Blog

  • A fenntarthatóság érvényre juttatása és mérhetősége települési – kisregionális szinten

    A fenntartható település-kisrégió témaköre, valamint a Bellagio Elvek érvényesítése elhanyagolt mind a kutatásokban, mind az állami befolyásolásban. Ezért olyan vizsgálatok folytatása, illetve mutatórendszer kidolgozása szükséges, amely egyrészt fenntarthatósági tükörként alkalmas arra, hogy az egyes települések megítélhessék helyzetüket és feltárhassák potenciális lehetőségeiket, másrészt lehetővé váljék a települések közötti összehasonlíthatóság, a települések viszonylagos megítélése, harmadrészt a tisztánlátásra alapozva mozgósítson arra, hogy a globális célok lokális cselekvéssé váljanak.

    A hipotetikusan felállított fenntarthatóságot kifejező információs- és mutatórendszer helyesnek bizonyult, mert egyrészt sikerült ezeket adatokkal, információkkal feltölteni – statisztikai adatokra, konzultációkra, helyszíni bejárásokra, interjúkra támaszkodva településenként, átlagosan 98 indikátor –, másrészt ezek értékeléséből, a települések közötti összehasonlításokból általánosítható megállapításokra, következtetésekre és javaslatokra jutottunk.

    A természeti környezet értéke, az élővilág sokszínűsége, az élőhelyek gazdagsága, az élővizek bősége, a jó vízellátottság a vizsgált településekben az országos átlagos helyzethez képest különlegesen jó adottság, amely az Európai Uniót is gazdagítja, és méltán számíthat széleskörű érdeklődésre.

    A természeti környezet, a természeti erőforrások értékeinek megőrzésére, esetenként helyreállítására, gazdagítására hosszú távú fenntarthatósági programot szükséges kidolgozni. Ebben szerepet kaphat egy európai kísérleti program az ökológiai ökonómia gyakorlati megvalósítására, a védett területek megőrzése és ebben a helyi lakosság érdekeltté tétele, láncszerűen kapcsolódó komplex idegenforgalmi programok, a fenntartható mezőgazdasági gazdálkodási rendszerek működtetése, a vizek tartalékolása, többcélú víztározók létesítése, a zöldfelületek gyarapítása, a termálvíz készletek ésszerű hasznosítása, a roma kérdés megoldására irányuló fokozott törekvés, a vidékfejlesztés és nem utolsó sorban a többszörösen hátrányos helyzetű térségben elhelyezkedő települések és a kiemelt üdülőterület közötti alapvető ellentmondás feloldása.

  • Fenntartható-e a dohánytermelő körzetekben az ágazat fejlődése?

    A fenntartható fejlődés ágazati és térségi ökonómiai feltételeinek vizsgálata során a dohánytermelő körzetekben a következő megállapításokra jutottunk:

    A dohányvertikum a szántóföldi termeléstől kezdődően a „trafikárusításig” jelentős gazdaságszervező erő, amelynek társadalmi értékét árnyékban tartja a dohányzás iránti ellenérzés, pedig a globalizációban a dohány világgazdasági tényező. A világ dohánygazdasága az egyik legjelentősebb globalizációs tényező, mind a tőkebefektetés, mind a világkereskedelem tekintetében. Ebben kell nemzeti szerepünket megtalálni és jól pozícionálni értékeinket, érdekeinket.

    Az európai csatlakozást követően a dohánytermelés támogatottsága révén felértékelődött, viszont a lehetőségek kihasználását erősen korlátozza, hogy nem sikerült súlyának megfelelően kezelni az ágazatot, gyengébb gazdasági kondíciói miatt nem tudja kihasználni az Európai Uniós lehetőségeket. Ennek oka az eddigi támogatottság aszinkronjaiban keresendő.

