók létesítése, a zöldfelületek gyarapítása, a termálvíz készletek ésszerű hasznosítása, a roma kérdés megoldására irányuló fokozott törekvés, a vidékfejlesztés és nem utolsó sorban a többszörösen hátrányos helyzetű térségben elhelyezkedő települések és a kiemelt üdülőterület közötti alapvető ellentmondás feloldása.

  • Fenntartható-e a dohánytermelő körzetekben az ágazat fejlődése?

    A fenntartható fejlődés ágazati és térségi ökonómiai feltételeinek vizsgálata során a dohánytermelő körzetekben a következő megállapításokra jutottunk:

    A dohányvertikum a szántóföldi termeléstől kezdődően a „trafikárusításig” jelentős gazdaságszervező erő, amelynek társadalmi értékét árnyékban tartja a dohányzás iránti ellenérzés, pedig a globalizációban a dohány világgazdasági tényező. A világ dohánygazdasága az egyik legjelentősebb globalizációs tényező, mind a tőkebefektetés, mind a világkereskedelem tekintetében. Ebben kell nemzeti szerepünket megtalálni és jól pozícionálni értékeinket, érdekeinket.

    Az európai csatlakozást követően a dohánytermelés támogatottsága révén felértékelődött, viszont a lehetőségek kihasználását erősen korlátozza, hogy nem sikerült súlyának megfelelően kezelni az ágazatot, gyengébb gazdasági kondíciói miatt nem tudja kihasználni az Európai Uniós lehetőségeket. Ennek oka az eddigi támogatottság aszinkronjaiban keresendő.

    A hazai dohányvertikum az összes termelőágazat közül történelmi mélységben is a legszervezettebb agrár-ipari komplexumnak számít. Az általános mezőgazdasági válságok, a privatizációs veszteségek, az agrárrendtartási hibák ezt a vertikumot sem kerülték el. 2006-ig van esély a gazdasági felzárkózásra, ha a nemzeti támogatást nem hiúsítják meg a költségvetési zavarok.

    A hazai dohánytermelő körzetek jelentősen átrendeződtek. A keleti és északi dohánytermelési nagytáj adja a termelés 85%-át, Duna-Tisza köze és a dél-tiszántúli nagytáj 13-14%-át, némi szórványtermesztés is folyik különböző helyeken. Az ágazat térségi jelentősége a keleti és északi dohánytermesztési nagytájban a hagyományos dohánytermelő községekben rajzolódik ki, a családi foglalkoztatás, a jövedelemszerzés, s az időszakos munka tekintetében.

    A kiterjedt dohánykertészkedésnek műveltségi vonzata is van. Az utóbbi években indult újra a dohánykertészképzés, de a rendszeres szaktanácsadás, továbbképzés fenntartja és bővíti a termelők korszerű szakmai ismeretét, kultúráját. Ennek köszönhető pl.: a hidrokultúrás palántanevelés széleskörű, gyors elterjedése. A szakmai ismeretek szintentartását szolgálja a DOKUT Rt. szerkesztésében megjelenő Magyar Dohányújság és az utóbbi évek szakkönyvtermése, s nem kevésbé az AGROTAB Kft.* időszakos kiadványai, szakmai bemutatói. Vagyis a dohánytermelés körüli társadalmi szerveződés sokkal nagyobb hatású, mint az ágazat területi kiterjedése, hiszen a dohánykultúra közvetve, vagy közvetlenül 140 ezer ember foglalkoztatásában játszik szerepet, ami teljes foglalkoztatásra számítva 32 000 fő megélhetéséhez ad jövedelmet. Ezentúl 15 000 családban teremt munkaalkalmat, ami ugyancsak teljes munkaidőre számítva 5 000 fő foglalkoztatását jelenti, pontosabban jelentette 2000. év felmérésének időszakában. A dohányvertikum teljes keresztmetszetét vizsgálva a dohánytermesztésen túl a gyártásban, a nagykereskedelemben megközelítően 3000 fő dolgozik, a kiskereskedelmi eladás legalább 120 000 embert érint, ami teljes munkaidőben számítva 24 000 fő megélhetési forrását adja.

    ————————–

    *A DOKUT RT. 100 %-os tulajdonú társasága.

  • Ciklikus jelenségek az EU néhány országának sertéspiacán

    A sertésciklus problémája már régóta foglalkoztatja a közgazdászokat. Tanulmányunkban arra kerestük a választ, hogy az elmúlt évtizedben az EU jelentős sertéshústermelő tagállamaiban felfedezhető-e még a sertésciklus jelenléte, valamint ha ezek kimutathatóak, akkor milyen időtartamúak. A vizsgálatok során bizonyítást nyert, hogy az állomány, a kibocsátás és az árak alakulását különböző időtartamú ciklikus jelenségek jellemzik. Az állomány alakulására kismértékű ingadozásokat, a termelésben és az árakban viszont nagy kilengéseket lehet megállapítani.