    A hazai dohányvertikum az összes termelőágazat közül történelmi mélységben is a legszervezettebb agrár-ipari komplexumnak számít. Az általános mezőgazdasági válságok, a privatizációs veszteségek, az agrárrendtartási hibák ezt a vertikumot sem kerülték el. 2006-ig van esély a gazdasági felzárkózásra, ha a nemzeti támogatást nem hiúsítják meg a költségvetési zavarok.

    A hazai dohánytermelő körzetek jelentősen átrendeződtek. A keleti és északi dohánytermelési nagytáj adja a termelés 85%-át, Duna-Tisza köze és a dél-tiszántúli nagytáj 13-14%-át, némi szórványtermesztés is folyik különböző helyeken. Az ágazat térségi jelentősége a keleti és északi dohánytermesztési nagytájban a hagyományos dohánytermelő községekben rajzolódik ki, a családi foglalkoztatás, a jövedelemszerzés, s az időszakos munka tekintetében.

    A kiterjedt dohánykertészkedésnek műveltségi vonzata is van. Az utóbbi években indult újra a dohánykertészképzés, de a rendszeres szaktanácsadás, továbbképzés fenntartja és bővíti a termelők korszerű szakmai ismeretét, kultúráját. Ennek köszönhető pl.: a hidrokultúrás palántanevelés széleskörű, gyors elterjedése. A szakmai ismeretek szintentartását szolgálja a DOKUT Rt. szerkesztésében megjelenő Magyar Dohányújság és az utóbbi évek szakkönyvtermése, s nem kevésbé az AGROTAB Kft.* időszakos kiadványai, szakmai bemutatói. Vagyis a dohánytermelés körüli társadalmi szerveződés sokkal nagyobb hatású, mint az ágazat területi kiterjedése, hiszen a dohánykultúra közvetve, vagy közvetlenül 140 ezer ember foglalkoztatásában játszik szerepet, ami teljes foglalkoztatásra számítva 32 000 fő megélhetéséhez ad jövedelmet. Ezentúl 15 000 családban teremt munkaalkalmat, ami ugyancsak teljes munkaidőre számítva 5 000 fő foglalkoztatását jelenti, pontosabban jelentette 2000. év felmérésének időszakában. A dohányvertikum teljes keresztmetszetét vizsgálva a dohánytermesztésen túl a gyártásban, a nagykereskedelemben megközelítően 3000 fő dolgozik, a kiskereskedelmi eladás legalább 120 000 embert érint, ami teljes munkaidőben számítva 24 000 fő megélhetési forrását adja.

    ————————–

    *A DOKUT RT. 100 %-os tulajdonú társasága.

  • Ciklikus jelenségek az EU néhány országának sertéspiacán

    A sertésciklus problémája már régóta foglalkoztatja a közgazdászokat. Tanulmányunkban arra kerestük a választ, hogy az elmúlt évtizedben az EU jelentős sertéshústermelő tagállamaiban felfedezhető-e még a sertésciklus jelenléte, valamint ha ezek kimutathatóak, akkor milyen időtartamúak. A vizsgálatok során bizonyítást nyert, hogy az állomány, a kibocsátás és az árak alakulását különböző időtartamú ciklikus jelenségek jellemzik. Az állomány alakulására kismértékű ingadozásokat, a termelésben és az árakban viszont nagy kilengéseket lehet megállapítani.

  • Borászati termékek külkereskedelmének vizsgálata az EU piacán

    A tanulmány a hazai borászati termékek külkereskedelmi forgalmának elemzésével foglalkozik. A különböző mutatókkal, indexekkel történő értékelés eredményei eltérő képet adnak borászati termékeink piaci helyzetéről az Európai Unióban. A palackos bor még mindig piacot talál magának az EU-ban. A hordós borok esetében az éleződő verseny és a palackos borok iránti fokozódó igény, harmadik országok betörése az EU piacaira komoly kihívást jelent. A pezsgő esetében figyelhető meg leginkább az export stagnálása, az import növekedése. Jelenleg a nemzetközi borpiac hajtóerői az éleződő verseny a hagyományos és az új termelők között, a kereskedelmi láncok fokozódó befolyása, a változó fogyasztói szokások, az EU piacszabályozása, a márka és a marketingmunka szerepe. A továbbiakban ezért feltétlenül szükséges a hatékony marketing, a piacra jutási támogatások emelése (a közös agrárpolitika ui. lehetővé teszi a nemzeti kiegészítést), az export-garancia és exporthitel-biztosítás koncepciójának átgondolása, illetve volt szocialista piacaink (Oroszország, Ukrajna stb.) felmérése, boraink ottani bevezetése, hiszen ezek több évtizeden át megbízható nagy volumenű exportpiacaink voltak. Természetesen ezen a területen is fontos a szemléletváltás, mert a keleti piacokon is fokozódik a minőség iránti igény.

  • Az egyéni gazdaságok technikai erőforrás-ellátottsága az Észak-Alföldi Régió kistérségeiben

    A releváns hazai szakirodalom és kutatási eredményeink egyértelműen rávilágítanak arra, hogy Magyarországon a fejlett országokhoz képest alacsony a vonóerő kapacitás, és arra is, hogy a hazai mezőgazdasági géppark nem felel meg a minőségi termék előállítás kívánalmainak. A gépek többsége túlkoros, s a géppark nem igazodik az átalakulást követő birtokstruktúrához. A gépesítettség jelen állapotában már a fejlődés korlátozó tényezője, ami nyugtalanító az uniós csatlakozást követően is. Úgy tűnik, hogy a magyar mezőgazdaság egyik versenyhátránya a nem megfelelő technikai ellátottság. Ezek az általános megállapítások azonban regionálisan és gazdaságonként is igen nagy különbségeket takarnak. A helyi, regionális és központi döntéshozók számára egyaránt fontosak ezért az e különbségeket, s a regionális sajátosságokat verifikálhatóan leíró összefüggések, s az ezekre alapozott szintetizált, új ismeretek. A cikk az egyéni gazdaságok technikai erőforrás-ellátottságában fellelhető területi különbségek kimutatására és azok okainak feltárására irányuló vizsgálatok eredményeit mutatja be az Észak-Alföld kistérségeiben.

  • A nemzetközi kereskedelem és az agrárviszonyok az ezredforduló után

    A világgazdaság növekedésének az ezredforduló utáni megtorpanásában számos nem gazdasági tényező is szerepet játszott, amelyek a kereslet visszaesését, és a termelői és fogyasztói magatartás bizonytalanságait, visszafogottságát eredményezték. A teljesítmény dinamikájának csökkenése ugyanakkor a meghatározó világgazdasági centrumokban igen nagy szinkronitással ment végbe, ami a köztük levő kölcsönös függésnek, és fő okának, a globalizációnak az erősödését mutatja.

    Az általános gazdasági recesszió hatott a világ kereskedelmének visszaesésére is, különösen a meghatározó régiókban. A kevéssé fejlett területeken a csökkenés nem érte el a fejlett régiókét, a világkereskedelemben néhány térség (Latin-Amerika, Közép-Kelet Európa, a Japán nélküli Dél-Kelet Ázsia országai) világkereskedemi poziciója relatíve növekedett.

    A gazdasági-kereskedelmi visszaesés hatásaként elsősorban az alapanyagok árainak, azon belül is a mezőgazdasági termékárak folyamatos csökkenésének lehettünk tanúi, ami általában nehezebb helyzetbe hozta a fejlődő országok nagy részét, amelyek számára ezen termékek exportbevételei nagyban meghatározzák mind a szegénység felszámolására tett erőfeszítéseiket, mind az általános gazdasági felzárkózás lehetőségeit.