  • Borászati termékek külkereskedelmének vizsgálata az EU piacán

    A tanulmány a hazai borászati termékek külkereskedelmi forgalmának elemzésével foglalkozik. A különböző mutatókkal, indexekkel történő értékelés eredményei eltérő képet adnak borászati termékeink piaci helyzetéről az Európai Unióban. A palackos bor még mindig piacot talál magának az EU-ban. A hordós borok esetében az éleződő verseny és a palackos borok iránti fokozódó igény, harmadik országok betörése az EU piacaira komoly kihívást jelent. A pezsgő esetében figyelhető meg leginkább az export stagnálása, az import növekedése. Jelenleg a nemzetközi borpiac hajtóerői az éleződő verseny a hagyományos és az új termelők között, a kereskedelmi láncok fokozódó befolyása, a változó fogyasztói szokások, az EU piacszabályozása, a márka és a marketingmunka szerepe. A továbbiakban ezért feltétlenül szükséges a hatékony marketing, a piacra jutási támogatások emelése (a közös agrárpolitika ui. lehetővé teszi a nemzeti kiegészítést), az export-garancia és exporthitel-biztosítás koncepciójának átgondolása, illetve volt szocialista piacaink (Oroszország, Ukrajna stb.) felmérése, boraink ottani bevezetése, hiszen ezek több évtizeden át megbízható nagy volumenű exportpiacaink voltak. Természetesen ezen a területen is fontos a szemléletváltás, mert a keleti piacokon is fokozódik a minőség iránti igény.

  • Az ökológiai gazdálkodás alakulása az EU-ban és Magyarországon

    Az 1960-as években mozgalomként indult ökológiai gazdálkodás a 90-es években fellendült. Hazánkban is sokan ebben a gazdálkodási formában látták a nagy kiugrási lehetőséget. A kezdeti nehézségeket – a szabályozási rendszer kialakítása – leküzdve hazánkban és a többi KKE országban is fellendült az ökogazdálkodás. Az 1990-es évek végén azonban a korlátlannak mondott piacon értékesítési nehézségek jelentkeztek. A területi növekedési ütem az EU-15 országaiban jelentősen lelassult, mivel a felvevő piac telítetté vált és elérte a fizetőképesség korlátait. A piac a keresleti piacból a kínálati piac irányába változott. Az újonnan csatlakozó KKE országok mezőgazdasági termelőinek le kell számolniuk azzal az illúzióval, hogy az Unióban nem lesz erőteljes versenyhelyzet a biotermékek piacán. Az ökotermelésre átállni szándékozó termelőknek a művelés alá vont területek növelése nem elegendő, termék inno­váció révén fejleszteni kell a termékszerkezetet, valamint a termékfeldolgozottságot és szükséges az értékesítési csatornák „megszilárdítása” is. Ezen feladatok megvalósítása az újonnan csatlakozó KKE országok számára különösen nagy kihívás. A kínai, ukrán és román olcsóbb termékek megjelenése is alátámasztja, hogy a magyar és a csatlakozó országok ökotermelőinek komoly árversennyel kell szembenézniük.

    Az ökológiai gazdálkodásról számtalan tudományos és ismeretterjesztő cikket olvashattunk az elmúlt években. Ezek többségében a gazdálkodási forma tár-sadalmi, környezeti és gazdasági előnyei kerültek kidomborításra. Az ökogazdál-kodás társadalmi és környezeti előnyei a gazdaságiakhoz képest vitathatatlanok. A gazdasági előnyök közül az extra jövedelem a legjelentősebb, az extra jövedelem nagysága pedig a kínálat mértékétől függ. Kutatási munkám során különböző matematikai módszerekkel megállapítottam, hogy a kínálat – jelen esetben naturális egységben, termőterület nagyságban értendő – az EU-15 országaiban túlnyomórészt a telítődési görbét követi. Korábbi kutatási eredményekre – és jelen vizsgálat eredményeire, melyek az átállt területek nagyságát és az extra jövedelem közötti összefüggést vizsgálták – támaszkodva megállapítottam, hogy a most csatlakozott országok számára a nyugat-európai piac már közel sem jelent olyan jó értékesítési lehetőséget, mint azt korábban remélhették. Mindezek következtében a KKE országok termelőinek fel kell készülni a belföldi piaci igények kielégítésére, ami adott esetben alacsonyabb extraprofitot eredményezhet, aminek következtében az értékesítési marketingen kell javítani, illetve kiépíteni, esetleg a jelenlegi termelési struktúrát célszerű megváltoztatni, vagy újabb tevékenységet indokolt felkarolni.