    Ezért is tekinthető különösen jelentős előrelépésnek az a WTO keretében folytatódó tárgyalás-sorozat, amely mint „Dohai-forduló” kerül be a WTO „körtárgyalások” történetébe. Ennek alapvető törekvése ugyan nem különbözik a korábbi körtárgyalásokétól, két irányban azonban jelentős előrelépést jelent: egyfelől a fejlődő világ igen széles köre vett részt a megállapodások kialakításában (amire korábban nem volt példa), másfelől a szorosan vett külkereskedelem-szabályozás mellett foglalkoztak az élelmiszerbiztonság, a szellemi tulajdonjogok és a környezeti hatások kérdéseivel is. Mindemellett a „Dohai-forduló” elsősorban az agrárpiacok további liberalizálásában érhet el eredményt, amely a fejlődő világ nagy részének régi óhaja, és talán ezen keresztül – ha lassú lépésekkel is – közelebb juthatnánk a fejlett-fejlődő világ érdekellentéteinek csökkentéséhez.

  • A változó exporttámogatások és a vámok hatása az élőmarha és a marhahús kereskedelemre

    Magyarország csatlakozásával a marhaágazat számára is hozzáférhető exporttámogatások és a lebomló vámok a kivitel felfutását valószínűsítenék. Sajnos azonban az EU kedvezményei sok esetben nem fedik le a fő célországokat és volumenhordozó exporttermékeket. Az exporttámogatások igénybevételének EU rendszeréhez való harmonizáció még nem zárult le. Elsősorban a forgalom eddigi alakulásából és a változó vámvédelemből következtethetünk a várható lehetőségekre. A kibővült EU felé irányuló exportban a nem fajtatiszta tenyészállat kategóriájába tartozó, 161-300 kg közötti nem vágásra szánt élőmarha (HS-0102904900), a vágásra szánt 81-160 kg közötti marha (HS-0102902100) és a csontnélküli, fagyasztott, nem negyedelt, nem lapocka és szegytájéki szarvasmarhahús (HS-0202309000) esetében találtunk lehetőségeket. A harmadik országok felé a 161-300 kg között más célra – nem vágásra – szánt élőmarha (HS-0102904900) esetében van exportbővülésre lehetőség. A csatlakozással megnövekvő importfenyegetettségünkre egyik kiemelt terméknél sem találtunk példát.[1]

    [1] A cikk a Gazdálkodás korábbi számaiban Juhász Anikó és Orbánné Nagy Mária által hasonló témában közölt cikkéhez kapcsolódik.

  • Ágazatok költség-, fedezet- és eredményszámítása

    Az egyes mezőgazdasági ágazatok költség-, fedezet és eredményszámítása elvégezhető olyan módon is, hogy a költségtényezőket megbontjuk állandó és változó költségekre. A költségek ilyen megbontása lehetővé teszi a piacgazdaságok gyakorlatában a controlling rendszerben alkalmazott többlépcsős eredmény kiszámítását, amit elsősorban azoknak a nagy vállalkozásoknak ajánljuk, ahol controlling szervezet működik. A controlling szervezet eredményes működésének nélkülözhetetlen feltétele a megfelelő számítógépes háttér. A többlépcsős eredmény ismerete hasznos információkat nyújt egy ágazat, ágazatcsoport, vagy vállalkozáson belüli önelszámoló egység (például divízió) tényleges költségeinek és jövedelmezőségének megítélésére.

    A cikk a Gazdálkodás korábbi számaiban Juhász Anikó és Orbánné Nagy Mária által hasonló témában közölt cikkéhez kapcsolódik.

  • A zöldségtárolás ökonómiai vonatkozásai

    A zöldség-gyümölcs és burgonya ágazat kiemelt figyelmet igényel, mert ezen a területen nincsen kvóta az EU-ban. Kellő beruházással a fenti ágazatok jó pozícióba kerülhetnek a csatlakozás után. Ebben a folyamatban jelentős szerep jut a korszerű hűtőtárolásnak és a hűtőszállításnak. A gazdasági feltételek javításával, a piaci lehetőségek kiaknázásával bővíteni lehetne a termesztés és a forgalmazás szerkezetét.